Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-29 / 23. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 29. KOMMENTÁR Dolgozni mindhalálig SIDÓ H. ZOLTÁN Örökzöld téma az alacsony öregségi nyugdíjak miatti zsörtölődés. Valóban fájdalmasan kevés az átlagosan 6200 korona körüli járadék, s ezen az sem segít, hogy idén 5 százalékos emelést helyeztek kilátásba. Nem teszi rózsásabbá a helyzetet a párizsi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése sem, amely vásárlóerőre átszámítva kimutatta, nincs okunk a panaszra, mivel a szlovákiai nyugdíjasok - a cseheket leszámítva - többet engedhetnek meg maguknak, mint a lengyelek és a magyarok. Most viszont újabb felhő jelent meg a szociális juttatások eleve borús egén. Arról van szó, hogy a munkaügyi minisztérium éppen most dolgozik azon a tervezeten, amely szerint a közeljövőben egységesen, nemre való tekintet nélkül 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. Némi fekete humorral tehát azt mondhatjuk, hogy még azt a kis nyugdíjat is meg kell élni. Napjainkban a nők 57, a férfiak 60 éves korukig dolgoznak, már ha van munkájuk, miközben a korkedvezményes nyugdíjaztatást már nem teszi lehetővé a törvény. Az igaz, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében szintén 65 évben húzták meg a határt, azonban ez legalább két ok miatt egyelőre nem lehet mérce számunkra. Egyrészt az unióban élhetnek a nálunk eltörölt korkedvezménnyel, ennek köszönhetően átlagosan 3-4 évvel a 65. életév előtt vonulnak nyugdíjba, másrészt tőlünk nyugatra a polgárok 5-10 évvel tovább élnek, mint mi. A későbbiek során, demográfiai és hatékonysági szempontból természetesen indokolt a munkaviszony meghosszabbítása, azonban jelenleg, amikor 500 ezer munkanélküli vár állásra, amikor az egészségügyi ellátás szánalmas, a lakosság életkilátása pedig csak komor színekkel ecsetelhető, felesleges üyen lépésekkel tovább borzolni a polgárok kedélyét. Az elefántcsonttoronyban élő Világbank és az OECD jólétben lubickoló hivatalnokai ugyan lelkesen támogatják a munkaügyi minisztérium tervezetét, azonban a szaktárcának ajánlatos volna tudatosítania: ne a rideg statisztikában, mak- romutatókban gondolkodó, helyismeret nélküli külföldi szakértőket, hanem a hazai valóságot részesítse előnyben. i E; Ci T Z E T Hajnali három SZÁSZI ZOLTÁN Hajnali három az állomáson, fázósanvárom a csatlakozásom, merre indulunk ma tovább, merre is lehet innen eljutni valahová? „Hová készülünk, fiatalember? Csak nem utazni akarunk? Csak nem tán élni? Csak nem akar maga polgár lenni? Á, kérem szépen, maga nagyon rossz időben és rossz helyre született! Á, kérem szépen, maga meg akarna becsületesen élni, konfliktusok meg egyebek nélkül? Jaj, istenem, ha nem volna üyen hajnali idő, mindjárt mentőt hívnék, aztán nyugtatóinjekciót adatnék magának, hogy aludjon egy-két hétig, míg ki nem alussza a rózsaszín, hülye kis álmait! Tudja, én vagyok a Jóisten! Tudom, hogy bolondnak néznek, persze, egy fakofferben hordom mindenem, de nekem mindig kezemben a Biblia, magának meg mindenféle újság, na, úgy kell magának. Utazni tetszik? Hová tetszik? Innen a világ minden tájára eljuthat, kérem. Ez itt a világ közepe. Onnan a harmadik vágányról indul a Holdra a reggeli járat. Nem, kérem, nem vagyok én teljesen bolond, maga nem hiheti ezt el a vasúti rendőröknek! Azoknak is én szoktam hajnaltájban