Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-04 / 28. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 4. ( TALLÓZÓ | KOMMENTÁR Drága lecke PAKOZDI GERTRUD Meddő vita folyt a hétvégén a vasúti-csúcsmenedzserek és a vasúti alkalmazottakat tömörítő szakszervezeti vezetők között. Új érv alig-alig került elő a vitatkozók tarsolyából. A péntek este óta tartó sztrájk kapcsán elhangzottakból azonban mindinkább nyilvánvalóvá vált: sem a kormány, sem a közlekedési tárca vezetője, sem pedig a vasúti vállalatok vezetése nem birkózott meg a reformlépésnek szánt döntéssel úgy, hogy következményei érthetőek és elviselhetőek legyenek a mellékvonalak leépítése által érintett térségek számára. Nem számoltak a szakszervezetek üyen kemény ellenállásával, s ahelyett, hogy már a kezdet kezdetén elfoglalták volna helyüket az érdekegyeztető tanács tárgyalóasztalánál, megvárták, hogy a sztrájk okozta gazdasági károk számos nagyvállalatot sodorjanak veszélybe. Mikulás Dzurinda kormányfő tegnap végre asztalhoz ült a szakszervezetek és a munkáltatók képviselőivel, s ha minden igaz, megegyeztek a következő lépésekben. Lehet, mire e sorok napvüágot látnak, a vasúti síneken már zakatolnak a tehervonatok, ha a személyvonatok még nem is. Nincs miniszter és nincs vállalatvezető, aki örülne, ha a hatáskörébe tartozó munkahelyek valamelyike bármilyen okból sztrájkkal reagál. A legegyszerűbb ellenérvet húzta elő a közlekedési miniszter is a sztrájk első óráiban, amikor a szakszervezetiekre azzal igyekezett rá- ijeszteni, hogy ezzel a lépésükkel sokkal nagyobb kárt okoznak, mint amilyen kár a vasúti személyszállítás 25 szárnyvonalon történő megszüntetése következtében keletkezik. A miniszter - védve a vezérigazgató állítólagos önálló döntését - csak azt tudta kérdezni az egyik hétvégi tévévitában a szakszervezet képviselőjétől, hogy ugyan mondja már meg, honnét szedjen elő milliókat addig, amíg a mellékvonalak sorsának irányítását átveszik a megyék. Merthogy van rá törvény adta lehetőség. A pozsonyi megye máris vállalta a területén levő mellékvonal veszteségeinek finanszírozását, csakhogy megoldása nem megoldás. Csupán hat képviselő önfeláldozásának az eredménye. A természetes megoldás nyilván a vasút háza táján keresendő. Kétségtelen, hogy a vasút veszteségei, tartozásai csökkentését meg kellett kezdeni, túlfoglalkoztatottságát is mérsékelni kell, de miért nem lehetett ezt beindítani pl. a vállalat központi hivatalaiban? Az is kézenfekvő, hogy az állam hosszú távon nem dotálhat veszteséges vállalatot, ha maga a vállalat semmit sem tesz azért, hogy veszteségeit mérsékelje, illetve, hogy tevékenységét mielőbb nyereségesre fordítsa. A sztrájk kimenetelétől, az óvatosan megkezdett párbeszéd eredményétől függetlenül a vasutasok megmozdulása a jobboldali kormányt talán rákényszeríti, hogy a következő reformlépéseket megfontoltabban, várható hatásainak alaposabb felmérésével tegye meg. Nagyobb súlya lenne így a mindenkori tiltakozókkal szembeni ellenérveiknek is. JEGYZET Mit rejt a lcacagány? SZÁSZI ZOLTÁN Adjon Isten szép jó napot, méltó- ságos uram! Mondja már kérem, mennyiért adnak egy ilyen jó kis kacagányt? Igen mutatós, meg tartósnak is mutatkozik. Már majdnem olyan tartós, mint egy képviselői poszt. Ja, hogy ajándék, értém kérem szépen. Aztán kitől tetszett kapni? A főispántól magától személyesen? Azt a kutya kortes mindenit! De jól megy a főispánnak, ha ilyen puccos kacagányt tud ajándékozni. Mert ez tigrisbór, ugye? Idegen országbeli állatból van. Mondja már, mi újság van ott fent maguknál? Mert nem igen sokat tud róla a pórnép, mi is történik odafent. A pórnak igaz, az a dolga, hogy robotoljon, meg fogja a száját, meg ne próbálja meg a fejét se felemelni. Merthogy ha már választott, ha már sült tökkel, jófajta serrel itatták mikor korteskedés volt, akkor most már tűrjön, meg viselje a maga nyomorát, ameddig csak búja. Játjon