Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-20 / 42. szám, csütörtök
TÉMA: A NYUGDÍJRENDSZER REFORMJA ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 20. A legnagyobb feladatnak a lakosság felkészítése látszik, hiszen az új rendszer mindenkit érint Ml VÁLTOZIK? Mi felelünk saját nyugdíjunkért Javulhatnak a kilátásaink? (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Várhatóan 2004. január elsején indul a régen várt és tervezett nyugdíjreform; az eddigi felosztó-kirovó rendszert nagy részben a nyugdíjalapokra épülő rendszer váltja fel. A reform szükségességével szinte mindenki egyetért, a kérdés csak az, milyen legyen az új rendszer. LAJOS P. JÁNOS A változás a nyugdíjasok számának növekedése és a csökkenő népszaporulat, azaz a produktív korban lévők arányának csökkenése miatt elkerülhetetlen. A rendszer már ma hiányt termel - csak annak köszönhetően nincs szükség állami beavatkozásra, mert a Szociális Biztosító - a nyugdíjak jelenlegi kezelője - más alapjain keletkező többletet a nyugdíjak fizetésére és az értékük növelésére tudja fordítani. A hiány egykét éven belül több milliárdosra nőhet, melyet mindenképpen az állami költségvetésből kellene pótol- ifi. Időleges megoldást jelentene a nyugdíjjárulék emelése, mely egy ideig még biztosíthatná a rendszer kiegyensúlyozottságát, ám jelentősen növelné a munkaadók és a munkavállalók költségeit, és feltehetően a munkanélküliség növekedéséhez vezetne. A munka-, szociális és családügyi minisztérium jelenlegi elképzelése sok mindenben eltér az előző kormány idején készült koncepciótól. Legnagyobb eltérés a magánnyugdíj-alapokba történő befizetés mértékében áll. A minisztérium tervezete szerint a befizetés megfeleződik: a járulék fele - a bruttó bér 10 százaléka - az alapokhoz, a másik fele a felosztó-kirovó rendszerbe folyna be. Ez a korábbi elképzeléshez képest nagyobb terhet ró az államkasszára, mivel az alapokba befizetett pénz hiányozni fog a jelenlegi nyugdíjak finanszírozásakor. A keletkező hiány finanszírozására a kormánynak jelenleg 65 milliárd korona áll a rendelkezésére, mely a Szlovák Gázművek tavalyi eladásából megmaradt összeg. Ezt akarják kiegészíteni további állami vállalatok eladásából származó bevétellel. Ez az összeg fedezi majd a kezdeti években keletkező hiányt, melynek nagysága függ attól is, hogy hány ember lép át a jelenlegi rendszerből az újba. A teljes reform költsége - természetesen elosztva a megvalósítás idejére - egyes számítások szerint 500 milliárd korona, de vannak, akik 1 billióra becsülik a költségeket. A 2003- as év folyamán el kell fogadni a reformhoz kapcsolódó törvényeket, ki kell alakítani a szükséges intézményeket, fel kell készíteni a Szociális Biztosítót az új rendszerre. Ez utóbbinak - a felosztó-kirovó rendszer szerepének csökkenésével - csak nyilvántartási funkciója lesz. A legnagyobb feladatnak azonban a lakosság felkészítése látszik, hiszen a nyugdíjrendszer mindenkit érint, és ahhoz, hogy az emberek felelősségteljesen tudjanak dönteni, szükségük van pontos tájékoztatásra. Az új nyugdíjrendszer legfontosabb eleme a lakossági megtakarítások védelmének biztosítása. Kezdetben aránylag nagy lesz azok száma, akik választhatnak a két rendszer között, ezért a biztonság kérdése rendszerbe vetett bizalom szempontjából is fontos. Mivel a nyugdíjrendszerben hatalmas pénzmennyiség forog - évente mintegy 70 milliárd korona a kifizetett nyugdíjak összege - a nyugdíjalapok csődje esetén óriási veszteségekkel kellene számolni. Az átalakítással nő az egyén felelőssége saját nyugdíjáért, de