Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-25 / 46. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 25. KOMMENTÁR Máséból nagyvonalú PÁKOZDI GERTRÚD Az állami hivatalok érthetően nem kedvelik a Számvevőszék ellenőreit, akik törvényből eredő kötelességük teljesítése során újabb és újabb hivatalnoki túlköltekezésről rántják le a leplet. Mivel költségvetési pénzekről, tehát az általunk befizetett adó sorsáról van szó, senki számára nem lehet közömbös, milyen céllal és hatékonysággal használják fel e pénzeket. Persze, míg a számvevőszéki ellenőrök adatokkal bizonyítják, valami nem stimmel egyik-másik állami hivatal háza táján, az illetékes hivatalnokok általában csak homályos magyarázatot adnak arra, miért kellett valamire többet költeni az előirányzottnál. Megesik, hogy milliós tételekről van szó, de olykor a megengedettnél „csak” néhány ezer koronával túllépett hivatali telefonszámláról. A Számvevőszék közzéteszi ellenőrzési eredményeit, az érintett hivatalok vagy tiltakoznak, vagy nem - aztán többnyire minden marad a régiben. Túlköltekezéstől rendszerint nem rengenek meg a hivatalnoki székek, és a megbíráltak nem nagyon törekednek arra, hogy az ellenőrök által kifogásolt költséges módszereket, gyakorlatot kiiktassák tevékenységükből. Akad például minisztérium - történetesen éppen a pénzügyekért felelős tárca -, amely bizonyos munka elvégzésére negyedéves joghallgatót kért fel, vagy kétéves gyakorlattal rendelkező pályakezdőt bízott meg szakértői munka elvégzésével. Anélkül, hogy a felkért munkatárs eleget tett volna minden szakmai követelménynek. Kicsiség - legyinthetne valaki, de nem az. Törvénytelenség - amiért valakinek felelnie kellene. A gond az, hogy a sok hivatalnok között általában elvész a felelős, a költségvetésből gazdálkodó hivatalok, minisztériumok számára hátrányos szerződésekért általában senkit sem vonnak felelősségre. A gyanúsan nagyvonalúan elköltött ezrekről, milliókról értesülő kisember csak kapkodja a fejét. Kapkodja, mert a saját bőrén érzi, hogy az állami iskolákba, kórházakba nehezen érkeznek meg a költségvetési pénzek, hogy nem tudják, miből finanszírozzák egy-egy iskolaépület elengedhetetlen rekonstrukcióját. Csakhogy ha valamelyik minisztérium teljesen büntetlenül költhet valamely hozzá tartozó épület felújítására súlyos miihókat, miközben nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebből is kivitelezhető lehetett volna, akkor ne csodálkozzunk, hogy állami költségvetésünk hiánya még évekig kritikus mértékű lesz. Ilyen viszonyok között mindig az áüagember rovására alkalmaznak megszorításokat. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak akkor teremtődne valamiféle költekezési rend és fegyelem az állami költségvetésből gazdálkodó minisztériumok, állami hivatalok háza táján, ha valamennyi mellé egy-egy számvevőszéket rendelnénk. Sajnos, ezt is a költségvetésből kellene állnunk, így csak reménykedhetünk, hogy a gyakori, mélyreható ellenőrzések és egyértelműbb költekezési szabályok a közpénzekért felelősöket előbb-utóbb rákényszerítik annak tudatosítására: a közpénz nem a sajátjuk, felhasználásáért az felel, akire rábízzák. JEGYZET Halottad-e, édes öcsém? SZÁSZI ZOLTÁN Minap megyek a főutcán, tudod, ott, a kedvenc kisvárosomban, lent a végvárak vidékén, csak úgy ügyeimet intézni a prókátoroknál. Olyan hideg volt, hogy majdnem a vár szürkén tornyosuló romjaira fagytak a vaíjúk. No, ahogy megyek, hallom a kisbírót, veri a dobot irgalmadan, bajsza körül meg gomolyog a pára, ahogy mondja a