Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-12 / 35. szám, szerda
Szent Iván napja BEMUTATÓ ván (Kamarás Iván) sztár. A sztár. Ő az év színésze és az év férfija egy személyben, aki ha feltűnik egy darabban, garantált a siker, de a lemezei is szép számmal fogynak. Tinilányok aláírásért epekedve bálványozzák, a kritikusok ódákat zengnek erőteljes alakításairól. Menedzsere (Fullajtár Andrea) kemény tempót diktál: nincs megállás, egyik felkérés köved a másikat. Az egyik nap azonban valami megtörik. Iván egykori ismerőseivel összetalálkozva ráébred arra, hogy bár most meg van mindene, valójában nem erről az életről álmodott. Már az első percek után nyilvánvalóvá válik, hogy a Morei fiút még csak íróként, a Fehér alsót azonban már rendezőként is jegyző Meskó Zsolt első nagyjátékfilmes próbálkozása kudarcra ítéltetett. A Szent Iván napja az elpocsékolt élet, a felszínesség és a sztárság sajnos mindmáig kínzóan aktuális témáját járja immár sokadszor körbe, azonban joggal nagyra tartott elődjeihez nem képes újat hozzátenni, a lendületes stílus hiányában pedig nincs, ami feledtetni tudná ezt a hibát. Hiába a jó szándék, ha az előadásmód nem klappol: a filmben kár keresnünk teszem azt altmani iróniát - Meskó munkájának nem telik többre a hazai média (kereskedelmi adók, pletykalapok) butácska fricskázásá- nál. A mű ezen a ponton ráadásul saját dugába dől, hiszen a magyar filmektől megszokott otromba módon hozza tudtunkra, kik járultak hozzá az alkotás létrejöttéhez. A Szent Iván napja bár kiemelt figyelmet fordít a művészieskedő beállításokra - gondolok itt például a Millenáris Park üvegházában forgatott jelenetre - a roppant impozáns szereplőgárda kínálta lehetőségekkel már nem él: igazán hálás szerep lenne például egy letűnt generáció nagy színészének eljátszása (a mai, elanyagiasodott világban szóba sem jöhet, hogy ő még nem a pénzért, hanem a színjátszás élvezetéért lépett színpadra), azonban Darvas Iván karaktere is kínzóan közhelyes. A több sebből vérző forgatókönyv a többi jellemmel sem bánt bőkezűbben, az ingatag lábakon álló romantikus vonal például határozottan bántóra sikeredett - főként, hogy a női főszereplő alakítása enyhén szólva is sekélyes. A film legnagyobb előnye mégis az lett, amit valószínűleg az alkotók mindvégig szándékoztak elkerülni: a játékidő apróbb zökkenőkkel ugyan, de hamar eltelik, szelektív memóriánknak köszönhetően a látottakat pedig másnapra játszi köny- nyedséggel feledjük, (mozinet) Szent Iván napja, színes, magyar film, 86 perc, R.: Meskó Zsolt, Sz.: Fullajtár Andrea, Kamarás Iván, Básti Juli, Darvas Iván, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Pindroch Csaba, Szabó Győző, Török Illyés Orsolya Győr, Llyoyd; Miskolc, Hoolly- wood Multiplex; Nyíregyháza, Hoollywood Multiplex Nagypofájú humorzsák, ripacskodó átlagember, aki a váratlan helyzetből hősként, de legalábbis megdicsőülve kerül ki Nemzetbiztonság Bt. BEMUTATÓ A fekete srác zsaru akar lenni. A fehér zsaru társát lelövik és bosz- szút esküszik. Mind- mmmmm kettő egyedül akar nyomozni, párba osztják őket. Utálják egymást, de a közös cél szentesít minden eszközt, így az ügyet felgöngyölítik, és végül hősként ünnepük őket. Láttunk már ilyet. Nem is egyszer. Sokkal nagyobb gond, hogy az üyen típusú filmeket általában Martin Lawrence szállítja, és minő meglepetés, ismét ő homorít a főszerepben. Az Amerikában érthetetlenül sztárolt komikus az Eddie Murphy mélyrepülésével keletkező űrt hivatott betölteni, de lassan ugyanaz a sors vár rá, mint elődjére. Hogy miért? A Bad Boysszal berobbanó színész pontosan ugyanazt a karaktert játssza az azóta eltelt hét évben. Nagypofájú humorzsákot, ripacskodó átlagembert, aki a körülményekből adódóan kerül váratlan helyzetbe, és amelyekből hősként, de legalábbis megdicsőülve kerül ki, legyőzve minden rosszfiút. A Bad Boys óta az Életfogytigban (bár itt még visszafogottabb volt Eddie Murjrhy mellett), a Gagyi mamiban, az Állj vagy jövőkben, a Fekete lovagban, s most a Nemzetbiztonság Bt.