Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-24 / 45. szám, hétfő
Mindentudás egyeteme ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 2* Az EU-irányelv „házi feladatokat ad" a nemzeti jogalkotóknak, az irányelv részletszabályait nekik kell szervesen beilleszteniük az ország saját normáinak rendszerébe Magánjogi kodifikáció A magánjogi szabályok a polgárok és társaságaik kapcsolatait rendezik, miközben a polgárt a „bölcsőtől a sírig” kísérik: a méhmagzat már jogképes, s a polgár vagyonát halálakor a magánjogi öröklés rendje szerint szerzik meg utódai. Vékás Lajos érdekfeszítő előadásában arra vállalkozott a Mindentudás Egyetemén, hogy összefoglalja ennek a hatalmas tudásanyagnak a történetét és legfontosabb magyarországi problémáit, különös tekintettel a EU-csatlakozásra. VÉKÁS LAJOS ELŐADÁSA /MAGÁNJOG - AZ ÖNZÉS BIBLIÁJA? A jogszabályok világában jól elkülöníthetők a magánjog és a közjog előírásai. A magánjog szabályai a ki szerződéseket. Ezek határozzák meg a szerzői művek (irodalmi, művészeti alkotások) védelmét éppúgy, mint a feltalálók szabadalmi védelmét. Ilyen normák rendezik a családi kapcsolatokat, s a vagyon öröklését is a tulajdonos halálakor. A magánjogi szabályozást az jellemzi, hogy a jog az adott kapcsolat résztvevőit egyenjogúként és mellérendeltként kezeli. Mindenekelőtt ez különbözteti meg a közjogtól, azaz az alkotmányjogi, köz- igazgatási jogi, adójogi, büntetőjogi szabályozástól, hiszen ez utóbbiakban a polgár az állam valamely szervével (egy hatósággal) alárendeltségi viszonyban szerepel. Jellemzője a magánjognak az is, hogy nagy szabadságot enged a jogalanyoknak (a polgároknak és szervezeteiknek). Engedi, hogy azok széles körben maguk alakítsák viszonyaikat (pl. szerződéses kapcsolataikat), és csak akkor avatkozik be, ha az emberek által választott megoldás abba a társadalmi-gazdasági értékrendbe ütközik, amely a magánjog szabályait mintegy iránytűként vezeti. Ez az értékrend csak néha támaszkodik etikai normákra, általában inkább csak gazdasági (piaci) szempontokat kíván érvényre juttatni. Heine az egyszerű árutermelő társadalom magánjogának klasszikus változatát, a római magánjogot egyenesen az „önzés bibliájának” nevezte. A magánjogban a súlypont inkább az életviszonyok közvetett rendezésén van, ami ahhoz szükséges, hogy az emberek kellő szabadsággal alakíthassák kapcsolataikat, ne kösse őket gúzsba a jogi normák hálója. A huszadik század második fele, a nagy társadalmi megrázkódtatások és a mindenkinek magasabb élet- színvonalat biztosító jóléti társadalmak létrejötte óta a magánjogi szabályok ugyanakkor szociálisan érzékenyebbé váltak. Egyoldalú kedvezményekkel védik a „gyengébb felet”: a munkavállalót, a bérlőt, a fogyasztót. KODIFIKÁCIÓ - A CODE CIVILTŐL A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁSIG könyvnek, kódexnek nevezik. Jövőre lesz kétszáz éves az első és mindmáig legnagyobb hatású magánjogi törvénykönyv, a Napóleon égisze alatt alkotott Code civil (1804), mely túlzás nélkül a polgári társadalom egyik alappillérének tekinthető. Ez a törvénykönyv volt az első, amely abból indult ki, hogy a magánjogi viszonyokban minden polgár egyenlő, eltörölve az elsőszülött öröklési kedvezményét, s más egyenlőtlenségeket a polgárok között. Szabályozásának középpontjába a magántulajdon sérthe- tedenségének és a szerződés szabadságának elvét helyezte; olyan elveket, amelyek a mai - a szociális piacgazdaságot megvalósító vagy arra törekvő - társadalmi berendezkedésnek is talpkövét jelentik. Napóleon semmiféle jogi előképzettséggel nem rendelkezett ugyan, de tökéletesen tisztában volt az általa szorgalmazott törvénykönyv mesz- sze ható társadalmi jelentőségével. Egyik levelében ezt írja