Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-14 / 37. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 14. Riport Teljesen kiveszett tájainkról a magyar erdészeti szaknyelv, holott a kontinensen a német mellett a mi nyelvünk biztosítja a legtöbb lehetőséget a pontos megnevezésre Az erdészeti tudomány első magyar alma matere A solymászok Stefan Petrikovic mérnökkel (Somogyi Tibor felvételei) A természeti tudományok, ezen belül a bányászat felsőfokú oktatása Selmec­bányán M. J. Jacquin, a ter­mészettudományok pro­fesszorának az előadásával 1764. szeptember 18-án in­dult meg. SOÓKY LÁSZLÓ A bécsi udvar felismerte azt, hogy a bányászat elméleti szakemberek ki­nevelése nélkül rablógazdálkodás­sá fajulhat, és lényegében ez a felis­merés vezényelte a Mária Teréziá­hoz közeli befolyásos természettu­dósokat is, amikor felvetették az er­dészeti és erdőgazdálkodási tan­szék megnyitásának szükségessé­gét. Mivel a vagyonosodás kapcsán a Bányászati Kamara bírt a legki­terjedtebb erdőterületek használati és tulajdoni jogával, kézen­fekvőnek tűnt, hogy az erdészeti és erdőgazdálkodási oktatást a bányá­szati akadémia keretében oldják meg. Mindennek alapjáül az úgy­nevezett Tereziánus erdészeti rend­tartás szolgált, amely hatályos volt az egész monarchia területén, ugyanakkor hiányoztak azok a szakemberek, akik azt a gyakorlat­ban végrehajtották volna. Mária Te­rézia a bányászati akadémia tanter­vét az alábbi észrevétel hozzáfűzé- sével hagyta jóvá: .Jóváhagyom a tervezetet, de figyelembe kell venni az erdészeti tudományok oktatásá­nak szükségszerűségét is, mert a fa a bányászat szempontjából nélkü- lözheteden.” Történt mindez 1770- ben, s magát az erdészeti oktatást Delius Traugot Kristóf „Bevezetés a bányászati tudományokba” című előadása nyitotta meg. 1770-től ki- sebb-nagyobb megszakításokkal folyt az erdészeti oktatás, mígnem az erdőterületek romlása kapcsán az udvari kamara 1795-ben javas­latot nem tett az önálló erdészeti akadémia létesítésére, de a kísérlet kudarcba fulladt. Több mint egy évtizedes útkeresés után Ferenc Jó­zsef császár 1808. január 5-én kine­vezte David Wilckens professzort az erdészeti tanszék élére, aki 1809. február 12-én, éppen Ferenc József születésnapján tartotta meg székfoglaló előadását, amivel kez­detét vette az „önálló és nyilvános erdészeti intézet” működése. Az oktatási nyelv egészen a kiegye­zésig német volt, közben Wilckens halála után 1835-ben Feistmantel Rudolfot nevezték ki tanszékve­zető tanárnak, aki 1836-ban alapí­tója lett az iskola botanikus kertjé­nek. 1847-ben került az intézet Schwarz Ignác irányítása alá, az oktatás váltakozva magyar és né­met nyelven folyt, ugyanakkor vá­lasztható oktatási nyelvként angol és francia nyelven is folyt tanítás. Az akadémia kinevezett professzo­rai között olyan kiválóságokat fe­dezhetünk fel, mint Lázár Jakab, Fekete Lajos, Niken Zsigmond, Wagner Károly, Illés Nándor, akik tudományos munkájuk által meg­alapozták a Kárpát-medence világ­szerte elismerést kiváltó erdő- és vadgazdálkodásának alapjait. Az erdészeti akadémia új épületét 1892. június 26-án adta át Wekerle Sándor pénzügyminiszter Bethlen András gróf jelenlétében. Az aka­démia ebben a felállásban 1919-ig működött, amikor is a döntéshoza­talra felhatalmazott nagyhatalmak