Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-26 / 47. szám, szerda
Az alkotás egy ártalmatlan romantikus vígjáték Két hét múlva örökké BÉMUiÁTO ucy Kelson ügyvédnő (Sandra Bullock) a környezet, a műemlékek és a polgári jogok védelmének megszállottja. George Wade (Hugh Grant) egy multinacionális cég egoista vezetője, munkája része, hogy pont azokat a dolgokat semmisítse meg, bontsa le és tipoija sárba, amelyek védelméért Lucy oly elhivatottan küzd. A sors úgy hozza, hogy kénytelenek szövetséget kötni, melynek eredményeképp Lucy jól fizető állást kap George cégénél. A közös munkahelyen töltött évek alatt szinte semmiben sem értenek egyet, mégis furcsamód egész jól kijönnek egymással. Lucy azonban lassan ráébred, hogy munkája során nem tud azzal foglalkozni, ami igazán érdekli, ehelyett inkább kénytelen öltözködési tanácsokkal ellátni főnökét. Meghozza döntését: felmond. És természetesen pont a kéthetes felmondási idő alatt kezd összejönni George egy másik növel, s ez tudatosítja Lucyben, hogy ő valójában szerelmes a férfiba... Senki sem vár drámai mélységet, jó történetet és maradandóságot egy efféle limonádétól, a közönség a sztárok miatt ül be: az ő hírnevük az, ami bekergeti a tömeget a moziba. Ez a mozi nem okoz nagyobb meglepetéseket. Szerelmespárok nyugodtan beülhetnek rá, azt kapják, amit vártak: egy ártalmadan romantikus vígjátékot. És legalább nem olyan émelyítően giccses, mint Meg Ryan filmjei... (mozinet) Két hét múlva örökké (Two Weeks Notice), színes, amerikai film, 100 perc, Rendezte: Marc Lawrence, Szereplők: Hugh Grant, Sandra Bullock, Alicia Witt, Dana Ivey, David Haig, Heather Bums, Robert Klein Pozsony, Palace AuPark, Ster Century, Tatra; Nyitra, Orbis Aki egy borzongató horrort szeretne látni, az feltétlenül ezt a filmet válassza A kör BEMUTATÓ étezik egy videokazetta, amit ha megnézel, hét napon belül meghalsz. Rachel Keller (Naomi Watts - Mulholland Drive) látta, és most kétségbeesett rohanásba kezd, hogy felderítse az álomszerű filmecske jelentését, eredetét. Úgy véli, hogy a rejtvény megoldásával talán elkerülheti az elkerülhetetlent. Az amerikai újrafeldolgozásoknak nincs túl jó hírük: régóta az a közhely járja, hogy ha ők valamihez hozzányúlnak, azt csak a maguk kommersz szintjére tudják lesüllyeszteni. És ha az áldozat éppen egy olyan kultikusan tisztelt alkotás, mint amilyen a Ringu, akkor az elkészült filmet sokan már előre eltemetik. Az biztos, hogy aki az eredetit féltve őrzött kincsként szerette, annak nem fog annyira tetszeni Gore Verbinski (A mexikói) munkája; azonban aki nem látta a Ringu-t, esetleg a japán változat minimaliz- musával nem ragadta meg, nyugodtan nézze meg az amerikait. Aki a film hírét hallva egy borzongató horrort képzelt maga elé, az feltétlenül A kört válassza. Az újrafelA vígjátékairól ismert Gore Verbinski jól vizsgázik a számára új műfajban, operatőre mágikus képei különlegesen sötét világot alkotnak a film számára. A fenyegető légkör jóval kézzelfoghatóbb, ezért a főszereplőkért is jobban lehet aggódni, és a történések is intenzívebben hatnak. A zenének ezúttal inkább csak aláfestő szerepe van, a hangulat hatásos megteremtésben a látvány jár az élen. Az amerikai átalakítás összességében hibátlan: a film lényegében ugyanaz maradt, csak az elbeszélés vált élvezetesebbé. Hogy melyik változat a jobb, azon sokat lehetne vitatkozni, de azt hiszem az a legfontosabb, hogy A körrel egy izgalmas horror született, remek történettel, erős rendezéssel és jó színészekkel, (mozinet) A kör (The Ring), színes, amerikai film, 115 perc, Rendezte: Gore Verbinski, Szereplők: Martin Henderson, Naomi Watts, Brian Cox, Daveigh Chase, David Dorfman Pozsony, Palace AuPark, Ster Century Pólus dolgozás alkotói az eredetiével ellentétben elsősorban