bátyjának, Józsefnek, aki 1806 és 1808 között a nápolyi trónon ült: „Hozd csak be Nápolyban a Code civilt, s a nagybirtok, ami ma nem húz hozzád, rövid pár év alatt bomlásnak indul.” Magyarországon az 1848-as forradalom - a polgári társadalom alapvető feltételeinek megteremtése érdekében - napirendre tűzte egy magánjogi kódex megalkotását is. Az áprilisi törvények egyike, az 1848. évi XV. törvénycikk elrendelte a Polgári Törvénykönyv elkészítését „az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján”, a szabadságharc bukása azonban megakadályozta e nemes terv megvalósítását. A kiegyezés utáni gazdasági fellendüléstől is sarkallva 1900 és 1928 között több átfogó törvénykönyvtervezet is készült, ezekből azonban - elsősorban politikai okokból - nem lett hatályos kódex. így állhatott elő az a paradox helyzet, hogy hazánk első magánjogi törvény- könyvét 1953 és 1959 között alkották meg, egy olyan korban, amelyben a magánjog társadalmi alapja, a magántulajdon csak a minimumra redukált formában létezett. Nem meglepő ezért, hogy a rendszerváltás utáni mélyreható gazdasági és társadalmi változások, amelyek a magántulajdont és az arra épülő piacgazdaságot helyezték ismét társadalomfejlődésünk középpontjába, sürgető igénnyel követelik egy új magánjogi törvénykönyv létrehozását, mely kodifikáció 1998 óta van folyamatban. UNIÓS JOGALKOTÁS - HÁROMSZÁZMILLIÓ JOGÉRVÉNYESÍTÖ POLGÁR A független államok jogalkotási szuverenitással rendelkeznek, azaz egy adott állam a törvényeit saját akarata szerint, önállóan hozza meg. Ez a jogalkotási függetlenség Európában csak azóta nem ennyire természetes, amióta létezik (mai elnevezésével) az Európai Unió. Noha az EU egyelőre nem szövetségi állam, hanem független és alapvetően szuverén államok önkéntes gazdasági-kulturális szövetsége, a jogalkotás területén mégis saját szerveinek hatáskörébe von bizonyos kérdéseket. Az EU szervei a tagállamok közötti magánjogi jogegységesítésre két jogi aktust alkalmaznak: az egyik a rendelet, a másik az irányelv. A rendelet automatikusan részévé válik a tagállamok jogrendszerének, tehát abszolút mértékben érvényesülő törvény, amely kiszorítja a tagállamok e téren alkotott korábbi, ellentétes törvényeit. Az irányelvet azonban át kell ültetni a tagállamoknak saját jogrendjükbe ahhoz, hogy ott is érvényesüljön. Ez az átültetési eljárás módot ad polgárok és szervezeteik (gazdasági társaságaik, egyesületeik, alapítványaik stb.) egymás közötti kapcsolatait rendezik, például az adásvételi, bérleti, tartási és életjáradéA kodifikáció egy nagyobb életviszony-csoportra vonatkozó egynemű jogszabályok rendszerbe foglalása, melynek eredményét törvényi A Code civil 1811 -es kiadásának nyitólapja az EU küszöbén VÉKÁS LAJOS, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1963-ban szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1964-től az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének munkatársa, 1984-tól egyetemi tanár, 1979-től 1999-ig tanszékvezető. Az 1986/87-es tanévben a Heidelberg! Egyetem vendégprofesszora. 1990 és 1993 között az ELTE rektora. 1992-től 1997-ig a Collegium Budapest Institute for Advanced átudy alapító rektora. 1995 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a magánjogi szerződés. 