Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-10 / 33. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 10. KOMMENTÁR Lehallgatási Ki kicsoda TÓTH MIHÁLY „Amikor elolvastam az életrajzukat, kiderült, hogy ezek az emberek az egykori rezsim biztonsági apparátusából, az StB-ből valók.” A politikai elit addig fontolgatta a „demokráciában mi jelent biztonsági kockáza­tot és mi nem” kérdésnek az államirányítási gyakorlatra is kiterjedő megválaszolását, mígnem belügyminiszterünk a rendszerváltást köve­tő 14. évben a fenti megállapítást tette a titkos lehallgatási eszközöket irányító hivatal igazgatójának menesztéséről. Most könnyebb dolgom lenne, ha a belügyminiszteri mondat végig­gondolása után azzal kezdhetném a hírmagyarázatot, hogy mélysége­sen elmarasztalom a titkosszolgálatok működésében meghonosított meciari praktikákat. Csakhogy bármennyire kedvemre való lenne is Meciar mindenért való elmarasztalása, nem hagyhatom figyelmen kí­vül, hogy a HZDS már 1998 őszén kikerült a hatalomgyakorlásból. Úgy 12-13 éve hittük is, meg nem is a rendszerváltó politikusoknak azt az érvét, hogy a titkosszolgálatoknál nem hajtható végre „teljes nagy- takarítás”, mert bizonyos számú szakember nélkülözhetetlennek bizo­nyult, és leváltóik betanítása majd, úgymond, évekig tart. Vajon ki hibáztatható azért, hogy 1998 ősze után a belügy legilletéke- sebbjei nem vizsgálták meg, hogy Meciar kormányzásának 5-6 éve alatt mi történt a kényes terület legtitkosabb ügyeit intéző munkahe­lyein hagyott pártállamiakkal? Ez a mulasztás nagy rosszindulattal se varrható a HZDS és holdudvara nyakába. A Pavol Rusko lehallgatási botránya körül zajló vita alapján más következtetésre jut az országos politika alanya, és másra a kisember, aki információ hiányában száj- tátva veszi a híreket. A nagypolitika résztvevője - aszerint, mennyire van beavatva az érdekérvényesítés műhelytitkaiba - legalább sejti Rusko indítékait és az ezek mögött meghúzódó - főképp - gazdasági érdekeket. A tűzközeliek annak alapján is képesek következtetéseket levonni, hogy miként reagál a belügyminiszter, vagy a lehallgatási napló tanulmányozása során mennyire ködösít a titkosszolgálat főnö­ke. Merőben más következtetéseket von le az egyszerű állampolgár. És - valószínűleg - nem téved. Az ügy kivizsgálása során kiadott jelenté­sek alapján szükségszerűen arra a következtetésre jut, hogy a Dzurinda-kormány a titkosszolgálatok neuralgikus munkaterületem az előző négy év alatt csekély erőfeszítést tett olyan emberek kiképzé­sére, akiknek már semmi közük az StB-hez. Elcsépelt szellemesség, hogy valaki csak úgy félig-meddig nem lehet ál­lapotos. Viszont az StB szakemberei szolgálatainak igénybevétele kap­csán az sem megalapozadan kérdés, vajon a veszélyeztető terheltség csak félig-meddig történő megszakítása elvégezhető-e a páciens (ese­tünkben a demokrácia) létének kockáztatása nélkül. JEGYZET Ivan Lexa levele MADI GÉZA A meciari titkosszolgálat két hó­napja előzetesben tartott egykori igazgatója megunta a hallgatást, és egy lap kérdéseire levélben vá­laszolva elpanaszolta, milyen si­vár az ő élete az Igazságügyi Pa­lota zárkájában. Nem engedik be hozzá a családtagjait, ha pedig igen, akkor is csak néhány perc­re. Ezeken