Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-08 / 56. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 8. VENDÉGKOMMENTÁR Legatyásító körgyűrű LOVÁSZ ATTILA A politikai rituális táncok és koalíciós viszálykodások közepette jóformán elsikkadt a hír, amely szerint a Pavol Rusko vezetette ANO nyomást kíván gyakorolni a kormányzatra, hogy vizsgálja felül autópályaépítési tervét. Mint ismeretes, Dzurinda második kormányának közlekedési tárcája továbbra is a Vladimír Meciar országlása idején szorgalmazott északi vonalat kívánja építeni, s az ehhez szükséges összeget is bespájzolta. Az északi variáns ellen érvek tucatjait sorolták fel közlekedési és regionális fejlesztési szakemberek, ám minden értelmes indok süket fülekre talált Macejko minisztersége idején ugyanúgy, mint most, amikor Prokopovic a tárcavezető. Az még csak hagyján, hogy az északi vonal drágább. Ha kizárólag az ár lenne a meghatározó, akkor mindannyian az ócskapiacon vásárolnánk. Az sem a legfontosabb ellenérv, hogy az északi vonal első 200 küométere párhuzamos a csehországi észak-déli, transzkontinentálisnak tervezett útvonallal. így legalább lehet majd árakban versenyezni és a Dl-re csábítani a tranzit- forgalmat. Azt viszont nehéz megérteni, miként hagyta ki Meciar az öt támogató Közép-Szlovákiát az autópálya-építésből, mint ahogy értheteden Dzurindáék viszonyulása az ország nagy részéhez. Ha ugyanis felépül a Pozsony-Zsolna-Poprád-Eperjes-Kassa autópálya és befejezik a Miskolc-Szina-Kassa gyorsforgalmi autóutat is, Szlovákia körül (a nagyvárosokhoz hasonlóan) kialakul egy körgyűrű, hogy a két autópálya közti dombos-hegyes vidéket minden beruházó messziről elkerülje. Bécsből és Pozsonyból Kassára majd eljuthatunk északon, nézegetve a tátrai (egyébként csodálatos) panorámát. Vagy Budapestet útba ejtve az M1-M3 útvonalon fogmik nagyban kereskedni. Közben Besztercebánya, Zólyom, velük együtt Rozsnyó, Losonc, Rimaszombat vagy Dobsina még jobban legatyásodik mint eddig, hogy a gazdagabb vidékekkel összehasonlítva még szegényebbek és kiszolgáltatottabbak legyenek és végül elnéptelenedjenek. Hm... Akkor majd közlekedünk Pest felé, és abból profitálunk, hogy Magyarországon keresztül Kassa közelebb van, ami jót tesz majd az eddig elhanyagolt magyarlakta vidékeknek - mondhatná valaki. Csakhogy Magyarország a legdrágább autópálya-díjak országa, ami az utazni (kereskedni, beruházni) vágyókat jó messzire kergetheti. Erre Med- gyessy Péternek most, az európai uniós tagság előtt kellene gondolnia. Szomorú leírni, hogy a szlovákiai magyarság szempontjából életbevágóan fontos gazdasági-infrastrukturális ANO-javaslatot az MKP mind ez ideig nem karolta fel. JEGYZET Virágok és lázadók TALLÓSI BÉLA Ünnepelni ünnepeltük, de hogy tartozott-e hozzá valamilyen jókívánság-forma, arra nem emlékszem. Hogy a boldog új évet, a kellemes karácsonyt kifejezésekhez hasonlóan mondta-e valaki a kedvesének, hogy kellemes vagy boldog nemzetközi nőnapot, drágám, nem tudnám megmondani. Halvány kép a szakszervezeti ünneplésekről maradt bennem, amikor is a „tisztelt vagy kedves elvtársnőknek”, esetleg „kartársnőknek” panelszöveggel megköszönték, hogy... Mit is? Hogy ők nők, lányok, asszonyok. Aztán puszi, vagy ha protokollárisabb