Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-14 / 37. szám, péntek

11 ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 14. TÉMA: BÁLINT-NAP Egy faládába összegyűjtötték a lányok nevét, amelyet fiatal nőtlen férfiak húztak ki, és kezdődhetett a szerelem Főszerepben az öröm, a kedvesség és a figyelmesség Régi bevált szerelmi praktikák (Képarchívum) Hogy ki volt Valentin? Biztos egy nagyon kedves, figyel­mes férfi, aki szerelmét vala­mi nagy dologgal ajándékoz­ta meg ezen a napon, és ezért esik ez az ünnep febru­ár 14-re. Természetesen nem ilyen egyszerű a képlet. ÖSSZEFOGLALÓ Rómába kezdődött minden. Az olaszok, mint tudjuk, nagyon sze­retnek mulatni, szeretik és kedve­lik az ünnepeket, s ez régen sem volt másként. Az egyik ilyen ked­venc ünnepük volt Lupercalia, amelyet február 15-én tartottak. Luperca istennő volt, ő volt az erdők, mezők, tüzek urának, Fau- nusnak hitvese. S ha már iste­nekről van szó, hát kijárt nekik egy évben egy nap, amelyen áldozatot mutattak be nekik az emberek. Ezen a napon Róma népe a város leghíresebb dombjához vonult, állat- és kenyéráldozatot muta­tott be istenének. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítot­tak, mellyel a férfiak megcsap­kodták a mellettük álló lányokat. Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére egy faládába össze­gyűjtötték a lányok nevét, amelyet fiatal nőtlen férfiak húztak ki, és kezdődhetett a szerelem. Ha ko­molyra fordult a dolog, akkor a következő év ünnepén össze is há­zasodhattak. így lett ez a nap a szerelmesek nap­ja. De hogy mitől lett Valentin nap? S hogy ki is volt Valentin? A legen­dák szerint egy római pap, aki a ke­resztényeket segítette, s ezért II. Claudius császár 269. február 14- én kivégeztette. Pártfogói persze nem feledték, s halálának napját róla nevezték el, majd kikiáltották a szerelem és szeretet ünnepének. 496-ban Celasius pápa elrendel­te, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek február 14-én. A keresztény világban hamar el­terjedt ez a szokás, s máris Angli­ában találhatjuk magunkat az 1400-as években. Az angolszá­szok már akkor is tudták, hogyan kell a másik szívét rabul ejteni. A fiatalok apró ajándékokkal, ver­sekkel lepték meg egymást. Franciaországban is ismert lett a játék. A franciák visszatértek a régi gyökerekhez, annyi különbséggel, hogy egy szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk és lányok, leendő kedvesük nevét. Aztán szép lassan, az 1700-as évek tájékán megjelen­tek az első Valentin verseskötetek. A 19. században pedig a Valentin napi üdvözlőkártya küldése vált szokássá. Valentin egyébként magyarul Bá­lintot jelent, ezért a magyar nyelv- területen Bálint napként is emlege­Nem csak Valentin nap­kor fontos a szeretet, a törődés, a figyelmesség! tik. Nálunk a 90-es évektől vált egyre népszerűbbé a szokás, hogy ezen a napon ajándékkal lepjük meg kedvesünket. Persze nem szabad elfeledkezni ar­ról, hogy az idő múlásával ez a nap nemcsak a szerelmesek napja lett, hanem egyszerűen a szeretető is. így illő minden olyan embert meg­ajándékozni Bálint napján, aki a szívünkhöz közel áll és oly kedves nekünk. Egy csokoládészív, egy szál virág vagy egy kedves kis üd­vözlet a szülőknek, testvéreknek, a legjobb barátoknak is kijár. Azt se feledjük el, hogy nem csak Valentin napkor fontos a szeretet, a törődés, a figyelmesség! S most jöjjön néhány praktika, ho­gyan hódították meg régen azt a bi­zonyos nagy Őt. (Azért nem kell túl komolyan venni ezeket a fortélyok, ma már más szelek fújnak és sokkal hatásosabb egy kedves mosoly vagy néhány kedves szó.) Régen úgy gon­dolták, ha a szerelem nem jön ma­gától, akkor ott már csak a