az ünnepnapokon egy vastag üveg választja el, viszont csak egy rozzant telefon köti ösz- sze őket. írni is szeretne a cellá­ban, de nem a titkosszolgálati évekről, hanem a mostam idők­ről, a börtönben eltöltött napok­ról, hetekről. Ehhez azonban hordozható számítógép vagy leg­alább egy régi írógép kellene és persze papír, amit befűzhetne a gépbe. De azt nem ad az a fránya börtönigazgató, csak levélpapírt és egy megrágott végű ceruzát. Azzal kell lekörmölnie a kézzel való írástól már rég elszokott ke­zével, hogy mennyire nem hu­mánusak a börtönviszonyok a szlovákiai igazságszolgáltatás­ban, hogy mennyi svábbogárral kell közelharcot vívnia egy pár méterszer pár méteres zárkában, míg aztán a foglárok nagy nehe­zen kiirtják a kártékony rovarját. Közben az éppen a helyszínen tartózkodó főemlős rabok is majdnem elpusztulnak a bevetett vegyszertől. Ömlik a panasz Ivan barátunk szájából, jobban mond­va: tollából. Nem telefonálhat, pedig felajánlotta, hogy saját költségén fog beszélni, s akár le is hallgathatják. Összegzéskép­pen azt is levélpapírra vetette (azaz így megmarad az örökké­valóságnak ez a bölcs megállapí­tás), hogy az Igazságügyi Palota börtönrészlegén egészen más vi­lág van, mint odakinn. Hát, a fegyintézetek már csak ilyenek (ugye, ez is egy bölcs megállapí­tás, Lexa úr). FIGYELŐ NEUEZURCHERZEITUNC A svájci lap A magyar elit az EU- csatlakozás támogatásáért küzd címmel, Orbán a csatlakozás mel­lett alcímmel közölt cikket. A szerző emlékeztet arra, hogy Ma­gyarországon - akárcsak több más kelet-közép-európai ország­ban - a nehéz csadakozási tár­gyalások nyomása alatt valame­lyest csökkent az utóbbi hetekben az Európa-lelkesedés. Bár egyelő­re alig van ok az aggodalomra, hogy a nép az április 12-i népsza­vazáson a csatlakozás ellen szól­hat, de a felmérések jelzik: egyre több polgár jut arra a következte­tésre, hogy az országnak uniós tagként rövid távon jelentős hát­rányokat kell elfogadnia. A leg­fontosabb ellenzéki csoportok- élen Orbán Viktor volt kormányfő fiatal demokratáival - elégedetle­nek a Medgyessy-kormánynak a tárgyalásokon nyújtott teljesítmé­nyével, s a szemére vetik, hogy a mezőgazdaság területén csekély brüsszeli támogatásokkal elége­dett meg, s ezzel a magyarokat a jövőre nézve „másodosztályú tag­gá” tette. „Ez a füippika szinte az utolsó vesszőig azonos azokkal a panaszokkal, amelyek a térség többi tagjelölt államában is el­hangzottak, s önmagában ez a körülmény is mutatja, hogy a bí­rálók némileg nélkülözik a tisz­tességet. Tudott volt, hogy a tár­gyalások játéktere Brüsszelben szűk, s a feltételezés, amely sze­rint más, jobb tárgyalópartnerek­nek sikerült volna nagyobb elő­nyöket szerezni, nem csupán me­résznek, hanem tévesnek tűnik” - írta a szerző. Szerinte a kormány alighanem bizonyos megköny- nyebbüléssel fogadja, hogy most Orbán is minden kételye ellenére a csatlakozás támogatására szó­lítja híveit. A volt kormányfő véle­ménye ugyan ma is az, hogy a tárgyalók kudarcot vallottak, de a csadakozás melletti érvek na­gyobb súllyal esnek latba, mint az ellene szólók. Medgyessy Péter kormányfő számára a támogatás csökkenése annyiból nem tragi­kus, hogy például Szlovákiával és Csehországgal ellentétben a nép­szavazás eredménye nem kötele­ző érvényű a kormányra nézve.- Kis tábornokom, maga más bolygóról csöppent ide? Hát nem tudja, hogy ilyen márkájú gépkocsik vezetőjét nálunk nem szokás megbírságolni gyorshajtásért? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ JAPÁN ÉS KOREAI SAJTÓ A japán kormány készenléti tervet dolgozott ki arra az esetre, ha a nuk­leáris válsággal fenyegető Észak-Ko- rea rakétákat indítana. A Jomiuri Simbun című tokiói lap értesülése szerint, ha a kommunista Korea bár­milyen rakétát bocsát fel, és arra utaló jelek vannak, hogy azokat to­vábbiak is követik, akkor a terv értel­mében mozgósítják a japán védelmi erőket. Az észak-koreai katonai tá­maszpontokat amerikai kémrepülő­gépek és más eszközök figyelik majd, és ha bármi olyat észlelnek, ami egy rakéta küszöbön álló indítá­sára utal, akkor a tokiói kormány azonnal követeli majd a start lefújá­sát, a japán lakosság pedig felkészü­lésre szólító felhívást kap. Az észak­koreai központi kommunista pártlap figyelmeztette Dél-Koreát, hogy szörnyű pusztítással kellene számol­nia, ha háború törne ki. A Rodong Színműn vezércikke szerint Szöul ezért jól tenné, ha maga is igyekezne lebeszélni az Egyesült Államokat egy Észak-Korea elleni támadásról. Aligha vesz részt a népszavazáson az az általános iskolát végzett roma, aki egy kis faluban él a Trencséni járásban Mindenkit megszólít a kampány Három hónapja van a Dzurinda-kabinetnek, hogy meggyőzze a szlovákiai vá­lasztópolgárokat, vegyenek részt a május 16-17-re meg­hirdetett népszavazáson, melynek során kiderül, tá- mogatjuk-e Szlovákia belé­pését az Európai Unióba. JUHÁSZ LÁSZLÓ „Miután Szlovákia csatlakozik az Európai Unióhoz, az egységes Euró­pa részévé válunk. A tagság lehető­vé teszi számunkra, hogy kihasznál­juk annak gazdasági és szociális elő­nyeit, a központi és a regionális szin­teken egyaránt. Ebben a közösség­ben a gazdagabb régiók segítik a szegényebbek életszínvonalának növekedését. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget, és szakítsunk időt a népszavazáson való részvéteké, mert minden voks számít.” A kor­mány döntése nyomán ezt az üzene­tet hivatott közvetítem a május 16-ig' tartó kampány. Ezek a mondatok ol­vashatók a referendum hivatalos internetes oldalán, a www.eurefe- rendum.sk címen is. Arról persze le­hetne vitatkozni, hogy a leghatáso­sabb érveket gyűjtötték-e egy cso­korba az üzenet megszövegezői, hi­szen hivatkozhattak volna az ország nemzetközi befolyásának növekedé­sére, a határok átjárhatóságára épp­úgy, mint a jövőbeli külföldi munka- vállalás vagy a közös európai kasz- szából való merítés kínálta előnyök­re. Ez azonban fölösleges, inkább te­kintsünk bele a hatvanoldalas doku­mentumba. A kampány vezetője Csáky Pál mi­niszterelnök-helyettes, ő terjesztette elő a kormányban jóváhagyásra az 50 millió koronás összköltséggel számoló stratégia tervezetét is, melynek megvalósításába média- szakembereket is bevonnak. A ter­vezet része annak a kommunikációs stratégiának, amelyet még az első Dzurinda-kabinet hagyott jóvá 1999 áprilisában, és amely a szlovákiai ál­lampolgárokat hivatott felkészíteni az ország uniós tagságára. A január­ban elfogadott dokumentum elöljá­róban megállapítja, hogy az integrá­ció támogatottsága stabil. Nézzük, mit