Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-18 / 40. szám, kedd
6 Évforduló - hirdetés ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 18 Georges Simenon a Moulin Rouge előtt még üvegketrecbe is zárta magát, hogy a bámész népnek bebizonyítsa, rendkívüli esetben akár 24 óra alatt is végez egy könyvvel Száz éve született Maigret felügyelő szülőatyja Két év múlva hetvenöt éves Jean-Luc Godard. Lesz nyilván hatalmas ünneplés, és sokan már megint el fognak ké- pedni, amikor a sajtó sokad- szorra megírja, hogy - a legtöbb lexikon állításával szemben - az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb francia filmrendező valójában nem francia. Hanem svájci. SZŐCS LÁSZLÓ De ez még odébb van: először a mostani pofonból kell felocsúdnunk. Ugyanis a legnagyobb francia krimiíró, Maigret felügyelő figurájának megteremtője sem francia. Georges Simenon, aki éppen száz évvel ezelőtt született, történetesen belga volt. És ez a súlyosabb eset. A svájci csak egy szép hegyi ország szülötte, belgának lenni azonban Párizsból nézvést rendkívül szánalmas dolog. (Mellesleg Londonból is: Agatha Christie szegény Hercule Poirot- ja a megmondhatója.) A francia viccekben a belga tölti be azt a szerepet, amit az angol tréfákban az ír. Tökkelütött, fajankó, félkegyelmű. Mármost Georges Simenon mindez nem volt. Vagy annak lenne tekinthető, aki nyolc nap alatt megír egy regényt, több száz könyve világszerte másfél milliárd példányban fogy el, s mindeközben még világirodalmi léptékben mérve is rendkívüli mennyiségű nőt visz az ágyba? (Simenon Quand j’étais vi- eux - Amikor öreg voltam című önéletrajzában több mint húszezres számról beszél. A túlzottan kételkedők ne feledjék: huszonkét évesen már a legendás fekete táncosénekes, Joséphine Baker szeretője. És nem válogatós: az apja halálos ágyánál kapott zsebóra például egy sarki prostituáltnál végzi.) Már a születése is hamiskás. Az anya könyv tanúsága szerint 1903. február 12-én, Liege-ben látja meg a napvilágot, egy vallon könyvelő és egy porosz-flamand származású bolti eladónő fiaként. Mi, rajongók azonban jól tudjuk, hogy február 13-án, éjfél után tíz perccel kellett meggyújtanunk a centenáriumi gyertyát, s ízlés szerint elszívnunk egy pipát vagy kortyolnunk egyet Maigret kedvenc Calvadosából. Hiszen csak a kis Georges apja - a babonás édesanya nyomására - érte el a hatóságnál a vészjósló nap mellőzését. Február 13-a ugyanis péntekre esett abban az évben. Tizenhat évesen újságíró, a La Gazette de Liege munkatársa, három évre rá Párizsba költözik. A 30-as években, miközben - részben a Hitler elől menekültek miatt - egymást tapossa a megélhetésért a felduzzadt értelmiségiszabadúszó derékhad (köztük van például Faludy György is), ő egyszerűen csak sikert sikerre halmoz. André Gide a legjobb francia regényírónak nevezi. Híre hozzánk is eljut: Gyergyai Albert 1938-ban ír róla először a Nyugat hasábjain. A siker kulcsa természetesen Maigret. Amikor - 1931- ben - „megszületik”, Simenon hatalmas bulit csap. Négyszáz embert hív meg jelmezben, rablónak vagy pandúrnak öltözve. A meghívó egy rendőrségi idézés, a bejáratnál ujjlenyomatot vesz. Négyszáz hívatlan is áttöri a kerítést, hogy bent lehessen. Maigret-ben - Hercule Poirot-val, Sherlock Holmesszal összevetve - az a különös, hogy „nincs módszere”. Sem briliáns logikájával, sem a kihallgatás bravúrjaival nem tűnik ki. Emberközelben működik, a cselekvő helyzetébe képzeli magát. „Maigret - mint Simenon - kezdetben orvosnak készült, s apja korai halála, azaz a pénz hiánya miatt kényszerült félbehagyni tanulmáSimenon és „gyermeke", Maigret nyait. Mindketten valamiféle kedélyes cinkossággal viseltetnek a kisemberek iránt, akik közül maguk is származnak. Elsősorban megérteni akarnak, s csak másodsorban ítélkezni. Gyűlölik a társadalmi egyenlőtlenséget, az establishmen- tet, kételkednek az emberi igazságszolgáltatás csalhatatlanságában, s az élet apró örömeinek hódolnak” - írja lexikoncikkében Ferenczi László irodalomtörténész. Valóban különös világ lehetett ez: Arthur Koestler például, aki akkoriban lett a német Ullstein-lapok párizsi tudósítója, amikor Maigret felügyelő alakja megszületett, igen rokonszenvesnek találta a párizsi kispolgárt mint típust. Nyílvessző a végtelenbe című önéletrajzi kötetében szemléletesen ír róluk: „A francia kisember ... védekezett rosszul fizetett állásában, védekezett az állam ellen úgy, hogy csalt a jövedelemadónál, védekezett embertársai ellen gyanakvó és dacos magatartásával, egyfajta savanyú mogorvasággal. Úgy is élt, beásva magát nyomasztó kis lakásába, szellőzetlen ruháiban, mint a csótány a páncéljában. És mégis: életmódja vonzott és lenyűgözött engem... Szívós gyökerekkel kapaszkodott hazája, városa, quartier-je, családja és szokásai talajába,... sohasemjárt külföldre... utálattal fogadta bármiféle változás gondolatát... magabiztos volt és önelégült, és minden szűklátókörűsége és ko- miszsága ellenére mélységes harmóniában élt önmagával, s a maga morgolódó, savanyú öngúnnyal teli modorában mégis több örömöt lelt ételében, borában, horgászásában és szexuális életében, mint bármilyen más emberi közösség tagja, amelyet valaha is ismertem.” (Boris János ford.) Simenon hihetetlenül termékeny: ha ma megrendelsz egy regényt, tizenegy nap múlva már kész is van. Ebből nyolcat körmöl, hármat korrigál. Úgy szól a fáma: egyszer a Moulin Rouge előtt még üvegketrecbe is zárta magát, hogy a bámész népnek bebizonyítsa, rendkívüli esetben akár 24 óra alatt is végez egy könyvvel, írásai azonban - vesd össze egy mai, pergő párizsi krimisorozattal, például az időnként nálunk is, a TV5 műholdas adásán látható Police Judiciaire-rel (Bűnügyi rendőrség) - egy rendkívül lassú világ lenyomatai. Maigret, a fővárosi rendőrnyomozóvá avanzsált moulins-i parasztgyerek elnyo- mozgat az Orfevres rakparton lévő irodájában, elücsörög a kocsikban, presszókban, pipázik, pernod-t (ánizslikőrt) iszik, sörözik. (Összehasonlításul, a kulturális különbségek érzékeltetése végett: „Nem kér egy kis répalevet?” - kérdezi Dan Robins felügyelő a San Francisco utcáin című amerikai sorozatban, amelyet elkészülte után harminc évvel most ismét műsorra tűzött a Magyar Televízió.) Madame Maigret sólettel, borjúmájjal és az örök kedvenc choucroute-tal („disznó- ságok” káposztával) várja férjét a Boulevard Richard-Lenoiron. Nehéz étkek ezek, szép lassan kell őket megenni, s utána még vissza kell sétálni az Orfevres rakpartra, íme egy leírás A türelmes Maigret című regényből: „Az a finom hús, amint ott Totyogott a kékes színű kockákkal kövezett, alacsony konyhában, az orbáncfű illata betöltötte a házat, Madame Maigret fel-alá járt az egyik szobából a másikba, kendővel a fején, a por miatt, Maigret ingujjban, nyitott gallérral, szalmakalappal a fején a gazt irtotta a kertben, kapált, gyomlált, gereblyézett, végül aztán elbóbiskolt, az ebéd és a helyben termelt, könnyű fehérbor után, egy vörös-sárga csíkos fekvőszékben, ahol hamarosan utolérte a nap, de nem tudta kizökkenteni kábultságából...” (Rayman Katalin ford.) Satöbbi. Magyar sajátosság, hogy az Albatrosz-könyveken, illetve a tévésorozaton keresztül sok hazánkfia - ke vésbé patetikusan: sorstárs - belső átélt Párizsa lett ez a lassú Párizs. Si menőn már volt - jóval a „világútlevél”, az ötvendolíáros valutakerel előtt. S amikor az olvasó végül tényleg eljutott Párizsba, pontosan tudta - Simenontól -, hogy a pultnál olcsóbb meginni a feketét, mint leülve, ha pedig egy bérházba téved, az őt méregető szempár concierge- ben, fülkébe ültetett házfelügyelőnőben végződik. (Az élet tehát az irodalom után jár - és legalább eg> esetben Simenonnál is. Lánya, Marie-Jo 1978-ban önkezével vet végei életének, s az egyik Maigret-ből nézi ki azt a helyet, ahol megveheti a gyilkos lőfegyvert.) A Hitler-barát Vichy-állam kapcsán Simenon majdnem megégeti magát. Nem tesz ugyan semmit, de azt a rezsim „alatt” teszi. A háború után ez kínos, kapcsolatai is meg- romlanak, főleg Amerikában és Svájcban él tovább. 1972-ben abTöbb száz könyve világszerte másfél milliárd példányban fogyott el. bahagyja az írást. Sírja nincs. Hamvait - végakaratának megfelelően - lausanne-i háza kertjében szórják szét halála (1989) után. Könyveit világszerte, ötven nyelven olvassák. A legendás párizsi Gallimard kiadó még legendásabb La Pléiade sorozatának történetében most, a Simenon-centenárium kapcsán fordul elő először, hogy külföldön mutatnak be köteteket. A belgiumi Liege-ben, ahol egyébként Simenon alig-alig fordult meg húszéves kora után. Némiképp kultuszromboló módon - de Simenon ars poeticáját szem előtt tartva - a Maigretknek kevesebb, az író kedvenc, s úgynevezett „kemény regényeinek” több hely jut bennük. Yoko Ono, akinek a Beatles széthullását tulajdonítják, John Lennon emlékének él Hetvenéves az Óceán Gyermeke MTI-ÖSSZEÁLÜTÁS A John Lennon életét gyökeresen felforgató Yoko Ono - első nevének jelentése az óceán gyermeke - hetvenéves. Kettejük élete, művészete egymás nélkül értelmezhetetlen. A Beatles-rajongók ma is átkozzák Yokót, mert neki tulajdonítják, hogy elveszítettek egy legendát, minden idők legsikeresebb popattrakcióját. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy Yoko Ono olyan időszakban került közel Johnhoz, amikor az együttes lendülete már nem volt a régi. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ha nincs Yoko, meddig hüzta volna együtt a Beatles, feloszlása meddig húzódott volna. A Beatles többi tagjával fagyos, Paul McCartneyva! ellenséges volt a viszonya egészen a közelmúltig. Yoko Ono szerettei és barátai körében ünnepli hetvenedik születésnapját vasárnap. A New York-i partyt Sean, Lennonnal közös gyermekük szervezte, s ő hívta meg a mintegy kétszáz vendéget. Az este folyamán az ünnepelt előad egy dalt a március végén megjelenő Walk On Thin Ice válogatásalbumról az egyik közreműködővel, DJ Danny Tenagliával. Az album készítésében részt vett a Pét Shop Boys és a The Orange Factory együttes, Francois Kervorkian és mások. Yoko Ono 1933. február 18-án született Tokióban, gazdag bankárcsaládban, kisgyermekként került családjával együtt az Egyesült Államokba. Apja, aki maga is zenélt, biztatta lányát, hogy tanuljon zongorázni. Yoko énekleckéket is vett, rangos zeneiskolákba járt. Első saját szerzeménye, a Secret Piece 1955-ben jelent meg. Nagyon sokféle zenei hatás érte fiatalon. Az ötvenes években New Yorkban az underground, avantgárd művészetek - zene, képzőművészet, irodalom - bűvkörébe került, a hatvanas évekre hosszú, lobogó fekete hajával e körök ismert személyisége lett. Az életrajzi adatok szerint 1966 novemberében a londoni Indica galériában ismerkedett meg John Lennonnal, egy évvel később neki ajánlotta Yoko Plus Me című, Lennon anyagi támogatásával rendezett londoni kiállítását. John és Yoko 1968 nyarától együtt élt, John You Are Here című kiállítását ajánlotta Yokónak, vállalva kapcsolatukat. Abban az évben megjelent első közös lemezük, a Two Virgins inkább negatív, mint kedvező fogadtatásra lelt, akárcsak a következő Life With the Lion és a Wedding Album. Sikeresebb volt a Live Peace In Toronto. A nagy tetszést arató, John Lennon Plastic Ono Band című 1970-es albumnak Yoko Ono „csak” producere volt. Az Imagine- en egy Ono-dal, a Some Time In New York City dupla lemezen több, Lennonnal közös és néhány önálló Yoko Ono-szám hallható. Ä következő években háttérbe húzódott Yoko, a Lennon halála előtt néhány nappal megjelent Double Fantasy- n ismét több dalt ő jegyzett, nagy siker lett köztük a Beautiful Boy. Második felesége alaposan megváltoztatta az egykori Beatle világképét - saját bevallása szerint mellette vált felnőtté. A béke utáni vágy korábban sem volt idegen Lennontól, de a Happy Xmas és a Woman is The Nigger Of The World című, Yoko Onóval közös dalaival ezt minden korábbinál erőteljesebben hangsúlyozta. Az 1980. december 8-án, a Dakota háznál eldördült gyilkos lövés óta Yoko John Lennon emlékének él, járja a világot, fest, kiállításokat rendez. Döntő részt vállalt a kilencvenes évek közepén a három dupla Beatles-antológia, 1998-ban pedig a négylemezes, 94 dalt tartalmazó John Lennon Anthology, illetve az abból készült egylemezes válogatás megjelentetésében. Egy tucatnyi saját lemeze készült, némelyiket magasra pontozta a szaksajtó, de aligha élne meg belőlük. A Yoko és John életéről készült filmek közül a legszebb a magyar közönség előtt is ismert Imagine és az Élj tovább nélkülem. Yoko Ono többször járt Magyarországon, a nyolcvanas évek közepén koncertet is adott. Lakást vásárolt Budapesten, magyar élettársával többször töltött itt néhány napot. ÚJ szó-bál Műsor Műsorvezető: Pék Zoltán Fellép: Délhúsa John Zene: Rondó Banyák István népi zenekara 2003■ március 1-jén, 19 órai kezdettel a dunaszerdahelyi Bonbon Szállóban Töltse velünk az éjszakái! Mindenkit szeretettel várunk. Az 1450 koronába kerülőjegyek február 10-től kaphatók a Bonbonban és a Petit Press székhelyén Pozsonyban, az SNP tér }0. alatt, a Dunaj áruház harmadik emeletén.