megvalósulása esetén megszűnne a jelenlegi „egyenlősdi”, a nyugdíjak összege jobban tükrözné az egyén produktív korban kapott jövedelmét. Természetesen ez azt is jelenti, hogy aki kevesebbet keresett, annak nyugdíja is alacsonyabb lesz. Az alacsony fizetésűek talán abban bízhatnak, hogy a mai nyugdíjaknál alacsonyabbakat már nem engedhet meg magának az állam. A nyugdíjalapok a szaktárca tervei szerint hasonlóan működnek majd, mint a mostani befektetési alapok Szigorodó feltételek - nagyobb biztonság TUBA LAJOS Egybillió korona. Az elkövetkező évtizedek során ennyi pénz halmozódik fel a jövő év elején induló magán-nyugdíjalapokban. Nem csoda, hogy nagy érdeklődés kíséri, kinek a kezébe kerül ez a hatalmas összeg. Ez a kérdés az átlagember számára is húsbavágó, hiszen nem mindegy, hogy a kötelezően megspórolt nyugdíj-biztosításból néhány évtized múlva mekkora összegre számíthat. Ez a felvetés természetesen csak azokat érinti, akik úgy döntenek, hogy átlépnek az új nyugdíjrendszerbe és kötelező nyugdíjbiztosításukat valamelyik magánnyugdíjalapba fizetik be. Az új nyugdíjrendszer kidolgozói különleges figyelmet szentelnek az így kezelt pénzek biztonságának - a vagyonjegyes privatizáció, illetve a pénzügyi szolgáltatók botrányai egyébként is aktuálissá tették a kérdést. Valójában azonban nem kell semmi újat kitalálniuk, ez a világ minden országában komoly megfontolás tárgya, a hazai szakemberek igyekeznek is építeni a külföldi tapasztalatokra. Az új rendszer a következőképpen néz majd ki. A kötelező nyugdíjbiztosításunkból a bruttó kereset 10 százalékának megfelelő összeget valamelyik magánnyugdíj-alap által vezetett tőkeszámlán helyezzük majd el. Ezek hasonló elven működnek majd, mint ma a befektetési alapok (podielové fondy), vagyis a pénzünket befektetésként hasznosítják. Kötelező befizetésekről lévén szó, az állam korlátozza majd a befektetési kockázatot. Eredetileg felmerült, hogy az alapok csak a teljesen biztonságosnak ítélt államkötvényekbe fektethessenek be. Erről azonban lemondtak, mondván, nem biztosítana megfelelő hozamot. Viszont másik oldalon a legkockázatosabbnak tekintett befektetési formákat is megtiltják majd az alapoknak. Valószínű, hogy végül három, különféle befektetési kockázatot képviselő befektetési alapot lehet majd működtetni. Tanácsként pedig mindegyik típusú alapot más-más korosztálynak kínálják (amit persze nem lesz kötelező elfogadni). A befizetett pénzünkért a nyugdíjalapokban részjegyeket (dőchodkovy podiel) vásárolunk, a nyugdíjszámlánk értékét a részjegyek értékének és számának szorzata adja majd meg, így ezt akár napi szinten is követhetjük. A nyugdíjalapokat a magyarországi terminológiával nyugdíjpénztárnak (dőchodková správcovská spo- locnosf, DSS) nevezett alapkezelő társaságok alapítják és működtetik. Egy pénztár legfeljebb három alapot hozhat létre. Fontos tudnivaló, hogy a pénztárak az alapokban felgyülemlő vagyont nem birtokolják, hanem csak kezelik. Ez azért fontos, mert a pénztár csődje esetén a csődbiztos az alapok vagyonára nem teheti rá a kezét, az egyszerűen egy másik pénztárhoz kerül át. Egyébként az ügyfélnek is lehetősége lesz rá, hogy ha elégedetlen a pénztára teljesítményével, vagyis a befizetett pénze hozamával, különösebb bonyodalmak nélkül válthat, vagyis áüéphet egy másik alapba. A nyugdíjalap által vezetett tőkeszámlánk további sajátossága, hogy ha még a nyugdíjjogosultság előtt meghalunk, a felhalmozott pénzünk nem veszik el, hanem öröklődik. Az új nyugdíjrendszer sajátossága, hogy a nyugdíjjogosultság nem életkorhoz, hanem