-ben... Az alaphelyzet itt némiképp a Nekem 8-ra emlékeztet, bár Steve Zahn azért jóval kevesebbet nyújt, mint annak idején Tim Robbins. Sajnos már nemcsak a történet, hanem a humor is ismétlődik, így a Lawrence saga totális unalomba fulladt. A két férfi élete csapnivaló közhelyek közepette fonódik össze, és a nem létező jellemfejlődésük során a röhejes utálatuk még röhejesebb barátságba csap át. A társát elvesztő szomorú hekus és a „baleknak áll a világ” típusú paprikajancsi története szinte fáj. Filmkészítésről nem is nagyon beszélhetünk, mert a rutinból elkészített ad hoc jellegű moziban csak a szokásos professzionális kameramozgások és vágások köszönnek vissza. Semmi kockázat, csak a jól bevált félközelik, Lawrence mimikája premier plánban és a szükségesnél semmiképp nem több nagytotál. A színészek együtt buknak, mert az abszolút mellékszereplő Steve Zahn főszereplővé avanzsálása is teljes kudarc. Mindketten csak bohóckodni és kiabálni tudnak, de az sehogy sem vicces, és a forgatókönyv is olyan lerágott, amit egy hétvégi „Paneltörténetek futószalagon” kurzuson írnak egy alagsori, névtelen hollywoodi sufniprodukciós vállalatnál ötdolláros órabérért. A pénzeszsáknak tartott Lawrence 20 müliós gázsija fabatkát sem ért, miután a mozit már a lufifejű amerikaiak sem kajálták, és akkorát hasalt a mozikban, hogy a producerek még azóta is az oxigénsátor mélyén rázzák rémült fejüket. És hogy menyire lassan tanul az ember nyugaton, azt jelzi Lawrence két 2003-as mozijának címe: Állj, vagy jövök 2. és Bad Boys 2. Jövőre pedig várhatjuk a Gagyi mami 2.-t, netán az esetleges idei sikerek után a Bad Boys 3. vagy Állj, vagy jövök 3. produkciókat. Bár ezzel legalább a producerek belátták gyarlóságukat, és nyílt lapokkal játszanak, amelynek köszönhetően a néző már a címből tudja, mire számíthat: ugyanarra. Mindig csak ugyanarra.. (mozenet) Nemzetbiztonság Bt. (National Security), színes, amerikai film, 88 perc, Rendezte: Dermis Dugan, Szereplők: Martin Lawrence, Steve Zahn, Bill Duke, Colm Feore, Eric Roberts Győr, Cinema City; Miskolc, Cinema City; Hollywood Multiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex A szerbek persze észreveszik a kis csapatot, és villámgyorsan össztüzet zúdítanak rájuk; ennek mindössze egy túlélője lesz, Ciki, aki egy lövészárokban talál menedéket Senkiföldje BEMUTATÓ is létszámú bosnyák K alakulat igyekszik a frontra, de a ködben eltévednek, és a két mmmm frontvonal közé szorulnak - azaz nem Behind, hanem Between Enemy Lines van folyamatban, ha a közelmúlt egyik háborús témájú filmjére akarunk utalni. A szerbek persze észreveszik a kis csapatot, és villámgyorsan össztüzet zúdítanak rájuk. Ennek mindössze egy túlélője lesz, Ciki, aki egy lövészárokban talál menedéket. Kisvártatva két szerb katona érkezik felderítés céljából. Mivel Cikit nem veszik észre, úgy döntenek, csapdát állítanak - egy halottat aláaknáznak - majd sötétedéskor a távozás mezejére lépnek. Ciki azonban rajtuk üt, egyiküket lelövi, míg Ninót csak megsebesíti. A két ellentétes oldalon harcoló katona nem tud megbékélni egymással, amikor az aláaknázott harcosról is kiderül, hogy él. Az események aztán felgyorsulnak, a frontvonalak közé szorult katonák híre eljut az ENSZ kéksisakosaihoz és a sajtóhoz is. Hamarosan eleinte tiltott, de a média nyomására engedélyezetté váló mentőakció kezd szerveződni, s a kérdés most már az, hogy a bajban lévők félre tudják-e tenni ellentéteiket a mentés sikerének érdekében. Nagy meglepetésre az 2002-es Oscart nem a mindenki által esélyesnek tartott Amélie csodálatos élete kapta, hanem a Senkiföldje. Megérdemelten. Ilyen magas színvonalú háborúellenes filmet utoljára a Ryan közlegény megmentése és az Az őrület határán megtekintésekor láthattunk. A véres jeleneteket most remekül megírt történettel helyettesíti a rendező. Az örök tanulság, hogy az diktál, akinél a fegyver van, most egy kis vicces éllel, de kőkeményen igazolódik be. Az pedig szinte tragikomikus, amikor a két, egymás ellen harcoló katona közös ismerősre bukkan emlékeikben. A beléjük oltott gyűlöletet félretenni azonban nagyon nehéz. Tanovics filmje egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató, ráadásul a fényképezés is csodálatos. A szereplők sebezhetőek, akár az átlag katonák egy háborúban. Ezeknek az embereknek nem kellett volna egymás ellen harcolniuk, ha vezetőik meg nem hülyítik őket. (mozinet) Senkiföldje (No Man’s Land), színes bosnyák-francia-angol kopprod. film, 2002., 98 perc, Rendezte: Danisz Tanovics, Szereplők: Branko Djurics, Filip Sovagovics, Georges Siatidis, Rene Bitorajacs, Alain Eloy, Sacha Kremer, Serge- Henri Valcke Pozsony, Palace Cinemas (AuPark) Ivánnak mindene megvan, ám nem erről álmodott