varázslat segíthet. Ilyen hókuszpókusznak számított, ha kilenc magvú almát evett a lány. Ilyenkor a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasz­tott fiú zsebébe kellett tenni, s akkor biztosan nem maradt el a szerelem. Akik már nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örök­ké tartson, egymás hajszálait süs­sék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják el­hagyni egymást. A csángók ugyanezt cselekedték a körömmel - bár valljuk meg, ez nem kifejezetten étvágygerjesztő. Ennyi hasznos ismeret után, nem árt megjegyezni egy nagyon fontos és komoly szabályt: minden ünnep attól szép, hogy az emberek érzik és hiszik, az a pillanat értük és ne­kik szól. Ne vesd magad a nőre, mint kiéhezett kakas a tyúkra Megcsókoltál, vegyél el! ÖSSZEÁLLÍTÁS A felnőttkor hajnalán a csók már a szerelem jelképe lesz Csókok, vágyak, csodák ISMERTETÉS Bizonyára különféleképpen meg­határozható a csók. Az egymás­hoz közelálló emberek (jó, tud­juk, egyik-másik állatfaj is éí vele) csókkal fejezik ki szerelmüket, szeretetüket; azaz a csók a szere­lem fizikai kifejezésének eszköze. Ezért aztán, kedves férfiak, ne fe­ledjék, a szerelmesek napján ille­nék vele megajándékozni minden nőt. Régi szokás szerint a férfiak­nak meg kellene csókolniuk azt a nőt, akit szeretnek. Akik nem tud­ják - bár ebben erősen kételke­dünk -, hogyan is kell elcsattan­tam a csókot, azokkal tudatjuk, hogy történelmi források szerint a csók az ókori Görögországban született. A legendák szerint ab­ban az időben, amikor a harcosok hosszú ideig távol voltak ottho­nuktól, és asszonyaik, hogy eny­hítsék a bús magányt, Dionü- szoszhoz fordultak segítségül. A hazatérő férfiak, mivel kíváncsiak voltak, mértéket tartottak-e az asszonyok, minden alkalommal megszagolták szeretett hitvesük vagy kedvesük ajkait. Nagy Kons­tantin római császár (275-337) már azt írta a csókról, hogy a há­zastársi előszerződés nemes zálo­ga. Szó szerint: „Megcsókoltál, el kell venned”. Ükapáink már útmutatót is kaptak csókolózásra. Az első alapelv, hogy a férfiú legyen magasabb, mint a hölgy, akit csókjával óhajt illetni. Az úr vegye gyengéden te­nyerébe a hölgy jobb kezét, fino­man szorítsa magához. Bal karját emelje föl, és a lány jobb vállát át­ölelve annak bal válla alá helyez­ze. Utána ölelje keblére. Ekkor a hölgy hátrahajtja a fejét. Elég, ha a férfi egy csöppet előre hajol, aj­kát a lány ajkára nyomja, és kész a csók. „Kiabálni, hangoskodni ti­los, hiszen nem tolvajt kergetsz, ne vesd magad vadul a nőre, mint kiéhezett kakas a tyúkra.” A hőn áhított első csóktól rögös út vezet az igazán szenvedélyes csó­kokig. Kamaszkorunk egyik leg­emlékezetesebb pillanata, amikor hosszas elméleti felkészülés után lelkesen, de kissé esetlenül meg­találjuk egymás száját, s remegő ajkakkal próbálunk valami csók­félét összehozni. Az ügyetlenség ebben a korban természetes, hi­szen e téren is más az elmélet, és megint más a gyakorlati kivitele­zés, amelyről legfeljebb filmekből lehet némi elképzelésük a tizené­veseknek. De legyen bármilyen - tapasztalatokat nélkülöző - is az első csók, a lényeg az érzelme­ken, a vonzalmon van. A felnőttkor hajnalán a csók már a szerelem jelképévé lép elő, s az em­ber őrjítő vágyat érez arra, hogy aj­kával megérintse kedvese száját. E csókok már rutinosabbak, ám a kezdeti időszakban a felfokozott izgalmat sem nélkülözik. Amúgy a leglehetetlenebb helyeken kerül­het sor ezekre a csókokra, az állat­kert éppúgy alkalmas helyszín, mint a tizedik emeletre tartó lift, amely bár praktikus, nem kifeje­zetten romantikus háttér. Az egy­más ajkaira, nyelvére vágyó párok egyébként ebben az időszakban ritkán tétlenkednek, az utóbbi - szexuális felszabadultságot hozó - esztendők előtti korokban az idősebbek gyakran kaptak a szí­vükhöz egy-egy nyilvános csók lát­tán. A szerelmesek azonban már akkor sem voltak, s mostanság sin­csenek tekintettel az érzelmeiket irigylőkre, vadul csókolják egy­mást, ahol és amikor csak lehet. A házasságkötéssel újabb fordula­tot vesz a csók karrierje. Először csak - hivatkozva a sebtében fel­ismert illemszabályokra - a nyil­vánosan elcsattanok maradnak el, majd az otthoniak is inkább a A házasságkötéssel újabb fordulatot vesz a csók karrierje. szeretkezés idejére korlátozód­nak. Néhány éve házasságban élők esetében egy nyilvános he­lyen lopott csókra a meglopott fél úgy reagál, mintha bekövetkezett volna a világ nyolcadik csodája. A csók érdekessége, hogy nem vész el, csak átalakul. Mármint a part­ner személye, akivel ismét fan­tasztikus lenne a nap lemenő su­garainak fényében csókolózni. Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem a csókkal, hanem a kapcsolatokkal van baj. Pedig nem lenne haszon­talan, ha a hosszabb ideje párkap­csolatban élők is megpróbálkoz­nának vele időnként. Még az is le­het, hogy csoda történne. Emlékezés szerelmekre ISMERTETÉS Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! (Juhász Gyula) Bálint napon nyíltan szabad (kell) emlékezni az elmúlt szerelmekre. Sőt, az is megengedett (bár a felesé­gek ezt nem nézik jó szemmel), hogy a fiatalkor egy-egy szakaszát megszépítő volt társnak levelet írja­nak, üdvözlőlapot, virágot küldje­nek. Ha az emlékek nagyon feszül­nek, lehet költeni verset is, hogy a lí­ra lantján szólaljon meg mindaz, ami a legszentebb emberi érzéshez tartozik. Bár a szerelmesek napja íradan, szokásai nem oldják fel a kö­telező udvariasság alól egyik nem és egyeüen korosztály képviselőit sem, a leleményesség megtalálja a kiska­put a szürkébb időszak feleleveníté­sére is. Ezen a napon nem szabad megsértődni, megharagudni. A régi vagy az aktuális kapcsolat fényét, emlékét nem homályosíthatja el egy-egy keményebb szó. (Még az sem, ha a másik fél „túllép” a szerel­mesek napja hagyományain és az ü- lető munkájáról, karrierjéről, eset­leg közszerepléséről mond nem ép­pen hízelgő véleményt.) A Valentin napi szokások azt is lehetővé teszik, hogy a plátói szerelem egyik él­vezője (szenvedője) küldjön üzene­tet a másiknak. Még akkor is, ha va­lamelyik fél „csak” csodálta, ámulta, bálványozta szíve választottját, de nem kapott viszonzást. Mert a be nem teljesült szerelem, a kielégítet­len vágyakozás is e nap témaköré­hez tartozik. E jeles dátum arra „kö­telezi” mindkét nem képviselőit: az örömé, a kedvességé, a figyelmessé­gé legyen a főszerep, és arra ösztö­nöz, hogy e szép hagyomány váljon mindennapi szokássá. Évszázadokon át a szerelmesek napja volt február 14-e Bálint napi történelem ÖSSZEFOGLALÓ Ki volt Ő, akinek neve immár évszá­zadokon át ragyog? Állítólag római pap volt, a kegyeden Claudius csá­szár idején élt a harmadik század közepén. Valentin atya többször til­takozott az embertelen bánásmód miatt, ezért tömlöcbe vetették. Az egyik verzió szerint a börtönőr lá­nyának visszaadta a látását. Mielőtt kivégezték (270. február 14-én), üzenetet küldött a lánynak ezzel az aláírással: „a Te Valentinod”. Azóta ez a mondat a férfiak odaadását, óhaját, érzéseit is kifejező szállóigé­vé vált. Az is fennmaradt az utókor számára, hogy Valentin egyházi kül­detése során, amikor Claudius csá­szár - egy időre - megtiltotta a há­zasságkötéseket, a fiatal pap titok­ban adta össze az ifjú párokat. Ezzel is jelezte: a szerelmi érzés pártján áll. (Jóval később, 496-ban Celacius pápa elrendelte a Szent Valentin nap megünneplését.) Akadnak olyan