Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-22 / 44. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 22. VEND ÉG KOMMENTÁR Deformált demokrácia BODNÁR GYULA Sajnálom azokat a tizenhárom-tizennégy éves lányokat és fiúkat, akiknek nem volt még szexuális kapcsolatuk, akik még soha nem része- gedtek le, nem gyújtottak rá az utcán, sem máshol, akik nem járnak esti szórakozóhelyekre, akiknek nincs mobiltelefonjuk, akiknek trágár szó még nem hagyta el az ajkukat. Sajnálom őket, mert nem lehet könnyű nekik „menő” iskolatársaik lenéző-megalázó iróniájának célkeresztjében állni örökösen. És különösen azoknak nem, akikben még meg is van a hajlam a csatlakozásra, vagyis akikben munkál a vágy, hogy korosztályuk „felső tízezrébe” tartozzanak, csak valamüyen külső vagy belső akadály miatt nem mernek lépni, mondjuk, családi perpatvar lehet belőle, mint ahogy van is, amikor a fájdalom már elviselhetetlen a gyermeki lélekben, és kitör. Felfordult világban feje tetejére állított értékrend kínálta minták felé húznak a gyerekek is, és csaknem tehetetlen a gondos, odafigyelő szülő, szinte teljesen a tanító, akit leköphetnek, megverhetnek, aki ugyanakkor még csak egy körmössel sem büntethet, mert ha kitudódik, esedeg a bíróságon találhatja magát. Persze, talán - nehogy félreértés essék - jobban sajnálja az ember az úgynevezett „menő” lányokat és fiúkat, akiknek a fenekükön még a tojáshéj, de a pornót már gyakorlatban művelik, cigarettafüstben, alkoholszagban, delíriumos állapotban esemesezve: édes az élet. Áldozatok ők. S az okok nem minden esetben feltétienül a szociális körülményekre vezethetők vissza. Hanem egyebek között arra a példaként szolgáló spontán divatbemutatóra, melyet az írott és íratlan szabályokra fittyet hányó felnőtt társadalom tart tájainkon a demokráciából, pontosabban, a demokrácia szlovákiai változatából. A hatalommal az élen. Ha rászólsz egy csöppségre, aki közterületen a szemed láttára rángatja ki a frissen ültetett facsemetét a földből, kész a válasszal: demokrácia van. Az, könnyűvérű, amely majdnem egyenlő az anarchiával. De hiányoznak a fölös energia levezetéséhez szükséges sportolási és egyéb lehetőségek is. Nézzünk csak szét falvainkban, kisvárosainkban: manapság ritka az a hely, ahol több és változatosabb foglalkozást tudnak kínálni az ifjú nemzedékeknek szabadidejük hasznos eltöltésére, mint egykoron az ifjúsági és piomrházak. Az elmúlt tizenkét év kritikája és szégyene - ez is. Felelős természetesen sehol - e területen sem. És akkor még nem beszéltünk a családon belüli erőszakról, melynek következtében elsősorban a gyermekáldozatok száma nő. Szerencsére, egyre többet foglalkoznak ezzel a különböző médiümok, s már nem csupán szenzációként tálalt hírekben. Kérdés azonban, hány ártadan életnek kell kimúlnia vagy sérülnie addig, amíg végre rend váltja fel itt a zűrzavaros közállapotokat. A mindenkori hatalom hazudhat a külföldnek vonzó országimázst, belföldön azonban mi éljük a valóságot, gyermekeinkkel. És az más, nem is kicsit. JEGYZET A váltó rozsdája BUCHLOVICS PÉTER Csodás becketti helyszín ez az elhagyott vasútállomás, az utasok nélküli váróterem kriptacsendje, a szél süvítése a kietien peronon, a kóbor kutyák kullogása a síneken, amelyek nem kötnek össze többé semmit, s amelyek nem vezetnek többé sehova. Ha valahol, hát itt kell megvárni Godot-t. Szinte hallani, ahogy a rozsda csámcsog a váltókon, ahogy pár száz méterrel odább korhad az immár feleslegessé vált sorompó. De Godot, mint tudjuk, sosem jön el, helyette majd a tolvajok érkeznek, s előbb-utóbb lepusztítják a helyszínt, valóban nyílt tér lesz, lehet majd világvégét, netán régiófejlesztést játszani, Peter Brook után, szabadon. Pár vasutas lézeng az épületben, abszurd hősök, ők nem Godot-ra várnak, hanem a szabadító végre, a kegyes kirúgásra. Nem a Semmire, ó, nem, azt ugyanis épp most élik meg, már nem is csalódottan, már