volt a műszak végeztével rendezett emelkedett hangulatú ünnepség, kézfogás kíséretében minden munkatársnőnek átnyújtottak egy szál szegfűt. Szigorúan vöröset. Tintával itatott kék vagy cifra szóba se jöhetett. Jobb helyeken a szegfűszárhoz aszparáguszt is kötöttek kunkorodó ezüst- vagy aranyszínű masnival. A köszöntő hivatalos részét munkahelyi mulatozás követte. Na, persze nem annak a hajdani március nyolcadikai napnak az emlékére koccantak össze boros- vagy konyakospoharak, amelyen New Yorkban munkásnők hada fellázadt, és harcot indított a jogaiért, így utólag arcpirító érzés, de akkor, pohárürítgetés közben, senki se foglalkozott azzal, hogy ennek a lázadásnak az emlékére avatták e szép márciusi napot ünneppé - a gyengébb nem előtt hódoló nemzetközi nőnappá. Családi körben is szokás volt odafigyelni a lányokra, asszonyokra. Nőnapon úgy dukált, hogy a férfiak vették és vitték a március nyolcadikára kivirágoztatott, fodrozott krepp-papírcsomagolásba bújtatott cserepes hortenziát a nőknek. Sokuk talán csak azért, nehogy megszólják őket, amiért nem emlékeztek meg arról, vagy elfelejtették, hogy oldalbordájuk nő. A cserepes virágot aztán felváltotta a piros tulipán, majd a vékony drótfonallal körbetekert gerberaszál. Kedves vagy kevésbé kedves kolléganőinknek is illett virágot vinni ezen a napon. Munkatársi viszonyban a nőnapi hódolatjeleként a hóvirág volt a vezető. Újabb időkben, amikor a proletár múlt már nem olyan üzenő ideológiai eszköz a jelenkor számára, amellyel egy zászló alá lehet és kell terelni a népet, március nyolcadika nincs piros betűkkel szedve a naptárban. A virágajándékozás szokása azonban mára se kopott ki teljesen. Igaz, hivatalos, szakszervezeti, munkahelyi szinten nem nyújtunk át virágot kolléganőknek, már csak azért sem, mivel alig van munkahelyi közeledés és munkatársi viszony. Az visz vagy küld virágküldő szolgálattal csokrot, aki nem kötelezettségérzetből, hanem tiszteletből vagy szívből ajándékoz. A gálánsabb férfiúk, akik odafigyelnek arra is, hogy a nőnaphoz igazított legújabb trendnek - mert már ilyen trend is létezik - megfelelő csokrot válasszák. Amelyben a virágkötés globalizálódó designja szerint több a cafrang, a cicoma, a mezei gizgazhoz hasonlító zöldkörítés, a kaszált szénára emlékeztető szárított fűszál, mint a való virág. Ahogy bennünk is több az igaz érzéssel szemben a hamis. Az illemmel szemben a modortalanság. Az udvariassággal szemben a durvaság. És nemcsak ilyenkor, nőnapon. Amikor a legtöbben, szégyen, nem viszünk virágot. FIGYELŐ THEINDEPENDENT A londoni lap kommentárjában azt állítja, Amerika korlátlan hatalma „ellenforradalmat” fog kiváltani. Amerika inváziója után sok kárt kell majd helyrehozni a nemzetközi kapcsolatokban, teszi hozzá. A kommentár szerint a válság megosztotta ugyan a világ kormányait, de ami a lakosságot illeti, Európában és a legtöbb kontinensen a közvélemény több mint kétharmada következetesen ellenzi a fegyveres beavatkozást. Az ellentét kihatással lesz a nemzetközi vagy nemzetek feletti szervezetek jövőjére. Ellenforradalmat vonhat még maga után, hogy az USA markánsan szembekerült a világközvélemény nagy többségével, írja a brit lap.