vé­lemények, hogy a Valentin nap gyö­kerei az akkori római szokásokhoz kötődnek. Pontosabban a Luperca istennő nevével jelzett ünnepségso­rozathoz, amelyet február 14-én tar­tottak. Ilyenkor egy faládában összegyűjtötték a felcseperedett lá­nyok neveit, s azokat fiatal nőtlen férfiak húzták ki. Ha az ily módon „kihúzott” kapcsolat szerelemmé érett és házasságban csúcsosodott ki, akkor az ifjú párt a következő év február 14-én adták össze. Az is le­het, hogy így lett hagyomány Valen­tin és Luperca „találkozásából”. Mindenesetre évszázadokon át mint a szerelmesek napját emlegették február 14-ét. A középkorban a Va­lentin nap a flörtölés napja volt, mely az asszonyoknak kedvezett, ugyanis e napon nyugodt szívvel fél­reléphettek, s a féljük egy szót sem szólhatott érte, és nem is tehetett semmit. Angliában az járta, hogy ezen a reggelen az utcára lépve aki­be először belebotlik (ellenkező nemű személybe), az lesz az ő Va­lentinja. Egy régi szokás szerint a fi­atalok e nap reggelén, akivel először összetalálkoznak (természetesen más nembelivel) azt Valentin vagy Valentine néven szólítják és meg­ajándékozzák. E találkozásnak van azért „következménye” is, mégpedig az, hogy az említett személyt egy éven át kitüntetett figyelembe kell részesíteni, mintegy a jegyesünknek tekinteni. Franciaországban a fiúk kihúzzák a lányok nevét, a lányok pedig a fiúk nevét egy piros szív ala­kú dobozkából. Franciahon érdekes­sége, hogy innen származnak az első Valentin napi verseskötetek is, melyek az 1700-as években jelentek meg, majd a 19. században váltak divatossá az üdvözlőkártyák, me­lyek a mai napig megmaradtak. Más helyen a nagy nap előestéjén a hajadonok babérlevelet helyeztek párnájuk alá, hogy megálmodják: ki lesz a párjuk. Ha kifejezésmódjában évszázadok alatt változott is a Valen­tin napi szokás, a lényeg továbbra is uralkodó maradt: szerelem, kedves­ség, gyöngédség. A múlt század ele­jétől a kereskedelem is felfigyelt Va­lentin előnyeire. Kínáltak virágot, képeslapot. Külön érdemnek számí­tott ezen a napon egybekelni vagy jegyességet kötni. Receptek szerelmeseknek Szerelemgolyók Hozzávalók: 1/2 kg szárított fü­ge, 20 dkg porcukor, 1/2 na­rancs leve, 1/2 narancs lereszelt héja, 1 evőkanál rum. A szárított fügét ledaráljuk és 20 dkg porcukorral, a narancslével, rummal és a narancs héjával jól összegyúrjuk. Diónyi gömböket formálunk belőle, porcukorral meghintjük, és mignonpapírba tesszük. Szerelmeslevél Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg vaj, 8 dkg cukor, 1 tojás sárgája, annyi tejföl, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A hozzávalókból összegyúrt tésztát 1 órára hűtőszekrénybe tesszük. Ezután vékonyra ki­nyújtjuk, hosszúkás levélformá­ra vágjuk. Vaníliakrémmel tölt­jük, melybe rumba áztatott, da­rált diót vagy mandulát és né­hány tojásfehérje keményre vert habját keverjük. Levélboríték formára hajtjuk, és lassú tűznél a tepsibe helyezett sütőpapíron szép sárgára sütjük. Édes Valentin Hozzávalók: 40 dkg háztartási keksz, 25 dkg vaj, 10 dkg porcu­kor, 1/2 dl tej, 50 dkg geszte­nye, 1 dl rum, 1 üveg meggy, szilva- vagy barackbefőtt. A megdarált kekszet összegyúr­juk a vaj felével, a porcukorral és a tejjel. Az így kapott keksz­masszát hideg vízzel kiöblített szív alakú tortaformába tesszük, peremet képezve körbe a szélén. A gesztenyemasszát a vaj másik felével és egy kis befőttiével és a rummal lágy krémmé keverjük, és a kekszmasszára kenjük. Végül a szilva-, meggy- vagy baracksze­meket a gesztenyemasszába nyomkodjuk. 1CH12 órára a hűtő­be tesszük és porcukorral vagy tejszínhabbal díszítve tálaljuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents