Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-22 / 44. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 22. Családi kör Boldog gyermeket szeretnék, nem tökéleteset Gyermeknevelésből elég BENKŐ TÍMEA egbuktam mint anya. Számtalanszor. Egy­szerűen semmit nem csinálok jól, bárhogy igyekszem is. Az egész már akkor el­kezdődött, amikor tíznaposán haza­hoztam elsőszülött gyermekem a kórházból. Féljem keresztanyja: „Na, ez sokáig nem fog neked szop­ni, mert nem tartod jól, miközben szoptatod.” Nagyanyám: „Éjszaká­kat nem alszom, mert ki tudja, adsz- e eleget enni a kicsinek...” Pedig lá­nyunk nyugodt, elégedett kisbaba volt, szerintem túlságosan is dundi. És minden kárálás ellenére féléves koráig kizárólag anyatejet kapott. Akkor meg hirtelen az lett a baj. Anyám: „Nem megmondtam? Tes­sék, didifüggő lett! Már régen zöld­séget és gyümölcsöt kellene ennie, legalább egy rendes darakását főzz neki, hogy egyszer az életben lakjon jól! Nem fogja elfogadni a rendes ételt, meglásd!” Nagymamáját meg­hazudtolva annak rendje-módja sze­rint fokozatosan igenis átállt a szi­lárd táplálékra. Igaz, közben néha- néha befalta a napi újságot is, sőt szobanövényeink nagy bánatára rá­fanyalodott a virágföldre, de én gye­rekkoromban a szoba falát is meg­kóstoltam, és itt vagyok. Egyik délután arra vetemedtem, hogy szólóban ugrottam át a szem­közti élelmiszerboltba.- Hol a kicsi?- Alszik.- Otthon hagytad egyedül??? Hatalmas döbbenetét láttam az el­árusítónő szemében. Tuti, hogy egy macskát is jobb anyának tartott, mint engem. Főzhetnék, moshat­nék, takaríthatnék, a szemetet kivi­hettem volna, a kertben is vígan ka­pálhatnék, amíg féléves csemetém a kiságyban biztonságban alszik..., de öt perc erejére 60 méterre elhagyni a házat? Főbenjáró bűn. Mert jöhet árvíz, vulkánkitörés, meteoreső, kis cigánygyerekek potyoghatnak az égből... Amikor a gyerekkel mentem bevásá­rolni, akkor is kudarcot vallottam.- Tudsz köszönni? - csipkedték meg arcocskáját. Tisztában voltam vele, hogy hat hó­napos lányomtól lehetetlent várnak, mégis bűntudatom volt, hogy neve­letlen, mert nem tud „pápázni”. Ar­ról nem is beszélve, hogy ahányszor kenguruban látták, megállapították, hogy nem tesz jót a gerincének. Mintha nem az lenne a világon a legtermészetesebb, hogy az anyja testén van. Én mindig azt gondoltam, amikor eljön az ideje, a gyerek magától min­dent megtanul. Úgy, ahogy egy szép napon ösztönösen átfordult a hátá­ról a hasára és vissza, úgy, ahogy egyszer csak felült. Már tíz hónapos is elmúlt, még nem akart mászni. Az egyik ismerős anyuka: „Hagyd a föl­dön játszani! Már rég pokrócra kel­lett volna őt raknod, akkor bezzeg mászna! Csalogasd a játékaival!” A másik: „Hát tanítsd meg! Ereszkedj négykézlábra, s mutasd neki, ho­gyan mozogjon!” Nem csinálok ma­gamból a gyerek előtt majmot. Ami­kor Enikő úgy gondolta, mászni is elkezdett. Igaz, nem úgy, ahogy a mindent tudó babakönyv írja. Moz­gása leginkább egy nyomorék kol­dusra emlékeztetett: jobb lábát térd­ben behajlítva keresztben maga alá húzta, a másikkal meg odébbrúgta magát. De végre haladt! Nem engedték, hogy örüljek a tudo­mányának. „Az én fiam nyolc hóna­posán járt” - forrázott le egy újabb ismerősünk. „Ebben a flancos pa­pucsban egyébként nem is fog meg­tanulni járni, mert nem tartja szoro­san a bokáját” - állapította meg anyósom. Máris rohantunk új cipőt venni. A boltban levettem a polcról a legkisebb fehér tipegőt. Férjem szó nélkül kivette a kezemből és vissza­tette eredeti helyére.