Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-05 / 29. szám, szerda
TÉMA: A CSEH-SZLOVÁK VAGYONELOSZTÁS ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 5. Nem a különválás, hanem a HZDS rövidlátó gazdaságpolitikája okolható azért, hogy az 1995-os költségvetési többletből 1997-re többmilliárdos deficit lett Alacsonyabb életszínvonal, jó kilátásokkal A cseh és szlovák háztartások felszereltsége 1993 2001 Automata mosógép Csehország 63,6 Csehország 75,1 Szlovákia 53,8 Szlovákia 71,4 Színes televízió Csehország 83,2 Csehország 98,8 Szlovákia 79,4 Szlovákia 97,7 Gépkocsi Csehország 51,8 Csehország 58,1 Szlovákia 45,6 Szlovákia 53,5 Az adatok 100 háztartásra értendők (Forrás: Medián, MfD) A szlovákiai polgárok élet- színvonala mindig is elmaradt a csehországiakétól, a 90-es évek végen a különbség tovább mélyült. A szétválás ellenére, vagy éppen azért, Szlovákia jelenlegi gazdasági kilátásai talán nemileg derűlátóbbak. HORVÁTH MIHÁLY Csehszlovákia kettéválásának 10. évfordulóján sok mérlegelő cikk jelent meg. Gazdasági értelemben általában a negatívumok vannak reflektorfényben. Gyakran hallani a két bérszínvonal közötti összehasonlításokról, sokan a két pénznem közötti árfolyamot figyelik, és hajlamosak az árfolyam abszolút értéke alapján megállapítani a gazdaság erejét, ami nem biztos, hogy helyénvaló. De népesebb lett a különválást utólag helyeslő emberek tábora is. Hogy milyen pozitívumokat és negatívumokat hozott a különválás a gazdaság terén, ezt nehéz egyszerűen kifejezni. Senki sem tudja, mi lett volna ha... így boszorkányság lenne még utólag is gazdasági mérleget készíteni a szétválásról. Felelős közgazdász a tényékhez ragaszkodik. Szlovákia gazdasági fejlődése az elmúlt tíz évben eltért a cseh gazdaság által bejárt útvonaltól. Azonban elhamarkodott lenne azt állítani, hogy ez a Csehországtól való különválás miatt volt így. Leszámítva a vámunió létrejöttét csak papíron, ami lassította a két gazdaság közötti intenzívebb kereskedelmi kapcsolatokat, és az önállósodással összefüggő egyszeri kiadásokat - amelyek felesleges terhet jelentettek a közpénzekre - a gazdasági fejlődésben tapasztalt különbségek döntő mértékben nem kimondottan az önállósulás, hanem elsősorban a különválás utáni meciari kormányzás felelőtlen gazdaságpolitikájának a következményei. A HZDS, amelyet 1992-ben legitim módon, szabad választásokkal juttattak hatalomra, eltérő világnézetet képviselt a Csehországban győztes, Václav Klaus vezette ODS ideológiai vonalától. Egyrészt ennek következménye volt a szétválás, de éppen ezért szinte lehetetlen elképzelni, hogyan alakult volna a közös ország sorsa, ha... Ugyanúgy értelmetlen azon elmélkedni, mi lett volna, ha a különválás után megfontoltan kormányozzák Szlovákiát. Tehát nem maga a különválás, hanem a Kozlík-féle rövidlátó gazdaságpolitika a felelős azért, hogy az 1995-ös enyhe költségvetési többletből 1997-re több- milliárdos deficit lett, hogy a kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérlegből az 1998-as hazai össztermék 11 százalékára nőtt a hiány. Az ezekben az években folytatott felelőtlen politika okolható azzal, hogy míg a környező országokba dollármilliárdok özönlöttek a külföldi befektetésekből, és ezáltal később beindult a gazdasági növekedéssel egybekötött bér- és életszínvonal-növekedés, addig a szlovák gazdaságba beáramló külföldi tőke sohasem haladta meg a né- hányszáz millió dollárt. Szlovákia más privatizációs folyamatot választott, és noha időközben a hazai kiválasztottaknak odaadott vállalatok jó része már külföldi kézben van, a külföldi tőke magánzsebbe vándorolt, és az államkasszát jobb esetben csak a magánszemélyekre vagy vállalatokra kiszabott adó gazdagította, eltérve a környező országokban történtektől. Szlovákia lemaradt a zöldmezős befektetések területen is, de ez a hátrány még behozható. A NATO-tagsággal egybekötött biztonságérzet, az állam által vállalt politikai kötelezettségek miatt és természetesen a hazai munkaerő regionális összehasonlításban kimutatott olcsóságának és