lehetőleg gyalog, mert a vicinális az drága kérem, nem éri meg azt fenntartani a királyságnak, még a végén nem telik a fenséges király úrnak új ka- cagányra, meg zacskó aranyra. Hejh, hajó fejedelmünk, Rákóczi ezt látná, ugyan mit is szólna hozzá? Esze az van mindenkinek, látni is lát, kinek szeme van, csak Esze Tamásból van kevés, olyanból, aki az asztal sarkára csap, ha a nagy úrázást látja. No, nem mondom, ha megyegyűlés van, nehogy már kopott mentébe kelljen menni, meg hát a megyeházát is illik rendben tartani, de nem kell talán mindenhová aranyozott vécékilincs, meg ezüstözött csizmalehúzó, ugye? Kutya idők járnak, tizedet szed már mindenki, aki csak teheti. Sápot, révet, vámot fizetünk eleget, nehogy már a királyság tönkremenjen. Mert azért kell, hogy valaki vezessen minket. Még a végén ez a sok buta, tudatlan, műveletlen nép nem találja meg az oskolában a térképen se, merre is van neki a hazája. Már ha lesz még oskola, mert hát a falubíró azt mondja, nincs már pénze a tanító fizetésére, hát adja össze ki-ki tehetsége szerint. Vezetni kell minket, kérem szépen, mindig csak előre! De mintha üyet már hallottunk volna a korábbi királyok alatt is. Aztán azok is csak mintha mindig csak a saját kacagányukkal, saját kacsalábon forgó palotájukkal, meg a saját kis erszénykéjükkel lettek volna elfoglalva. A pór, az meg nézze messziről a szép hintókat, a vicinálisról is le kell, hogy mondjon. Bizony, adót fizetni járjanak csak gyalog. Aztán ha nagyon korog a gyomra, gondoljon csak vissza a jófajta vendégségre a korteshadjárat alatt. Vivát! LEVELBONTAS Gyászolja még őket valaki? Olvastam a 2003. január 23-i Új Szóban megjelent riportot. Ale- szandrovka, Sztorozsevojo, Uriv, Korotojak, Malogorja, Liszki, Je- katserinovka, Kolibelka, Novij Oszkol, Osztrogozsszk, Nyikola- jevka, majd Alekszejevka és Buggyonij. A felsorolás hiányos, kimaradt Ilinka. Az első vonal mögött Ilinka volt a legközelebbi település, majd azután következett Jekatyerinovka, ahová két havonta jártunk a ruhánkat a tet- vektől megszabadítani. De megtörtént, hogy alacsony volt a hőfok, akkor a tetvek nem pusztultak el, de még a peték is hamarább kikeltek. Mint a 13. gyalogezred 2. zászlóalj géppuskás százada, Miskolcról mentünk a frontra 1942-ben. A Donnál mozgóharcból áttértünk az állóharcra, hogy majd 1943 tavaszán megkezdjük az offenzívát, amiből deffenzíva lett 1943. január 12- én. 1944 tavaszán megint ott voltam a Dnyeszternél, 1945-ben estem fogságba, hét hónap után kerültem haza. Maradok tisztelőjük, aki 1948 decemberétől az Új Szó állandó olvasója. Katona László, Beretke Szlovákia légkörét már életveszélyesen szennyezik a kipufogógázok és a politikusok be nem váltott ígéretei... (Lubomír Kotrha rajza) EUROPA PRESS Jósé Maria Aznar spanyol kormányfő szerint titkos információk alapján bizonyítható, hogy Irak fenyegetést jelent „a békére, a világ biztonságára és Spanyolországra nézve”. Az Europa Press spanyol hír- ügynökségnek adott és a hétfői lapok által közzétett interjúban a miniszterelnök kijelentette, minden kormány, így a spanyol is, „rendelkezik azzal kapcsolatos információval, hogy Szaddám Húszéin (iraki diktátor), azon biológiai és vegyi fegyverek révén, amelyekkel rendelkezik, valamint terrorcsoportokkal fenntartott kapcsolatai által fenyegetést jelent a békére, a vüág biztonságára és Spanyolországra nézve. Ezzel kapcsolatban elegendő bizonyítékkal rendelkezünk”. Aznar szerint az iraki elnök és az al-Kaida kapcsolata „nem a fantázia szüleménye”. Hozzátette: „Azt lehetne gondolni, hogy mindez bennünket nem érint, de hát éppen most tartóztattunk le egy rendkívül veszélyes terrorista sejtet Barcelonában”. Aznar szerint a háború elkerülhető, de ez csakis Szaddám Huszeintől függ, vagyis attól, be kell bizonyítania az ENSZ-fegy- verzetellenőrök számára, hogy nem rejteget tömegpusztító fegyvereket. A vágsellyei Duslo mára felélte tartalékait, a párkányi papírgyár még 3-4 napig tud termelni Milliárdolcra rúg az összlcár A vasutaknál péntek 23 órától tartó általános sztrájk óriási károkat okozott magának a közlekedési vállalatnak és még nagyobb veszteségeket a nemzetgazdaságnak. Összeállításunkban a legfontosabb cégeknél felmerült problémákat tekintjük át. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pavol Prokopovic közlekedési miniszter szerint a teljes munkabeszüntetés a Szlovák Vasúttársaságnak 24 óránként legalább 65 millió, a Szlovák Vasutaknak pedig 25 millió korona kárt okoz, ami azt jelenti, hogy a hétfőt is beleszámítva eddig legkeyesebb 270 millió korona közvetlen veszteség keletkezett a vasútnál. Az igazi károk azonban azoknál a nagyvállalatoknál halmozódnak fel, amelyek energia- és exportigényük miatt szinte teljes egészében a vasúti szállítástól függnek. A Slovnaft kőolaj-finomító és -forgalmazó a napi veszteségét 80 millió koronára taksálja - közölte Lubomír Zitnan, a cég szóvivője. Ha a sztrájk elhúzódik, akkor a vállalat fokozatosan csökkenti termelését, 10 nap után pedig leáll. A finomító vasárnaptól Kelet- és Észak-Szlovákia benzinkútjaiba tartálykocsikkal szállítja az üzemanyagot, a Magyarországra, Ausztriába és Lengyelországba tartó exportja pedig már leállt. A pozsonyi Volkswagen autógyár máris megegyezett az osztrák és a cseh vasúttársasággal a kész gépkocsik elszállításáról. A vágsellyei Duslo vegyi művek helyzete kritikus, mára gyakorlatilag felélte tartalékait, a leállás több 10 millió korona kárt okozna. A párkányi Kappa papírgyár szinte teljes mértékben az Ukrajnából és Csehországból érkező vasúti nyersanyagszállítmányokra szorul, ráadásul exportja, ami teljes termelésének több mint 80 százaléka, szintén vasúton hagyja el az országot. „Még 3-5 napra elegendő nyersanyagunk van, ezután valós fenyegetéssé válik a termelés leállítása” - mondta tegnap Kiss Róbert, a cég szóvivője. A garamszentke- reszti alumíniumkohó alapanyaga 3 napra elegendő, azonban ha a folyamatos üzemelésű kohókat ezt követően le kellene állítani, akkor az újraindítás költségei a 3 milliárd koronát is elérhetik, emellett legalább 700 főt átmenetileg el kellene bocsátani. A rózsahegyi SCP papírgyár előzetes adatai szerint 4 napi kiesés 96 millió korona, 10 napi kiesés pedig 240 millió korona veszteséget okoz, s az sem kizárt, hogy mától leáll a termelése. A zsolnai Tento papírgyárban 4 napi leállás 60, 10 napos leállás pedig 150 millió kárt jelent, tartalékai korlátozottak. A púchovi Continental Matador gumiabroncsgyárban a veszteségek 40, ületve 100 millió korona kiesést jelentenek, a cég komolyabb tartalékokkal nem rendelkezik. A kassai US Steel acélmű vasárnap három szerelvénnyel kapott utánpótlást, azonban ez messze nem fedi a szükségleteket, hiszen a 3 napos raktárkészlettel rendelkező cég termelésének 86 százalékát vasúton szállítják. Valamelyest javít a helyzeten az a tény, hogy az ukrán hálózatra csatlakozó széles nyomtávú vasút jelenleg üzemel. A Szlovák Villamos Művek úgy tájékoztattak, hogy amennyiben a sztrájk hat napnál tovább tart, akkor két széntüzelésű hőerőművet, a nyitranovákit és a vajánit le kellene állítani. Ennek az állításnak némileg ellentmond Milan Fedorco, a vajáni erőmű igazgatója, aki szerint 300 ezer tonna szenük van raktáron, ami 150 ezerrel haladja meg a normális szintet, ráadásul a szükséges adalékanyagaik is legalább 1 hónapig kitartanak. A vasúti közlekedés leállásához kötődik az a hír, amely szerint a közlekedési tárca több engedélyt adott ki a kamionnal szállító fuvarozóknak, hogy legalább részben kielégítsék a stratégiai vállalatok igényeit. Ezzel párhuzamosan a rendőrség lehetővé tette, hogy vasárnap a 7,5 tonnánál nehezebb közúti járművek is közlekedhessenek, (shz, t) A vasúti sztrájk által okozott becsült károk A vállalat neve 4 nap leállás 10 nap leállás Podbrezovái Vasmű 2 millió több 10 millió Slovnaft 320 800 Garamszentkereszti aiumíniumkohó3 milliárd SWEDWOOD fafeldolgozó 14 35 Rózsahegyi papírgyár 96 240 Zsolnai Tento papírgyár 60 150 Zsolnai Aquachemia 22 55 Lietavská Lúcka-i cementgyár 10 25 Continental Matador abroncsgyár 40 100 Az adatok millió koronában értendők, kivéve az alumíniumkohót (Forrás: Szlovák Vasutak, TASR) Kiátkozták a püspököt; Az RMDSZ megtagadta Tőkés Lászlót; Markó Béla nyerte meg a háborút Az RMDSZ-kongresszus román sajtóvisszhangja MTI-JELENTES Gyakorlatilag nem volt Romániában olyan napilap, amely ne szentelt volna jelentős helyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szatmárnémetiben megtartott VII. kongresszusának, a tanácskozás alkalmából sorra került román-magyar kormányfői megbeszéléseknek, a kongresszus határozatainak. A román napilapok elsősorban „a Tőkés-ügy megoldását” helyezték kongresszusi zárótudósításaik központjába. A Ziarul Financiar szerint „Markó elegánsan győzte le ellenfeleit. Tőkést kizárták a játékból”. Az Adevarul úgy látta, hogy „Markó Béla mérsékeltjei meghunyászkodásra kényszerítették a Tőkés-csoportot”, mert „kiátkozták a püspököt”. Ugyanez a lap viszont azt is megírta, hogy „a radikálisokat legyőzték ugyan, de azok nem adják meg magukat”. A Curierul National tálalása szerint „Markó Béla nyerte meg a Tőkés Lászlóval vívott háborút”. A Jurnalul National meg egyenesen úgy vélekedett, hogy „miközben a magyar szövetség ismét vezéréül választotta meg Markó Bélát”, „az RMDSZ megtagadta Tőkés Lászlót”. A Ziua kongresszusi beszámolója fölé ez a cím került: „Tőkést feláldozták”. A kiadós kongresszusi tudósításokban megfogalmazott sommás ítéleteket leszámítva, a bukaresti lapok közül csak a Ziua vállalkozott mélyrehatóbb elemzésnek alávetni az RMDSZ kongresszusán történteket. Románia egyik legtekintélyesebb politikai elemzője, Dan Pavel politológus a lap hasábjain egyértelműen „történelmi jelentőségűnek” nevezte a kongresszust. Egyrészt azért, mert ez volt az első olyan RMDSZ-kongresszus, amelyen részt vett Románia hivatalban lévő miniszterelnöke, egyben annak a pártnak az elnöke, amely mindvégig uralta a posztkommunista Románia politikai színterét, s amely igen nagy utat tett meg „a romániai magyarság szervezetével való megbékélés” irányába az RMDSZ egykori szövetségeseinek „leárulózásá- tól” a mai együttműködési viszonyig. Az elemző szerint „ennek a megbékélésnek az építőmestere Adrian Nastase” kormányfő, a Romániát ma kormányzó párt, a PSD elnöke. De történelmi kongresszus volt a szatmárnémeti országos értekezlet azért is - írta Dan Pavel -, mert most vett részt először az RMDSZ országos tanácskozásán egy hivatalban levő magyar miniszterelnök. „Adrian Nastase és Med- gyessy Péter két olyan szocialista vezető politikus, akikre demokratikus és liberális nyitottság jellemző. Az ő találkozásuk bizonyítja, hogy a romániai románok és magyarok közötti privilegizált viszony mellett kialakult egy regionális és európai politikai páros. Néhány évvel ezelőtt nem lehetett volna megjósolni Románia etnikumközi viszonyainak, illetőleg a Románia és Magyarország közötti kapcsolatoknak ilyen kedvező alakulását. A PSD és az RMDSZ közötti találkozókon már annak lehetőségéről esik szó, hogy néhány éven belül a két ország kormányai együttesen ülésezzenek, sőt még arról is, hogy a két parlament közös ülésszakokat tartson. A Románia és Magyarország közötti kapcsolat azt jelenthetné Közép- és Kelet-Európa számára, amit a második világháború után Nyugat- Európa számára a Németország és Franciaország közötti kapcsolat jelentett” - írta az elemző. Összegzésképpen megállapította: „A PSD és az RMDSZ vezetőinek az a szándéka, hogy hosszú távú politikai partnerségre lépjenek egymással, konstruktív gondolkodásra vall. De e két alakulat egyike sem biztos a maga jövője felől”. Majd elválik, mennyire realisták a PSD és az RMDSZ politikusai - zárta cikkét az idézett román politikai elemző.