magáét. Hát, édes öcsém, képzeld el, azt kiabálta a kisbíró, azt üzeni a cíviseknek a tekintetes főbíró uram, hogy már pedig ezután akárki, akármikor ne zavarja a városnak házában, a puha keleti szőnyegekkel bélelt főbírói teremben, mert neki bizony ezek után mindenféle, csip-csup kis tyúkperekre, mezsgyeviszályokra, sarcbeszedéssel kapcsolatos panaszokra nem lesz ideje. Merthogy neki, mint a város fejének gondolkoznia kell mindenféle sáncerősítési munkálatokon, meg amúgy is, mi a fenét akar a polgár egy főbírótól, mikor annak ideje igencsak drága? Olyan drága, hogy havi lópénze 50 ezer garasnál is több. Egy hónapban egyszer, két óra hosszára méltóztatik fogadni csak a bugris cíviseket, akkor is csak szépen levett kalpaggal álldogáljanak ott, az előcsarnokban, aztán akire jut a két óra alatt idő, azt méltóztatik meghallgatni, akire nem, az takarodjék haza, vagy várja meg a következő hónapot. Ha meg mindenképpen erősköd- ni akar, hát csak erősködjön, majd meglátja ha a hajdúk kiteszik a szűrét, akkor aztán azt se tudja majd, hogy Nógrádból való- e vagy Gömörből?! No, mondok, coki te, főbíró! Hát ez már hogy van? Hiszen mikor korteskedni méltóztattál, bizony akkor sóspereccel étetted az apraját, borocskával itattad a nagyját, még a nádort is elhívtad kardot csörgetni a pártodra, most meg egyszer csak igen drága lett az időd? Ejnye-ej- nye, főbíró uram, nem lesz ez jó, hallja-e?! Már csak meg kéne hallgatni azért a havi 50 ezer ga- rasos fizetésért tán többször is a cívisek hangját. Mert mi lesz, ha megharagszanak, aztán se tized, se dézsma? Mi lesz, ha megorrol- nak kegyelmedre, aztán legközelebb már nem lesz kegyelmed megválasztva? A varjúk között ott láttam én egy hoÜót is fent a torony gombján, úgyhogy óvatosan duhajkodjék hajdústól, libéri- ás inasostól kegyelmed, mert még megjelenik Mátyás király, aztán veres krétával felírja a falakra: „Itt járt Mátyás király, és látta a főbírót gőgösködni!” De akkor aztán lesz sírás-rívás, meg a fogaknak csikorgatása, ha eljön rendet teremteni. Hát ilyet hallottam én, édes öcsém, ott, a végvárak alatt, de most már te is tudsz róla, mondjad el mindenkinek, milyen itt a főbíró. Tán a cívisek is meghallgatják, aztán elgondolkoznak rajta, hogy kit is választottak a főbírói székbe. FINANCIAL TIMES DEUTSCHLAND Franciaország és Nagy-Britannia közösen szorgalmazza, hogy a boszniai békemissziót az európaiak vegyék át a NATO-tól - írja a Financial Times Deutschland című német lap. Dominique de Villepin francia és Jack Straw brit külügyminiszter az európai kollégák elé terjeszti azt a hétoldalas tervet, amelynek értelmében 2004 elején vennék át a NATO-tól az európaiak a polgárháború sújtotta terület felügyeletét. Legkésőbb 2003 áprilisában szintén az európaiak váltják fel a NATO-t Macedóniában, de ott csak néhány száz fős békemisszióról van szó. Boszniában 12 ezer katonának kell biztosítania a stabilitást. A brit-francia kezdeményezés több szempontból is nagy horderejű - állapítja meg az újság. Az Irak elleni esedeges háború európai támogatásának kérdésében London és Párizs két külön tábort vezet az Európai Unión belül. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Bugár Bélával közölt interjút a lap; az MKP elnöke kifejti: elégedeüenek a magyar kormánynak a státustörvényt módosító javaslatával, hiszen abba nem az került pontosan, amiben a tavaly őszi Máért-ülésen megegyeztek. Az MKP nem támogatja a magyar-magyar csúcs február végi összehívását sem, hiszen nincs még egység a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatban spin, így az egész találkozó csak a magyarországi ellenzéki pártoknak kedvezne. A szlovák fél a szlovák-magyar együttműködéssel kapcsolatos összes ügyet a vegyes bizottságon keresztül szeretné megoldani. Ez a testület viszont az előző választások után felbomlott, s azóta még nem alakult újjá. A szlovák külügyminisztérium és Mikulás Dzurinda kormányfő Bugár Béla szerint a fejét a homokba dugó struccként viselkedik, hiszen nem akarják elfogadni, hogy státustörvény már megvan. Az arab kormányok többségének a külpolitika és a hazai lakosság igényeinek kielégítése között kell egyensúlyoznia- Öregem, engem már csak az vigasztal, hogy ha nekem és a fiamnak már nem is, de az unokámnak már talán tisztességes nyugdíja lesz... (Peter Gossányi karikatúrája) Irak, a szomszédok és a többiek Noha az arab és iszlám országok lakosságának jelentős része ellenséges az Egyesült Államokkal éppúgy, mint az esetleges Irak elleni beavatkozással szemben, az arab kormányok többsége nem ezt az irányvonalat követi. ONDREJCSÁK RÓBERT Nekik mindig is egyensúlyozniuk kellett a külpolitikai irányvonaluk és a hazai közvélemény kielégítése között. Hatalmon maradásuk nagy részben az Egyesült Államok - politikai, pénzügyi, katonai - támogatásán múlik, ami Washington érdeke is, hiszen egy viszonylag mérsékelt, viszonylag világi és viszonylag Ame- rika-barát arab kormány fennmaradása, amely viszonylag képes visszaszorítani országában az iszlám szélsőséges csoportokat, nagyon fontos amerikai érdek a térségbeli befolyás szempontjából. A „viszonylag” szó azért fontos, mert az említett kormányok (például az egyiptomi, egyesült arab emírségekben, jor- dániai) csak az olyan rendszerekhez képest mérsékeltek és Amerika-ba- rátok, mint Irán vagy Irak. Az érem másik oldala, hogy saját közvéleményük kielégítése érdekében és a széles néprétegek támogatásának megőrzése miatt retorikájuk a belföld felé nem ezt az álláspontot tükrözi (amit ékesen bizonyít az arab sajtó hangvétele). Az éles Izrael-el- lenesség - a legtöbb esetben kombinálva a Nyugat-ellenességgel - szinte a mindennapi szótáruk része. Ez a kettősség a legtöbb esetben ellentmondásokat szül, ami jelenleg is megmutatkozik a bagdadi rezsimmel kapcsolatos probléma esetében. Ami Irak szomszédait illeti, a helyzet a következő: Irak déli szomszédja, Szaúd-Arábia nem nagyon lelkesedik a támadásért és nem nagy hajlandóságot mutatott támaszpontjainak átengedésére sem. Bár ebben a kérdésben némi elmozdulás volt tapasztalható (február 10-én a szaúdi- ak beleegyeztek, hogy területüket korlátozott mértékben használja az amerikai és szövetséges légierő, beleértve a Prince Sultan légitámaszpontot is), nyilvánvaló, hogy az Irak elleni hadműveletek legfontosabb és domináns háttere már nem Szaúd-Arábia lesz, mint 1990-ben és 1991-ben. Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolatai ettől függetlenül már korábban megromlottak, elsősorban a szélsőséges iszlám csoportoknak és terroristáknak nyújtott szaúdi támogatás miatt (érdemes megemlíteni, hogy például a szeptember 11-i tizenkilenc gépeltérítő közül tizenöt szaúdi állampolgár volt). Ríjad esetében tehát nagyon szembetűnő a már említett kettősség - a külpolitikában Ameri- ka-orientáltság, ezzel párhuzamosan viszont komoly pénzügyi támogatás az Egyesült Államok ellen harcoló csoportoknak. Igaz, Egyiptom nem tartozik Irak közvetlen szomszédai közé, azonban az arab világban élvezett befolyása révén feltétlenül meg kell említem minden olyan kérdésben, amely összefügg