Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-21 / 43. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 21 KOMMENTÁR Görbébb paragrafus TÓTH MIHÁLY A szlovákiai rendszerváltoztatás első évtizedének egyik paradoxona, hogy amikor a jog- és vagyonbiztonság helyreállítása folyamatában különösen fontos lenne a bírósági döntések tárgyilagosságába vetett hit megerősítése, nemhogy ritkulnának, hanem sűrűsödnek azok a kí­nos esetek, amelyeknek részrehajlásban gyanús jogszolgáltatók a főszereplői. Ahogy távolodunk 1990-től, amikor oly szívesen elhittük, hogy most majd a törvények uralma következik az egypárturalom he­lyett, úgy horgadnak fel bennünk egyre határozottabban a bíróságok egységes törvényértelmezésével kapcsolatos kételyek. Más szóval: nem mindig vagyunk biztosak az igazság istennőjének szolgálatában álló bírák pártatlanságában. Egyre ritkábban meijük jó szívvel igényel­ni, hogy tisztességes ember ne vonja kétségbe a bírósági döntések megfogalmazóinak jóhiszeműségét. Az igazságszolgáltatásba vetett hit védelmezőinek végső érve az, hogy tévedhetnek az alacsonyabb szintű bíróságokon, a Legfelsőbb Bíróság azonban képes a hibák korrigálására. Az a körülmény, hogy Stefan Ha- rabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke személye körül már évek óta forrás­pont körüli a levegő, az a körülmény, hogy most már közötte és az igazságügyi miniszter között is kibékíthetetlenné váltak az ellentétek, ráadásul még az is, hogy kriminálisán rossz ennek az alkotmányos té­nyezőnek a sajtója, semmiképpen nem járul hozzá a lakosság igazság­szolgáltatás iránti bizalmának erősítéséhez. Az egyszerű állampolgár már-már úgy tekint a Harabin-ügyre, hogy ennek főszereplője elmozdíthatadan. Múlt év december 20-án is úgy tűnt, teljesen bebetonozta magát funkciójába; a bírósági tanács 18 tag­jából tízen arra adták voksukat, hogy Harabin további megbízatási időszakra is maradjon az LB elnöke. Mintha az LB tagjai se lennének hajlandók észrevenni, hogy a testület első emberének személye bizo­nyíthatóan megrendíti a jogszolgáltatási rendszer iránti közbizalmat. A jogtudomány művelői később majd bizonyára elemzik a Harabin- ügy körül kialakult helyzetet. Megtörténhet, hogy formálisan semmi kivetnivalót nem találnak abban, amit e magasrangú bíró első megvá­lasztása és 2002. december 20-a között tett. Formálisan... Az azonban, ahogy újbóli megválasztásához ragaszkodott, egyértelműen mutatja, mennyire hiányzik belőle az önzetlenség és az úriemberség legpará­nyibb megnyilvánulása is; jelölttársát, Sergej Kohut jogászt az általa vezetett testület meggátolta az egyenlő esély jogos követelménye érvé­nyesítésében. Kohutot a bírói tanács a választási szabályokról se tájé­koztatta, viszont Harabin a szavazásnál gyaníthatóan még önmagára is voksolt. Ez se a gentlemanség netovábbja. Az Alkotmánybíróság ítélete értelmében új választást kell tartani. Kérdés, hogy az LB plénumának tagjai a voksolás pillanatában felis­merik-e, hogy itt nem főnökük személye a tét, hanem a bíróságok iránti közbizalom. JEGYZET A síturista vesszőfutása JUHÁSZ KATALIN Az a legendás szlovák vendégsze­retet! Azzal tényleg arathatunk majd az Unióban! Bennszülött­ként is érik az embert meglepeté­sek idehaza, ám ha beszéli a