Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-06 / 54. szám, csütörtök
Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 6. Hogy az Európai Unió bővítése az osztrák idegenforgalom számára ne konkurenciát, hanem igazi jó esélyeket hozzon, szükség van néhány változtatásra Vendéget és munkaerőt is várnak kelet felől A masszázs a wellness része - hogy mindig jól érezzük magunkat (Illusztrációs felvétel) Akiknek közük van Ausztriában az idegenforgalomhoz, már ősztől imádkoznak a hóért. Idén nem volt a dolog túl hatékony: az év végi ünnepekig nem érkezett meg az égi áldás, és mire végre kiadós, talán túlságosan is bőséges hótakaró borította még az alacsonyabban fekvő, és könnyebb fokozatúnak számító pályákat is, addigra lejárt a szünidő, az ünnepnapokat megtoldó szabadidő. SZÁSZI JÚLIA A nehéz napokat azok vészelték át jobban, akik nem takarékoskodtak, és a kor divatját követve a magyarra lefordíthatatlan wellness-szolgálta- tást vették igénybe. A fedett uszoda szaunával, szoláriummal ma már nem elég: a testet-lelket frissítő, üdén tartó foglalatosságok köre ennél jóval szélesebb. Rafinált masszázsfélék, vízi aerobik, különleges kozmetika, fogyást ígérő diéta és gimnasztika ugyancsak beletartozik. Az egészséges életmódba vetett hit vagy a reklámokkal felkorbácsolt divatőrület tavaly tavasszal kissé mintha alábbhagyott volna: ekkor történt, hogy minden ilyen tevékenység „pápája”, neves sportolók maszőijéből, Niki Lauda meg- mentőjéből a legfelsőbb tízezer egészségének őrévé lett Willi Dungl egyszerre csak váratlanul meghalt. Hatvannégy évesen, szívinfarktusban. Páciensei a világ minden részéből éppen ezt a sorsot akarták elkerülni, és most hirtelen nem értették, hogyan lehet, hogy a mások megmentőjeként felettébb szigorú életrendet előíró férfiúval megtörténhetett, amitől mindannyian rettegtek. Ekkorra azonban Dungl központja, Alsó-Ausztriában a Kamp folyó menti Garsban már kikezdhetetlen birodalommá nőtte ki magát, nevét viselő módszere, receptjei, előírásai olyan iskolává álltak össze, hogy az emberek legfeljebb pár napig-hétig gondolkodtak el, és az élet ment tovább. Igaz, a Dungl-központot tavaly nyáron az árvíz is elöntötte, ám sem a haláleset, sem a természeti csapás nem okozott hosszabb távon kiesést. Az immár az ázsiai fitnesz módszereit alkalmazó intézmény az elhunyt Dungl leányának vezetésével régi népszerűségét élvezi. Ilyen magaslatokra a többiek, a kicsik, de még a nagyobbak se jutnak el. Mégis, a fitnesz, a wellness legyőzhetetlennek látszik, és az üzletágba beruházó szállodásoknak nem kell rettegniük, remélhetik befektetéseik megtérülését. Minden pénzt megér, ha egy-egy intézmény forgalma nem függ az időjárástól, nem baj, ha télen nincs hó, nyáron meg esik az eső: a kedves vendég akkor is jól tölti idejét, és a különszolgáltatásokra költi a pénzét. A beruházásokat, az ötleteket a statisztika igazolja: az osztrák idegenforgalom az örökös sírás-rí- vás, az aggodalmak folytonos ismételgetése ellenére jól teljesít. Ha az 1992-es fantasztikus év 130,4 milliós vendégéjszakáját nem is sikerült tavaly behozni, az 1996-os mélypontot, a 109,1 milliós eredményt 2002-ben alaposan sikerült túlszárnyalni: a minap közzétett statisztika szerint 116,6 millió vendégéjszakát regisztrált. A téli szezonra a szakemberek a tavalyihoz képest 3-5 százalékos forgalomnövekedést várnak, és ezt lényegében az időjárástól függetlenül. Persze aki lécekkel vagy hódeszkával felszerelkezve érkezik, csak ideig-óráig éri be holmi pancsolással a szállodai medencében, nem beszélve a síliftek tulajdonosairól, akiknek aztán nem sok örömük telik a nagy well- nessprogramokban. Érthető, hogy ők mindent megtesznek a megfelelő hóellátmányért, és ha az ég nem ad ebből a kincsből, akkor megpróbálják azt mesterségesen előteremteni. Soha ilyen nagy kereslet nem volt hóágyúból: a magukra valamit is adó alpesi vidékeken már mindenütt található ebből a szerkezetből. Hogy aztán a környezetre gyakorolt hatásáról megindult a vita a természet- védők és az üzleti sikerekre összpontosítok között, az már egy másik történet. Tény azonban, hogy a folyamatos „hóellátás” nemcsak a pillanatnyi előny miatt fontos: ha ugyanis a jó hírnévnek köszönhetően sikerül több olyan rendezvényt „megcsípni”, mint a mostanában véget ért kreischbergi hó- deszka-világbajnokság, az egy egész régió számára főnyeremény. A stájer tartományi kormány és a szövetség hétmillió eurót fektetett csak az infrastruktúra javításába, és magánbefektetők ezt szállodaépítéssel, -felújítással toldották meg. Az sem semmi, hogy tíz napon át az utolsó ágy is megtelt, de ennél is fontosabb a rendezvény reklámértéke. Hiszen remélhető, hogy világ- bajnokság nélkül is visszatérnek a mostani vendégek. Az ausztriai idegenforgalom elválaszthatatlan része a kultúrturiz- mus, amelyről a minap a grazi európai kulturális főváros esemény- sorozata kapcsán nagyszabású szimpóziumot is rendeztek. Az ilyen konferenciákra inkább a közhelyek a jellemzőek, mégis tény, hogy az „árukapcsolás”, az idegen- forgalmi látványosságok és kulturális-művészeti rendezvények közös marketingje meglepően jó eredményt hoz. Minden jel szerint döntő a megfelelő rugalmasság, ami az idegenforgalomtól sajnálatos módon elválaszthatatlan politika miatt is nélkülözhetetlen. Szeptember 11. betett, és ki tudja, mit hoz egy esetleges újabb háború? Mindez leolvasható a statisztikából, az Ausztriába látogatók nemzethez tartozás szerinti összetételéből. Németország most is vezeti a listát, tavaly 0,9 százalékkal csökkent az átruccanó németek száma, ám 14,4 százalékkal kevesebb amerikai, illetve japán szánta rá magát ausztriai utazásra. S még ennél is kevesebb az orosz turista. Hogy azonban az olaszok száma nő, az Becs belvárosában tapasztalati alapon is megállapítható: a statisztika szerint 5,8 százalékos volt tavaly a növekedés, és ez lehet akár a kezdet is. A két ország - a Dél-Tirol miatti nézeteltérés nyomán - nem tartozott a nagy barátok közé. Ami az osztrákokat nem tartotta vissza az olaszországi utazásoktól, ám eddig ez viszonzatlan szerelem volt. Ha most ez beindul... Ami a jövőt illeti, az osztrákok nem titkolják, hogy számítanak a hamarosan EU-taggá váló szomszédos országokra. Már ma is, minden 35. Ausztriába látogató Kelet-Európá- ból érkezik, és a szám évről évre 2- 3 százalékkal nő. A következő öt évben a kelet-európai vendégek tavalyi itt töltött 2,4 millió éjszakája 30 millióra nőhet. Nagy reményeket fűznek az osztrákok a határon átnyúló wellnessprogramokhoz, amelyek a szomszédos országok határhoz közeli területein található hővízforrásokon alapulnak. Húsz ilyen létesítmény - öt burgenlandi, 3 stájerországi, hat magyar és hat szlovén -, már ma is együtt kínálja szolgáltatását a European Wellness Project keretében, mégpedig igen nagy sikerrel, jó kihasználtsággal. Ahhoz persze, hogy az EU bővítése az osztrák idegenforgalom számára ne konkurenciát, hanem igazi jó esélyeket hozzon, szükség van néhány változtatásra: mindenekelőtt a boltok merev nyitvatartási idejét kell rugalmasan a keleti szomszédokéhoz igazítani. Másrészt az osztrák szakemberek szerint nem lenne szabad elzárkózni a határon túli munkaerő alkalmazásától. Visszatérő panasz szezonban a munkaerőhiány, amelyen a magyar, cseh, szlovák és lengyel munkaerő segíthetne, ha a merev osztrák szabályok engednék. Az EU-bővítés, ha nehezen is, de ezt a panaszt majd enyhíti, vélik az osztrák szállodások, akik persze nemcsak munkaerőt, hanem vendéget is várnak kelet felől. Bécs, 2003. március Románia az egyedüli csatlakozásra váró kelet-közép-európai ország, ahol több középiskolás tanul franciául, mint angolul - egyébként mindenütt az utóbbi nyelv áll nyerésre Shakespeare nyelve felülkerekedett Moliere nyelvén az unióban FIGYELŐ Az Európai Unió varsói képviseletének munkatársaként Bruno Det- homas az elmúlt években némi nosztalgiával figyelhette, miként veszít teret az Európai Unió életében anyanyelve, a francia. „Amikor 1995-ben eljöttem BrüszA győztes szélből, az íróasztalomra érkezett anyagok 70 százaléka franciául íródott. Ma az arány szintén 70 százalék - csak éppen az angol anyagok javára” - mondja. Bruno Dethomas annak idején Jacques Delors-nak, az EU-bizottság nagy hatalmú, karizmatikus vezetőjének szóvivője volt. Egészen (Képarchívum) Delors korszakának végéig a sajtó- tájékoztatók munkanyelve francia volt - aligha elvonatkoztathatóan attól, hogy maga Delors is francia politikusként került az unió élére. Csakhogy Delors 1995-ben távozott, s ugyanabban az évben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott a szervezethez. Ez a két tényező pedig együttesen döntő csapást mért a francia addigi uralmára az Európai Unió hivatali életében. A három, 1995-ben csatlakozott ország tisztségviselői ugyanis sokkal szívesebben beszélnek angolul, mint franciául, s általában sokkal jobban is bírják Shakespeare nyelvét, mint Moliere-ét. A helyzet odáig fajult, hogy az elmúlt hónapokban immár mindhárom fontos brüsszeli EU-központ (a bizottság, az Európai Parlament és a Miniszteri Tanács) szóvivője brit volt, s bár most márciusban a bizottsági szóvivőt egy finn váltja majd fel, sajnos, a finn sem beszél jobban franciául, mint elődje - írja a The Economist című londoni hetilap legutóbbi számában. EU-INTÉZMÉNYEK FRANCIA AJKÚ VÁROSOKBAN Persze az a tény, hogy a legfontosabb EU-intézmények mind-mind franciául beszélő városokban (Brüsszel, Luxemburg, Strasbourg) találhatók, garantálja, hogy az Európai Unió székházainak folyosóin továbbra is gyakran fel- hangzanak majd a francia szavak. Ám az angol előretörése megállíthatatlan: jövőre 10 tagállammal bővül a szervezet, s ennek kapcsán az EU-bizottság 3000 új alkalmazott felvételével számol. A becslések szerint 60 százalékuk angolul beszél majd, s csak 20 százalék használja a franciát... Az EU-n belüli változások egyébként csak azt tükrözik, ami a tagországokban is történik. Bár ma nagyjából ugyanannyi európai (65 millió) beszéli anyanyelvként az angolt, mint a franciát, mindazon EU- tagállamokban, ahol nem angol az anyanyelv, a középiskolások 92 százaléka ezt tanulja, míg a franciát csak 33, a németet pedig 13 százalék akarja elsajátítani. Habár nemrégiben a berlini és a párizsi kormány hatalmas pompa közepette újította meg a két ország 40 évvel ezelőtt kötött barátsági szerződését, s ennek keretében ígéretet tett egymás nyelveinek kiemelt oktatására iskolarendszerükben, egyre kevesebb francia gyerek tanul németül, s német diák franciául. CSAK ROMÁNIÁBAN PREFERÁLJÁK A FRANCIÁT A helyzet ugyanez a csatlakozni akaró országokban: Románia az egyedüli kelet-közép-európai ország, ahol több középiskolás tanul franciául, mint angolul - egyébként mindenütt Shakespeare nyelve áll nyerésre. Ebben az országcsoportban a lakosságnak csupán 4 százaléka beszél jól- rosszul franciául, az angolnál 16 százalék ugyanez az arány, s a gallok nyelvénél általában még a német is elterjedtebb. Egyes vélemények szerint az angol dominánssá válása, a többi nyelv teljes kiszorulása magát az EU-t is veszélyezteti. Egy minapi konferencián az Európai Bizottság egyik vezető tisztségviselője, Pierre Defraigne azt hangoztatta: ő maga nem pusztán a francia nyelv miatt aggódik, hanem amiatt is, hogy ezzel egyetlen gondolkodási séma jut uralomra. Persze amikor a XVIII. században még a francia volt Európa első számú nyelve, s mindenki a párizsi elveket, elképzeléseket visszhangozta, amikor Voltaire-t nagy ünnepléssel fogadták a porosz királyi udvarban, Diderot pedig II. Katalin orosz cár vendégeként járt Szentpétervárott, ezen szellemi kisugárzás ellen nem tiltakoztak a franciák... Manapság viszont a nyugateurópai fiatalok Nagy-Britanniá- ban és az Egyesült Államokban tökéletesítik angoltudásukat, s ezzel párhuzamosan óhatatlanul átveszik az itteni, angolszász gondolkodásmódot. A helyzet ma már odáig fajult, hogy Defraigne nyíltan megkérdőjelezi: „vajon lehet-e angolul beszélni úgy, hogy közben ne amerikaiul gondolkozzunk?” A francia vezetők ugyan elkeseredett harcot vívnak saját nyelvük A vesztes pozícióinak erősítésére (Románia EU-felvétele mellett például a többi között azért kardoskodott annyira Párizs, mert ez a frankó- főn országok csoportját erősítené a nemzetközi szervezeten belül), a realistább francia politikusok elismerik: nincs esélyük a győzelemre. „Ez igazi trauma a franciák számára” - szögezi le Dethomas, hozzátéve: „legfeljebb az jelent némi kárpótlást nekünk, hogy sok külföldi tragikusan rosszul beszél angolul, s így szinte felismerhetet- lenné teszi ezt a nyelvet...” (Képarchívum)