prédikálni. Felállók a fakofferre, mert alacsony vagyok, aztán mondom nekik. Megtűrnek már, megtűrnek, mióta egyszer odafagyott a kezem a kinti pádhoz, vagy két éve, azóta nem küldenek ki az éjszakába, csak ha zárva az állomás. Úgy hívnak, hogy Jeremiás. Pedig én nem vagyok próféta, dehogy vagyok, rendes úri szabó voltam, a nevem, a nevem, azt nem mindig tudom, de szoktam kartont gyűjteni, meg olvasni szoktam az újságot, azt a nem is tudom, hogy hívják, az jó, abban sok érdekes van. Igaz, igaz, néha van rossz napom is, akkor szaladgálok a főutcán, meg kiabálok, meg szidom mindenkinek a mindenkijét, de nem kell komolyan venni, mert én szabó voltam, kérem, elvették az apám műhelyét, éppen elvették, mikor kész lettünk egy csomó öltönnyel, anyám kiugrott a gangról, apám börtönbe került, engem valahol a Magas-Tátra alatt tartottak valami intézetben, tizenhét éves voltam, mit tudom én, mennyi vagyok én most, de már jó vagyok, nagyon jó. Maga most utazni szeretne, ugye? Nem fog, dehogy fog maga utazni, adjon nekem egy cigarettát, aztán megyek is, mert még beszélnem kell Totokával, ő a szénraktárnál lakik, a szerszámos sufniban, megyünk ma horgászni, igen, mert nagyon szeretem a halat. Maga ne váljon vonatra, nem megy már innen semmi, sehová.” Menj, kis toprongyos! Lehet, hogy igazad van. Hajnali fél négy, az állomáson várom a csatlakozásom, fáradt vagyok. Megy még innen valami egyáltalán valahová? LEVÉLBONTÁS Táska nélkül iskolába Kedves vendégeket fogadtak a minap a csallóközaranyosi iskolában. Leendő elsősök látogattak el a mostani kis elsősökhöz szüleikkel, óvó nénijükkel, s betekintést nyerhettek az intézmény falai közt folyó munkába. Az első osztályosok Tuloki Lídia tam'tó néni és Bahorec Ágota nevelő vezetésével ebben az évben délutáni foglalkozással egybekötött tanítás keretében sajátítják el a tudnivalókat. Ezt az oktatási formát a komáromi Béke utcai alapiskolában alkalmazzák, és a két kolléganő együtt dolgozta át a programot a csallóközaranyosi iskola viszonylataira. A tam'tó nénik nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek fejlődésének megfigyelésére, és naplót vezetnek. A nyűt napon a gyerekek számot adtak arról, milyen tudásra tettek szert az első fél évben. A közel másfél órás bemutatón írás, olvasás, matematika és szlovák nyelvi foglalkozás szerepelt. Öröm volt látni, ahogy az elsősök ügyeskedtek a fejszámolásban. A bemutatót beszélgetés követte. Hegedűs Katalin igazgatónő előadást tartott az iskolaérettségről, majd arról beszélt, hogy a délutáni napközis foglalkozás nem „utántanításból” áll, hanem a gyermekek képességeinek, készségeinek fejlesztéséből. Az óvoda igazgatónője elmondta, hogy számára nyüván- való, müyen nagy munkát végzett el a két pedagógus: az óvodában még izgő-mozgó, nyughatadan picikből komoly, összpontosítani képes iskolások lettek. Amíg a szülők és a pedagógusok beszélgettek, a gyerekek farsangi álarcokat készítettek a tanteremben, s hangosan, egymás szavába vágva számoltak be élményeikről. Várady Kornélia Örsújfalu- Szerinted nem tenne jót a házaséletünknek, ha bekameráznánk a lakást, mint azokban a reality izékben? (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ BRITSAJTÓ A brit külügyminiszter szerint a Blix- jelentés után kisebb az iraki válság békés rendezésének esélye, mint annak előtte volt. A brit sajtó azonban bizonytalan a háborús kilátások megítélésében. Jack Straw a BBC 4 rádiónak elmondta: a háború még mindig nem elkerülheteden, de Szaddám Huszeinnek fel kell ismernie, hogy lejárt a játszadozásra szánt idő. A brit lapok szerint Hans Blix hétfőn beterjesztett jelentése nem adott egyértelmű eligazítást a világnak arról, hogy merre vezet az út. A The Times szerint a jelentés az eddigieknél is mélyebben megosztotta a Biztonsági Tanácsöt: Franciaország, Németország, Oroszország és Kína egyöntetűen az ellenőrök további munkájának lehetővé tételét követelte, az Egyesült Államok szerint azonban egy hosszabbítás csak Szaddám Huszeinnek használna. A liberális The Independent szerint Blix keményen megfogalmazott, de hiányos jelentést tett le. Bagdad még „csak" törekszik nukleáris arzenál birtoklására, Phenjan viszont már birtokol egy-két ilyen fegyvert Eltérések a válsággócok között A sajtót napjainkban uraló két problémának, válságnak, Irak és Észak-Korea ügyének kétségkívül vannak olyan ve- tületei, amelyek hasonlítanak, azonban több nagyon fontos tényező is megkülönbözteti a két válsággócot (a különbségeknek tudható be az Egyesült Államok eltérő álláspontja is). ONDREJCSÁK RÓBERT A hasonlóságok közé tartoznak a következő tényezők: mindkét országban személyi kultusszal egybekötött diktatúra uralkodik, és az emberi jogok tiszteletben tartása ismeretlen Irakban is, Észak-Kore- ában is. Mindkét ország tömeg- pusztító fegyverek gyártására vagy megszerzésére, illetve nagyobb hatótávolságú rakétatechnológia birtoklására törekszik. A gazdaság a hadigépezet minél hatékonyabb kiszolgálására van berendezkedve, visszaszorítva a lakosság fogyasztását, sok esetben az abszurd határáig. Végül, de nem utolsósorban: mindkét ország határozott és egyértelmű Nyugat-, de különösen Amerika-ellenes irányvonalat követ. Ezeken a - nyilvánvalóan fontos - hasonlóságokon kívül azonban vannak nagyon fontos eltérések is, amelyeknek következménye a nyugati világ, ezen belül az Egyesült Államok diplomáciájának eltérő hozzáállása. Gyakran emlegetett szókapcsolat a „kettős mérce”, amelynek ebben az esetben van némi valóságalapja, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy ez többé-kevésbé természetes, hiszen két nagyon különböző problémát nem is lehet hasonlóképpen kezelni (általában pozitív fordulat lenne, ha az amerikai diplomácia - és általában a nemzetközi kapcsolatok - értékelésekor az érzelmek helyett nagyobb súlyt kapna a racionalitás és az elfogulatlan elemzés). Az egyik nagyon fontos különbség Irak és Észak-Korea között az, hogy Bagdad még „csak” törekszik nukleáris arzenál birtoklására, az észak-koreaiak viszont már birtokolnak egy vagy két ilyen fegyvert (néhány évvel ezelőtt ezt jelezte pozsonyi látogatása során Zbigniew Brzezinski is, azóta pedig számtalan más forrás is megerősítette ezt az állítást). Tehát Irak esetében elsősorban arról van szó, hogy megelőzzék atomfegyverhez jutását (vagy békésen, ENSZ-ellenőrök útján, vagy háborúval), Észak-Korea esetében azonban a megelőzés már csődöt mondott. Ami Bagdadot illeti, biSzöul csak negyven kilométerre fekszik a demarkációs vonaltól. zonyos mértékig arról van szó, hogy meg kellene előzni olyan állapot kialakulását, mint amilyen Phenjan esetében már tény, tehát az atomfegyverhez jutást. Egy atomfegyverrel rendelkező ország esetében már sokkal nehezebb az érdekérvényesítés vagy potenciális akciók