- Ilyet nem veszünk! Ez úgy néz ki, mint valami ortopédcipő - hangzott a szigorú szakvélemény.- Mit gondoltál, báli üvegtopánká- ban fog elindulni? - kérdeztem in­gerülten.- Az én lányom akkor sem hordhat ilyet! Kicsi lányunk első születésnapján - mint a legtöbb gyerek-járt. Papucs­Könyvvel könnyebb (A szerző felvételei) ban is, tipegőben is, de főként mezít­láb. A legtöbb gondot fogacskái okozták. Nem azzal, hogy amikor fogadzott, nyűgös lett volna. Á, ő egyáltalán nem fogadzott.- Mennyi idős? - kérdezte egykori osztálytársnőm.- Tizenegy hónapos.- És még nincs foga? El kell vinni fogorvoshoz - jelentette ki kategori­kusan, hiszen kétcsaládos anya.- Csak nem azt akarod mondani, hogy rendeljek neki protézist? - poénkodtam. Mindenesetre a gyerek megijedhe­tett, mert másnap kibújt a jobb alsó egyes, s a következő hónapban min­den héten újabb fogacska csillogott a szájában. Ekkor azonban újra kétségbeestem.- Bilizel már, kis hölgy? - állt meg egy rokon asszonyság délutáni sé­tánkon a kocsink mellett.- Nincs még egyéves sem - mond­tam a lehető legtermészetesebben.- És??? Úgy mégis, mikor akarod ve­le elkezdeni??? Másnap idegesen telefonáltam a ba­rátnőmnek, akinek négy hónappal idősebb a lánya.- Te, a Dóri már bilizik?- Nem, miért?- Tanácstalan vagyok. Nálunk már bilizik a plüssmackó, büiznek a ba­bák, lassan ott tartunk, hogy én is ráülök, de Enikő csak a homlokát ráncolja.- Minek erőlteted? Majd nyáron a melegben pelenka nélkül futkoshat­nak, és maguktól megtanulják... Időközben rájöttem a megoldásra: mesekönyvvel a térdén akár egész délelőtt hajlandó trónolni a kisasz- szony. Legújabban azért szorulok a nagy­mamáktól, mert este tizenegykor Id- csi lányom még vígan táncol. Nap­közben is mindössze egy órácskát alszik, éjfél előtt pedig teljes képte­lenség ágyba dugni. „Kicsi az alvás­igénye” - mondom én. „Olyan nincs. Rosszul szoktatod. Az enyémek este nyolckor mindig ágyban voltak, ha nem aludtak is” - oktatott ki anyó­som. Szombaton épp színházba mentünk, ő volt a dada. Amikor ti­zenegykor hazajöttünk, unokájával a nappali közepén fogócskázott. „Feláll a kiságyban...” - vonta meg a vállát, szája mosolyra húzódott. Tegnap beleolvastam a babakönyv­be. Ott az áll, hogy egyévesen már meg kell tanítani csemeténket csé­széből inni, s fokozatosan le kell szoktatni a dudlis üvegről. El vagyok keseredve. Lányom tizenhárom hó­napos. Ki mondja meg nekem, hogy mit értsek e kifejezés alatt: fokozato­san? Végül úgy döntöttem, jó mélyre el­süllyesztem azt az okos könyvet. És gratulálok mindenki mintagyereké­hez, de én már nem kérek senki ta­nácsaiból! Boldog gyereket szeret­nék, nem tökéleteset. Hogyan tanítsuk meg csemeténket céltudatosan dolgozni? Ha nem tud összpontosítani TANÁCSADÓ Csak bámul ki az ablakon, mintha nem is lenne itt az órán - panaszol­ja a tanító néni, s a szülők is rábó- lintanak, hogy ez bizony otthon is előfordul. A leckeírás elhúzódik a késő esti órákig, és a szülő tehetet­lennek érzi magát. De ha legót épít, vagy számítógépes játékot ját­szik, a szülők nem győznek csodál­kozni. A gyereket mintha kicserél­ték volna, összpontosít a játékra, pontosan reagál minden helyzetre akár órákon keresztül is. Hogyan tanítsuk meg csemeténket céltudatosan dolgozni? ✓ A legfontosabb az alvás 12-13 éves koráig a gyermek idő­ben járjon aludni. Az alvásnak fon­tos szerepe van abban, hogy a gyermek tud-e összpontosítani napközben. Ezt különböző alvással kapcsolatos kísérletek is bizonyít­ják. Azok az emberek, akiket nem hagytak aludni, képtelenek voltak összpontosítani, olvasni és megér­teni egy szöveget, vagy olyan mun­kát végezni, amely nem tartozik a rutinmunkák közé. ✓ Tanítás előtt ne nézzen tévét A zaj, a színek, a cselekmény gyors váltakozása ébredés után árt az agynak. A reggeli nyugalom és a csend felkészítik az agyat arra, hogy napközben tudjon figyelni. ✓ Amit elkezd, be kell fejeznie A gyerekek többnyire csapongóak. Lelkesednek valamilyen sport iránt, egy hónap múlva azonban már nem érdekli őket. Belekezde­nek valamilyen játékba, 10 perc múlva félbehagyják. Az iskolában azonban a tollbamondást végig kell írni, a matekpéldát is végig kell számolni. Nekünk, szülőknek a gyerekeinket kitartásra kell nevel­nünk. Ha már egyszer kiválasztot­tuk vele együtt a neki legmegfele­lőbb sportot, s ő egy idő után abba akarja hagyni, próbáljuk meggyőz­ni, hogy folytassa. Ha a gyermek aznapi kalandjait meséli, s egyik történetről a másikra ugrál, pró­báljuk kérdésekkel vezetni, hogy beszéde formálódjon, legyen eleje, közepe és vége. ✓ A keresztrejtvények, feladvá­nyok jó edzésnek számítanak Időnként olvassunk el vele egy-egy olyan könyvet, ahol sok a párbe­széd. A gyermek legyen a történet főszereplője, mi pedig az összes többi szereplő, miközben minden­kinek ügyelnie kell, mikor követke­zik a szövege. Játsszunk vele szójá­tékokat, fejtsünk keresztrejtvényt. Ez a szórakozás a házi feladattal összekapcsolva Összpontosításra szoktatja. ✓ A dicséret és a jutalmazás is segít Nem tiltott a gyermek motiválása sem: ígérhetünk neki időnként mo­zijegyet, játékot vagy más aprósá­got. Jutalmazzuk inkább a viselke­déséért, mint a jó jegyekért. Ha is­kolás gyermeke egész héten idő­ben elkészül a feladataival, nem megy ötpercenként toalettre vagy a konyhába, megérdemli a dicsére­tet, illetve az ajándékot, annak el­lenére is, hogy a tökéletességhez még néhány lépcsőfok hiányzik, (béres) CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Mi a bölcsőhalál Aggódó kismama jeligére: „Nemrégejt a falunkban meghalt egy négy hónapos ■ csecsemő. Mindenkit meg­rázott a hír, mert egészségesen született, és a halála előtt sem volt beteg. A szülőknek azt mond­ták, a baba bölcsőhalálban halt meg. Szeretném tudni, mi ez a be­tegség, és ha nem lehet felismer­ni, akkor megelőzhető-e?" » A bölcsőhalál orvosi néven csecsemőkori hirtelen halál, vagy röviden SIDS (Sudden • Infant Death Syndrome), egészséges csecsemőket érint, és a halál utáni vizsgálatok nem ad­nak magyarázatot arra, hogy a látszólag egészséges csecsemő miért hunyt el. Bár a bölcsőhalál okát az elmúlt években intenzí­ven kutatták az újszülöttgyógyá­szok, a kiváltó okot még ma sem tudják megnevezni. Viszont sokat tudnak arról, hogy mely körül­mények és tényezők növelik meg ennek a veszélyét. A bölcsőhalál egy hónapos és egyéves kor között a leggyako­ribb halálok. Leginkább a 2-5 hó­napos életkor közötti csecsemők veszélyeztetettek. Fiú csecsemők között másfélszer gyakoribb. Ko- raszülöttség és az alacsony szüle­tési súly fokozza a bölcsőhalál előfordulásának veszélyét. Veszé­lyeztetettebbek azok a csecse­mők, akiknél életük során előfor­dult, hogy nem vettek levegőt, el­szürkültek, elsápadtak, vagy tes­tük petyhüdté vált, esetleg meg­feszült, és ennek okát az orvosi vizsgálat nem tudta megállapíta­ni. A legtöbb csecsemőt, aki vá­ratlanul, minden megmagyaráz­ható ok nélkül álmában hal meg, hason fekve, arccal oldalra for­dulva találják. Többszörösen nö­velheti a tragédia bekövetkezté­nek esélyét a terhesség és a szop­tatás alatti, illetve a csecsemő je­lenlétében való dohányzás. Koc­kázati tényező a terhesség alatti mértéktelen alkoholfogyasztás, valamint a kábítószer-élvezet. A bölcsőhalál bármely évszakban, a nap bármely időpontjában elő­fordulhat, de gyakoribb a hide­gebb hónapokban és az éjszakai órákban. Veszélyes a csecsemő túlhevülése, túlöltöztetése is. 100%-os biztonsággal nem lehet megelőzni a bölcsőhalált. Lénye­ges azonban, hogy tudatosan csökkentsük (amennyire csak le­het) a kockázati tényezőket. A terhesség alatt a kismama ne do­hányozzon, ne igyon alkoholt és ne fogyasszon kábítószereket. Járjon terhesgondozásra. A baba megszületése után javasolt alvás­hoz a hátára fektetni őt. A szopta­tó anyukák egyáltalán ne dohá­nyozzanak, és a csecsemő jelen­létében se cigarettázzon senki. A bölcsőhalál tekintetében a hasra fektetés mellett pillanatnyilag a dohányzást tartják a legfonto­sabb kerülendő rizikófaktornak. Ajánlatos a csecsemőt minél to­vább szoptatni. Az ilyen babák el­lenállóbbak a fertőzésekkel szem­ben, és közöttük ritkább a bölcső­halál is. A második és a hetedik hónap között vigyázni kell, hogy a baba alvás közben ne meleged­jen túl. A szoba hőmérséklete op­timális esetben 16-20 Celsius fo­kú legyen. Ne fektessük a csecse­mőt fűtőtest közelébe, és óvjuk a közvetlen napsugárzástól is. Ba­bahordozó táskát se tegyünk olyan padlóra, ahol padlófűtés működik. Ha egy egészséges cse­csemő homloka és tarkója túl so­kat izzad, ez azt jelenti, hogy ki­melegedett. Éjszaka a csecsemő a szüleivel egy szobában, de külön kiságyban aludjon. Ne használ­junk dunyhákat, toliból készült takarókat. A plüssállatkák is aka­dályozhatják a baba légzését. Ajánlatos a rugdalózó és a háló­zsák használata. Ha a babát még­is betakarjuk, akkor a takaró csak a mellkasáig érjen, és az ágy vé­génél tűrjük a matrac alá. Az utóbbi időben egyes szakemberek ajánlják a játszócumit, ez ugyanis olyan élettani folyamatokat indít be, amelyek megakadályozzák a légzés leállását. Orvosi javaslatra, vagy a szülők megnyugtatására beszerezhetők olyan készülékek (légzésfigyelő monitorok), amelyek folyamato­san érzékelik a baba légzését, és légzésleállás esetén riasztanak. Ez a készülék általában a kiságy matraca alá helyezett érzékelő­vel működik, így nem zavarja a csecsemőt. A monitor riasztása esetén viszont nagyon fontos, hogy a szülő azonnal megkezdje a baba újraélesztését. Ha a szak­szerű segítség helyett pusztán csak mentőre vár, akkor a ké­sőbb megérkező szakember sem tud már teljes értékű segítséget nyújtani. A babát azonnal ki kell venni a kiságyból, levetkőztetni, megpaskolni, megcsipkedni. Ha nem indul be a légzés, fontos a légutak szabaddá tétele, behívá­sos lélegeztetés, szükség esetén a vérkeringés újraindítása. Kedves jövendő anyuka! A gyer­mekkor első hónapjai talán a legkedvesebbek. Ne hagyja, hogy túlzott és netán felesleges aggodalma beárnyékolja ezt az időszakot. Tóthné dr. Mészáros Erzsébet gyermekorvos Csecsemőkori szájpenész Aggódom jeligére: „Két hónapos kislányom szá- jacskájában (főleg a nyel- ■ vén) apró, fehér foltocs­kák képződtek. Megpróbáltam kamillás oldattal letörölgetni, de csak néhol sikerült. Pár nap múl­va a foltok újra előjöttek. Ta­nácstalan vagyok, mert a kicsi nyugtalanabb és sírósabb is.” Í A leírtak alapján kislánya szájában bizonyosan ún. szájpenész, szájgombáso- • dás alakulhatott ki. A fia­tal csecsemő szájnyálkahártyá­ján az orcákat bélelő oldalsó felszínen, a nyelven, a lágy szájpadon tejfehér foltocskák jelennek meg, melyek nagy fe­hér lepedékké is összefolyhat­nak. Okozója a Candida albicans nevű élesztőgomba. A csecsemőben nincs veleszüle­tett immunitás az élesztőgom­bákkal szemben. Először a szü­lés során, majd az anya bőréről és az anyatejből jutnak be szer­vezetébe az emésztőrendszerét védelmező baktériumok. Leg­inkább tehát újszülöttekben vagy legyengült csecsemőkben látjuk a szájpenészt. Legtöbb­ször ártalmatlan, fájdalmatlan állapot, de a csecsemő néha el­vesztheti étvágyát is, és gyak­rabban hányhat. Előfordul, hogy magától megszűnik, ki­vált ha a csecsemő az alapbe­tegségből meggyógyul, mégis helyesebb nem várni erre, ha­nem orvosi segítséget kérni. A szájpenész hajlamos a vissza­esésre, ha a csecsemő külön­ben sem egészséges, ezért a csecsemő felerősítése még fon­tosabb, mint a helyi kezelés. A szájüreg kitörölgetése fölösle­ges, mert a betegség lefolyásán semmit sem változtat, ellenben újabb sarkokba sodorhatjuk a gombákat. A kórokozó szívesen él a cumin, ezért a cumikat mindig ki kell főzni (szájpe­nész nélkül is). Még jobb egy­szer használatos cumit alkal­mazni. A szájpenészt mindig orvossal kezeltesse. Ma már hatásos gombaölő készítmé­nyek léteznek, amelyek gyors javulást hoznak. Az elhanya­golt szájpenész a mélyebb lég- utakba és a nyelőcsőbe is le­kúszhat, ami további kompliká­ciókat okozhat.

Next

/
Thumbnails
Contents