a tőkeszámlán felhalmozott összeghez kötődik. Aki eléri a megszabott határt, kiléphet a rendszerből, és nem kell többé kötelező nyugdíjbiztosítást fizetnie. Ezután pedig a tőkeszámlán megspórolt összegért valamelyik nyugdíj- biztosítónál életjáradékot, vagyis nyugdíjat vásárol. A minisztériumi koncepció értelmében az életjáradékra váltott nyugdíjtakarékoskodás viszont már nem örökölhető. Az életjáradék képzési mechanizmusával és az így várható összeg nagyságával a közzétett koncepció csak érintőlegesen foglalkozik, így ennek a résznek az áttekintéséhez egyelőre meglehetősen kevés információ áll a rendelkezésünkre. MEGKÉRDEZTÜK Bauer Edit (MKP) parlamenti képviselőt A nyugdíjreformot megvalósítását elkerülhetetlennek tartja szinte minden szakértő, az új rendszerjellemzőiről viszont többen eltérően vélekednek. Ön szerint a minisztérium által kidolgozott tervezet biztosítja majd a magasabb nyugdíjakat? A mai fiataloknak előnyösebb lesz az új rendszer, ha a gazdaság folyamatosan teljesíteni tud évi 7-8 százalékos növekedést. Ha a növekedés nem lesz ilyen ütemű, akkor a tervezett modell nem biztos, hogy meg tudja valósítani a jelenlegi rendszer valamennyi előnyét. Igaz ugyan, hogy a felosztó-kirovó rendszer nem tud működni a mai szlovákiai viszonyok között, de véleményem szerint a reformot a mai rendszer modernizálásával kellett volna kezdeni. Biztosítottnak látja a reform finanszírozását? Az átmenet finanszírozása mindenképpen nagy gondot fog okozni, főleg akkor, amikor a biztosítottak nagyobbik része a nyugdíjalapokba fogja fizetni nyugdíjjárulékát. Én nem látom azt a mennyiségű nemzeti vagyont, aminek a privatizációjából biztosítani lehetne a reform megvalósulását. Opj) Huszonkét éve sikeresen működtetik a szisztémát A mintarendszer - Chile ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A világ egyre több országában alkalmazzák a Chilében 1981-ben bevezetett nyugdíjrendszert, mely szinte teljesen a magánnyugdíjalapokra épül. Az állam csak a szociálisan rászorulók nyugdíjainak fizetését biztosítja, minden más feladatot a nyugdíjalapok látnak el. Jó példa a chilei rendszer abból a szempontból is, hogy már 22 éve létezik, a nyugdíjrendszer reformját ugyanis hosszú lefutási ideje nehezíti a legjobban. A legfontosabb mutató, a megtakarítások hosszú távú felértékelődése 10 százalék fölött mozog, a nyugdíjak reálértéke jóval magasabb, mint a reform előtti időszakban volt. A chilei nyugdíjrendszer jó hatással volt az ország gazdaságára, a 6,5 millió chilei biztosított nyugdíjpénztárak kezelésében lévő megtakarítása meghaladja a 35 milliárd USA dollárt, ami az ország bruttó nemzeti jövedelmének több mint fele. Ebből az ösz- szegből hosszútávon megtérülő beruházásokat finanszíroztak, például a nyugdíjalapok fedezik az ország lakásépítési jelzáloghiteleinek nagyobbik részét. Az országban jelenleg hét nyugdíjalap működik, melyek mögött nagynevű nemzetközi pénzintézetek állnak, (lpj) A reform utáni rendszer AZ ELŐNYÖK ♦ mindenki pontosan tisztában lehet azzal, mekkora összeget takarított meg, és mekkora nyugdíjat fog kapni ♦ a tőkefedezeti számlán megtakarított összeg örökölhető, nem vész el, ha az illető korábban meghal ♦ gyakorlatilag feleslegessé teszi a kötelező nyugdíjkorhatárt, bizonyos minimális összeg megtakarítása után, a nyugdíjkorhatár elérése előtt is nyugdíjba lehet vonulni ♦ a nyugdíjjárulék a maihoz viszonyítva csökkenhet, de legalábbis nem kell, hogy emelkedjen, ami a mai rendszerben elkerülhetetlen lenne a nyugdíjasok fokozatos számának emelkedése miatt ♦ a nyugdíjpénztárakban elhelyezett összeg hatalmas, az ország gazdasága számára felhasználható szabad pénzösszeget jelent, melyet hosszú távú feladatokra - autópályák, hosszúlejáratú hitelek stb. - lehet felhasználni, ami jelentős gazdasági fejlődést eredményezhet A HÁTRÁNYOK ♦ a megtakarított összeg éves hozama a piaci viszonyoktól függ, előfordulhat olyan év is, amikor a reálérték csökken ♦ az átmeneti időszak finanszírozása - a közben jogosulttá váló nyugdíjasok nyugdíjainak fizetése - nagy megterhelést jelent majd az államkasszának, egyesek szerint nem áll majd rendelkezésre elegendő összeg AZ ÚJ NYUGDÍJRENDSZER Első pillér Ez a jelenlegi nyugdíjfolyósítási rendszer korszerűsített változata lesz, amely továbbra a felosztó-kirovó elv alapján működik, vagyis a befizetett nyugdíjjárulékból a jelenlegi nyugdíjak egy részét fizetné belőle az állam. A minisztérium tervei szerint a reform bevezetésekor az első pillér még 50 százalékos szerepet kapna, tehát a nyugdíjbefizetések felét - a bruttó fizetés 10 százalékát - rögtön újraosztja majd az állam. Idővel a pillér szerepe fokozatosan csökken majd, feladata csak a szociálisan rászorulók nyugdíjainak fizetése lesz. Második pillér A második pillér az úgynevezett tőkefedezeti elven alapszik, vagyis az aktív munkavállaló befizetését egy számlán helyezik el, és a nyugdíjalap - a pénz kezelője - befektetései révén próbálja kamatoztatni azt. Ez a pillér is kötelező befizetéseken alapszik majd, induláskor a nyugdíjjáruléknak a tőkefedezeti elven alapuló pillérrel azonos részét kapja, vagyis a bruttó bér 10 százalékát. E módszer súlya a befizetett összeggel arányosan az évek során egyre inkább növekedni fog, idővel teljesen átveszi majd az első pillér szerepét, vagyis a kötelező nyugdíjjárulék teljes összege személyi számlán lesz elhelyezve. Harmadik pillér Ennek alapját a magánnyugdíjpénztárak és a kereskedelmi jellegű biztosítások képezik. A harmadik pillér már nem kötelező, mindössze az érintett anyagi helyzetétől, időskori igényeitől függ. Részben már ma is működik a rendszer, ugyanis a járulékos nyugdíjbiztosítás, a különböző biztosítók megtakarítási termékei révén Szlovákia számos polgára a gyakorlatban is kipróbálta a harmadik pillér nyújtotta lehetőségeket, azonban a rövid felfutási idő miatt e módszer gyümölcseit egyelőre még kevesen élvezik, (lpj) Jók a pénztárak gazdasági eredményei, sok a tag Magyarországi gyakorlat ÖSSZEFOGLALÓ Magyarországon 1998-ban kezdődött a nyugdíjreform, a szlovákiaihoz hasonlóan a kombinált módszerre tértek át: részben megmaradt a felosztó-kirovó rendszer és létrejött a nyugdíjpénztári rendszer. A törvény életkor szerint határozta meg, kinek kell kötelezően átlépnie az új rendszerbe, és ki választhat a rendszerek között. Az első évben a bruttó fizetés 6 százalékát folyt be a pénztárakba, ezt kellett volna évente 1 százalékkal emelnie az adott kormánynak. Ezt a kötelezettségét eddig egyik kormány sem teljesítette, sőt az Orbán-kabinet megszüntette a pályakezdők kötelező nyugdíjpénztári tagságát. Ennek ellenére a pénztárak gazdasági eredményei jók, a pénztártagok (a biztosítottak) száma évről évre nő. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) - mely a törvényi felügyeletet gyakorolja a pénztárak felett - beszámolója szerint 2001 végén 22 magán nyugdíjpénztár volt, tavaly egyet végelszámoltak. A pénztártagok között a legmagasabb arányban (24,2 százalék) a 25-29 éves korosztály képviselt, az ennél öt évvel fiatalabbak és idősebbek aránya egyaránt megközelíti a 20 százalékot. Fogódzót nyújthat az új rendszer