- Remélem, ha majd sokadika lesz, akkor valamelyik bank talán csak ad olyan kölcsönt, amelyből kifizethetjük az orvost, meg ha nagyon kell, hát a kórházat is... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ HOSPOpÁRSKENOVINY Bugár Bélával készített interjút a lap, az MKP elnöke a titkosszolgálat körül kialakult botrányról is véleményt mondott. Vladimír Mitro, a SIS elnöke azért nem élvezi a párt bizalmát, mert szerintük több, személyi változásról szóló döntését csak külső nyomásra tette meg. Nem tartják szerencsésnek, hogy a SIS vezetői között a közelmúltban is még több volt StB-s dolgozott. Azt sem tartják szerencsés lépésnek, hogy Peter Tóth személyében újságíró került a kémelhárítás élére. Már biztos, hogy az MKP támogatni fogja a KDH javaslatát, mellyel a kormányban le akarják váltani Mitrót. Pavol Rusko januárban még azt állította, azonnal le kell váltam Mitrót, most már egy kicsit várna. Elképzelhető, hogy az egész leváltás úgy fog megtörténni, hogy valamelyik koalíciós partner nem is akart róla beszélni korábban. A gond akkor lesz, ha úgy váltják le, hogy előtte nem egyeztettek utódjáról. Bugár úgy gondolja, s reméli, a titkosszolgálat vezetője nem rendelkezik olyan információkkal, melyek veszélyt jelenthetnének a koalíció néhány politikusára. HÉTVÉG(R)E Fárasztó, ócska Ids kalandregény Ajándékozzon családjának karácsonyra C vitamint - harsogja Pozsony belvárosában egy reklámfilm a naptári tavasz elején. Ki az a szerencsétlen, aki karácsonyra vitamint cserkész a fa alá, de ha mégis akad ilyen, melyik karácsonyra? Vagy nagyon késik a reklám, vagy túl gyors. MOLNÁR NORBERT Ha nem is vitaminra, de egy stampó Acilpyrinre meghívta a képviselőket per pillanat legrettegettebb miniszterünk, miután a parlament elfogadta az egészség- ügyi törvény módosítását. Rudolf Zajac családja az elkövetkező időszakban biztosan csuklani fog, édesanyja pedig állandó jelzőt kap, ettől függetlenül mi fizetni fogunk az orvosnál. Hogy ettől meggyógyul-e a beteg kolosszus, nem tudom. Majd a gyakorlat megeszi a pudingot. De az biztos, hogy új szelek fújnak a parlamentben, a HZDS orvos-képviselője, Milan Urbáni nem volt hajlandó nyilatkozni pártlapjának, a Novy den-nek, az Új Szónak viszont igen. Nem nagy dicsőség, de tréfának nem rossz. Egész héten attól rettegtem, mit fogok írni a korrupcióról, a rengeteg fölöslegessé vált lepelről, amit kölcsönösen rángatnak le egymásról képviselők, miniszterek és üzletemberek, titkosszolgálati vezetők és elhárításfőnökök, lehallgatók és lehallgatónak. Engem nagyon fáraszt ez az ócska kis kalandregény. Megkérdeztem egyik kollégámat, mi a véleménye a lehallgatási botrányról, azt mondta egyetért vele. Én is vele. A korrupciós üggyel is egyetért, csak azt nem érti, őt miért nem akarja senki korrumpálni. Talán Robert Ficónak is ez a baja. Sose került még olyan pozícióba, hogy korrumpálható legyen. Aki ebben az országban pozícióba jutva is tiszta tud maradni, többnyire nem erkölcsi megfontolásból teszi, egyszerűen lúzer. Ez nem a korrupció dicsérete, hanem a tehetetlenség törvénye. A találgatás tárgya manapság már nem az, lesz-e háború, hanem az, mikor. Ezen belül is két lehetőség van: elég türelmes lesz-e Amerika kivárni az ENSZ Biztonsági Tanácsának beleegyezését, vagy tesz rá. Ha véletlenül, mégis