megelőzése, mint egy ilyen fegyvert még nem birtokló államéban. A közel-keleti országgal ellentétben tehát az amerikai diplomáciának - és az egész nemzetközi közösségnek is - már teljesen más, lényegesen szűkebb keretek között kell mozognia. Ezenkívül fontos a két ország hagyományos erői közötti különbség is. Bár Észak-Korea hadseregének felszerelése nagyrészt még a hidegháborús szovjet fegyvereken alapszik és többsége már elavult, háború esetén még mindig rendkívül nagy veszteségeket tudna okozni ellenfeleinek. Ráadásul a potenciális távol-keleti konfliktus minden bizonnyal jelentős részben érintené a sűrűn lakott és iparilag fejlett Dél-Koreát is, így nagy veszteségeket okozhatna, sőt meg kell említeni azt is, hogy a dél-koreai főváros, Szöul csak negyven kilométerre fekszik a két Koreát elválasztó demarkációs vonaltól. És akkor még nem említettük Japán, amelynek területére Észak-Korea már most is képes lenne csapást mérni - esetleg tömeg- pusztító fegyverekkel is. Ezzel szemben az Irakkal szembeni fegyveres fellépést megkönnyítené, hogy Szaddám Húszéin hadserege 1991-ben már súlyos vereséget szenvedett, így az már csak árnyéka a 12-13 évvel ezelőttinek. Ráadásul a potenciális konfliktus jelentős részben csak nagyon ritkán lakott területeken játszódna le. A két ország esetében más-más az a küszöb, amelynek az átlépésével az Egyesült Államok katonai akció megindítása mellett dönt. A fejlemények azt mutatják, hogy Irak ügyében ez már megtörtént, Észak-Korea viszont még egyelőre feszítheti a húrt (nem szabad azonban elfelejteni, hogy itt is létezik egy „küszöb”). Az Irak és Észak- Korea közötti másik nagy különbség a szomszédokban rejlik. Noha az iraki hadsereg ereje és lehetőségei már nem a régiek, arra még mindig képes lenne, hogy - két kivételtől eltekintve - a szomszédos országokat lerohanja. Jelenleg Iraknak csak két szomszédja, Törökország és Irán képes arra, hogy visszaverjen egy esetleges irald támadást (valamint a potenciális iraki támadás célpontjai közül Izrael). Viszont a legveszélyeztetettebbek - Kuvait, Szaúd-Árábia még most sem tudnák amerikai és szövetségesi segítség nélkül megvédeni magukat. Ha ilyen körülmények között Irak atomfegyverhez jutna, amivel esetleg megakadályozhatná az USA közbelépését, fennállna a veszélye, hogy Bagdad újra kísértésbe esne. Ezzel szemben Észak-Korea minden oldalról csak erős és erősebb szomszédokkal van körülvéve. Kína és Oroszország minden tekintetben sokkal erősebb, és nukleáris fegyvereivel letörölhetné Észak-Koreát a térképről. Igaz, nem is ez a két ország érzi magát fenyegetve, sőt Peking az egyetlen olyan ország, amely többé-kevésbé még Phenjan szövetségesének mondható. Japán esete sajátos, hiszen a térség legmodernebb fegyveres erejével rendelkezik. Japán sokkal inkább tart az észak-koreai tömegpusztító fegyverektől (Tokió esetleges reakciója a jövő egyik legnagyobb kérdése, és ha „bekeményít”, annak komoly következményei lehetnek a távol-keleti egyensúlyra). Még Észak-Korea viszonylag legkevésbé potens szomszédja is olyan katonai képességekkel van felvértezve, amelyek a világ bármely más régiójában regionális középhatalommá tennék. Ráadásul Dél-Koreá- ban 37 ezer amerikai katona állomásozik (a közeli Japánban további 50 ezer), s ők tovább erősítik a félsziget déli részének védelmét. Látható, hogy Észak-Korea szomszédai - ellentétben Irak szomszédainak nagy részével - képesek magukat megvédeni. Ez azt eredményezi, hogy a Távol-Keleten van egyfajta regionális erőegyensúly, s ez képes garantálni Észak-Korea bizonyos fokú feltartóztatását. A Közel-Keleten is ilyen egyensúlynak kellene kialakulnia, ám ehhez is domináns amerikai katonai és politikai jelenlét kell. Marad Václav Klaus, a Polgári Demokratikus Párt jelöltje - a parlamenti és az esetleges közvetlen szavazáson is Élesedik a vita a csehországi államfőválasztásról KOKES JÁNOS A cseh kormányfő szerint ha rövid időn belül nem sikerül olyan államfőjelöltet találni, aki a parlamenti pártok körében széles körű támogatásnak örvend, akkor nincs értelme megismételni a parlamenti elnökválasztást, s át kell térni a közvetlen elnökválasztásra. Vladimír Spidla leszögezte: még a héten konzultációra kéri fel a parlamenti erőket, hogy minél hamarabb kiutat találjanak. A cseh parlamentnek pénteken másodszorra sem sikerült megválasztania az új köztársasági elnököt. Václav Havel mandátuma vasárnap lejár, s ez azt jelenti, hogy Csehország legalább néhány hétig elnök nélkül marad. Az államfő egyes jogköreit a képviselőház elnöke és a kormányfő veszi át. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt bejelentette, hogy már most előnyben részesíti a közvetlen választást. A párt jelöltje továbbra is Václav Klaus, aki az eddigi két körben a legnagyobb támogatást kapta. Miroslav Topolánek pártelnök bírálta a szociáldemokratákat azért, mert olyan jelöltet próbálnak találni, aki mindenkinek elfogadható lenne. „Ez nem más, mint arra irányuló kísérlet, hogy megakadályozzák Klaus megválasztását” - mutatott rá Topolánek. A közvetlen elnökválasztás mellett tette le már a voksát a koalíciós Szabadság Unió-Demokratikus Unió is. A pártelnökség szerint nincs értelme újra a parlamentben kísérletezni, s meg kell változtatni az alkotmányt, hogy lehetővé váljon a közvetlen elnökválasztás. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja támogatja a közvetlen elnök- választás bevezetését, de azzal a feltétellel, ha módosítják az államfőjogköreit. A koalíciós Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt - akárcsak a szociáldemokraták - még egyszer a parlamentben kíván próbálkozni. Á prágai sajtó szerint nagyon nehéz lesz olyan jelöltet találni, aki mindenki számára elfogadható. A lapokban Otakar Motejl ombudsman és Pavel Rychetsky miniszterelnök-helyettes neve merült fel, de egyelőre egy párt sem támogatja őket. Milos Zeman volt szociáldemokrata kormányfő-pártelnök, aki pénteken nagy meglepetésre már az első körben kiesett, elmondta, hogy már nem kíván indulni, Klaus viszont megerősítette, hogy ő biztosan indul: legyen parlamenti vagy közvetlen az elnökválasztás. Értelmiségiek a közvetlen voksolásért Prága. Nyűt levélben szólította fel a cseh parlamenti képviselőket és szenátorokat a közvetlen, lakosság általi államfőválasztás bevezetésére mintegy hatvan cseh értelmiségi. „Elegünk van már a kulisszák mögötti színjátékból, a kupeckedésekből, ezért tudomásukra hozzuk, hogy a Cseh Köztársaság új elnökét mi, egyszerű állampolgárok kívánjuk megválasztani” - olvasható a levélben, amelyet az interneten is közzétették, hogy a lakosság aláírásával támogathassa a felhívást. Már az első órákban több száz állampolgár írta alá. A honatyák, a politikusok és a pártok viszont eddig még nem reagáltak a felhívásra, (-kés)