magas termelékenységének köszönhetően az ország még mindig vonzó lehet a külföldi befektetők számára. Szlovákiában késett a közszféra reformja is, de ezekhez a területekhez a környező országok kormányai is csak félve nyúltak hozzá. Fontos megemlíteni a pénzügyi szektor konszolidációjában tapasztalt lemaradást. Még Vladimír Meccar távozása után évekkel is érzékelhető volt a pénzügyi rendszer bénultsága, ám az elmaradhatatlan „rendbetétel” után már Szlovákiában is beindulhatott a gazdaság vérkeringését jelentő gépezet. A magánszemélyeknek nyújtott kölcsönök és a magánszemélyek befektetése területén (befektetési alapok stb.) Szlovákia ugyancsak elmarad Csehországtól. A jelenlegi állapot durván a Csehországban két éve tapasztalt szinten van. Ezeken a területeken nagyon kiélezett verseny várható, sőt már jelenleg is folyik. Tény, hogy a nemzetközi szervezetek adatai alapján is a szlovákiai átlagos életszínvonal elmarad a Csehországban érzékelhető élet- színvonaltól. Különbség mindig le- tézett, csak éppen a 90-es évek végen nagyobb tett. Az aktuális folyamatok azonban bizakodásra adnak okot. Úgy tűnik, Szlovákiában is már végre meghonosult a demokratikus kormányzás hagyománya, és nem másodrendű az sem, hogy az aktuális kormány döntően jobboldali eszméket képvisel. Ellentétben a környező országokat (beleértve Csehországot) kormányzó balközép kormányoktól, Szlovákia esetében most tényleg létezik remény arra, hogy a kormányzó erők felteszik a pontot az i-re és a gazdasági transzformációs folyamatot befejezik, vagy legalábbis döntő előrelépés születik. Ellentétben azzal, amit már olyan sokszor tapasztaltunk, nemcsak szóban deklaráljak, hanem az érdekcsoportok ellenkezése ellenére végre is hajtják az egészséges gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen reformokat. Ha a kormány tényleg rászánja magát és fel tud sorakoztatni szükséges szakértelemmel rendelkező csapatot, az idei év tesz az utolsó „érvágásos” időszak Szlovákia polgárai számára. Vissza nem térő esély van arra, hogy egy tisztességesebb nyugdíjakat és hatékonyabb szociális ellátást garantáló, nívósabb betegellátást, versenyképesebb oktatást és egészséges gazdasági környezetet biztosító rendszerben éljünk. A tehetőség a jólétre tehát remélhetőleg megtesz, a többi azonban már rajtunk, egyéneken is múlik. A szerző közgazdász Václav Klaus cseh kormányfő elhitette Vladimír Meciar szlovák miniszterelnökkel, hogy fennmarad a közös pénz A cseheket támadták a spekulánsok, tőlünk tartottak Naiv mese a cseh-szlovák koronáról (Képarchívum) TUBA LAJOS Václav Klaus a cseh és Vladimír Meciar a szlovák kormány elnöke 1992. október 29-én 16 szerződés aláírásával rögzítette Csehszlovákia felosztásának menetét. Ezek egyike a közös valuta, a cseh-szlovák korona fenntartásáról szólt. A pénz stabilitásának biztosítása egy közös Valutabizottság feladata tett volna mindkét jegybanki elnök részvételével. A két ország vállalta, hogy végrehajtja a Valutabizottság döntéseit. 1993. január elején azonban gyorsan elterjedt a hír, hogy Csehországban megkezdték a korona felülbélyegzését. Január 8-án, a Valutabizottság első ülésén Josef Tosovsky cseh jegybankelnök nem is tagadta ezt a lépést, de azt állította, hogy csak vésztartalékot képeznek arra az esetre, ha nem sikerülne fenntartani a közös pénzt. A Valutabizottság ezután az eredeti megállapodásnak megfelelő közös döntéseket hozott. Például állampapírok kibocsátását határozta el, azzal, hogy az így befolyó pénzt a két jegybank 2:1 arányban osztja el egymás között. Felmerült az is, hogy az egykori csehszlovák jegybank vagyonának elosztása körül 25-30 milliárd koronás vita van a két ország közt, de ezt átutalták a szövetségi vagyon felosztásáról tárgyaló küldöttségekhez. A közös pénz kettéválasztásával kapcsolatban felidézték, hogy a megállapodás szerint erre akkor kerülne sor, ha valamelyik ország nem tenne képes teljesíteni a megszabott makrogazdasági mutatókat. Ezek közé tartozott a bevétetek 10 százalékát meghaladó költségvetési hiány, a valutatartalékok csökkenése