Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-04 / 3. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. MINDENNAPI KENYERÜNK Útjaink ÉDES ÁRPÁD Ige: „...ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” (Zsoltárok könyve 1, 6) Ilyenkor, az év fordulóján mindnyájunkban ott bujkál a kérdés: vajon mit hoz ránk ez az új, 2003-as esztendő, vajon merre is fordul a történelem kereke? Az út, amit magunk elé tűztünk, vajon jó irányban halad-e? A mérleg egyik serpenyőjébe belerakjuk a várható jókat, de vajon nem húzza-e le a másik serpenyőben gyűlő megszorítások és várható nehézségek súlya? Egyéni elvárásaink és céljaink mennyire illeszkednek bele a világ nagy vonulataiba, vajon én megtalá- lom-e a számításomat? Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy az újévi fogadalmak nagyon tiszavirág életűek, velük kapcsolatban kár nagy elvárásokat tanúsítani. De mégis nagyon jó, ha az embernek van valamilyen célja, iránya, amit követ, programja, ami szerint haladhat. És persze nem árt egy jó iránytű sem, hogy a ködben vagy a sötétben el ne tévelyed- jek. Mert ködösítésben, homályos dolgokban nem volt hiány az elmúlt esztendőben sem, és naivitás lenne azt gondolnunk, hogy az előttünk levő év teljesen mentes lenne ezektől. Bibliaolvasó vezérfonalunk, amit a református egyházban használunk, mindjárt az első oldalon közöl egy gondolatot, mely mint „évi aranymondás” útjelzőként szolgálhat, és segíthet tájékozódni a világ forgatagában. A 2003-as évben ez éppen a fent idézett zsoltárvers. Bátorít és igazgat e pár szó, de egyúttal figyelmeztet is, és ha az egész első zsoltárt tekintjük, akkor egy kiváló program, útmutatás az előttünk álló évre. Kétféle útról beszél a zsoltáros: az igazak útjáról, melyet ismer az Ur, és a bűnösök útjáról, ami a semmibe vész. Hasonló ez, mint mikor Mózes az ígéret földjének határán azt mondja Izrael népének: „élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5 Móz 4, 26) Vagy mikor Jézus az Újszövetségben a széles és a keskeny útról tanít (Mt 7,13-14). Mert nem lehet az egyikről a másik nélkül beszélni. Bár mind a kettő út, de mégis alapvető különbség van közöttük. Az egyiken Isten áldása van, a másik semmibe vész! Mint a boltív, amelyiknek nem találják a zárókövét, vagy mint a híd, amely alól a pilléreket kilopták, vagy mint a lámpa, amelyikből éppen az olaj hiányzik. A tíz szűz példázatából tudjuk, milyen szörnyű volt annak az öt szűznek a helyzete, akiknek lámpái elaludtak, és a vőlegény azt mondta nekik, hogy nem ismerlek titeket. Milyen megdöbbentő látni, mikor fiatalok alatt lesz semmivé az út, s üressé, céltalanná válva nem találnak más kiutat, minthogy eldobják az életüket! De az sem sokkal jobb, ha hamis célok érdekében gátlástalanul gázolnak át mások életén. Ezekkel állítja szembe pozitív példaként a zsoltáríró az „igazakat”, és boldognak mondja őket. Azokat, akik nem járnak a bűnösök tanácsa szerint, nem állnak a vétkesek útjára és nem ülnek a csúfolódók székére (1. vers). A három „nem” a rosszban való mind mélyebb meggyökerezéstől óv. Mert először csak el-eljár az ember a rossz társaságba, s mielőtt észbe kapna, már ott áll közöttük, és végül teljesen azonosul velük, letelepedve náluk. Márpedig a közmondás szerint aki a korpa közé keveredik, azt előbb vagy utóbb megeszik a disznók! A boldogság és a boldogulás első lépcsője az, hogy megtanulok nemet mondani. A következő három dolog már cselekvésre buzdít. Az igaz gyönyörködik az Úr törvényében, elmélkedik rajta éjjel és nappal, és végül idejében gyümölcsöt terem (2-3.vers). Ez is épp úgy, mint az előző három, fokozatosan erősödő, elmélyülő magatartásra utal. Előbb megragad, kedvessé és fontossá válik az Isten akarata, aztán egyre inkább betölt. Nem csupán az ünnepek idejére, de nem is csak vasárnap egy órácskára, hanem kitölti nappalom és éjjelem, akkor is, ha látnak, de akkor is, ha senki sem figyel. És végül megjelennek mindezeknek a gyümölcsei is: a szeretet, az öröm. Türelmes leszek mások iránt, hiszen irántam is türelmes volt az Isten. Megtanulok jobban megbocsátani, mert nekem is megbocsáttattak a hibáim és bűneim, ahogy azt a miatyánkban mondjuk. Az ilyenek útját ismeri az Úr, és ez az ismeret egy nagyon bensőséges, megtermékenyítő viszonyt jelöl, ami az ember számára boldogságot, biztonságot és az Isten jelenlétét jelenti. Az év kezdetén imádkozzunk Szenei Molnár Albert szavaival: „Útaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem; Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem.” A szerző református lelkész Takarékoskodás a háztartásban Elguruló koronáink útja CSALÁDI KÖR háztartási energiafo- A gyasztás több mint fe- lét a fűtés, körülbelül a negyedét a vízmele- gítés emészti fel. A fennmaradó húsz százalékot a hűtés-fagyasztás, a mosás-vasalás, a világítás stb. viszi el. További nagy tétel a víz. Egy átlagos család évi 200 ezer liter vizet fogyaszt el. A legtöbb víz a vécén folyik le, a fürdés és a tusolás a második helyre szorul. A szakemberek szerint a fűtésnél évi 20-30, a vízmelegítésnél 30-40, s a többi esetben 20 százalékot takaríthatunk meg. Állítják, hogy a vízmegtakarítás akár 40 százalékkal is kevesebb lehet-évente. Hogyan? Fűtés Az ember a maximumra kapcsolja a fűtést, s egy szál valamiben jár-kel a lakásban. Ha tudatosítanánk, hogy minden egyes fok (amivel feljebb kattintjuk a termosztátot), 6%-kal növeli az energiafogyasztást, körültekintőbbek lennénk. A szobában elegendő a 21 fokos hőmérséklet, s a fürdőszobában sem kell 24 foknál többnek lennie. A konyhában a 20 fok az ideális. Az előszoba és a folyosó 18 fokos legyen. Hogy éppen ilyen hőmérsékleteket mér a lakásában, és mégis nagy a fogyasztás? Akkor rossz a szigetelés, vagy másutt keresendő az ok. © A házfalak külső szigetelése 20, a benti szigetelés (például fényvisszaverő fókával) 15%-os megtakarítást jelent. © A nem működő radiátorcsapok cseréje 15%-kal csökkenti a fogyasztást. © A rosszul záródó ajtók, ablakok résein (hosszuk egy lakásban akár 50 méter) ezrek illannak el. A szigetelés - méterenként - sokkal kevesebbe kerül, a befektetés egyeden fűtési idény alatt megtérül. © Minél tökéletesebb az ablak, annál több meleg marad bent a lakásban. A háromrétegű nyílászárókon mindössze 8% meleg levegő áramlik ki, az egysoros ablakokon viszont 30%! © A melegforrás (radiátor) 10% energiát takarít meg, ha nem takarjuk el függönnyel, polcokkal. © Érdemes odafigyelni a páratartalomra; 50-65%-os legyen, amit párologtatókkal, növényekkel, akváriummal biztosíthatunk. Vízmelegítés Egy személy napi 40-150 liter meleg vizet használ el. Ha a lehető legkevesebbet akaija fizetni, a vizet nem szabad 60 fokosnál többre melegítenie. Akkor is takarékoskodunk, ha előnyben részesítjük a tusolást a fürdéssel szemben. 60 százalék energiát és ugyanannyi vizet takarít meg a mosogatógép, ha energiatakarékos. De egy csöpögő csap évi több száz korona veszteséget jelent! Energiafogyasztás a konyhában A hűtő és a fagyasztó egész évben üzemel, fogyasztása típusától függ. Méretének megválasztása is fontos, mert a helykihasználásnak legalább 70%-osnak kell lennie, a hűtőtér hőmérsékletének 5, a fagyasztóénak - 18 fokosnak kell lennie. Aki 2 fokkal hidegebbre állítja a hűtőt, 15%-kal növeli az energiafogyasztást. Fontos a jégréteg rendszeres eltávoh'tása és az ajtók jó szigetelése. A helyes főzéssel is koronák takaríthatok meg. Első lépésként le kell cserélni a régi villanytűzhelyet. Az új típusúak egyharmadával, a magasabb árfekvésűek (kerámia főzőlappal) kétharmaddal kevesebbet fogyasztanak, mint a régiek. Az sem mellékes, milyen edényeket használunk. Az alja legyen egyenes, ugyanis csupán ez az apróság 30%-os megtakarítást vagy pluszfogyasztást jelent. Ha az edényt nem takarjuk le, 30%-kal több lesz a fogyasztásunk. Mosás, vasalás Egy ádagos háztartásban hetente négyszer kapcsolják be a mosógépet. Hogyan takarékoskodhatunk? © Vegyünk modem mosógépet. A régebbi típusok 100 liter vizet használnak el 5 kg ruha mosására; az újabbak megelégszenek 40 literrel. © Használjuk ki a mosógép teljes kapacitását. © Mossunk alacsonyabb hőfokon. Ha nem főzzük a ruhát, hanem csak 60 fokon mosunk, egynegyedével kevesebb villany fogy. © A gőzölős vasaló kevesebb áramot fogyaszt. © Ä vasalnivaló ruha ne legyen túl nedves, se túl száraz. Kellő nedvesség mellett 40%-os az energiamegtakarítás. © A kimosott ruhát szépen aggassuk fel, és ha megszáradt, összehajtogatva rakjuk a kosárba. Minél kevesebb lesz a gyűrődés, annál kevesebb áram kell a vasaláshoz, és 10-20% energia ára a zsebünkben marad. © A finom és a műszálas anyagok vasalását hagyjuk a végére, amikor már kikapcsoltuk a vasalót. © Mángorláshoz még egyszer any- nyi energia kell, mint a vasaláshoz. Világítás Igaz, hogy nem olcsó mulatság, mégis érdemes lecserélni a hagyományos égőket takarékosakra, mert nemcsak kevesebbet fogyasztanak, hanem az élettartamuk is hosszabb. © Vizsgálja meg, hol gazdaságos a takarékos égő. (Általában azokban a helyiségekben, ahol hosszabb ideig világítunk egyfolytában.) © Olvasáshoz elegendő a 8-10 wattot fogyasztó energiatakarékos égő, felesleges csillárt gyújtani 4 darab 25 wattos villanykörtével. © A belső terekhez világosabb falakat válasszunk. A fehér fal a fény 80%-át visszaveri, a fekete mindössze 9%-ot. Víz © A vécéöblítőt úgy kell beállítani, hogy kevesebb vizet is zúdíthasson le egyszerre, ezzel az egyszerű megoldással 60%-os vízmegtakarítás érhető el. © A fürdéshez körülbelül 100 liter vizet használunk el, a tusoláshoz csak az egyharmadát, de takarékos tusolórózsával a megtakarítás 40%-os. © Sokan fogmosáskor, sőt a borotválkozás egész ideje alatt nyitva hagyják a csapot. Ezzel a rossz szokással egy négytagú család napi 80 liter vizet pocsékol el. © Az edényt ne folyó vízben mosogassuk! Hihetetlen, de való tény: a vízzel és az energiával az spórol, aki mosogatót vesz - feltéve, ha nem mosogat minden tányért külön... © 30%-ot megtakaríthatunk a keverő, illetve termosztatikus csapokkal, mivel elmarad a kellő vízhőfok hosz- szadalmas beállítása, (köp) A villanyáram fogyasztásának megoszlása Fűtés 6% Vízmelegítés 24% Hűtő és fagyasztó 5% Főzés 4,1% Mosás 3,7% Világítás 3,6% Vasalás 1,4% Egyéb 2,2% A vízfogyasztás megoszlása WC 32% Túsolás, fürdés 29% Mosás 11% Takarítás, öntözés 10% Kézmosás 7% Mosogatás 7% Főzés, ivás 4% EMBERNEVELŐ Önállóság; bukás? Az első osztály VEKERDY TAMÁS A kisgyereknek - és még az első osztályba lépő kisiskolásnak is - azért olyan nagy a feje a testéhez képest, mert már úgyszólván kifejlett felnőtti agyveleje, központi idegrendszere van. Az agy a legoxigénigé- nyesebb szerv, és a kisgyermek agya ráadásul - funkcióját tekintve - még fejlődőben is van. Ugyanakkor az iskolába lépő gyermek tüdőlebenyeinek felszíne egyötöde a felnőttének! Egyötödnyi tüdőről kell oxigénnel ellátnia egy „felnőtt” agyat, amelyik ráadásul még fejlődik is! Ezt csak akkor tudja megtenni, ha naponta legalább négy-öt órát rohangál - és ordít - a szabad levegőn. (Ezzel szemben iskolásaink nem egyszer napi húsz-harminc percet töltenek a szabadban, és ezt se mind mozogva, hanem időnként járműveken - az iskolába oda és vissza.) Az iskolába lépő kisgyermek figyelmének terjedelme 6-8-12 perc között ingadozik, lassan nő 15-17 percig, és ehhez képest neki 45 perces órákat kellene kibírnia,, jó magaviselettel”, figyelmét koncentrálva. Ki találta ezt ki? A nagy tapasztalaid tanító nénik persze tudják, hogy az órákat megfelelően tagolni kell. Vannak, akik időnként helyükről felállítva kicsit tornáztatják vagy lélegeztetik a gyerekeket, vannak, akik énekeltetik őket, és mindenképpen váltogatják a tevékenységeket. Akár így, akár úgy, már a fentiekből is látjuk, hogy az iskola jelenlegi formájában sem testileg, sem lelkileg nem a gyerekhez szabott. Iskolai ártalmak; napközi A Fodor József Iskola-egészségügyi Társaság egy 1972. évi kongresszusán azt a megállapítást tette, hogy a gyerekek testi értelemben vett iskolai ártalmait napi egyórás gyógytornával lehetne csak ellensúlyozni (lehetőleg a szabad levegőn.) A gyerek ismeretéből künduló - s ezért gyermekközpontú - pedagógia művelői hangsúlyozni szokták, hogy a kis elsősnek voltaképpen nem szabadna napi két-három óránál többet az iskolában töltenie. És akkor még nem beszéltünk a napköziről, ahol - tisztelet a kivételnek - a gyerek megint csak ül és tanul. 1949 előtt is volt napközi, ám akkor csak a gyerekek kilenc ezreléke járt oda, és a napközi a nyomorenyhítő akció része volt. Tudnunk kell róla, hogy a kisgyereknek mindenképpen az volna a jó, ha délben hazamehetne, és netán már otthon is ebédelne, aztán pihenne, majd futkározna odakint, játszana, biciklizne stb. Igen, nagyon fontos volna egy biztos családi háttér még kisiskolás korban is, ahová a nap első, fárasztó része után haza lehet menni. De ha ez nem lehetséges, akkor másfajta napközire volna szükség. Olyan napközire például, ahonnan a gyerekek kimennek ebéd után a közeli kiserdőre, játszanak, kunyhót építenek, és csak úgy fél négy körül mennek vissza, amikor aztán félóra alatt megcsinálják a leckét. Házi feladat Egy kis elsősnek semmiképpen nem volna szabad húsz percnél többet tanulnia, illetve házi feladataival foglalkoznia otthon. Kellene persze ehhez egy megfelelően nyu godt sarok,jó magasságú szék, hogy a két talpa a földön nyugodjon; megfelelő magasságú asztal, hogy könyökben derékszögben megtört karját éppen rá tudja helyezni. Jobbkezes gyereknél jó, ha a fény balról, esetleg elölről jön. Ilyenkor, amikor a gyerek a leckével foglalkozik, szerencsés, ha van a közelében valaki, akihez odafordulhat kérdéseivel. De azt kezdettől meg kellene szoknia, hogy az iskola az ő dolga (és ezért sem helyes, hogyha valamit elfelejt vagy otthon felejt, azért rosszpontot vagy a későbbiekben tantárgyi rossz jegyet kap). Egy jó és normális iskolarendszerben a gyerek tanulása az iskola és a gyerek ügye, dolga kell, hogy legyen, és a szülőt ebbe nem lenne szabad belevonni. Régebben nem volt tragikus, ha valaki gyengébb tanuló volt, osztályismétléssel bukott diákok is gyakorta kerültek be végül is az egyetemre. És - ha már bukásról beszélünk, és netán valódi jelentőségét mérlegeljük a későbbi életpálya szempontjából - ne felejtsük el Petőfi iskolai kalandozásait: „Diligen- ter frequentáltam / Iskoláim egykoron, / Secundába ponált mégis / Sok szamár professorom.” Azaz: Szorgalmasan látogattam iskoláim egykoron, szekundába helyezett (megbuktatott!) mégis sok szamár tanárom. És még azt is mondja a vers, hogy: „Apoesisból is ebbe / Estem inter alia; / Absurdum pedig, de nagy, hogy / Ennek kelljen állnia.” (Deákpályám, 1844) „Tízpercben szaladgált!" A gyerekek nem hogy nem szaladgálnak eleget a szabadban, de olyan is előfordult az elmúlt időkben, hogy az iskolaudvart lezárták előlük-például, mert a gondnok panaszkodott az iskolaigazgatónak, hogy ha a gyerekek futkároznak az udvaron, beszáll hozzá a por. így aztán sok iskolában párosával kellett sétálni a folyosón, és ha valaki futkosásra vetemedett, beírták az ellenőrzőjébe, hogy: „Tízpercben szaladgált!” Míg viszont régebben minden tanyasi tanító tudta, hogy óra végén így kell felkiáltania: - Ki az udvarra, oszt szaladgáljatok! (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001)
