Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-08 / 32. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 8. SZERELMES TESZT alábbi teszt vá­laszt ad arra a kérdésre, hogy mennyire szen­vedélyes Ön, s ha nincs megelé­gedve, Bálint-napig még összeszed­heti magát. Melyik szerelmes levelet írhatta volna akár Ön is? a) Amikor ma reggel felébredtem, te már nem voltál itt, belefúrtam az arcomat a kispárnádba, és beszív­tam az illatodat. Gyere hamar! b) Tudod, mennyire gyűlölöm a nagy szavakat, de szeretném el­mondani, milyen sokat jelentesz ne­kem. Tegnap este rádöbbentem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. c) Megpróbáltalak elfelejteni, de nem sikerült. Tudom, ez a szerelem értelmetlen és erkölcstelen, de erő­sebb nálam. Látnom kell téged. d) Harcoltam ellene, mégis beléd szerettem. De ne siessünk el sem­mit, van időnk rá, hogy valóban megismerjük egymást. Kamaszkorában mi jelentette Ön­nek a legnagyobb problémát? a) A külsőm okozott gondot. b) Szokványos problémáim voltak. c) Az érzelmeim hullámzása. d) Nagyon magányos voltam. Társa egyik kollégájával „el­akadt” egy bárban, és elfelejtette értesíteni Önt. Hogyan fogadja, amikor éjjel betoppan? a) Odasziszegem, hogy ne közeledj hozzám, bűzlesz az alkoholtól! b) Jeges hangon megkérdezem: szabad tudnom, hol voltál? c) Földre hajítom az ágyneműjét, és kizavarom a hálóból. d) Ügy teszek, mintha aludnék. Kedvesének születésnapja van. Mivel ajándékozza meg? a) Egy pazar reggelivel az ágyban. b) Egy számítógépes játékkal, amelyre régóta fáj a foga. c) A lakásban mindenhová cédulá­kat rakok „Boldog születésnapot” szöveggel. d) Megtudakolom, mit szeretne, és megveszem neki. El kell olvasnia egy híres nő élet­rajzát. Kinek az életére kiváncsi a leginkább? a) Anais Nin írónőére, aki Henry Miller múzsája volt. Minden érzéki örömet megkóstolt, kalandjait nap­lójában örökítette meg. b) Madam Curie-ére, aki felfedezte a rádiumot, 1903-ban fizikai, 1911- ben kémiaia Nobel-díjat kapott. Si­kereiért egészségével fizetett. c) Camile Claudel szobrásznőére, aki évekig tartó heves szerelem és szoros együttműködés után elvált híres kollégájától, Rodintől, és ezt követően összeomlott. Elmegyógy­intézetben halt meg 1943-ban. d) Avilai Szent Terézére, aki a XVI. századbeli Spanyolország nagy misztikusa volt. Könyvében leírta a lélek útját a tökéletesedés felé. Ismerőse nyolc éve házasodott, megértik egymást a párjával, de az érzelmeik kihűltek. Ismerőse ezért beleszeret valakibe. Mit ta­nácsolna neki? a) Egy kis kaland jót tesz a házasság­nak. b) Néhány boldog óra kedvéért nem teszi tönkre az ember a házasságát. c) Mindegy, mit hoz a jövő, ha nem mész bele a kapcsolatba, egész éle­tedben bánni fogod. d) Csak ne valid be a házastársad­nak! Ön szerint hogyan érezte magát a meztelen Maya, amikor Goya fes­tette őt? a) Tudatában volt, milyen hatást gyakorol a festőre. b) Semmit sem jelentett neki az egész, hiszen ezzel kereste a kenye­rét. c) Hízelgett neki, hogy üyen nagy festő megörökíti. d) Arra gondolt, mit szólnak majd az emberek, ha megpillantják őt meztelenül a képen. Melyik szerelmi történetet találja a legszebbnek? a) Paula úgy dorombolt, akár egy macska, miközben Leo lágyan simo­gatta a tarkóját. Nem szabad elve­szíteni a fejem, gondolta Paula, mégis átadta magát a simogatás- nak. b) Katy felállt az asztaltól, indulni készült. Hirtelen felpattant az ajtó, Jim állt ott. Mi lenne, ha az ajánla­tot még egyszer megtárgyalnánk egy finom vacsora mellett, kérdez­te. Jó ötlet, mondta Katy, de nem volt benne biztos, hogy üzleti ügyekről lesz szó. c) Timi végigsimított a haján. Tudja, hogy Károly minden mozdulatát fi­gyeli. Boszorkány, mormolja a férfi. Ezért égeüek el a csókjaimmal, ne­vet rá Timi. A következő pillanatban heves ölelésben forrnak össze. d) Iris egy fűszálat tart az ajkai kö­zött, a kék eget bámulja. Müyen bé­kés odafenn! Mellette a hosszú úttól kimerültén hever Fred. Gyöngéden végigsimítja a halántékát, és az ar­cába tekint. Hirtelen fiatalnak és ár­tatlannak látja őt. Gondoljon vissza élete legszenve­délyesebb pillanatára. Mire em­lékszik? a) Az volt az érzésem, hogy minden pórusommal magamba szívtam az élményt. b) Kipihent és teljesen összeszedett voltam. c) Olyan volt, mint egy bódulat. d) Csodálatosan éreztem magam, de attól féltem, hogy túlságosan el­merülök az élményben. Értékelés: Számolja össze, hány a, b, c, d válasza van, s amelyből a leg­több, annak megfelelően keresse ki a típusát. a) típus = erotikus szenvedély A szenvedély már ott ringott a böl­csőjében. De nemcsak az érzéki él­vezetek vonzzák. A legszívesebben gátlástalanul habzsolná a luxust és a romantikát. Pezsgőt kortyolgatni egy előkelő vendéglőben, gyertya­fénynél elnyújtózni egy selyemlepe­dőn, finom kezek simogatását él­vezni... Aki rájön a gyengéjére, an­nak könnyű dolga van Önnel. Ha ritkában esne kísértésbe, hamarabb megkapná azt, amit kíván: az élve­zetet- megbánás nélkül. b) típus = mélyhűtött szenvedély Megvan a képessége a szenvedély­re, de csak ritkán éh ki igazán a vá­gyait. Talán túl kevés időt szán a szerelemre? Vagy hűvös fejjel hatás­talanítja az ösztöneit? A következ­mény: erotikus energiáit ún. hasz­nos és kevésbé kockázatos csatorná­kon vezeti le. Az élet minden terüle­tén azt akarja bizonyítani, hogy Ön bűn és hiba nélküli. Eljátssza a szu­perszülőt, vagy a karrier csúcsát ostromolja. Ne vigye túlzásba! Ener­giái egy részét hagyja meg a valódi élvezetek számára. c) típus = drámai szenvedély Ön számára a szenvedély minden vagy semmi. Éppolyan gyakran le­beg a hetedik mennyországban, mint amüyen gyakran huppan le a földre. Mindent feladni egy szerele­mért, követni a világ végére - az Ön szemében ez az igazi. Kockáztatni egy jó munkalehetőséget, és inkább világ körüli útra indulni. Ez az igazi kaland. Aztán jön a kiábrándulás. Feldereng, hogy a boldogság talán mégis odahaza váija. De ha a szen­vedély a hatalmába keríti (legyen az eszme vagy szerelem), minden fi­gyelmeztetés hiábavaló. d) típus = elfojtott szenvedély Imádja a drámai féltékenységi jele­neteket - a moziban meg a regé­nyekben. A való életben kitér a szenvedélyek elől. A gondolatától is megretten annak, hogy átadja ma­gát az élvezeteknek. „Bűnös” gon­dolatait igyekszik elfojtani, vagy vé­gigpergetni maga előtt pórul járt is­merőseinek történetét. Önfegye­lemre nevelték. Mégis arról álmo­dozik titokban, hogy beleveti magát a „vad” életbe. Mi lenne, ha apró lé­pésekben ugyan, de kipróbálná ál­mait? Legyen egy kicsit könnyel­műbb. Ha egyszer hatalmába keríti a szenvedély, tapasztalni fogja, hogy nem kell feltétlenül elégnie a lángokban, (k) Már csak emlék a karácsonyi láz - csillogó díszek, ragyogó aranyalmák, angyalhaj, csillagszóró és bóvli műanyag Jézuska bebújtak ismét dobozaikba mind (A szerző felvétele) Karácsonyfa kukát támaszt TÓTH FERENC indenki igazit akar. És természetesen szép szabályos koro- nájút, legalábbis szimmetrikus ágak­kal, mint egy gondo­san kidolgozott Walt Disney-rajz- filmben. Sőt deklarálva, büszkén vállalva, lélekben akár egyenesen melldöngetve: „Az igazi nélkül... nem karácsony a karácsony, akármit beszéltek...” A karácsony ezek szerint a dekorá­ció függvénye. Hozzátéve még eset­leg egy kis tősgyökeres, axiomatiku­sán tömör hétköznapi bölcsességet: ami mű - az nem igazi. Mellesleg, a mű ára is az egekbe szökik, abba a kék, csillagosba. Viszont, ha megvá­sárolod, jó néhány évig kellemesen megfeledkezhetsz az ünnepek előtti tülekedésről, netán elmaradhatnak a mélyről jövő igen őszülte sóhajok, hogy: „Már megint..., már megint mennyivel emelték az árát méteren­ként...” Ha vásárolsz egy műt, évente meg­mentesz egy igazit. Mármint, ha még ez valakinek szempont. Nem biztos, mint ahogy a teméntelen mennyiségű csomagolópapír miatt sincsenek álmatlan éjszakáink, amit lelkesen egyszeri használatra vásá­rolunk. Arra a fél percre, míg a bol­dog megajándékozott darabokra nem tépi. Sok-sok karácsony esti sorstársával egyetemben, nem elha­nyagolható mértékben növelve ezál­tal a világunkat szép lassan elborító szeméthegyeket. És az a sok színes papír is fából van, szép, zöldellő, oxigént kilégző lombos fákból. Jó, jó. A mű - tényleg nem igazi. Illa­ta sincs, hacsak rá nem fújsz valami műspray-t, ismét vékonyítva ezáltal a lyukacsos ózonréteget. Már csak emlék a karácsonyi láz, az őrült takarítás, sütés-főzés, ajándék- hajhászás. A sorban állás az „igazi­ért”. Csillogó díszek, ragyogó arany­almák, angyalhaj, csillagszóró és bóvli műanyag Jézuska bebújtak is­mét dobozaikba mind. Rövid élet a fényben, az ünnepi sürgés-forgás­ban, hosszú, sötét várakozás a kö­vetkező karácsonyig. A fa, a zöld, az illatos, az „igazi” meg támasztja már a kukát. Az ezüst is, a közönséges is, a szabályos koronájú is, az olcsó gir­begurba is, mert vagyunk - hajjaj, de még mennyien! - , akiknek csak üyenre telik. Jobb esetben. Ha e karácsonyi folyamatot lépések­re bontjuk, sommásan elmondható: egy szép nagy erdőt dobunk a sze­métdombra. Minden évben. Vagyis minél kevesebb van belőle, annál jobban pazaroljuk. Annyi másféle megoldás létezik. Mint például a mű, amely - tudjuk, tudjuk - nem az igazi. De ott van még a cserépben saját magunk nevelte „igazi”, melyet a szeretet ünnepének elmúltával nem a kukához támasztunk, hanem kirakhatunk az erkélyre avagy a kertbe. És a bérkarácsonyfáról hal- lottak-e már? Bizony, van ilyen, köl­csönveszed karácsony előtt, vissza­adod karácsony után, valamit per­sze fizetni kell, de nem ám annyit, mintha vásárolnál egy igazit. (Vagy egy műt.) A visszaszolgáltatott fács- kákból meg, na képzeljék, egy erdő- sávot hoznak létre valamelyik büdös és zajos autópálya mellett, hogy az kevésbé büdös és kevésbé zajos le­gyen. Annyi jobb megoldás van. De hát sajnos mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: nem gonoszságból vá­lasztjuk a rosszat, nem csak lusta­ságból vagy butaságból. A bevett szokásokon változtatni - tapaszta­latból tudjuk, ugye? - igen-igen, ne­héz. De azért egyszer meg lehetne próbálni, nem? Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo­kat kvízünk kérdéseire. A megfej­tést levelezőlapon küldje be a Csa­ládi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az Új Nő III. receptkönyvét is megnyer­heti. Beküldési határidő: február 13. 1. Milyen szakmát szerzett Csépi László, mielőtt felvet­ték pszichológia szakra? CSALÁDI KVÍZ a) kosárfonó b) masszőr c) semmilyen 2. Ki volt Valentinus? a) ókori költő b) trubadúr c) pap 3. Mikor vált a csokoládé a közember számára is elérhe­tővé? a) 1528-ban b) 1700 körül c) i. sz. 600 körül 4. Mit jelképez egy szál virág? a) csodálatot, tiszteletet b) ragaszkodást, érzelmeket c) szenvedélyt, üzletet 5. Hány fokozata van a kora­szülöttek retinakárosodásá­nak? a) három ----------­b) négy / f c) öt / I f A- Af Február 1-jei Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2c, 3a, 4b, 5c. A Nap Kiadó ajándék könyvét Szabó Vilmos, vágai kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Erőkímélés a háztartási munkánál A háziasszony erejét nagyon megkí­mélheti, ha tervszerűen dolgozik, így elkerüljük a házimunkánál az idegeskedést, kapkodást. A háziasz- szony erejét és egészségét akkor is megkímélheti, ha a házimunka egy részét ülve végzi, különösen a kony- hamunkánál. Ülve tisztíthat zöldsé­get, gyümölcsöt, s az előkészületek után ülve főzhet is. Ha pedig mun­kahelyét megfelelő magasságban állítja be, még vasalhat is ülve. Ezek olyan munkatechnikai megállapítá­sok, amelyeket ma már az egész művelt világ elfogadott. Ha ülve végzi házimunkáját, egyenes test­tartással dolgozzék. így derékfájás­tól kíméli meg magát. Erőleves Erőlevest úgy készítünk, hogy kb. fél küó sovány marhahúst apróra vágunk és beletesszük egy fél literes befőttesüvegbe. Az üveget kendővel kötjük körül, és beállítjuk egy fazék vízbe, melynek aljára ugyancsak kendőt tettünk. A fazekat 1-1,5 órán át a tűzön tartjuk, azonban vigyáz­zunk, hogy az üveg tartalma éppen hogy fel ne forrjon. Só és zöldség hozzáadása után kész az erőleves. Természetes, hogy a húst nem adjuk a betegnek, akinek az erőlevest szántuk. Esővíz Régen ismert és bevált szépítőszer, azonkívül mosáshoz is alkalmasabb minden más víznél. Falun nem okoz nehézséget az esővízgyűjtés, de nagyvárosban is arra kellene töre­kedni, hogy lehetőleg sok esővizet használjanak. Könnyű esővizet gyűjteni mindenütt, ahol kis kert vagy erkély van. Csak egy nehézség van. Nagyvárosok esővize tudvale­vőleg mindig piszkos, mert magával hozza a levegő porát és minden piszkát. Legpiszkosabb a háztetők­ről lecsorgó eső. Tehát, ha valaki tisztogatási célokra esővizet óhajt gyűjteni, soha ne fogja fel a legelő­ször hulló esőt. Tartós esőnél a leve­gő tisztátlanságai lecsapódnak és akkor nagyvárosban is fel lehet fog­ni az esővizet. Szobanövények öntö­zésére feltétlenül gyűjteni kell eső­vizet, vagy legalábbis erkélyre, ab­lakba kitenni a virágokat. Faedé­nyekben, dézsákban felfogott esővíz egy idő múlva megbámul, és rotha­dásra mutat hajlamot, ami nagy ammoniáktar-talmára vezethető vissza. Nagyvárosok esővizében na­gyobb az ammoniáktartalom, mint faluhelyen. Néhány darab faszén a vízbe dobva, elveszi kellemetlen szagát. Bármüyen szert tegyünk is vízvezetékbeli vízbe, sohasem frissít úgy fel, mintha esővízben mosdunk vagy fürdünk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 L_SA i * f\ LA ílJ I I KOR \k----------­-­-----------—. Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 Bálint-napi előzetes

Next

/
Thumbnails
Contents