az egyhónapos kivitel értéke alá, illetve a banki letétek 5 százalékát meghaladó spekulatív pénzmozgás a két ország között. Bár Tosovsky ezen az ülésen kifejezetten hangsúlyozta, hogy a cseh fél nyárig, sőt őszig mindenképpen számol a közös pénz fennmaradásával, a valóság másként nézett ki. Csehország ugyanis február 8-án egyoldalúan bevezette Pozsonyban jobbak a kilátások a cseh koronát és megkezdte a szövetségi pénz beváltását a felülbélye- gezettre. Ez a lépés sem zárult te viták nélkül. Elvben ugyanis a szövetségi készpénzkészlet kétharmadát Csehországban, egyharmadát pedig Szlovákiában keltett volna beváltani. Tosovsky szerint azonban Csehországban ehhez képest 3 milliárd koronával többet váltottak be és ezen a címen a szövetségi vagyon elosztása során 4,3 milliárd koronás kártérítést szerettek volna kapni. Mivel senki sem volt képes megbecsülni a szlovák állampolgárok által a határ túloldalára szállított szövetségi pénz mennyiségét, a kérdésről a két ország évekig eredménytelen vitát folytatott. Az egykori csehszlovák szövetségi vagyon értékéről egyik fél sem hozott nyilvánosságra hivatalos értékelést. A becslések az ingóságok értékét 300 milliárd (szövetségi) koronára, az ingatíanokét pedig 180 milliárd koronára tették. A vagyonmegosztásról szóló tárgyalások már 1993júniusában zátonyra futottak, mivel elejétől fogva mindkét fél nehezen kezelhető követelésekkel lépett fel. A legbizarrabb ötletnek azt a szlovák javaslatot tekinthetjük, amely több tucat milliárd koronás kompenzációt kért azért a kőszénért, amelyet annak idején úgy szereztek, hogy Csehszlovákia Lengyelországgal 13 árvái falut kicserélt egy Ostrava környéki sziléziai területért. Bár Meciar és Kluas néhányszor formálisan tárgyalt ebben az ügyben, a vagyonmegosztásra létrehozott bizottság ezután több mint öt évig egyáltalán nem találkozott. A Dzurinda-kormány hatalomra kerülésével változás történt. 1999 januárjában a csehországi Kolodeje- ben Ivan Miklós szlovák és Pavel Mertük cseh miniszterelnök-helyettesek megegyeztek, hogy az év végéig lezárják a kérdést. Nem álltak könnyű feladat előtt, hiszen a vita több fronton zajlott. Nem sikerült lezárni az 1992-es szövetségi állami költségvetés hiányának elosztását, vitás volt a szövetségi jegybank utolsó mérlegének több tétele, a 24 felszámolt szövetségi központi hivatal vagyonának elosztása, sőt még az ifjúházas kölcsönökből eredő kötelezettségek ügye is. A szlovák közlekedési minisztérium nem értett egyet azzal, hogy a tengerhajózási vállalat vagyonát könyv szerinti értéken osz- szák szét a megegyezett 2:1 arányban, kevesellte az így Szlovákiának szánt 713 millió cseh koronát és hasonló vita folyt a szövetségi légitársaság miatt is. Egy következő tétel esetében viszont a szlovák fél volt előnyben. A megállapodások alapján igényt tarthatott a Komercní banka 861 ezer részvényére, míg a csehek hasonlóképpen a VÚB 690 ezer részvényére. Abban ugyan megegyeztek, hogy a két részvény- csomagot kicserélik, csak éppen a cseh csomag piaci értéke időközben 2 milliárd koronával megnőtt. A sor ezen kívül is hosszú volt, a szlovák kormányhivatal által készített leltár szerint a legtöbb minisztérium esetében felbukkantak megoldatlan kérdések. A vita időközben kissé eldurvult, főként azért, mert a csehek a szövetségi jegybank 102 tonnás aranykészletéből a Szlovákiának járó 31,6 tonnából 4,1 tonnát 1993 áprilisa óta afféle zálogként visszatartottak. 1999 januárjában azután a két fél visszatért a Milos Zeman által már 1993-ban felvetett nullaváltozathoz, amely értelmében mindkét fél lemond a másikkal szembeni követeléseiről. Ezt decemberre sikerült is tető alá hozni, így a két kormányfő ekkor egy megállapodással örökre lezárta a kérdést. A cseh jegybank ezután átadta a visszatartott szlovák aranyat. A vagyonvita legnagyobb tételét, az egykori szövetségi jegybank mérlege alapján a cseh jegybank által támasztott 24,7 miÚiárd koronás követelést úgy zárták te, hogy azt a cseh kormány a Zeman által reális piaci árnak nevezett egy cseh koronáért