Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-19 / 41. szám, szerda
A film azoknak a faji és társadalmi ellentéteknek a különös szimbóluma, melyek Detroitban alakultak ki 8 mérföld A dzsungel BEMUTATÓ A dzsungel könyve 2 tulajdonképpen az első rész - megint. Maugli nem érzi jól magát az emberek és temérdek szabályuk, törvényeik világában. A tiltás ellenére visszamegy a dzsungelbe, ahol előbb ismét találkozik Kával, majd összecsap (és leszámol) a megtépázott tekintélyű Sír Kánnal. Énekelget egyet Baluval, bulizik a majmokkal, közben tréfálkoznak a keselyűk, és bénáznak az elefántok. No meg persze egy lányszereplő és egy kisfiú is belekerült a történetbe, akiket megment a teljes happy end kedvéért. Disney láthatóan úgy gondolta a maiak nem látták az eredetit (ebben lehet valami igazság - sajnos), ezért két legyet üt egy csapásra, ha más címen eladja még egyszer ugyanazt. Az ödettelenség olyany- nyira szemet szúró, hogy az alkotók még a hetven perces szintidőt is csak mellbedobással teljesítették. A színek színesebbek, az édes még édesebb, a csalfa még csalfább. A dzsungel könyve 2 elvesztette varázsát. Az ember-állat kapcsolat elsilányult, a több gyerekszereplő révén másodrangúvá vált. Maugli láthatóan visszafejlődött jellemét illetően, könyve 2. és az előző résszel ellentétben a felnőttek hathatós támogatására van szüksége a nagy döntések meghozatalában. Sír Kán egyáltalán nem félelmetes, sokkal inkább pojáca, ráadásul a nagy leszámolás tüzes-sza- kadékos helyszíne annyira mai találmány, hogy az ember akarva akaratlanul arra gondol: hol volt még ilyen veszély negyven éve? Kával még egy négyéves is elbánik, ő lett az ügyeletes paprikajancsi, ellentétben az előző rész rafinált és félelmetes igézőjével. A látottak alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük: a mai filmgyártás számára semmi sem szent. Legszívesebben könnycseppjeinket is ösz- szegyűjtenék egy drága esszencia forgalmazása kedvéért. És ugyan lehet, hogy régen sem volt ez másképp, de legalább nem ilyen direkt, pofátlan módon tették. A dzsungel könyve leszámol egy illúzióval. A Disney pedig múltjával, (mozinet) A dzsungel könyve 2. (The Jungle Book 2), színes, amerikai rajzfilm, 70 perc, Rendezte: Steve Trenbirth Győr, Cinema City; Miskolc Hollywood Multiplex,Cinema City; Nyíregyháza, Hollywood Multiplex BEMUTATÓ A mióta a popzene és a film kart karba öltve szolgálják a népszerű kultúrát, a legna- gyobb popsztárok játékfilmes fellépésére mindig számítani lehet. Eminem azonban nem Cliff Richard és nem Britney Spears. Zenei munkásságában sem, és szerencsére első filmszerepében sem. így amit most kapunk tőle, az nem valami tinglitangi limonádé, hanem tömény és fejbe kólintó lecke. Azt is szögezzük le mindjárt az elején, hagy a történet hőse nem Eminem, bár majdnem teljesen olyan, mintha ő lenne. Egy súlyosan szétzilált családból származó, gyári munkásként güriző fickó, aki fehér létére a feketék terepén akar nagy lenni, a rapben. 1995-ben vagyunk, amikor ilyen vitéz még nem nagyon akadt a hiphop mezején. (Eminemet ekkor még nem ismerte a nagyvilág.) Lepattant külvárosi klubok színpadán vívott rímpárbajokban dől el, ki a legjobb. A versenyző 45 másodpercet kap, hogy a dj által bejátszott ritmusra hányja a rímeket, alázva a másikat, aki aztán az ő 45 másodpercében viszonozza a kölcsönt, a döntés pedig az aktívan részt vevő, ordibáló közönségé. Ilyenek lehettek a szónoki párviadalok az ókori Rómában... A ritmus és a szívből szóló duma azonban csak az élet egyik fele, a másik a durva meló, a züllött anya a lakókocsijában, a dudvaként felnövő kishúg, a bőrödre pályázó bandák és az a csaj, aki nagyon hajt rád, de nem úgy tűnik, hogy nálad fog megállni. Eminem hiheteden visszafogottsággal játssza hősének szerepét, és ezzel lesz tökéletesen hiteles, mellette Brittany Murphy iszonyúan igyekszik, hogy ugyanolyan hiteles legyen, és az a szerencséje, hogy pont ez a szerepe is. A köréjük varázsolt világ szinte belélegezhető életszaga pedig nem utolsósorban az atmoszférateremtésben már több ízben bizonyított (Szigorúan bizalmas, Wonder Boys - Pokoli hétvége) Curtis Hanson érdeme. Vegyük ehhez a rímbe fordított magyar feliratokat, és kész egy egész estét megérő mozi. Igaz, a limonádét