új határokat jelöltek ki a Kárpát­medencében. Az iskola szellemisé­ge a tanári karral együtt menekü­lésre kényszerült, rövid megállóra Miskolcra, majd pedig a mostani működési helyére, Sopronba ke­rült. A jelenleg működő Selmecbá­nyái erdészeti szakközépiskola elődjének alapító levelét 1919. jú­nius 3-án állították ki. Rudolf Valovic mérnök, az intéz­mény mostani igazgatója elmond­ta, a tulajdonviszonyok változása és az eurokonform igények új kihí­vásokat jelentenek az iskola számá­ra is. A klasszikusnak mondható er­dészképzés mellett kísérleti jelleg­gel beindították az erdészeti me­nedzsment szakot, amely a maga nemében egyedüli Szlovákiában. Erre a szakra csak érettségizett di­ákok jelentkezhetnek, a felvételt nyert diákok kizárólag erdészeti szakoktatásban és idegen nyelvek tanításában részesülnek, felvételi vizsgát biológiából kell tenniük. A középfokú erdészeti képzésre az alapiskolák végzősei kerülhetnek be, akik sikeresen felvételiznek ma­tematikából, szlovák nyelvből és természetrajzból. Az igazgató arról is tájékoztatott, hogy jelenleg a Szlovákiában működő erdészeti szakközépiskolák közül egyedül a Selmecbányáiban oktatnak erdei környezetvédelem tantárgyat, ami azt eredményezte, hogy a korábban kizárólag fiú osztályokban most évente négy-öt lány is szakvizsgát tesz. Érdeklődésünkre az igazgató elmondta azt is, hogy a magyar je­lentkezők közül egy-egy évfolyam­ba átlagosan két-három érdeklődőt vesznek fel, akik a szlovák nyelvi ne­hézségek ellenére általában sikere­sen befejezik az iskolát. Stefan Petrikovic mérnök elkalau­zolt bennünket az oktatási intéz­mény madár-rehabilitációs részle­gébe, ahol az iskola diákjai állator­vosi segédlettel olyan szárnyas ra­gadozók gyógyítását végzik, ame­lyeket a környékről sérülten szállí­tanak be hozzájuk. Az állomáson eddig több mint négyszáz madár életét mentették meg, s a legtöbb­jüket újra szabadon tudták bocsá­tani. Az iskolában működő soly- mász szakkör tagjai közül az iskolá­ból kikerülve többen nem csupán hobbiszinten, hanem élethivatás­ként űzik tovább ezt az ősrégi szak­mát. Európa nagy repülőterein va­dászmadaraikkal biztosítják a légi közlekedés biztonságát, minimális­ra csökkentve annak a lehetőségét, hogy madarak kerüljenek a sugár­meghajtású repülőgépek útjába. Rudolf Valovic mérnök úgy véli, az ilyen speciális képesítést nyújtó is­kolák, mint az erdészeti szakkö­zépiskola csak akkor képesek rá­hangolódni az általános európai követelményekre, ha élő kapcsola­tokat tartanak fenn azokkal az ál­lamokkal, amelyek meghatározó­ak a fejlődés szempontjából. Ta­nulmányútjai során meglepetéssel tapasztalta, hogy különösen az északi államokban mind az erdőgazdálkodást, mind pedig a vadgazdálkodást a mi normáink szerint végtelenül alacsony színvo­nalon művelik, soha nem foglal­koztak például trófeás vad nevelé­sével, Svédországban és Norvégiá­ban a szarvas vadászata csupán húsvadászatot, hentesmunkát je­lent. A felvett norvég kapcsolat azt eredményezte, hogy az északiak most ettől az iskolától kértek terve­zetet a trófea-vadgazdálkodás szakmai részére felismerve, hogy jelenleg egy-egy kimagasló trófea lényegesen jövedelmezőbb üzletet jelent, mint a hús. Szlovákiában a Selmecbányái és a liptóújvári erdészeti szakiskolában évente átlagosan nyolcvan erdészt nevelnek, akik közül a fele tovább tanul Zólyomban vagy Brünnben. A készülő új erdőgazdálkodási és a már hatályos halászati törvény olyan kihívást jelent e környeze­tünkhöz kötődő szakmákhoz, ame­lyekre magyar vonalon is érdemes lenne felfigyelni. Természetvédel­mi, tájökológiai szakoktatás már most is folyik az egyes mezőgazda- sági szakközépiskoláinkban, vad- és halgazdálkodást viszont - mely képesítés nélkül sem halász-, sem vadászterületet a törvény előírása szerint létesíteni nem lehet - ma­gyar nyelven sehol nem oktatnak. Annakidején a magyar erdészeti oktatást Sopronba evakuálták, úgy vélem érdemes lenne fontolóra venni az ilyen irányú magyar nyelvű oktatás periodikus vissza- honosítását. Nem csupán azért, mert a szlovákiai vadászpagonyok­ban alig található olyan erdész, aki magyarul is meg tud (mer) szólal­ni, hanem azért, mert a magyar er­dészeti szaknyelv tájainkról már teljesen kiveszett, holott a konti­nensen a német mellett a mi nyel­vünk biztosítja a legtöbb lehetősé­get a pontos megnevezésre. A Soproni Erdészeti és Faipari Szakközépiskola végzős diákjai minden évben ellátogatnak Sel­mecbányára azért, hogy az alma mater lépcsőin állva megemlékez­zenek azokról, akik a magyar nyelvű erdészeti oktatás alapjait megteremtették. Most, több mint egy évszázad múltán mindazok­nak, akik a magyar egyetem meg­valósításán gondolkodnak, talán érdemes lenne megfontolni azt is, hogy a vadászat és a halászat mint mesterség, s mint hivatás tájain­kon a jövőben húzó ágazat lehet. Ahhoz viszont, hogy működhes­sen, szakemberekre lesz szükség, akiknek biztos, hogy nem esne ne­hezükre, ha anyanyelvükön tanul­hatnák a szakmát. Rudolf Valovic igazgató Ha nem lát, megnyugszik VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DERÜLT ÉGOLT, SOK NAPSÜTÉS, -1-3 fok ELŐREJELZÉS A Nap kel 07.03-kor - nyugszik 17.10-kor A Hold kel 13.55-kor - nyugszik 05.50-kor A Duna vízállása - Pozsony: 315, változatlan; Medve: 170, változatlan; Komárom: 240, változatlan; Párkány: 155, apad. Ma az egész or­szág felett derült lesz az égbolt, sok napsütésre számíthatunk. Az előrejelzések sze­rint havazás, eső sehol sem várha­tó, de északon és keleten délután­ra beborulhat az égbolt. A legma­gasabb nappali hőmérséklet -1 és 3 fok között alakul. Gyenge, vál­tozó irányú szél. Éjszaka a hő­mérő higanyszála -8 és -12 fok kö­zé csökken. Holnap már borúsabb időre számítsunk, enyhe hószáll- ingózás leginkább az ország észa­ki területein várható. A legmaga­sabb nappali hőmérséklet -6 és -2 fok közé csökken. ORVOSMETEOROLOGIA Ma is a pozitív bio­meteorológiai ha­tások lesznek túl­súlyban, bár a reg­geli órákban a hi­deg és a légszeny- nyezettség hatására légzési nehéz­ségek léphetnek fel, sőt egyeseknél asztmás roham is jelentkezhet. A re­umások ezzel szemben ma kelleme­sen érzik magukat, fájdalmaik csök­kennek, szellemi és fizikai telje­sítőképességünk nő. A labilis ideg­rendszerű, alacsony vérnyomásúak- nál fejfájás, migrén várható. A szív­ós érrendszeri betegségekben szen­vedők ma ne erőltessék meg magu­kat. Holnap sajnos a negatív hatá­sok lesznek túlsúlyban. Holnap CüALÁDI kör HÉTVÉGI MAGAZIN ♦ Az írisz olyannak mutatja a világot, amilyennek lenni kellene ♦ A lélek tragédiája ♦ Szeretni ötvenen felül

Next

/
Thumbnails
Contents