a Közel-Kelettel. Egyiptom az USA-t leginkább támogató országok közé tartozik, és bár hangsúlyozza, hogy nem lelkesedik az iraki válság fegyveres megoldásáért, nem tiltakozik látványosan és a háttérbe vonul. Az amerikaiak szemében azzal is jó pontokat szerzett, hogy meghívta az újraválasztott izraeli miniszterelnököt egyiptomi látogatásra; ez viszont már valósággal sokkolta az ország közvéleményét, amely szintén nem nevezhető Izrael-barátnak (ráadásul Ariel Sáron az arabok szemében nem elég, hogy izraeli, még kifejezetten héjahírneve is van). Az arab országok közül leginkább Ku- vait támogatja az Irak elleni fegyveres fellépést, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen legutóbb épp ez a kis ország vált Bagdad agressziójának célpontjává. Ennek következtében Kuvaitban azóta is domináns veszélyforrásként értékelik Irakot és különösen Szaddám Húszéin irányítása alatt, ezért minden olyan lépést támogatnak, amely ennek a veszély- forrásnak a kiiktatását szolgálja. Ennek megfelelően Kuvait feltételek nélkül kiáll az USA mellett, ráadásul hasonlóan rendelkezésre bocsátotta területét és támaszpontjait is. Figyelembe véve a térségben felvonultatott amerikai és brit haderők diszlo- kációját, nagy a valószínűsége annak, hogy a szárazföldi hadműveleteket végrehajtó haderők gerince Kuvaitból kezdi meg a támadást. Noha a jordániai közvélemény is egyértelműen ellenzi az ország Amerika-barát külpolitikáját, Amman ezen a téren az „először Jordánia” elvet alkalmazza, amelynek lényege az ország külpolitikai és stratégiai érdekeinek mindenek fölé való helyezése. Figyelembe kell venni, hogy Jordánia sokkal kisebb és gyengébb ország, mint a rivális Szíria vagy Irak, ezért Amman a Tel Aviwal való kiegyezéssel és Washingtonnal próbálja meg kiegyensúlyozni erősebb szomszédait. Ezért cserébe hajlandó korlátozott mérSzeretnék elkerülni Irak destabilizálódását és esetleges széthullását. tékben támogatni a térségbeli amerikai külpolitikai koncepciót és az Irak elleni irányvonalat. Ennek megfelelően az amerikai légierő felderítő és mentő bevetéseket hajthat végre jordán területről, és megkezdődött a légvédelmi Patriot rakéták telepítése is a főváros, Amman közelében. A telepítés egyben hozzájárul Izrael biztonságának növeléséhez is, hiszen Irak csak Jordánia légterén keresztül intézhet rakéta- támadást izraeli területekkel szemben. Irak másik nyugati szomszédja, Szíria hivatalos szinten sem támogatja az USA térségbeli politikáját, sőt kifejezetten ellenséges vele szemben. Ennek egyik legfőbb oka természetesen a már hagyományos ellentét a két ország között, illetve a kemény, Izrael-ellenes szíriai külpolitika és Washington Izrael-támoga- tása. Ráadásul ha megbukik Szaddám Húszéin rendszere és Bagdadban egy Amerika-, illetve Nyugatbarát kormány jön létre, tovább fog erősödni az amerikai befolyás a Közel-Keleten, ami semmiképp nem felel meg Szíria érdekeinek. Ezenkívül figyelembe kell venni Szíria gazdasági érdekeit is, hiszen jelenleg Da- maszkusznak napi 2 millió dollár tiszta haszna van az iraki olaj csempészéséből. Irán szintén ellenzi az amerikai hadműveleteket. A teherá- ni pozíció azonban nem annyira egyértelmű, mint például a damaszkuszi, annak ellenére, hogy Irán külpolitikai irányvonala világos. Teherán a jelenlegi helyzetben saját szempontjából csak két rossz közül választhat. Az egyik, hogy a több évtizede ellenséges Irak Szaddám Húszéin irányítása alatt fejlődik tovább, aminek következménye az lesz, hogy Irán nyugati határai mentén egy tömegpusztító