utána kell meginnunk. (est-Nelson) 8 mérföld (8 Mile), színes, amerikai film, 110 perc, Rendezte: Curtis Hanson, Szereplők: Brittany Murphy, Eminem, Mekhi Phifer, Kim Basinger Győr, Cinema City; Miskolc Hollywood Multiplex, Cinema City; Nyíregyháza, Hollywood Multiplex Egy film az emberről, aki az utolsó utáni pillanatban is küzd; egy majmokkal teli laborban pusztító vírus szabadul el, mely pillanatok alatt gyilkológépet varázsol mindenkiből 28 nappal később BEMUTATÓ A Mátrix óta biztosan tudjuk, hogy az ember egyszerűen képtelen elviselni a tökéle- tes világot. Maga Smith ügynök világított rá, hogy inkább rombolunk, minthogy elfogadjuk a tökéletest. Ha kicsit jobban utána gondolunk, lehet benne valami. Ha csak a filmeknél maradunk, már akkor szembetűnik, hogy egy kezünkön meg tudnánk számlálni azokat a filmeket, melyek a tökéletes világot mutatják be. Ha van ilyen film, akkor az is inkább arról szól, hogy az ember miként rombolja le ezt az utópiát. Elég csak Danny Boyle Partjára gondolni: az ember megtalálja a paradicsomot, aztán végül teljesen le is rombolja azt. Boyle akkor egy majdnem tökéletes világot bomlasztott fel filmjében, ám jelen esetben nem szöszmötölt egy csodás kép kialakításával, amit később megsemmisíthet. Egyenesen a sűrűjébe csöppenünk: Anglia (a vüág?) teljes lakossága pusztulóban van egy vírus miatt. A tét természetesen az életben maradás - eljutni egy olyan helyre, ahol az nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. A film nagyon szereti ábrázolni az embert, aki az utolsó utáni pillanatban is küzd. Mindegy, hogy atomkatasztrófa, sárkányok, vagy akár egy vírus pusztította el a Föld lakosságának kilencvenkilenc százalékát, a maradék egy százalék mindig küzd az életben maradásért. Végülis nem a tökéletesség tesz minket emberré, hanem az, hogy küzdünk a tökéletességért. Még akkor is, ha egy fikarcnyi esély sincs akár csak megközelíteni is azt. A legújabb világvégét elénk vetítő mozi leginkább a Stephen King-féle Végítélet és a Resident Evil érdekes gyermekének tűnik. Egy majmokkal teli laborban pusztító vírus szabadul el, mely pillanatok alatt gyilkológépet varázsol mindenkiből. 28 nappal az első megbetegedés után London utcái kihaltak, csak a veszélyre figyelmeztető plakátok hirdetik, hogy itt valami borzalom történt. Jim erre a világra ébred egy kórházi asztalon, és fogalma sincs, mi történhetett. Nagyon nincs is ideje töprengem, hisz hamar világossá válik, hogy London mégsem olyan kihalt, mint amilyennek látszik. Fertőzöttek hada igyekszik a maradék tiszta embert a saját táborukba állítani. A maroknyi „túlélőnek” nincs más lehetősége, mint útra kelni, és megkeresni azt a helyet, ahonnan egy alig vehető rádióadás érkezik. Az út azonban tele van fenyegetéssel, és a cél elérése is rejthet veszélyeket magában. Legyinthetünk, hogy ezt már százszor láttuk. A világvége nem újdonság. Kétségtelen, hogy az alapötlet több, mint lerágott csont, de Danny Boyle, aki a Trainspottinggal robbant be a köztudatba, szinte garancia valami újra és ijesztőre. És bizony nem is csalódunk. Sejthetjük, hogy mire számíthatunk, mégis a bizonytalanság, a reménytelenség olyan áthatóan sugárzik a vászonról, hogy képes teljesen magával rántani. A tökéletes alaphangulatot pedig sikeresen feldobja egy-egy vérfagyasztó jelenet, ami ha nem is teljesen váratlan, de képes „meglepni” a nézőt. Az ismeretien színészek és játékuk pedig még hitelesebbé teszik a történetet, mely kellően drámai és kegyetlen. A cselekmény előrehaladtával pedig kiderül, hogy nem is a vírus és annak áldozatai jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az ember, aki szabályok hiányában képes a kór nélkül is vadállattá válni. Egy újabb angol filmnek lehetünk szemtanúi, mely a végkimerülésig járatott történetbe hihetetlen technikai trükkök és nagy hollywoodi nevek nélkül képes életet csempészni, és elgondolkodtató tartalommal megtölteni azt. A hatás kézzelfogható, utólag is kiráz a hideg, és hosszú perceken keresztül merenghetünk a látottakon, (mozinet) 28 nappal később (28 Days Later), színes, angol-amerikai film, 112 perc, Rendezte: Danny Boyle, Szereplők: Cillian Murphy, Megan Burns, Naomie Harris, Brendan Gleeson, Christopher Eccleston Az alkotás leszámol egy illúzióval