érdeklődést mutatna egy BT-határo- zat iránt, azt jelenti, megpróbál megegyezni a franciákkal és az oroszokkal a háború utáni olajkitermelés százalékos arányában. Csak Szaúd-Arábiában olyan olcsó a fekete arany kitermelése, mint Irakban. Egy hordó körülbelül másfél dollárba kerül, összehasonlításképpen az Északi tengeri norvég fúrótornyokból 12-16 dollárért kerül ki az olaj, míg Oroszországban ugyanezt nyolc dollárból tudják kihozni: Hogy a biznisz nyereséges legyen, körülbelül 25 dollárért árusítják hordónként az olajat. Abban a pillanatban azonban, hogy kitör, és gyorsan véget is ér a háború, megindul az olcsó olaj, szakemberek szerint akár 12-18 dolcsira is csökkenhet horKollégám nem érti, őt miért nem akarja senki korrumpálni. dónkénti ára, ami Franciaországnak és Oroszországnak tragédia lenne, sőt, utóbbinak argentin gazdasági jövőképet mázolna fel. (Kína egy szót se szólna, ha olcsóbb lenne az olaj.) Márpedig az ég kerek világon senki sem kívánja, hogy polgárháború törjön ki a nagy kietlen orosz hazában, így a megoldás az olaji javak újraelosztásában van. Senki se higgye azt, hogy önzetlenül lett a békeharc világbajnoka Párizs és Moszkva, egyszerűen félnek, hogy kimaradnak az üzletből. Aki kimarad az lemarad. Az ENSZ BT öt állandó tagjának van vétójoga, vagyis az USA-nak, Nagy- Britanniának, Franciaországnak, Oroszországnak és Kínának. Pontosan meg fogjuk tudni, mikor egyeztek meg az amik az oroszokkal és a franciákkal a háttérben olajbányászás és -elosztásügyben: abban a pillanatban, amikor a BT-ben Moszkva és Párizs nem vétóz, csak egyszerűen nemmel szavaz. Igennel úgysem fog, nehogy békeprostituáltnak tekintse őket a világ, vagy legalábbis ne mondja ki. Ezt csak azért jegyzem meg, mert mindenki az amerikaiak szemére veti, hogy a háborút gazdasági érdekeltségeik miatt kényszerítik ki. A háború ellenzői sem a morál, hanem az economy zászlaja alatt védik a békét, még ha ez a zászló az ő kezükben láthatatlan is. Ma nőnap van, meg a Magyar Koalíciós Pártja Országos Tanácsának ülése. Az előbbihez már minden hölgynek gratulált Meciar egy fizetett hírügynökségi hirdetésben, az utóbbin úgyis minden a legnagyobb rendben lesz, úgyhogy ma is nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket. HETI GAZDA(G)SÁG Úriember megtartja, amit ígért TUBA LAJOS Hurrá, gazdag ország vágjunk! A jómódú emberek nagy pénzt hozó sportjának támogatására is 195 millió koronát tudtunk áldozni. Szívet melengető érzés, hogy az oktatásügyi minisztérium a számára a privatizációs bevételekből fenntartott pénzből teniszközpontot kénytelen építeni. Valóban hosszú utat tett meg, amíg elért oda, hogy a falusi iskolák mellett van tornaterem, a városi iskolák mellett meg tanuszoda is, ahogyan az egy civilizált országban szokás. így aztán nem maradt más, mint kielégíteni a teniszezők igényeit, keményen ellenállva azoknak a nyomásoknak, amelyek más tömegsportok fejlesztésére szerették volna adni a pénzt. Persze, ez nincs így, és az is eléggé egyértelmű, hogy ki mindenki lobbizott a felső tízezer sportja mellett. Ne áltassuk magunkat, a közpénzeket nem csak Szlovákiában nyúlják le. Ha viszont kiderül, hogy valamely köztisztviselő visszaél ily módon a hatalmával, akkor legalább