a rémisztésre koncentrálnak. Az igaz, hogy ezáltal a film sokkal hatásvadászabb, de ez egy horrornál nem feltétlenül hátrány. A kör tartalmilag - például a szereplők kidolgozottságában - nem nyújt semmi rendkívülit, de az átlagigényeket tökéletesen kielégíti. Legfőbb erőssége ezúttal is az alapötletben rejlik, amit az új forgatókönyvet jegyző Ehren Krugemek köszönhetően most nem magyaráznak túl. Az író munkája többnyire - főleg eleinte - kimerül az eredeti script fordításában, de szép lassan kiderül, hogy sok ponton javított a történet hátterén. A kör nem hagy maga után annyi kérdést, ugyanakkor megőrzött rejtélyességével izgalmas mozaikdarabkái nem a szemünk előtt, hanem a fejünkben állnak össze. A földön kívüli orgazmus manifesztációja következtében megjelenik halott felesége, és innentől kezdve nem az a kérdés, hogy ki őrült és ki nem, hanem az, hogy ki él, és ki nem Solaris BEMUTATÓ A nnak idején Fassbinder kísérletezett azzal, hogy művészfilmekből készített kö- zönségfilmeket. Soderbergh az egyszerűbb utat választotta: Tarkov- szkij könnyűnek nem nevezhető alkotását próbálta á csőlátású amerikai közönségnek fele annyi időben közérthetővé fogalmazni. Tarkov- szkij alkotásának szívét és motorját saját márkajegyei (eső, víz, lovak és kutyák), valamint témái (a család és művészet fontossága) képezték, és a film keretét Kris és apja kapcsolata szolgáltatta. Soderbergh egyszerűsített, amire azért is volt szükség, mert a rendelkezésére álló menetidő majd a fele elődjének (hiába, az amerikaiak egy 100 percnél hosz- szabb filmet már csak sok vérengzéssel képesek elviselni). Megtartott valamit a képi látványból, az effektusok szinte másolták az 1972-es verziót, és a történetbe nem szőtt annyi szimbólumot. Szinte elszállt alkotásával az űrbe, amit a legjobban az fejez ki, hogy eltűntek a földi és családi jelenetek - a mozi magányos emberként ábrázolja Krist, aki egy csendes külvárosi házban lakik, és ideje nagy részét egyedül tölti bárokban, irodákban és metrószerelvényeken. A történetben ismét fel- küldik a tudóst az űrállomásra, hogy kiderítse a titokzatos történések igazát, illetve eredetét. A földön kívüli orgazmus manifesztációja következtében megjelenik halott felesége, akit megöl, ennek ellenére ismét megjelenik, és innentől kezdve nem az a kérdés, hogy ki őrült és ki nem, hanem az, hogy ki él, és ki nem. Soderbergh változatához nem tudott többletet adni, izgalom helyett unalom, feszültség helyett kommersz üresség tölti ki a jeleneteket, amely szórakoztató ugyan a maga módján, de közel sem olyan kifejező, mint a szovjet alkotótárs tolmácsolásában. A romantikus háttértörténet szimpla férfi találkozik a nővel sztori, amelyben annyi az érzelmi töltet, mint egy Axe reklámban. Tarkovszkijnál a párbeszédek és a szereplők kapcsolata kifejezi a rendező ars poeticáját, míg Soderbergh alkotása csak a kötelező hollywoodi szerkesztést követi. A szereplők kiegészítő kellékek George Clooney mellett egy olyan filmre, amely nem egy szereplőre szabott - pontosabban nem a szereplőre szabott. A Solaris nem váltja meg a világot, és aki önálló műként kezeli, egy profin kivitelezett hollywoodi kommersz alkotást lát benne. Ha az eredetihez hasonlítjuk, akkor egy olyan kivonattal találjuk magunkat szembe, amely a kötelező olvasmányok kivonatos gyűjteményére emlékeztet (pl. 66 híres regény, 55 emlékezetes dráma és társai): a tartalmi ismertető benne van, de az eredeti olvasását nem pótolja. Hiányzik belőle az egyéniség, a költészet, a líraiság. Ami a regényt regénnyé, a filmet pedig filmmé teszi, (mozinet) Solaris (Solaris), színes, amerikai film, 99 perc, Rendezte: Steven Soderbergh, Szereplők: George Clooney, Natascha McElhone, Jeremy Davies, Ulrich Túkur, Viola Davis Pozsony, Ster Century Pólus
