Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-29 / 23. szám, szerda
A szállító BEMUTATÓ ár a Yámakasin és a M Taxi második részén is érezhető volt, hogy a jobb napokat is lá- ^m tott francia rendező, Luc Besson forgatókönyvírói és produceri minőségében kezdi elveszteni humorát, és a csavaros történetek iránti vonzalma is apadóban. A korai Besson-munkák e jellegzetes összetevőinek pótlására a filmes polihisztor mind nagyobb ro- konszenwel fordult az erőteljes akciójelenetek terítése felé, ami pénzügyi értelemben ugyan szépen hozott a konyhára, mégis elerőtlenítet- te produkcióit. A szállító a fenti trend reprezentatív darabja: Besson a forgatókönyv csupán első néhány lapjának kidolgozására szentelt néminemű energiát, a fennmaradó részt pedig sűrűn záporozó akciókkal töltötte ki. Frank Martin (Jason Statham - A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső; Blöff) exzsoldos Dél-Franciaországban él, viharos múltjához képest viszonylagos békében. Szállítóként dolgozik, ami annyit tesz, hogy bármilyen tárgyat vagy személyt bárki megbízásából, bárhonnan bárhova elszállít megfelelő díjazás ellenében. Frank magának tartja fenn a jogot az egyes akciók lebonyolításának mikéntjét illetően, és mindenkor az általa meghozott alapszabályok szerint jár el. Ezek közül a legfontosabbak: sohasem akarja tudni, kinek és mit szállít. Amikor egy alkalommal vét parancsolatai mindegyike ellen, nagy veszélybe kerül: nem csupán arról van szó, hogy ezek után eléggé meg nem vethető módszerekkel próbálják likvidálni őt az élők sorából, ráadásként még egy keleti szépség is a nyakába szakad, akivel - legalábbis eleinte - aztán végképp nem tud mit kezdeni. A szállító szinte teljes leltárát adja Besson korábban kikísérletezett ötleteinek, viszont jóformán semmi újdonsággal nem rukkol elő. A konfliktus felvezetésétől jó egyórás, lankadatlan csihipuhi veszi kezdetét - aki kedveli az ilyesmit, annak bátran ajánlható a film. (Tutajos, est) A szállító (The Transporter), színes feliratos francia-amerikai krimi, 94 perc, Rendezte: Cory Yuen Szereplők: Jason Statham, Qi Shu, Francois Berléand, Matt Schulze, Ric Young Pozsony, Pólus A csúnya tettet egy kelet-európai fegyverkereskedő viszi véghez, ám mint mindenkinek, neki is van gyenge pontja Én, a kém BEMUTATÓ udapest végre a miB énk. És Hollywoodé - úgy, ahogy már rég szerettük volna. Volt már Nyugat-Berlin és rengeteg féle főváros, esetenként olyan is, ami talán nincs is rajta a térképen. Most mégis újra régi színében pompázik: Gellért-szálló, Lánchíd, Vár, Budavári sikló, Mátyás templom, Rakpart, Erzsébet-híd... A nemrég bemutatott Halj meg máskor! James Bond-filmből már megismerhettük, milyen gyönyörű is egy láthatatlan autó a csúcsszuper Aston Martinnak köszönhetően. Jelen esetben nem egy gépjárműről van szó, hanem egy láthatatlannak vélt szupertitkos repülőről, melyet rosszfiúk lo- vasítanak meg. A csúnya tettet egy kelet-európai fegyverkereskedő viszi véghez, ám mint mindenkinek, neki is van gyenge pontja, nevezetesen a sport. Bár számára a kosárlabda a csúcs, más tájakra is örömmel elevickél - ilyen például a boksz. A profi boksz. Kedvence a mindenkit legyőző, táncoló (nem Kokó!) Kelly Robinson (Eddie Murphy). Ezzel a hatóságok is tisztában vannak, ezért igyekeznek mindent bekalkulálni akciójukba: Alex (Owen Wilson) jól szervezett csapata (CIA, FBI, Interpol, stb.) csapdát állít, hogy visszaszerezze a milliókat érő ketyerét, egyúttal rács mögé juttassa a gazfickót. Beszervezik hát Kelly Robinsont, Alex pedig edzőnek álcázza magát, és indulhat a „kikémlelés” - természetesen nem vérre menő akciók formájában (bár akad néhány jobb jelenet), de az Én, a kém a poénok szállítása mellett a látványra is koncentrál. Nem is lehet ez másként, ha a főszerepben Eddie Murphy brillírozik, aki ezúttal is csak nyomja a sódert és poénkodik, ráadásként bokszol és kémkedik. Hosszú idő óta újra van fővárosa Magyarországnak és újra öröm (talán) itt forgatni. Remek érzés látni az akciójeleneteket a rakparton, a Halászbástyán, a robbanásig feszült helyzetet a Gellért-fürdőben, s végül a Lánchíd is egyben marad - bár talán nehezen bírná el a zárójelenetben látható (már látható) repülőcsodát az egyik tartóoszlop tetején. A szereplőválasztás is jó: Eddie Murphy láthatóan kigyógyult Pluto Nash figurából s régi önmagát hozza. Owen Wilson bár talán valamivel gyengébb, egy Ellenséges terület-szerű akciófilm minden bizonnyal jobban fekszik neki, mint az efféle komédiázás. Az ügynöknő szerepében feltűnő Famke Janssen pedig már puszta megjelenésével is elkápráztat - pláne, ha még mutat is magából valamit... Humoros jelenetekből nincs hiány, ezeket szerencsére a komolyabb melléfogások sem tudják beárnyékolni. Ilyen például az amerikai sajtótájékoztató, ahol a nemzetközileg ismert TV-s csatornák (HBO, FOX stb.) mikrofonjai mellett ott virít az egyik hazai kereskedelmi adó emblémája is. Ellensúlyozásként viszont meg lehet említeni a Q-féle kellékeket is megszégyenítő, kontaktlencseként működő kamerát, melynek óriási szerepe van egy udvarlási jelenetben - ehhez persze elengedhetetlen Eddie Murphy játéka is. Az Én, a kémen, ha az ember nem is röhögi magát halálra, de legalább a pesti jeleneteken kellemeseket fog derülni. Jó látni olyat, amilyet amerikai filmekben ritkán: Budapestet Budapestként, (mozinet) Én, a kém (I Spy, színes), amerikai film, 96 perc, Rendezte: Betty Thomas, Szereplők: Eddie Murphy, Owen Wilson, Famke Janssen, Malcolm McDowell Győr, Cinema City; Miskolc, Cinema City; Nyíregyháza, Hoollywood Multiplex A sors úgy hozza, hogy az újdonsült feleség „véletlenül" szemtanúja lesz a hűtlenkedésnek, s az őt ért sokkért, szégyenért csupán egy válás, és a ropogós bankók kárpótolhatják Szívtiprók BEMUTATÓ anya és lánya, még ha akarnának se tudnának megszabadulni egymástól, ugyanis egymáshoz láncolja őket kissé szokatlan közös munkájuk. A rutin egyszerű, ám ez a pénzkereseti forrás korántsem nevezhető tisztességesnek: Maxine, Angela, Ulga vagy akárhogy is hívják (Sigourney Weaver) férjhez megy egy meglehetősen gazdag, magányos férfihez. Ekkor jön a képbe a fiatal és szexis Wendy, Page vagy ha úgy tetszik, Jane (Jennifer Love Hewitt), aki a balul sikerült nászéjszaka után elcsábítja a már kellően feszült férjet. A sors úgy hozza, hogy az újdonsült feleség „véletlenül” szemtanúja lesz a hűtlenkedésnek, s az őt ért sokkért, valamint szégyenért csupán egy gyors válás, és nem utolsósorban ropogós bankók kárpótolhatják. Miután sikeresen végeznek egy mellékállásban kisstílű gengszterként tevékenykedő autókereskedővel (Ray Liotta), a bombabiztos páros későbbi karrierjét veszély fenyegeti: a lány ugyanis már elég érettnek érzi magát ahhoz, hogy külön utakat járjon. A szerelmi ügyek mellett az élet egyéb kérdéseiben is valamilyen frappáns, és kellően lehangoló tanácsokat magából megállás nélkül ontó anya végül rábeszéli tanítványát egy utolsó nagy dobásra, mely több, korábban be nem kalkulált fordulatot hoz. A jobbára helyzetkomikumokra építő Szívtiprók szerez néhány kellemes percet a nézőnek, köszönhetően a fordulatokban gazdag cselekménynek és a nagyszerű színészeknek: elsősorban a rég nem látott Sigourney Weavernek és a bunkó milliomost megformáló Gene Hackmannek. Nagy kár, hogy a rendező, David Mirkin (Romy és Michelle) egyszerűen nem tudta befejezni filmjét, így a könnyed, másfélórányi szórakozást valamivel több, mint kétórásra nyújtotta. Roppant zavaró továbbá a háttérben John Debney zeneszerző munkája, aki szemérmetlenül lekoppintotta az Amerikai szépség jól sikerült dallamait, így akarva-akaratlanul is gyakran Sam Mendes nagyszerű alkotását juttatja eszünkbe, (mozinet) Szívtiprók, Heartbreakers, színes, amerikai film, 123 perc, Rendezte: David Mirkin, Szereplők: Gene Hackman, Jennifer Love Hewitt, Ray Liotta, Sigourney Weaver, Anne Bancroft, Jason Lee, Jeffrey Jones Pozsony, Pólus Konfliktusos felvezetés - jó egyórás, lankadatlan csihipuhi