nem is keserűen, már nem is bűnbakként, de a lemondás és beletörődés közönyével, saját sorsuknak is idegenül, hogy egy kis egzisztencializmust is csempésszünk a képbe. Kőarccal bámulják a halott vágányokat, mellettük tessék vigyázni, ha ezt a viccet most valaki elsütné, akkora pofont kapna, hogy megsüketül- ne. Már az egyenruhát sem öltik fel, nincs értelme, morogják, nem csinálunk magunkból hülyét, hogy szolgáljuk azt, ami megszűnt. Még fűtenek, még működik az egyetlen telefon, még van áram, de mindez már csak látszat, álmunkahely, a súlyos beteg állapota, aki tudja, hogy menthetetlen, napjai meg- számláltattak, de a véget nem siettetheti. Már nincs remény - gondolják, s akárhány illetékes megyei, országos okost hallgatnak meg naponta az újjáélesztésről, annyiszor köpnének egyet legszívesebben, de már legyinteni sincs kedvük. Lenyelték ők már azt is, hogy minden vasutas kormányellenség, a gazdaság tönkretevője, pedig a kézre kapott nyolcezerből biztos ők lopták szét a vasutat, ők ültettek egyre több kis- és nagyfőnököt a saját nyakukba, s ők szerettek volna a pozsonyi luxuslakásokban lakni, mert ebből a felháborítóan nagy fizetésből kacagva fizették volna a lakbért is. Eddig is agyondédelgették őket kedvezményekkel, a kutyabagotai váltókezelő mást se csinált egész évben, mint európai luxusvonatokon rohangált a családjával Biarritzból Monte Carló- ba, Párizsból Londonba, a fene az ingyenjegyes, újgazdag pofájába. Meg még ebédjegyeket is kapnak, ez igazán felháborító! De higgadjunk le, csak a józan valóság számít. A kőkemény valóság. Befut a vonatpótló busz. Egy negyvenes férfi várakozik az állomás mellett, hatévesforma kislány fogja a kezét. - Apu, akkor most ez a vonat? - Igen, kislányom. - Apu, de ez busz! - Hallgass, ebadta kölyke, ez a vonat és punktum! - fortyan fel az apuka. A kislány csak áll döbbenten, s nem érti a valóságot. Ab- szurdisztánban ilyen. FIGYELŐ Rés az atlanti pajzson Az USA és Európa közt akkor áll helyre az egyensúly, ha az EU önálló védelmi képességekre tesz szert - írta a belga miniszterelnök a Financial Timesban. Guy Ver- hofstadt szerint azért nem állnak ki egyes országok az USA mellett, mert hiányzik a valódi fenyegetés érzése. Emiatt rés nyílt a transzatlanti kapcsolatokban, és jttól tart, tágulni fog. „Amíg a szovjet hadosztályok 48 óra alatt elérhették a Rajnát, természetes volt, hogy vérszerződés kötött össze minket. A NATO egysége veszélyben forog, amíg a szövetségen belül nem jön létre egy erős európai pillér” - érvel Verhofstadt. TALLÓZÓ SME A napokban több európai és észak-amerikai újság is beszámolt arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok európai főhadiszállását áthelyezné Németországból valamelyik kelet-európai államba. Leggyakrabban Lengyelországot, Magyarországot, esetleg Bulgáriát, vagy Romániát emlegették. A Sme című szlovák napilap információi szerint a lengyelekkel már meg is kezdődtek a részletekről a háttértárgyalások. Bár hivatalos helyeken egyelőre cáfolják, a költöztetés valószínű oka a Washington és Berlin között Irakkal kap-' csolatban kialakult hosszas vita lehet. Ivo Samson, a Szlovák Külpolitikai Társaság katonapolitikai szakértője szerint Lengyelország geopolitikai szempontból is ideális lenne az amerikai katonák számára. Az esetleges költözésnek gazdasági okai is vannak, hiszen bármely posztkommunista állam sokkal olcsóbb Németországnál. Magukat megnevezni nem kívánó katonai szakértők szerint a környezetvédelmi törvények is lazábbak a kelet-közép-európai államokban, ezért a nyugati NATO- tagállamok előszeretettel használnák ki ezen országok katonai gyakorlótereit is. HETVEG(R)E Barátunk józan, mert részeg Badzsgonyból jelentjük. A héten - vérében több mint három ezrelék alkohollal - szemeteskukát tologálva a síneken dülöngélt egy holtrészeg férfi. Eddig a rövid hír. KORPÁS ÁRPÁD S ebben a tömény életképben benne az egész ország. Szemét egy ügy. A férfi miatt a vonatnak is le kellett állnia. Csak azért, hogy ő tologathassa a kukát. O volt a gőzpöfögészeti tovalököde. Badzsgonyország mozdonya. Néhány órára ez volt a sokadik vasútvonal, amelyen megszűnt a személyforgalom. Vonat helyett löket maradt. A pasiban. Olyannyira, hogy órák múltán sem volt beszámítható. Pedig, lehet, ő az, aki tudja, igazából miért is kellett megállniuk a vonatoknak. Talán ő az, aki felfedhetné, milyen szemétség is van a kukában - ha már egyszer maga előtt tologatja azt. Meg hogy kinek a szemete. Meg hogy nem azoké, akikkel most meg is etetik, ha már egyszer lenyelték, s csak azt böfögik vissza, hogy torkig vannak az egésszel. Lehet, a pasas tudná az okokat, csak nem képes elmondani, mert részeg, sőt, elképzelhető, éppen azért itta le magát, mert tudja, amit tud. Bennem van a kisördög. A héten az egyik vasútállomáson vigyorgott ki rám, amikor már több mint egy órája utaztam jegy nélkül, ugyanis olyan állomáson szálltam fel, ahol nem árulnak jegyet. Már-már nem is állomás az az állomás, megállónak is alig nevezhető, szinte nem is létezik a nagy ködben, tán éppen csak szerencsém volt, hogy éppen akkor és ott voltam, ahol a gomolygó párában szinte a megállásig lelassult a vonat és én felugorhattam. Brüsszel felé, de csak -Badzsgo- nyig. Kajánkodott velem a kisemberek kisördöge, hogy nyugi, megúszod, aztán a fűtetlen kocsiban arcára fagyott a mosoly, mert megjelent a kalauz, országos vonatunk megtestesült lelkiismerete, kiírt nekem egy jegyet, fizettem és kész. Aztán felébredtem, kalauz sehol, vonat se, másnapos voltam a kukával vonatozó részegségétől. Órákig nem voltam beszámítható. Az ország lehettem kicsiben. Az ország sem egészen beszámítható, tehát kiszámíthatatlan. Ki- hallgathatatlan. A vox humana népe is hallgat, mint a kuka. Voks humánpépe. Májusig csak változik a helyzet, mert különben mi lesz az Éurópai Unióval nélkülünk - ha netán nem szavaznánk be magunkat oda! Két napunk lesz a dologra: május 16. és 17. Ha nem rúgunk be nagyon, a jövő A vox humana népe is hallgat, mint a kuka. Voks humánpépe. ködébe vesző síneken urnáinkba kapaszkodva és azokat lökdösve magunk előtt - egyelőre csak krumplifejű Sisa Pistának - az Unióhoz szegődhetünk. Brüsszelből pedig - az onnan is ködbe vesző síneken - majd örömittasan toljuk és toljuk a kohéziós meg strukturális eurókat egy nagy- nagy csillében, a lehető legszélesebb nyomtávon, mert: széles nyomtáv - nagy csille - sok euró. A ködből kilépnek majd a vicinális kisördögök, meglékelik a nagy csillét, hajtányaikba csorgatják a lét és a forgalmukat vesztett vonalakon újra felszívja őket a köd. Persze, ezt is csak álmodtam. Persze. Barátunk meg - eurós csille helyett - szeméttel teli kukájával rója az ország vaspályáit, közben a nigériai tábornok átkozott özvegyéről mormol valamit alig érthetően - de még lehallgathatóan -, hogy, bezzeg, ezeknek a generálisoknak itt, a badzsgony egye meg, Kelet Svájcából az igazi Svájcba egy könnyed csuklómozdulattal sikerült átlökniük a pénzt. Barátunk józan, mert részeg. Pedig szemét egy ügy, fent- ről, Badzsgonyból most már azt mondják, hogy nem csak ennek, itt mögötte, hanem az összes vonatnak miatta kellett leállnia, mert szemétkedett, és erre a 2002-2006-os menetre már nem váltott jegyet, engedett a benne bujkáló kisördögnek és lefizette lelkiismerete, jövőbe vetett hite erkölcsös kalauzát. Borra valóval. Eddig a rövid hír. HETI GAZDA(G)SÁG Öt év múlva számíthatunk az euró bevezetésére TUBA LAJOS Kiszakadt a zsák autópálya-ügyben. Lassan a politikusoknak is leesik a tantusz, hogy miért kellene egy félprofilú alagutat építeni Zsolna mellett 13 milliárd koronáért, ha ennyiből Zólyom felé szinte Losoncig elvezethetik a gyorsforgalmi utat. A múlté az a propaganda is, amely szerint a kelet-nyugati szlovák autópálya láttán az ölünkbe hull a nemzetközi tranzitforgalom. A magyar és a lengyel vonalakkal nem tudunk versenyezni, így az említett út főleg azért kell, hogy Kelet-Szlová- kia is bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. Ehhez pedig nincs szükség autópályára, bőven megteszi az olcsóbb gyorsforgalmi út. A közlekedési miniszter csütörtöki nyilatkozata nagy szemléletbeli változást sejtet. Uniós pénzt is emlegetett, ehhez azonban az kellene, hogy utánanyúljon a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként leadott közlekedésfejlesztési javaslatnak. Ez ugyanis hamarosan a kormány elé kerül, majd Brüsszelbe vándorol és 2006 végéig meghatározza a támogatások folyósítását. Na meg a saját háza táján is körülnézhetne, mert a hírek szerint épp folyik az egyeztetés egy olyan minisztériumi tervezetről, amely bizony a régi dolgokat tartalmazza. Bárhogyan is lesz, egyre valószínűbb, hogy belátható időn belül rendes út vonul majd végig Dél-Szlovákián. Mindez egyben azt is jelenti, hogy keresztet vethetünk a néhány évvel ezelőtt felvetett „délibb” .változatra. Legalábbis ami a gyorsforgalmi formáját illeti, de mi azért az unió felé jelzett elkerülő szakaszokért is hálásak lennénk. Csütörtökön a jegybank fontos bejelentést tett. Eszerint 2008- ban szeretnék bevezetni az eurót. A dolog pikantériája, hogy az osztrák jegybank elnöke egy pappal korábban üzente a tagjelölteknek, ne vágyakozzanak annyira az euróra. O is tudja, mit beszél, ehhez ugyanis nagyon kemény feltételeket kell teljesíteni, vagyis folytatódnak a megszorítások. A részleteket a jegybank a második félévben teszi közzé Ezt jól is teszi, legalább így nem csökkenti tovább azok számát, akik lelkesen készülnek a májusi népszavazásra. Egyelőre azonban vigasztaljuk magunkat azzal, hogy az euró bevezetése, pontosabban az Európai Monetáris Unióba való belépés már valóban a végcél. Ennél többet már nem tehetünk azért, hogy nálunk is valamirevaló rendszer működjön és így az emberek is jobban éljenek, mint manapság. Csak érdekességként: az öt kritérium egyikét épp a héten sikerült teljesíteni. Az állam- adósság fedezésére a pénzügyminisztérium által kibocsátott tízéves államkötvényeket 4,9 százalékos kamattal sikerült eladni. Márpedig az euró bevezetésének egyik kritériuma, hogy ez a kamat legfeljebb két százalékkal haladhatja meg a három legkisebb inflációjú tagország hasonló kamatát. Á tízéves kötvények kamata jelenleg Németországban a legalacsonyabb - 4 százalék. Érdemes felfigyelnünk az MKP új akciójára a Munka Törvénykönyvével kapcsolatban. A párt sajtó- értekezletén bejelentett két követelés egyike nyilván teljesíthető (a minimálbér fenntartása), a másik (a munkaviszony erőltetése) viszont már eddig is nagy vitákat okozott szakmai körökben. A párt szerdai sajtóértekezletén elég kategorikus kijelentések hangzottak el, kíváncsian várjuk, vajon komolyan gondolja-e az MKP, hogy ilyesmi miatt esetleg megbuktatja a jobboldali szociális miniszter által szakítópróbaként kezelt törvénymódosítást. Már csak azért is, hiszen az új nyugdíjrendszert ellenzők klubja is formálódik és előbb-utóbb minden pártnak el kell döntenie, kinek az oldalára áll. Ez ugyanis csak az első hallásra egyszerű, Csehországban már többször is nekifutottak, de a szociáldemokraták minden esetben visszariadtak az alapos változtatástól. Szorul a hurok a vasúti vezetők nyaka körül. Talán vége annak az időnek, amikor állami pénzből igazi ipari bárókként viselkedhettek - gondoljunk csak a külön lifttel ellátott pozsonyi szolgálati lakásaikra. Nyakukon az ellenőrzés, amelyről főleg onnét tudunk, hogy egymás után adják ki a visszaéléseiket cáfoló nyilatkozatokat. Ezeket olvasva újra csak erősödik a vélemény, hogy nem a multinacionális cégeknél dolgozó vezetők csillagászati fizetéseit kell elítélni, hanem azokat, akik állami cégekben, a befolyásukat felhasználva, a keresetük többszörösét képesek összehozni mellékállásban. Persze a veszteséget mi álljuk, a közösből.