1999 óta az új Polgári Törvénykönyv megalkotásán munkálkodó, a Kormány által megbízott Kodifikációs Főbizottság elnöke. arra, hogy az államok saját jogrendszerükhöz illesszék az „idegen” normát. Az átültetést mindenekelőtt az nehezíti, hogy az irányelvek nem alkotnak rendszert. Gyakran előfordul, például a fogyasztóvédelem területén, hogy egy irányelv egy szabályozási területnek csak bizonyos kérdéseit rendezi. Ezért szokták azzal bírálni a fogyasztóvédelmi irányelveket, hogy „pointilisztikus” a szabályozásuk, azaz a sok kérdésből kiválasztanak egy-egy pontot, és csak azokat rendezik, holott a törvény- hozás egyik fontos követelménye a rendszeralkotás. Az EU-irányelv „házi feladatokat ad” a nemzeti jogalkotóknak, az irányelv részlet- szabályait nekik kell szervesen beilleszteniük az ország saját normáinak rendszerébe. Ez a szerves beépítés a jogalkotási mesterség együk mai próbaköve, már-már művészete. A nemzeti és az uniós jogszabályok konfliktusait a tagállamok igyekeznek elkerülni, így Magyarország is erre törekszik. Ez a folyamat - az ún. jogharmonizáció keretében - már évek óta tart. Magyarország társulási szerződése az Európai Unióval és tagállamaival (az ún. Európai Megállapodás) 1994 óta formálisan is arra kötelezi jogalkotó szerveinket, hogy normáinkat az Európai Unió szabályaihoz igazítsák. A jog harmonizációja tehát azt jelenti, hogy az EU-normákkal ellentétes törvényeket módosítani kell, összhangba kell hozni őket az európai szabályokkal. Ennek a folyamatnak a nagy része már le is zajlott, bár a jogharmonizáció a csatlakozásunkig valószínűleg nem fejeződik be százszázalékosan. Természetesen egyelőre a legtöbb magánjogi kérdésben nem csorbul Magyarország jogalkotási szuverenitása, de jelentős területeket mégis lefed majd az uniós jog. Ezekben a kérdésekben a magyar jogalkotó nem dönthet többé függetlenül. A magánjog körében az EU elsősorban a vagyonjogot (a szerzői és szabadalmi jogot, a társasági és a versenyjogot, a szerződések jogát) kívánja egységesíteni. Nincsenek viszont ilyen törekvések egyelőre a családi kapcsolatok (házasság, a szülő és a gyermek közötti viszony stb.) körében vagy az öröklési jog területén. Az európai jogegységesítés jellegzetes területe a fogyasztó- védelem. A fogyasztó védelme súlyponti kérdés az EU-ban, ezért az 1980-as évektől kezdve kis, de annál határozottabb lépésekben elvonják az államok szuverenitását e kérdéskörben, és uniós normákat alkotnak. Egy-egy európai jogszabály megalkotását a tagállamok közötti több éves egyeztetés előzi meg, amelyen a tagállamok képviseltetik magukat. Ezért teljes jogú EU- tagságunk elnyerése után „szu- verénebbek” leszünk, mint jelenleg. Magyarország mostani társul tagsága ugyanis azt jelenti, hogy: normák már kötelezőek ránk néz ve, ám a véleményünket még nen érvényesíthetjük azok megalkotá sánál. Teljes jogú tagként tehá jobban képviselhetjük majd állás pontunkat, és inkább érvényesít hetjük majd az érdekeinket, min ma. Az egységes jog érvényesülését a: EU-ban nagyon szellemes és haté kony módszerrel ellenőrzik. A tag államok polgárainak joguk van ar ra, hogy az Európai Unió Bíróságá hoz, a luxemburgi bírósághoz for dúljanak, ha kárt szenvedtek ami att, hogy például egy fogyasztóvá delmi irányelvet későn vagy hibá san ültetett át saját államuk. Ilyei kártérítési perek elég gyakran elő fordulnak. Példaként utalhatunl arra, hogy az utazási szerződésre vonatkozó irányelv átültetésénél késedelme miatt több tagállamma szemben kártérítési igényt támasz tottak saját polgáraik. Gyakorlati lag háromszázmillió polgár figyel éberen, hogy az uniós jog átvétele és alkalmazása megtörténik-e Nyugat-Európában már most i: igen fejlett civilszervezeti hálóza működik többek között ennek el lenőrzésére, s az állampolgárok se gítésére. Az ilyen szervezeteknél nálunk még erősödniük kell. Készítette az M&H Communicati ons szabad felhasználásra, a szer zői jogok korlátozása nélkül. A televíziós nézettség megdöntötte saját rekordját A Mindentudás Egyetemének televíziós népszerűsége kitartott a téli szünet időszakában is, az ismétlések olyanok figyelmét is felhívhatták a sorozatra, akik korábban nem figyeltek fel rá. Vizi E. Szilveszter előadását január 19-én az MTV-n 182 000 néző látta, az ötven évnél idősebb televíziózok közel 4 %-a figyelte a műsort. A kisebb állandó közönséggel rendelkező Duna TV ugyanebben az időszakban két-két ismétlésben (január 2., 4., 9., 11., 16., 18.) sugározta Vizi E. Szilveszter, Hámori József és Almár Iván előadását. Ezek közül a január 2-i és 9-i vonzotta a legtöbb nézőt, ezeket az ötven évnél idősebbek közül több mint 30 000-en kísérték figyelemmel. Nem kizárt, hogy voltak, akik többször is követték az Akadémia elnöke, alelnöke vagy az ismert csillagászprofesszor gondolatmenetét, de ha minden esetben újabb nézőket feltételezünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a sorozatos ismétlések a három csatornán mintegy 350 ezer magyar tévénézőhöz juttatták el az akadémikusok által elmondottakat - abban az időszakban is, amikor nem voltak előadások az egykor B 28-nak nevezett Kozma László-teremben. Somlyódy László előadásának február 9-én sugárzott verziója az ml-en megdöntötte a sorozat eddigi nézettségi csúcsát az 50 évnél idősebb tévénézők csoportjában: közülük 144 ezren figyelték a hid- rológus áttekintését, ez pedig az akkor tévéző 50 évnél idősebbek 4,5%-át jelenti. A mindentudas.hu látogatóinak száma: túl az egymillión A népszerű előadássorozat honlapja iránt a második szemeszterben még a korábbinál is nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Bizonyos, hogy az új témáknak, a továbbra is magas színvonalú előadásoknak, és a megújult honlap még színesebb, lebilincselőbb megoldásainak is köszönhető, hogy az első szemeszterben kialakult hűséges „törzsközönség” állandóan újabb érdeklődőkkel bővül a tudás portálján. A belépések átlagos száma ugyanis tovább növekedett, a sorozat újraindulása előtti héttől kezdve a napi 11-12 ezer főnyi látogató a legjellemzőbb érték. Sót, a Somlyódy László előadását követő szerdán, február 5-én az előadássorozat második legtöbb napi látogatója (17 946) a sorozat harmadik legtöbb napi letöltését hajtotta végre - 64 251 oldalt lapoztak fel, ennél többre pedig csak a sorozat második hetén, szeptember közepén voltak kíváncsiak a www.mindentudas.hu-t felkereső „diákok”. Ráadásul a kiugró érdeklődés több napig tartott, a víztudomány fejleményeiről kedden, szerdán és csütörtökön is 17 ezernél többen igyekeztek tájékozódni. A honlapon regisztrálók össz- létszáma mára átlépte az egymilliós álomhatárt: tavaly szeptember 16-tól idén február 11-ig 1 131 000-en fordultak meg a site- on, az általuk szemügyre vett oldalak száma közel 5 millió! A honlap új arculata A www.mindentudas.hu friss megoldásai sokat tesznek a fentebb ismertetett kiemelkedő látogatottságért. A site legvonzóbb új ötletei közé tartozik, hogy figyelmet szentel a diákoknak is: „Arcok a fanclubból” című sorozatában rövid interjúban rajzolta meg előbb Lehoczky Beáta portréját, aki a korábbi anyagok részletes dokumentációjával érkezik az előadásokra, utóbb pedig megismerhettük Kiss Lászlót Szombathelyről, aki „lancelot28” néven a Mindentudás-honlap fórumainak legelevenebb résztvevője, a sorozat páratlanul lelkes és aktív híve. EU-e load ások: konkrét válaszok A Mindentudás Egyetemén 5 héten át az Európai Unióval és Magyarország európai uniós csatlakozásával kapcsolatos témájú előadásokat tartanak, amelyek az eddig elhangzott húsz előadás „törzsközönségénél” nagyobb hallgatóságot szeretnének elérni. Ma Horn Péter „Agrárgazdaság - EU kitekintéssel” címmel tart előadást. Március harmadikán Palánkai Tibor az „Európai integ- ráció”-ról beszél, március tizedikén Ormos Mária azt a kérdést teszi fel, hogy „Van-e történelem?”, egy hétre rá, március 17-én Gángó Gábor pedig azt, hogy „Mi a nemzet?”, s ennek kapcsán a népek életéről és haláláról elmélkedik majd.