lemondatják (különös módon a közvélemény nálunk ezt még elegendő büntetésnek tekinti). A profi szóvivők első reakciójukban igyekeztek jó pofát vágni a hírhez, mondván, minden oké, az élet megy tovább. Kíváncsian várjuk, mikor hervad le a mosoly az arcukról. Addig pedig számoljuk ki, hogy ebből a nyugdíjasok a bolondok napja után hány receptet válthatnának ki (a gyöngébbek kedvéért minden nyugdíjas évente tizet). De talán akkor sem éreznénk úgy, hogy újra visszaéltek a bizalmunkkal, ha az oktatásügyi minisztérium a kétszáz millió koronából húsz falusi iskolának épített volna tornatermet. Végezetül jó lenne, ha valaki utánanézne, megvan-e a gázművek privatizációjából a nyugdíjreformra félretett többi pénz. Mert ha a jegybank ellenében úri jókedvből el lehetett belőle síbolni kétszáz milliót, akkor a 65 milliárd miatt sem aludhatunk nyugodtan. Egyébként néhány napja érdekes anyag jelent meg a kormányhivatal weboldalán - az elmúlt években a különféle tartalékalapokból támogatott akciók és intézmények listája. Tanulságos olvasmány ez, főként azoknak, akik eddig egyéb oldalakat böngésztek, mindenki számára hozzáférhető pályázati kiírásokat keresve. Ha esetleg arra keresnék a választ, hogy ezentúl ebben az ügyben kihez forduljanak, az Új Szót ne kérdezzék, mi sem tudjuk. De legalább már értjük, amikor a befolyásos emberek körül sündörgők a támogatások hallatán nagyot kacsintanak egymásra, akkor az nem azért van, mert por hullott a szemükbe. Az Európai Unió egyébként levélben figyelmezette Szlovákiát, hogy ideje lenne jobban készülni néhány kötelezettségvállalás teljesítésére. Egyébként szimpatikus volt a hazai illetékesektől, hogy a siker reményben a csatlakozási tárgyalásokon mindent megígértek. De talán nem vették teljesen komolyan, hogy hazatérve már nem a hazai mérce alapján kell folytatniuk a munkát. Olyan közösségbe kerülünk, ahol a szavakat tettek is követni szokták. Sőt, még büntetéseket is osztanak, persze nevelő szándékkal. Ha ez hazánkat is utoléri, ne legyünk dühösek. A gyorshajtással ellentétben az illetékesek ebben az esetben állami kasszából fizetnek majd, de talán a jövőben ez össze- fogottabb munkára sarkallja őket. Mi pedig legalább tovább reménykedhetünk annak a rendszernek az eljövetelében, amely több értéket termel, több lehetőséget biztosít, vagyis jobb életet jelent. A héten újabb nyilatkozatokat olvashattunk az adóreformról. Ha a politikusok végül nem riadnak vissza tőle, valóban megérjük, hogy közvetlenül kevesebbet kell adóznunk (jövedelemadó), az így megmaradt pénzünkről pedig eldönthetjük, hogy elvásárolva újabb adót rójunk le, vagy megspórolva megtartjuk magunknak. De ez még csak az igazság egyik szelete. Még egy átlagos vállalkozó is elmondhatja, hogy számára napjainkban nem is a 25 százalékos jövedelemadó a legnagyobb csapás. Ha nem csökken az erre ráépülő iszonyatos társadalombiztosítási teher, az átlagember szempontjából szinte mindegy, csökken-e a jövedelemadója vagy sem. A héten a szociálisügyi minisztérium legalább felvetette a problémát, még ha nem is ígért látványos csökkenést. De már az is jó érzés, hogy beszélnek róla. Talán ez elvezet oda, hogy legalább a visegrádi országok közül nem nálunk lesznek a legnagyobbak a közterhek.