mondanak a számok. A statiszti­kai hivatal közvélemény-kutatása szerint az elmúlt hónapokban a megkérdezettek 60-70 százaléka látta volna szívesen Szlovákiát az EU-ban. (Tavaly júniusban a lakos­ság 62 százaléka támogatta az uniós csatlakozást, októberre ez az arány 68 százalékra nőtt). A legtöbben a csatlakozás előnyeiről és hátrányai­ról szeretnének több információt, de a megkérdezettek felét az érdekli, milyen hatással lesz az ország csat­lakozása az életszínvonalukra. Feltűnő, hogy a magyar nemzetisé­gű állampolgárok az országos átlag­nál jóval nagyobb, 79 százalékos arányban EU-szimpatizánsok. A kampánytervezet részét képező sta­tisztika tanúsága szerint még a ro­mák körében is 65 százalékos az uniós tagság támogatása. És ha már a romáknál tartunk, a Nyilvános Kérdések Intézete (IVÓ) felmérésé­re hivatkozva a dokumentum figyel­meztet: a népszavazásnál rizikót je­lenthet, hogy a romák kevéssé tud­nak különbséget tenni az EU és a NATO között. A statisztikák alapján próbáljuk meg felvázolni az ország uniós tagságát fenntartások nélkül támogató szlo­vákiai állampolgár „fantomképét”. Az illető huszonéves, magyar nem­zetiségű és főiskolát végzett. A Po­zsonyi kerületben él, vállalkozó, az SDKÚ szimpatizánsa. Természete­sen ez az általánosítás félrevezető, hiszen valamennyi felsorolt szem­pontnak valószínűleg meglehetősen kevés ember felelne meg. Valószínű­leg nem vesz részt a népszavazáson (és így az uniós tagságot is ellenzi) az a hatvan év feletti, általános isko­lát végzett roma, aki a kommunista párttal szimpatizál, és egy kis falu­ban él a Trencséni járásban. A tervezet szerint a kampánynak szisztematikusnak, intenzívnek, meggyőzőnek és hosszú távúnak kell lennie, és megalkotói szerint Szisztematikusnak, in­tenzívnek, meggyőzőnek kell lennie. össztársadalmi, nyilvános eszme­cserére fog sarkallni, miközben tisz­teletben tartja a szólásszabadságjo­gát. A stratégiai cél - áll a dokumen­tumban - megőrizni a csatlakozás támogatottságát és motiválni az ál­lampolgárokat, hogy vegyenek részt a népszavazáson. Bár mindössze egy mondatban, de foglalkozik a tervezet azzal a fontos szemponttal is, hogy az eddigi népszavazások Szlovákiában az alacsony részvétel miatt rendre érvénytelenek voltak. Ezért aztán, fogalmaz a tervezet, a nyilvánossággal tudatosítani kell, hogy május közepén referendum lesz az országban, és biztosítani kell, hogy a választók legalább fele plusz egy fő az uniós tagság mellett foglal­jon állást. A kampány kilenc célcso­portot különböztet meg. A véle­ményformálók, a fiatalok, az idő­sek, a városban illetve a községek­ben élők, a vállalkozók, a kisebbsé­gek, a munkanélküliek és a nők mind-mind más megközelítést igé­nyelnek. A fiatalokat például rövid szöveges üzenetekkel, vagyis SMS- ekkel, internetes játékokkal és in­gyenes képeslapokkal is igyekeznek meggyőzni, hogy vegyenek részt a népszavazáson. A nyugdíjasokat főként a közszolgá­lati rádió és televízió adásában szólí­tanák meg azzal az üzenettel, hogy az uniós tagság magasabb életszín­vonalat jelent, gyermekeik és uno­káik számára pedig könnyebb bol­dogulást. A fenti két példából is kiderül, hogy valamennyi célcsoportnál „testre szabott” lesz a kampány. A városla­kókat például a