Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-22 / 44. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 22. VEND ÉG KOMMENTÁR Deformált demokrácia BODNÁR GYULA Sajnálom azokat a tizenhárom-tizennégy éves lányokat és fiúkat, akik­nek nem volt még szexuális kapcsolatuk, akik még soha nem része- gedtek le, nem gyújtottak rá az utcán, sem máshol, akik nem járnak esti szórakozóhelyekre, akiknek nincs mobiltelefonjuk, akiknek trágár szó még nem hagyta el az ajkukat. Sajnálom őket, mert nem lehet könnyű nekik „menő” iskolatársaik lenéző-megalázó iróniájának cél­keresztjében állni örökösen. És különösen azoknak nem, akikben még meg is van a hajlam a csatlakozásra, vagyis akikben munkál a vágy, hogy korosztályuk „felső tízezrébe” tartozzanak, csak valamüyen külső vagy belső akadály miatt nem mernek lépni, mondjuk, családi perpatvar lehet belőle, mint ahogy van is, amikor a fájdalom már elvi­selhetetlen a gyermeki lélekben, és kitör. Felfordult világban feje tetejére állított értékrend kínálta minták felé húznak a gyerekek is, és csaknem tehetetlen a gondos, odafigyelő szülő, szinte teljesen a tanító, akit leköphetnek, megverhetnek, aki ugyanakkor még csak egy körmössel sem büntethet, mert ha kitudó­dik, esedeg a bíróságon találhatja magát. Persze, talán - nehogy félre­értés essék - jobban sajnálja az ember az úgynevezett „menő” lányo­kat és fiúkat, akiknek a fenekükön még a tojáshéj, de a pornót már gyakorlatban művelik, cigarettafüstben, alkoholszagban, delíriumos állapotban esemesezve: édes az élet. Áldozatok ők. S az okok nem minden esetben feltétienül a szociális körülményekre vezethetők vissza. Hanem egyebek között arra a példaként szolgáló spontán di­vatbemutatóra, melyet az írott és íratlan szabályokra fittyet hányó felnőtt társadalom tart tájainkon a demokráciából, pontosabban, a de­mokrácia szlovákiai változatából. A hatalommal az élen. Ha rászólsz egy csöppségre, aki közterületen a szemed láttára rángatja ki a frissen ültetett facsemetét a földből, kész a válasszal: demokrácia van. Az, könnyűvérű, amely majdnem egyenlő az anarchiával. De hiányoznak a fölös energia levezetéséhez szükséges sportolási és egyéb lehetősé­gek is. Nézzünk csak szét falvainkban, kisvárosainkban: manapság rit­ka az a hely, ahol több és változatosabb foglalkozást tudnak kínálni az ifjú nemzedékeknek szabadidejük hasznos eltöltésére, mint egykoron az ifjúsági és piomrházak. Az elmúlt tizenkét év kritikája és szégyene - ez is. Felelős természetesen sehol - e területen sem. És akkor még nem beszéltünk a családon belüli erőszakról, melynek következtében elsősorban a gyermekáldozatok száma nő. Szerencsére, egyre többet foglalkoznak ezzel a különböző médiümok, s már nem csupán szenzá­cióként tálalt hírekben. Kérdés azonban, hány ártadan életnek kell ki­múlnia vagy sérülnie addig, amíg végre rend váltja fel itt a zűrzavaros közállapotokat. A mindenkori hatalom hazudhat a külföldnek vonzó országimázst, belföldön azonban mi éljük a valóságot, gyermekeink­kel. És az más, nem is kicsit. JEGYZET A váltó rozsdája BUCHLOVICS PÉTER Csodás becketti helyszín ez az el­hagyott vasútállomás, az utasok nélküli váróterem kriptacsendje, a szél süvítése a kietien peronon, a kóbor kutyák kullogása a síne­ken, amelyek nem kötnek össze többé semmit, s amelyek nem ve­zetnek többé sehova. Ha valahol, hát itt kell megvárni Godot-t. Szinte hallani, ahogy a rozsda csámcsog a váltókon, ahogy pár száz méterrel odább korhad az immár feleslegessé vált sorompó. De Godot, mint tudjuk, sosem jön el, helyette majd a tolvajok érkez­nek, s előbb-utóbb lepusztítják a helyszínt, valóban nyílt tér lesz, lehet majd világvégét, netán régi­ófejlesztést játszani, Peter Brook után, szabadon. Pár vasutas lé­zeng az épületben, abszurd hősök, ők nem Godot-ra várnak, hanem a szabadító végre, a ke­gyes kirúgásra. Nem a Semmire, ó, nem, azt ugyanis épp most élik meg, már nem is csalódottan, már nem is keserűen, már nem is bűnbakként, de a lemondás és beletörődés közönyével, saját sor­suknak is idegenül, hogy egy kis egzisztencializmust is csem­pésszünk a képbe. Kőarccal bá­mulják a halott vágányokat, mel­lettük tessék vigyázni, ha ezt a viccet most valaki elsütné, akkora pofont kapna, hogy megsüketül- ne. Már az egyenruhát sem öltik fel, nincs értelme, morogják, nem csinálunk magunkból hülyét, hogy szolgáljuk azt, ami megszűnt. Még fűtenek, még működik az egyetlen telefon, még van áram, de mindez már csak látszat, álmunkahely, a sú­lyos beteg állapota, aki tudja, hogy menthetetlen, napjai meg- számláltattak, de a véget nem si­ettetheti. Már nincs remény - gondolják, s akárhány illetékes megyei, országos okost hallgat­nak meg naponta az újjáélesz­tésről, annyiszor köpnének egyet legszívesebben, de már legyinteni sincs kedvük. Lenyelték ők már azt is, hogy minden vasutas kor­mányellenség, a gazdaság tönk­retevője, pedig a kézre kapott nyolcezerből biztos ők lopták szét a vasutat, ők ültettek egyre több kis- és nagyfőnököt a saját nyakukba, s ők szerettek volna a pozsonyi luxuslakásokban lakni, mert ebből a felháborítóan nagy fizetésből kacagva fizették volna a lakbért is. Eddig is agyondédel­gették őket kedvezményekkel, a kutyabagotai váltókezelő mást se csinált egész évben, mint európai luxusvonatokon rohangált a csa­ládjával Biarritzból Monte Carló- ba, Párizsból Londonba, a fene az ingyenjegyes, újgazdag pofá­jába. Meg még ebédjegyeket is kapnak, ez igazán felháborító! De higgadjunk le, csak a józan valóság számít. A kőkemény va­lóság. Befut a vonatpótló busz. Egy negyvenes férfi várakozik az állomás mellett, hatévesforma kislány fogja a kezét. - Apu, ak­kor most ez a vonat? - Igen, kis­lányom. - Apu, de ez busz! - Hallgass, ebadta kölyke, ez a vo­nat és punktum! - fortyan fel az apuka. A kislány csak áll döbben­ten, s nem érti a valóságot. Ab- szurdisztánban ilyen. FIGYELŐ Rés az atlanti pajzson Az USA és Európa közt akkor áll helyre az egyensúly, ha az EU ön­álló védelmi képességekre tesz szert - írta a belga miniszterelnök a Financial Timesban. Guy Ver- hofstadt szerint azért nem állnak ki egyes országok az USA mellett, mert hiányzik a valódi fenyegetés érzése. Emiatt rés nyílt a transzat­lanti kapcsolatokban, és jttól tart, tágulni fog. „Amíg a szovjet hadosztályok 48 óra alatt elérhet­ték a Rajnát, természetes volt, hogy vérszerződés kötött össze minket. A NATO egysége veszély­ben forog, amíg a szövetségen be­lül nem jön létre egy erős európai pillér” - érvel Verhofstadt. TALLÓZÓ SME A napokban több európai és észak-amerikai újság is beszámolt arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok európai főhadiszállását áthelyezné Németországból vala­melyik kelet-európai államba. Leggyakrabban Lengyelországot, Magyarországot, esetleg Bulgári­át, vagy Romániát emlegették. A Sme című szlovák napilap infor­mációi szerint a lengyelekkel már meg is kezdődtek a részletekről a háttértárgyalások. Bár hivatalos helyeken egyelőre cáfolják, a köl­töztetés valószínű oka a Washing­ton és Berlin között Irakkal kap-' csolatban kialakult hosszas vita lehet. Ivo Samson, a Szlovák Kül­politikai Társaság katonapolitikai szakértője szerint Lengyelország geopolitikai szempontból is ideá­lis lenne az amerikai katonák szá­mára. Az esetleges költözésnek gazdasági okai is vannak, hiszen bármely posztkommunista állam sokkal olcsóbb Németországnál. Magukat megnevezni nem kívánó katonai szakértők szerint a kör­nyezetvédelmi törvények is lazáb­bak a kelet-közép-európai álla­mokban, ezért a nyugati NATO- tagállamok előszeretettel hasz­nálnák ki ezen országok katonai gyakorlótereit is. HETVEG(R)E Barátunk józan, mert részeg Badzsgonyból jelentjük. A héten - vérében több mint három ezrelék alkohollal - szemeteskukát tologálva a síneken dülöngélt egy holtrészeg férfi. Eddig a rö­vid hír. KORPÁS ÁRPÁD S ebben a tömény életképben benne az egész ország. Szemét egy ügy. A férfi miatt a vonatnak is le kellett állnia. Csak azért, hogy ő tologathassa a kukát. O volt a gőzpöfögészeti tovalököde. Badzsgonyország mozdonya. Né­hány órára ez volt a sokadik va­sútvonal, amelyen megszűnt a személyforgalom. Vonat helyett löket maradt. A pasiban. Olyannyira, hogy órák múltán sem volt beszámítható. Pedig, le­het, ő az, aki tudja, igazából mi­ért is kellett megállniuk a vona­toknak. Talán ő az, aki felfedhet­né, milyen szemétség is van a ku­kában - ha már egyszer maga előtt tologatja azt. Meg hogy ki­nek a szemete. Meg hogy nem azoké, akikkel most meg is etetik, ha már egyszer lenyelték, s csak azt böfögik vissza, hogy torkig vannak az egésszel. Lehet, a pa­sas tudná az okokat, csak nem ké­pes elmondani, mert részeg, sőt, elképzelhető, éppen azért itta le magát, mert tudja, amit tud. Bennem van a kisördög. A héten az egyik vasútállomáson vigyor­gott ki rám, amikor már több mint egy órája utaztam jegy nél­kül, ugyanis olyan állomáson szálltam fel, ahol nem árulnak je­gyet. Már-már nem is állomás az az állomás, megállónak is alig ne­vezhető, szinte nem is létezik a nagy ködben, tán éppen csak sze­rencsém volt, hogy éppen akkor és ott voltam, ahol a gomolygó párában szinte a megállásig lelas­sult a vonat és én felugorhattam. Brüsszel felé, de csak -Badzsgo- nyig. Kajánkodott velem a kisem­berek kisördöge, hogy nyugi, megúszod, aztán a fűtetlen kocsi­ban arcára fagyott a mosoly, mert megjelent a kalauz, országos vo­natunk megtestesült lelkiismere­te, kiírt nekem egy jegyet, fizet­tem és kész. Aztán felébredtem, kalauz sehol, vonat se, másnapos voltam a kukával vonatozó ré­szegségétől. Órákig nem voltam beszámítható. Az ország lehettem kicsiben. Az ország sem egészen beszámít­ható, tehát kiszámíthatatlan. Ki- hallgathatatlan. A vox humana népe is hallgat, mint a kuka. Voks humánpépe. Májusig csak válto­zik a helyzet, mert különben mi lesz az Éurópai Unióval nélkü­lünk - ha netán nem szavaznánk be magunkat oda! Két napunk lesz a dologra: május 16. és 17. Ha nem rúgunk be nagyon, a jövő A vox humana népe is hallgat, mint a kuka. Voks humánpépe. ködébe vesző síneken urnáinkba kapaszkodva és azokat lökdösve magunk előtt - egyelőre csak krumplifejű Sisa Pistának - az Unióhoz szegődhetünk. Brüsszel­ből pedig - az onnan is ködbe ve­sző síneken - majd örömittasan toljuk és toljuk a kohéziós meg strukturális eurókat egy nagy- nagy csillében, a lehető legszéle­sebb nyomtávon, mert: széles nyomtáv - nagy csille - sok euró. A ködből kilépnek majd a viciná­lis kisördögök, meglékelik a nagy csillét, hajtányaikba csorgatják a lét és a forgalmukat vesztett von­alakon újra felszívja őket a köd. Persze, ezt is csak álmodtam. Per­sze. Barátunk meg - eurós csille he­lyett - szeméttel teli kukájával ró­ja az ország vaspályáit, közben a nigériai tábornok átkozott özve­gyéről mormol valamit alig ért­hetően - de még lehallgathatóan -, hogy, bezzeg, ezeknek a gene­rálisoknak itt, a badzsgony egye meg, Kelet Svájcából az igazi Svájcba egy könnyed csuklómoz­dulattal sikerült átlökniük a pénzt. Barátunk józan, mert ré­szeg. Pedig szemét egy ügy, fent- ről, Badzsgonyból most már azt mondják, hogy nem csak ennek, itt mögötte, hanem az összes vo­natnak miatta kellett leállnia, mert szemétkedett, és erre a 2002-2006-os menetre már nem váltott jegyet, engedett a benne bujkáló kisördögnek és lefizette lelkiismerete, jövőbe vetett hite erkölcsös kalauzát. Borra valóval. Eddig a rövid hír. HETI GAZDA(G)SÁG Öt év múlva számíthatunk az euró bevezetésére TUBA LAJOS Kiszakadt a zsák autópálya-ügy­ben. Lassan a politikusoknak is leesik a tantusz, hogy miért kelle­ne egy félprofilú alagutat építeni Zsolna mellett 13 milliárd koro­náért, ha ennyiből Zólyom felé szinte Losoncig elvezethetik a gyorsforgalmi utat. A múlté az a propaganda is, amely szerint a kelet-nyugati szlovák autópálya láttán az ölünkbe hull a nemzet­közi tranzitforgalom. A magyar és a lengyel vonalakkal nem tudunk versenyezni, így az említett út fő­leg azért kell, hogy Kelet-Szlová- kia is bekapcsolódjon a nemzet­közi vérkeringésbe. Ehhez pedig nincs szükség autópályára, bőven megteszi az olcsóbb gyorsforgal­mi út. A közlekedési miniszter csütörtö­ki nyilatkozata nagy szemléletbeli változást sejtet. Uniós pénzt is em­legetett, ehhez azonban az kelle­ne, hogy utánanyúljon a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként leadott közlekedésfejlesztési javaslatnak. Ez ugyanis hamarosan a kormány elé kerül, majd Brüsszelbe vándo­rol és 2006 végéig meghatározza a támogatások folyósítását. Na meg a saját háza táján is körülnéz­hetne, mert a hírek szerint épp fo­lyik az egyeztetés egy olyan mi­nisztériumi tervezetről, amely bi­zony a régi dolgokat tartalmazza. Bárhogyan is lesz, egyre való­színűbb, hogy belátható időn be­lül rendes út vonul majd végig Dél-Szlovákián. Mindez egyben azt is jelenti, hogy keresztet vet­hetünk a néhány évvel ezelőtt fel­vetett „délibb” .változatra. Leg­alábbis ami a gyorsforgalmi for­máját illeti, de mi azért az unió fe­lé jelzett elkerülő szakaszokért is hálásak lennénk. Csütörtökön a jegybank fontos bejelentést tett. Eszerint 2008- ban szeretnék bevezetni az eurót. A dolog pikantériája, hogy az osztrák jegybank elnöke egy pap­pal korábban üzente a tagjelöl­teknek, ne vágyakozzanak annyi­ra az euróra. O is tudja, mit be­szél, ehhez ugyanis nagyon ke­mény feltételeket kell teljesíteni, vagyis folytatódnak a megszorítá­sok. A részleteket a jegybank a második félévben teszi közzé Ezt jól is teszi, legalább így nem csök­kenti tovább azok számát, akik lelkesen készülnek a májusi nép­szavazásra. Egyelőre azonban vi­gasztaljuk magunkat azzal, hogy az euró bevezetése, pontosabban az Európai Monetáris Unióba való belépés már valóban a végcél. Ennél többet már nem tehetünk azért, hogy nálunk is valamireva­ló rendszer működjön és így az emberek is jobban éljenek, mint manapság. Csak érdekességként: az öt kritérium egyikét épp a hé­ten sikerült teljesíteni. Az állam- adósság fedezésére a pénzügymi­nisztérium által kibocsátott tízé­ves államkötvényeket 4,9 százalé­kos kamattal sikerült eladni. Már­pedig az euró bevezetésének egyik kritériuma, hogy ez a kamat legfeljebb két százalékkal halad­hatja meg a három legkisebb inf­lációjú tagország hasonló kama­tát. Á tízéves kötvények kamata jelenleg Németországban a leg­alacsonyabb - 4 százalék. Érdemes felfigyelnünk az MKP új akciójára a Munka Törvényköny­vével kapcsolatban. A párt sajtó- értekezletén bejelentett két köve­telés egyike nyilván teljesíthető (a minimálbér fenntartása), a másik (a munkaviszony erőlteté­se) viszont már eddig is nagy vi­tákat okozott szakmai körökben. A párt szerdai sajtóértekezletén elég kategorikus kijelentések hangzottak el, kíváncsian várjuk, vajon komolyan gondolja-e az MKP, hogy ilyesmi miatt esetleg megbuktatja a jobboldali szociál­is miniszter által szakítópróba­ként kezelt törvénymódosítást. Már csak azért is, hiszen az új nyugdíjrendszert ellenzők klubja is formálódik és előbb-utóbb min­den pártnak el kell döntenie, ki­nek az oldalára áll. Ez ugyanis csak az első hallásra egyszerű, Csehországban már többször is nekifutottak, de a szociáldemok­raták minden esetben visszariad­tak az alapos változtatástól. Szorul a hurok a vasúti vezetők nyaka körül. Talán vége annak az időnek, amikor állami pénzből igazi ipari bárókként viselkedhet­tek - gondoljunk csak a külön lift­tel ellátott pozsonyi szolgálati la­kásaikra. Nyakukon az el­lenőrzés, amelyről főleg onnét tu­dunk, hogy egymás után adják ki a visszaéléseiket cáfoló nyilatko­zatokat. Ezeket olvasva újra csak erősödik a vélemény, hogy nem a multinacionális cégeknél dolgozó vezetők csillagászati fizetéseit kell elítélni, hanem azokat, akik állami cégekben, a befolyásukat felhasználva, a keresetük több­szörösét képesek összehozni mel­lékállásban. Persze a veszteséget mi álljuk, a közösből.

Next

/
Thumbnails
Contents