fegyverekkel rendelkező rivális alakul ki. A másik, hogy a jelenlegi iraki rendszer megbukik, ami nemcsak az amerikai politikai és gazdasági befolyás megerősödését hozza magával, hanem azt is, hogy az USA fegyveres erői nagymértékben lesznek jelen Irán nyugati határainál. Ez, figyelembe véve, hogy az amerikaiak katonai jelenléte már Irán keleti határainál, Afganisztánban is realitás, komoly gondokat okozhat a bekerítéstől rettegő iráni stratégáknak. Teherán természetesen azt szeremé a leginkább, ha Irak demilitarizált lenne, viszont amerikai katonai jelenlét nélkül. Ennek viszont gyakorlatilag nincs esélye, mert az egyik feltételezi a másikat. Ami Törökországot illeti, elsősorban két területen kért és kér biztosítékokat az USA-tól. Az egyik a gazdasági kompenzáció, a másik pedig a kurdokkal kapcsolatos. Ankara garanciát kér, hogy az észak-iraki kurdok nem kiáltják ki saját államukat, nem lesznek nagyon ellátva amerikai fegyverekkel és nem szereznek jelentős gazdasági bázist - a Moszul és Kirkuk körüli olajmezők feletti ellenőrzést Az említett országok álláspontjában azonban van még egy közös, mégpedig hogy szeretnék elkerülni Irak teljes destabilizálódását és esetleges széthullását. Ez az érdek pedig teljes mértékben megegyezik az USÄ és szövetségeseinek álláspontjával is, így a Szaddám Húszéin utáni Irak jövőjének kialakításában fontos szerepe lesz az említett országok együttműködésének. LEVÉLBONTÁS Hagyják őket játszani A komáromi Jókai Színház állandó bérletes látogatójaként szeretném véleményemet (és családom véleményét) kifejteni a társulatnál kialakult helyzetről. A színház színvonalának tetőpontját Beke Sándor irányításával érte el, majd következett némi hullámvölgy, melyből szépen kilábalt Kiss-Péntek József vezetésével. Az ő irányításával mutatott be a társulat nagyon színvonalas darabokat, s Magyarországon a színházi fesztiválon első díjat nyertek. A színház állandóan változik, új előadási formák, stílusok alakulnak ki, tehát modernizálódik a színház és a színházi stílus. Ennek az elképzelésnek a színház teljes mértékben megfelel. Csak rajtunk, nézőkön van a sor, hogy mi is felnőjünk ezekhez az előadási formákhoz. A színház vezetőségét csak hagyni kell dolgozni, mert a munkájukat jól végzik, s a piszkálódás csak árt a jó munkának. Az olyan úgynevezett belülről jövő kritika azért nem lehet őszinte és tárgyilagos, mert nagyon is önös érdeket képvisel. Nem tudom pontosan, kik azok a személyek, akik a színház vezetősége ellen ágálnak, de nagyon valószínű, hogy mellőzésből, szerepeltetési hiányosságokból és hasonló okokból fakad elsősorban a kritikájuk lényege. Ki kellene kérni színvonalas kívülálló, hozzáértő szakemberek véleményét (esetleg azokét is, akik már rendeztek a Jókai Színházban) a társulat művészi színvonaláról. A politikát, legyen az a megyei önkormányzat vagy az MKP, a döntésbe nem szabad hagyni beavatkozni, mert tudjuk, hogy a „dicső” múlt rendszerben milyen óriási károkat okozott a politika a kultúrában. (Annak ellenére sem, ha az MKP nem összehasonlítható a volt kommunista párttal.) A kultúra teljesen más terület, mint a politika. Mint komáromi polgár azzal kapcsolatban is nemtetszésemet fejezem ki, ahogy az MKP agresszív kampányolásával kiütötte a nyeregből kiváló polgármesterünket, Pásztor Istvánt. En tisztelem és támogatom az MKP tevékenységét, de nekünk, komáromi polgároknak nem az a lényeges, hogy a polgármester vagy színházigazgató mely pártnak a tagja, hanem az, hogy miképp végzi a munkáját. Nagy István Komárom