megvette, így ez a tétel eltűnt a jegybank mérlegéből. A csehszlovák vagyonvitára a vagyonjegyes privatizáció során részvényhez jutó egyszerű állampolgárok is kis híján ráfizettek. A cseh kormány 1993-ban bejelentette, felfüggeszti a vagyonjegyes privatizáció során a szlovák polgárok által megszerzett 24 milliárd korona értékű részvények kiadását, egészen a vagyonmegosztási szerződés aláírásáig. Vladimír Meciar szlovák kormányfő a lépést nemzeti és állam- polgári alapon történő diszkriminációként értékelte és hangsúlyozta, hogy a polgárok nem felelősek az államok között folyó vitáért. A cseh kormány végül nem váltotta be a fenyegetését. Azt viszont nem sikerült elérni, hogy a részvények tőzsdén kívüli kereskedelmével foglalkozó RM-Systémek kölcsönösen foglalkozzanak az így magántulajdonba került részvényekkel is. Emiatt a szlovák polgárok a cseh részvényeiket brókercégeknek adták el, vagy pedig a határ menti morva városokban a cseh RM-Systém irodáiban kínálták fel megvételre. Az átlagbérek negyedéves alakulása Csehországban és Szlovákiában 2001 2002 1Q 2Q 3Q 4Q 1Q 2Q 3Q Cseh K£ 13271 14692 14373 16219 14243 15835 15442 Szlovák Sk 11315 12064 12080 13989 12287 13329 13146 Egy cseh korona kb. 1,30 szlovák koronának felel meg (Forrás: a két ország statisztikai hivatala) Hasonlóak a kihívások ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az elmúlt tíz év során többször is tapasztalhattuk, hogy a cseh és a szlovák gazdaság hasonlóan reagál a kihívásokra. Az eredmény azonban nálunk kevésbé mutatkozott meg, általában a gazdaság kisebb tehetőségei, de gyakran az illetékesek rossz reakciói miatt. A két gazdaság és főként pénzpiac szoros összefonódásának jellegzetes éve volt 1997. Áprilisban a nagy költségvetési deficit által szorongatott cseh kormány komoly importkorlátozásokat vezetett be. Az élelmiszerek és fogyasztási cikkek importőreinek hat hónapra kamatmentes óvadékot kellett letétbe helyezniük. Ezzel egy időben a költségvetési kiadások csökkentésére is komoly intézkedések születtek, lefaragták az állami alkalmazottak fizetését, átalakították a tőzsdét, javították a bíróságok munkáját és egy sor más intézkedéssel igyekeztek javítani a gazdaság működési feltételeit. A szlovák kormány zokon vette a Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes által egyoldalúnak nevezett cseh lépéseket és egy héttel később hasonló intézkedéseket vezetett be. Egyben jelezte, a vámunió ellenére esetleg mennyiségi korlátozásokat vezet be a túl magasnak ítélt cseh import esetében. Szakértők szerint a két kormány közt alapvető különbség volt, hogy a szlovák kormány a megszorításokkal párhuzamosan szinte egyáltalán nem igyekezett javítani a gazdasági környezetet. Májusban mindkét ország pénzpiaca komoly spekulációs felvásárlással szembesült, a rövidtávú külföldi tőkét a magasan tartott kamatok vonzották. A nyomás Csehországot végül a fix árfolyam feladására kényszerítette és május végétől áttért a lebegő árfolyamra. Hasonló jelenség Szlovákiában is tapasztalható volt, csak míg Csehországnak 180 milliárd koronának megfelelő összeg beáramlásával kellett szembenéznie, Szlovákiába mindössze 10 milliárd korona érkezett. Ezt a szlovák jegybank könnyebben kivédte, igaz, annak árán, hogy a források kivonásával hetekre megbénította a hazai pénzpiacot. Az elemzők szerint akkoriban Szlovákiát leginkább az ország rossz hírneve védte meg, ami miatt a magas kamatok ellenére sokan nem merték idehozni a rövidtávú befektetéseiket. A szlovák kormány június végén különféle megszorító intézkedéseket vezetett be, amelyeket a cseh példa alapján „csomagnak” hívtak. Ezek között megtalálható volt a bérszabályozás, a fogyasztói adó emelése, energiaár-emelése a nagyfogyasztók számára, egy hónappal később pedig vámpótlék bevezetése. Ezzel kapcsolatban elemzők újra arra figyelmeztettek, hogy nálunk szinte semmit sem tettek a gazdasági problémák valódi okainak felszámolásáért, vagyis a kemény gazdasági reformért és a jól működő gazdaság intézményrendszerének kiépítéséért. (ti) Prága jobban áll