tömegközlekedési eszközökön elhelyezett plakátok se­gítségével, a kisebbségeket pedig anyanyelvükön szólítják meg. Néhány témával kiemelten foglalko­zik a kampány. A kormány szeretné, hogy az állampolgárok minél többet tudjanak meg a csatlakozás előnyei­ről és hátrányairól, a Szlovákiára is kötelező érvényű nemzetközi szer­ződésekről és azok hatásáról uniós mindennapjainkra, és arról is, mi­lyen anyagi segítségre számíthatunk az Európai Uniótól (PHARE, ISPA, SAPARD alapok). Külön figyelmet szentelnek az európai uniós csatla­kozás gazdasági, szociális, politikai és kulturális aspektusainak, az EU intézményi rendszere bemutatásá­nak, az unió történetének, a tagje­lölt államokkal szemben támasztott politikai és gazdasági követelmé­nyeknek, Szlovákia versenyképessé­gének, az uniós életszínvonalnak. Nemcsak az elektronikus és a nyom­tatott sajtóban szólítanak meg ben­nünket, hanem szórólapok, plaká­tok és az internet segítségével is. A kampányban minden esetben ugyanazt a szlogent, lógót és zenei motívumot használják majd. Márci­usban ingyenes információs telefon- vonalat hoznak létre a kormányhi­Valamennyi célcsoport­nál „testre szabott” lesz a kampány. vatalban, melyen az EU-t érintő kér­désekre kaphatnak választ az érdek­lődők. Ez utóbbi szolgáltatás három hónapon át üzemel majd, félmillió koronát emésztve fel a kampány költségvetéséből. A tájékoztatás áp­rilisban és májusban lesz a leginten­zívebb, ezekben a hónapokban ta­lálkozhatunk annak az információs csomagnak (ingyenes képeslapok, újságmellékletek, levonok stb.) a nagy részével is, melyre ötmillió ko­ronát költ a kormányhivatal. A sta­tisztikai hivatalnál három közvéle­mény-kutatást rendeltek meg, egyenként 150 ezer koronáért. Több mint tíz és fél millió koronát különí­tettek el az úgynevezett kis projektu­mok finanszírozására. Az első határ­idő február elsején már lejárt, e hét szombatjáig (február 15.), majd még kétszer, március 1-ig és márci­us 15-ig jelentkezhetnek azok a kor­mányon kívüli szervezetek, amelyek szeretnének részt vermi a kampány­stratégia gyakorlati megvalósításá­ban, vagyis van elképzelésük, kiket és milyen formába kellene megszó­lítani a népszavazás sikere érdeké­ben. Egy-egy kis projektum legtöbb 250 ezer koronás állami támogatást kaphat. Végezetül egy kis összehasonlítás. Szlovákia 50 millió koronát költ az uniós tagságról szóló népszavazást megelőző kampányra. Ez az összeg a Visegrádi Négyek országaiban ará­nyaiban meglehetősen eltérő. Ma­gyarországon - átszámítva - 250 millió koronát szán a Medgyessy- kormány az EU-val kapcsolatos kommunikációs kampányra, a cseh külügy ennél alig többet, 260 milliót áldoz ugyanerre a célra. A régió leg­nagyobb állama, Lengyelország mindössze 35 millióból kívánja megoldani a kampányt, bár ez utób­bi költségvetés az igényeknek meg­felelően további milliókkal bővíthe­tő. A V4-ek csoportjából először a magyar állampolgárok nyilváníthat­ják ki akaratukat, már két hónap múlva, április 12-én. Lengyelország­ban május 11-én, Szlovákiában má­jus 16-17-én tartják a népszavazást. A sort a Cseh Köztársaságban tar­tandó referendum zárja, melyre jú­nius 15-16-án kerül sor. * ★ * A kampány hivatalos emblémája (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents