Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-28 / 49. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) ÍZVILÁG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2003. február 28., péntek 3. évfolyam, 5. szám Az igazi közös élmény a társasági főzés, amiben mindenki részt vesz, s az AT Home, azaz az Otthon Galériát házigazdái ily módon még otthonosabbá varázsolták Három világrész ízei M. CSEPÉCZ SZILVIA A somotjai At Home Gallery vezetői, Kiss Csaba és fele­sége, Suzanne nem hétköznapi emberek. Nyolc évvel ezelőtt saját lakásukban ren­deztek be kiállítótermet, majd 1996-ban elkezdték felújítani a meglehetősen lepusztult állapot­ban levő zsinagógát, ahol azóta is rendszeresen szerveznek hangver­senyeket, illetve mutatnak be a zsi­nagóga belső teréhez, szellemisé­géhez valamilyen módon kötődő installációkat, és egyéb képzőmű­vészeti alkotásokat. Emellett egy családi örökségnek köszönhetően a zsinagóga tőszomszédságában felépült a Művészetek Háza, ahová a világ legkülönbözőbb tájairól ér­keznek művész vendégek. így azu­tán nem csoda, hogy a fiatal házas­pár az étkezési szokások terén is „multikulturális”. Kiss Csaba 1990-ben utazott tanul­mányi útra Kanadába, Vancouver­be. Ott ismerkedett meg a töré­keny, egzotikus szépségű angolta­nárnővel, Suzanne-nal, aki később a felesége lett. Suzanne eljött Szlo­vákiába, megtanult magyarul, és - egyik szlovák barátnőjétől - töb­bek között a sztrapacskakészítés fortélyait is elleste. Természetesen ez csak egy a sok-sok ételféleség közül, amit kedvel.- Malajziában születtem, s ott töl­töttem gyermekkorom egy részét. A családunk két évre Ausztráliába költözött, s azután következett Ka­nada. Vancouverben nőttem fel. Nagyon szeretem azt a várost, sok­féle kultúra van jelen, hiszen a leg­több ember más-más közegből származik. Ez a sokféleség érvé­nyes az ételekre, illetve a különbö­ző kultúrkörök szakácsművészeté­re is. Szerintem az étel az egyik olyan dolog, amit bárki tud élvez­ni. Mindennap eszünk, és fontosak az ízek, az összetevők, de fontos a látvány, a tálalás is. A családja Kanadában is maláj ételeket főz? Nem feltétlenül. Tőlük örököltem ugyanis azt a nyitottságot, hogy kész vagyok kipróbálni minden újat. A mi családunk kínai-maláj ősökkel rendelkezik. Malajziában sok kínai és indiai él. Maga az étke­zés központi téma, ha egy kisebb maláj csoport összeverődik, biztos, hogy szó esik a különféle ételekről. A maláj-kínai konyha eléggé csí­pős, sok chilit és curryt használ­nak, emellett viszont valamilyen formában a kókusztej is állandóan jelen van az étkezéseknél. Egy má­sik jellegzetesség a „Nonya”, ami több helyi étel összefoglaló neve. Malajziában az emberek nagyon sok gyümölcsöt és zöldséget fo­gyasztanak. A húsok közül elsősor­ban a fehér húsokat és a tengeri halat kedvelik. Rengeteg fűszerfé­leségből lehet válogatni. Ez Kana­dára is érvényes. A családommal szívesen megkóstoljuk a különbö­ző népek ételeit, és amelyik ízlik, azt később el is készítjük. Én a ma­láj és a kínai konyha mellett kedve­lem a japán, az olasz és a spanyol ételeket is. Amikor a családom ide­utazott az esküvőnkre, végigkós­toltuk a cseh és a szlovák konyha- művészet minden jellemző fogá­sát. A magyaros ételeket pedig Csabi anyukája tudja nagyon fino­man elkészíteni. Nekem ritkán van időm délelőtt, így ő szokott főzni. Sokat tanultam tőle, de én is mu­tattam neki néhány dolgot, amit én hoztam magammal az otthoni szo­kásainkból és a fűszereinkből. Az­óta már ő is használja a curryt és a szójaszószt... Az édesanyám azelőtt nem vett rá­kot vagy tengeri halat - fűzi hozzá Csaba. - Most időnként van lehető­ségünk ilyesmit is vásárolni. Nem fagyasztott, hanem hűtött tengeri halféléket. Ez nagyon fontos kü­lönbség. Persze, az elmúlt időszak­ban nagyot változott körülöttünk a világ. Nyolc évvel ezelőtt, amikor hazajöttünk, télen nem tudtunk friss zöldséget venni, nem volt még fejes saláta, uborka sem, hogy a fű­szerválasztékot, pontosabban an­nak hiányát ne is említsem. A ki­lencvenes évek elején, amikor kiju­tottam az Egyesült Államokba, majd Kanadába, még nagyon keve­set tudtunk a világról. Hiszen elő­zőleg gyakorlatilag be voltunk itt zárva. Olyan érzésem volt, újra meg kell tanulnunk főzni, hogy be tudjunk fogadni más kultúrákat. És ide tartozik a gasztronómiai kultúra is. Amikor megismertem Suzanne-ék konyháját, úgy láttam, fényévekre vagyunk tőle. Annyira gazdag, és akkora kreativitással készítik az ételeiket... De Vancou­ver egyébként is olyan hely, ahol gyakorlatilag minden odaköltözött és ott élő nép étkezési szokásai megmaradtak. Ugyanúgy megfér­nek egymás mellett, mint a külön­böző vallások és hagyományok. Valójában teljesen tolerálják egy­mást az emberek. Úgy látom, las­san itt nálunk is feltámasztódik egy új társadalom, de belátható időn belül aligha lesz összehasonlítási alap, mondjuk, a kanadai és a szlo­vákiai életvitel között. Kanadában például sokkal könnyebb egészsé­gesen élni. Mit jelent ez az étkezés szem­pontjából? Suzanne: Itt nehezebb egészsége­sen étkezni. Sok a zsír, a húsokat sütik, rántják. Mi mindig jóval több zöldséget és gyümölcsöt ettünk, rántott húsok helyett pedig inkább nagyon pici olajon elkészített ragut és hasonlókat. Vannak szokások, amelyeket az ember gyermekkorá­tól visz magával. Azt is, hogy ho­gyan nevelték, és azt is, hogy mit raktak elé rendszeresen a tányérra, így alakul ki a saját ízvilága. De mondom, én mindenfélét szeretek megkóstolni, illetve elkészíteni. Vancouverben nagyon jó kis étter­mek vannak, különböző nemzetek főztjével. Sajnos ritkán jutunk el Kanadába. Hiányzik is a családom és a barátaim. Éleinte nehéz volt megszokni az itteni életet, főleg mert nem ismertem a nyelvet. De most már itt is van családom, itt is vannak barátaim. Az pedig nagyon izgalmas számomra, amit csiná­lunk. Az élelmiszereket illetően vi­szont az a jó itt a Csallóközben, hogy még lehet házilag termesztett dolgokat vásárolni. Például para­dicsomot, paprikát, sárgarépát vagy tojást. Csaba: S hadd tegyem hozzá, hogy a vancouveri üzletekben ugyan összehasonlíthatatlanul nagyobb a választék - csak burgonyából leg­alább nyolcfélét lehet kapni -, a ke­nyér viszont szerintem jobb ná­lunk, mint a tengerentúlon. Az ilyesmire akkor figyel fel igazán az ember, amikor valamelyik nagyvá­rosból hazatér. De olyan lekvárok­kal sem lehet a hipermarketek pol­cain találkozni, mint amilyenek az édesanyám receptje szerint készül­tek. Ezeket generációk adták to­vább egymásnak, és valódi értéket jelentenek. Most - legalábbis az áruházi kínálatban - lassan eljön a bőség zavara. De ez nem mindig je­lent egyet a minőséggel. És a gyorséttermek elterjedése sem túl­ságosan biztató jelenség. Csaba: „Amikor megismertem Suzanne-ék konyháját, úgy láttam, fényévekre vagyunk tőle. Annyira gazdag, és akkora kreativitással készítik az ételeiket..." Suzanne: „Az étkezés központi téma, ha egy kisebb maláj csoport összeverődik, biztos, hogy szó esik a különfé­le ételekről A Művészetek Házába - amely egyúttal az otthonuk is, rengeteg más nemzetiségű ember érkezik. Ilyenkor nagy, közös főzések is vannak? Suzanne: Igen, van úgy, hogy kö­zösen főzünk, megtanuljuk egy­más ételeit elkészíteni. Néha gu­lyáspartit szervezünk, ebben fő­leg Csaba bátyja és felesége jeles­kedik. Nekem van egy itteni bará­ti köröm, gyakran összejövünk, és főzünk vagy sütünk egymásnak. A sütemény - illetve desszertre­cepteket Kanadából hoztam. Elő­fordul, hogy Csabával csak úgy, a saját kedvtelésünkre állunk neki főzni. Olyankor rendszerint vala­milyen egzotikus étel kerül terí­tékre. A konyhánkban van egy fa­kemence is, abban a kenyértől a kacsán át a lepényig mindenfélét meg lehet sütni. Csaba: Ez valósággal szertartás­számba megy, hiszen előbb fel kell fűteni, majd szétválogatni a fát. A különböző fafajták ugyanis más-más ízt hoznak ki az ételből. A konyhánk egyébként - éppen az itt megforduló külföldieknek kö­szönhetően - valóban vegyes. A közös főzés főképp a vacsorára korlátozódik, amikor egyikünk a salátát készíti, másvalaki krump­lit hámoz, megint más a húst sze­leteli... Ha megérkezik egy művész, akár Csehországból, Franciaországból, Romániából vagy Svájcból, rend­szerint meglep valamilyen ottani különlegességgel. Ez az ételekre is érvényes. Van, aki két hétig, van, aki egy hónapig lakik, él együtt velünk. A házban vannak műtermek és vendégszobák. Ez egy magánintézmény, azok jön­nek, akiket meghívunk. Nincs meghatározva, hogy milyen mű­vészeti ág képviseíői. Volt már író, aki nálunk fejezte be a köny­vét, most a közeljövőben egy ja­pán szobrász házaspár érkezik majd Tokióból. Legutóbb Romá­niából volt vendégünk, aki imád főzni. És mert akkor éppen nem volt időnk, ő lett a konyhamester. Az igazi közös élmény azonban az említett társasági főzés, amiben mindenki részt vesz. Az AT Home, azaz az Otthon Galériát ilyen módon is szerettük volna még otthonosabbá varázsolni. Egy „Nonya" étel és egy süti Kiss Suzanne receptje szerint Csirke pikáns szójaszószban Nyolc szelet csirkehúst belera­kunk két evőkanál sűrűbb szója­szószba, kevés olajat adunk hoz­zá, majd legalább fél órán át pá­coljuk. Közben két fej vöröshagy­mát nagyobb szeletekre vágunk, és olajon üvegesre pároljuk. Ez­után rárakjuk a csirkét és a szószt, s kicsit megpirítjuk. A végén fél pohár vizet adunk hozzá. Két - le­hetőleg friss - chilipaprikával, fél kávéskanál cukorral, sóval és limet- vagy citromlé hozzáadásá­val fűszerezzük. Fehér párolt rizs- zsel tálaljuk. Chocolate chip cookies Hozzávalók: 200 g vaj, 150 g cukor, 110 g barnacukor, 2 egész tojás, 1 kanál vaniliaaroma (vagy 1 csomag vaníliás cukor), 280 g sima liszt, 1 kiskanál só, 1 kiskanál szódabikarbóna, 300 g csokoládé kis kockákra törve. Elkészítése: A vajat a kétfajta cukorral ha­bosra keverjük, majd egyen­ként beledolgozzuk az egész tojásokat és a vaníliát. A lisztet elkeverjük a sóval és a szódabi­karbónával, majd hozzáadjuk a vajas masszához, s a végén be­lekeverjük a csokidarabokat is. A tésztából kiskanállal, egy­mástól kb. 15 cm távolságra halmokat rakunk a nem kivaja­zott tepsire. 190 °C-ra előmele­gített sütőben kb. 8-10 percig sütjük. Ha a cookies (süti) megsült, pár percig a tepsin hagyjuk hűlni. A tésztából kb. 30 darabot tudunk elkészíteni. A konyhában van egy fakemence is, abban a kenyértől a kacsán át a lepé­nyig mindenfélét meg lehet sütni Képek: UNO PHOTO

Next

/
Thumbnails
Contents