hiva­talos nyelvet, nagy baja nem tör­ténhet. Amit most készülök elme­sélni, amiatt talán soha életem­ben nem szállhatok meg saját ne­vemen az aranyidai szállodában, még akkor sem, ha nem árulom el a hotel nevét, csak annyit, hogy a vasmű síszezon közepén zárva tartó szállodáját leszámítva ez a község egyetlen szállója. Nos, ide tért be két magyarországi és egy ausztriai síturista, hogy szabad szobák iránt érdeklődjenek. A ki­halt recepció előtti huszonöt per­ces várakozás után előkerült egy mogorva hölgy, foghegyről oda­vetette, hogy háromszáz korona, és a logikus kérdésre, vajon a reg­geli benne foglaltatik-e az árban, ekképp reagált: - Reggeli? Még mit nem akarnának ennyiért? Jó, hogy ebédet és vacsorát nem! Ha nem tetszik valami, fel is út, le is út, úgysem találnak a környéken más hotelt! A megdöbbent idege­nek ezek után szerették volna lát­ni a szobákat, hosszas rábeszélés után láthatták is őket: tömény hetvenes évek, vülanyt gyújtani épp ezért nem is volt hajlandó a recepciós. Az alpesi szállókhoz szokott uniós turista javasolja, hogy lakjanak inkább Kassán, és autózzanak naponta hatvan kilo­métert. Az aranyidai sípálya tud­niillik egyébként kiváló. A helyi­ekbe ráadásul némi üzleti szel­lem is szorult, észak-magyaror­szági lapokban is hirdetnek: kivá­ló sízési lehetőség, a parkolótól különbusz szállítja a sípályára a kedves vendéget. A bekanyarodó kocsikat már fékezéskor megro­hanják a parkolóőrök, a „külön­busz” egy megbuherált Avia, amely óránként jár, és amelyre parkolójegy ellenében engedik fel őket. Egy parkolójeggyel csak két főt. Ha hárman érkeznek egy au­tóval, egyiküknek pechje van, gyalogolhat a pályáig. Mindez csak a külföldiek esetében műkö­dik így, a szlovákul beszélők vidá­man buszozhatnak, ahányan akarnak, állítják miskolci baráta­im, és miért ne higgyek nekik? Egy olyan országban, ahol a kül­honi eleve többet kénytelen fizet­ni a szállodai szobáért, mint a belföldi, bármi megtörténhet. Aranyida veszített három síturis­tát. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy az osztrák ver­senyző már fél távnál feladta. FIGYELŐ Amerikai bábáskodás Az amerikai hadsereg egy volt hírszerző tisztje aktív szerepet játszott az amerikaiak iraki poli­tikájához felsorakozó vilniusi tí­zek nyilatkozatának kezdemé­nyezésében. Ezt tegnap írta az International Herald Tribune (IHT). A lap kelet-európai diplo­matákra hivatkozva arról tudó­sít, hogy Bruce Jackson főszere­pet vállalt a Párizs haragját kivál­tó támogatási nyilatkozat meg­szerkesztésében. Jackson a kö­zelmúltban maga ismerte el, hogy volt szerepe a tízek állás­foglalásának megszületésében, de ezt azzal igyekezett bagatelli­zálni: legfeljebb az róható fel ne­ki, hogy részt vett a szlovák nagy- követség washingtoni vacsora­rendezvényén, amelyen megszü­letett a tízek nyilatkozata. „Je­lentősen eltúlozták az USA befo­lyását ebben az ügyben” - han­goztatta Jackson, aki szerint a történtekben a szlovákok és a let­tek vállaltak oroszlánrészt. Az IHT ezt az állítást ütközteti a washingtoni litván nagykövetség helyettes vezetője, Kestutis Jan- kauskas állításával, aki szerint Jackson meghatározó szerepet játszott az eseményben: maga kezdeményezte a nyilatkozatot.- Doktor úr, valamilyen gyors lefolyású betegséget állapítson meg, mert hosszú kórházi kezelésre egyszerűen nincs pénzem! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ DER STANDARD Jacques Chirac francia elnök EU tagjelölt államoknak címzett bírá lata Leonyid Brezsnyev orosz párt főtitkár „korlátozott szuverenitás­ról” szóló, az 1968-as csehszlová­kiai bevonulás kapcsán meghirde­tett doktrínájára emlékeztet. A magyar származású szerző, Paul Lendvai úgy véli: az egykori törté­nésekkel szemben a másodosztá­lyú európaiak számára a Chirac- doktrína nem fenyegetést, hanem bosszúságot jelent, amely azonban nem jó jel az EU jövőjére és az egyesült Európára nézve. A bűnös fennhéjázást jelentő hübrisz görög szó teljes mértékben érvényes a francia államfőre, aki az egész vi­lág előtt infantilis diákokként megleckézteti olyan országok kor­mányait, amelyek több mint 40 évet töltöttek a Szovjetunió csatló­saként. A tagjelöltek Párizzsal szembeni bizalmatlanságának tör­ténelmi okai vannak. Franciaor­szág soha nem nyújtott aktív támo­gatást a kelet-európaiak uniós és NATO-csatlakozásához. Egyetlen vezető európai politikus sem be­szélt még ilyen hangon a kelet-eu­rópaiakról, s még a szovjet vezetők sem engedték meg maguknak, hogy ilyen leereszkedő hangon utasítsák rendre csatlósaikat. Magyarországon is hallattak magukról, és nem kizárt, hogy szlovákiai áldozataik is vannak Óvakodj a nigériai levéltől! Valószínűnek tűnik, hogy az úgynevezett nigériai csalás egyik csehországi áldozata végzett Prágában az afrikai ország konzuljával. Ugyanis az anyagilag károsult nyug­díjas ellen a cseh rendőrség tegnap már vádat is emelt gyilkosság címén. JUHÁSZ KATALIN A kezdetben amerikai és nyugat­európai cégeket megkárosító inter­netes csalók az elmúlt időszakban több száz magánszemélyt is meg- kopasztottak, már Magyarorszá­gon is hallattak magukról, és nem kizárt, hogy szlovákiai áldozataik is vannak. Maga a trükk nem új keletű. Már a nyolcvanas évek elején érkeztek az első levelek és faxok a messzi Nigéri­ából, melyekben hol egy hirtelen el­hunyt tábornok kétségbeesett özve­gye, hol egy menesztett miniszter öccse, hol fizikai likvidálástól ret­tegő örökös szólította meg a „vélet­lenszerűen kiválasztott” címzettet. Arra kérték őt, egy időre bocsássa rendelkezésükre bankszámláját, nyújtson nekik segítséget több mil­lió dollár kimenekítéséhez az or­szágból, és cserébe 20-30%-os ju­talékot kap az összegből. A pénz legnagyobb részét tovább kellett utalnia a megadott bankszámlákra, így mosva tisztára az Afrikában el­sikkasztott mesés összeget. Tran­zakcióról persze szó sem volt. Az utolsó pillanatban mindig valami váratlan nehézség merült fel, pél­dául meg kellett vesztegetni egy kormányhivatalnokot, gyanút fo­gott bankárt, esetleg ki kellett fizet­ni az ügyvédek költségeit, amire szegény afrikai özvegynek, öccsnek vagy cégnek nem volt pénze. A ha­talmas jutalék kísértésének ellen­állni nem tudó balek általában nem furcsállta, hogy bizonyos összege­ket vele fizettetnek ki. A „technikai jellegű” költségek legombolása után az afrikai üzlettársak soha többé nem jelentkeztek. A balekva­dászat az internet megjelenésével világméretűre duzzadt, és a nigéri­ai maffia sikerén felbuzdulva más afrikai országok csalói is kezdemé­nyeztek hasonló akciókat. Számos változat kering a neten, leggyakrabban fővállalkozónak akarják feltüntetni az áldozatot, aki­nek azt ígérik, napokon belül több tízmillió dollárt utalnak át a számlá­jára. A pénzt a hivatalosan alvállal­kozókként szereplő társak számláira kell utalnia, akik valójában a milliók A nigériai csalás 2003- ban már 2 milliárd dol­lárt hozhat a konyhára. eredeti tulajdonosai, illetve elsik­kasztok A tisztára mosásért azonna­li készpénz jár, a kételkedőknek az afrikai partner telefonszámokat, hi­telesnek látszó dokumentumokat és további „bizonyítékokat” is küld, sőt sok szeretettel (saját pénzén) meg­hívják Nigériába, hogy személyesen győződhessen meg az ottani áldat­lan viszonyokról és saját személye fontosságáról. Előfordult, hogy a magukat kormányszervek képvi­selőinek kiadó csalók meg is mutat­ták áldozatuknak az összeget, illetve egy pénzkupacnak látszó valamit a helyi bank széfjében. Egy amerikai fogyasztóvédelmi szervezet felmérése szerint az inter­neten keresztül megcélzottak 80 százaléka figyelmen kívül hagyja ezeket a felkéréseket, 15 százalék néhány kezdeti lépés után meghát­rál, 5 százalékuk viszont beszáll az üzletbe és a beígért jutalékhoz ké­pest csekély, ám valójában jelentős összeget veszít rajta. Ma már ez a harmadik leggyakoribb internetes csalási módszer, ráadásul a „nigériai ajánlat” terjed a leggyorsabban a ne­ten. Elméletileg bárki kaphat ilyen segélykérő e-mailt, és vajon ki ne szeretne egy kis pénzmozgatással elképesztő összeghez jutni? A dolog lélektani részéhez tarto­zik, hogy a „segélykérők” általában hízelegnek áldozatuknak, megbíz­ható embernek nevezik őt, és arra kérik, saját érdekében is kezelje teljes diszkrécióval a nem teljesen legális ügyet. A megkopasztottak többsége ezért nem is jelenti a rendőrségen az esetet. A csalók ed­digi egyetlen ismert magyarorszá­gi áldozata arról számolt be a la­poknak, hogy a történet nagyon jól fel van építve, és aki a kapott ada­tok hitelességét akarja ellenőrizni, csak beljebb sétál a kelepcébe. A budapesti fiatalemberrel a csa­lás egy továbbfejlesztett verzióját etették meg. A tőle kicsalt pénz egy olyan vegyszerre kellett, amellyel a rablóktól való védelem érdekében befestett fekete bankók lemoshatóak. Egy 100 dolláros bankón be is mutatták neki a szó szerinti „pénzmosást”, majd előle­get kértek arra, hogy a bőröndnyi pénz lemosásához szükséges drá­ga szert megvegyék. Az internetes csalások olyannyira el­terjedtek, hogy a legtöbb országban külön rendőrségi osztály foglalkozik a bűnözés ezen formájával. A kár­vallottak számára angol nyelvű ta­nácsadó weboldal is működik, a www.fraud.org . címen. Itt találtunk egy becslést, amely szerint a nigériai internetesek már 3000 személyt és 450 céget károsí­A balekvadászat az inter­net megjelenésével vi­lágméretűre duzzadt. tottak meg több millió dollárral, de rejtélyes gyilkosságok is előfordul­tak, az afrikaiak ugyanis sok eset­ben habozás nélkül megölik a túl­ságosan izgága, kételkedő, gyanút fogó üzlettársat. A számítógépes ví­rusgyártókkal ellentétben ugyanis itt nem csintalankodó tizenéve­sekről van szó, hanem komoly maf­fiózókról. Tavaly Dél-Afrikában hat embert vettek őrizetbe azzal a gyanúval, hogy ipari mennyiségű ajánlatot küldtek szét az interne­ten. A MessageLabs becslése sze­rint a nigériai csalás 2003-ban már 2 milliárd dollárt hoz majd az afri­kai országnak; ha ez megtörténik, Nigéria második legnagyobb „ipar­ága” lesz az online-csalás. A közel-keleti békéhez Irak lefegyverezése és az izraeli-palesztin békefolyamat felújítása egyaránt szükséges Még adna néhány hónapot az ellenőröknek MTI-ISMERTETÉS Zbigniew Brzezinski szerint még adni kell néhány hónapot az ENSZ fegyverzetellenőreinek, hogy vüá- gosan megállapíthassák, Irak teljesí­ti-e kötelezettségeit vagy szándéko­san kibújik alóluk. Jimmy Carter elnök nemzetbizton­sági tanácsadója arra keresi a vá­laszt a The Washington Postban, hogy mi romlott el és mit lehet még tenni megjavítására, hiszen Ameri­ka egy éve még sütkérezett a nem­zetközi szolidaritásban, ma pedig talán csak egy ország van, ahol a közvélemény egyértelműen támo­gatja az Irak elleni amerikai hábo­rút. Brzezinski emlékeztet arra, hogy Amerika kezdetben rezsimvál- tásról beszélt, s a háborút maga akarta megvívni, így gyanakvás fo­gadta azt a döntését, hogy az ENSZ jóváhagyását kéri Irak leszerelésé­hez. A vonakodás a közel-keleti ter­rorizmus és a térségbeli gondok kö­zötti összefüggés elismerésére pedig azt a gyanút táplálta, hogy politikai célokra aknázza ki a terrorellenes harcot. Az sem segített, hogy az el­nök nyilvánvalóan magáévá tette Ariel Sáron izraeli kormányfő elkép­zelését a palesztin kérdésről és a tér­ségbeli rendezésről. Brzezinski sze­rint az a mód, ahogyan Washington­ban az Irakkal kapcsolatos európai fenntartásokra reagáltak, olyan be­nyomást keltett, hogy néhány ame­rikai vezető összetéveszti a NATO-t a Varsói Szerződéssel. Ennél is rosszabb, hogy az európaiak meg­osztottsága feletti washingtoni öröm összeesküvés-elméleteknek adott tápot: Amerika a háborúpárti politikusok befolyása alatt nagy stratégiai átrendezésre készül és az atlanti szövetséget olyan országok szövetségével váltja, mint Oroszor­szág, India és Izrael, amelyeknek külön konfliktusuk van a muzulmán világ egyes részeivel. Jogos aggoda­lom végezetül, hogy Irak háttérbe szorílja a súlyosabb veszélyt jelentő Észak-Korea ügyét. Brzezinski széle­sebb megközelítést szorgalmazva a következőket javasolja:- Nem szabad lealacsonyító viták­ba bonyolódni a legfontosabb szö­vetségesekkel, s legfelsőbb szinten meg kell erősítem az atlanti szövet­ség elsőbbségét.- El kell ismerni, hogy a közel-kele­ti béke megteremtéséhez Irak le­fegyverezése és az izraeli-palesz­tin békefolyamat felújítása egya­ránt szükséges.- Az állandó BT-tagoknak reális és részletes követeléslistával kell szembesíteniük Irakot, esetleg ha­táridőkkel, így minden szakasz vé­gén könnyebb lesz egyetértésre jutni abban, hogy Irak teljesíti-e kötelezettségeit.- Meg kellene adni a szükséges hó­napokat az ENSZ ellenőreinek, hogy világosabban megállapíthas­sák, Irak teljesíti-e kötelezettségét vagy szándékosan kibújik alóla. Hiteltelen az az érv, hogy a felvo­nult katonai erő teszi szükségessé a háborút. Európában évtizedekig állomásoztak bevetésre kész ame­rikai katonák százezrei.- A kötelezettségek teljesítése esetén meg kellene elégedni Irak leszerelé­sével, megtagadása viszont háborút jelent az ENSZ égisze alatt, amelyet rezsimváltás követne Bagdadban.

Next

/
Thumbnails
Contents