Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-25 / 20. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 25. Riport - beszámoló Hullák a gyógyintézet szekrényében - most kerülnek napvilágra az előző két vezetés furcsa praktikái, amelyekkel a tönk szélére sodorták az intézményt Újra kellene éleszteni a nagylégi tetszhalottat A belső tartalékokat is ki kell aknázni - állítja dr. Jozef Kolon megbízott igazgató Tavaly nyáron figyelmeztettünk először a nagylégi (Du- naszerdahelyi járás) kórház szándékos ellehetetlenítésére. Többször nyíltan megneveztük azokat, akik átgondoltan ártottak a kórháznak azzal a szándékkal, hogy meggyorsítsák a magánosítást, s leértékeljék vételárat. PÉTERFI SZONYA A kórház alkalmazottai számos tiltakozó megmozdulást szerveztek, segítséget kértek az akkori minisztertől, Roman Kováétól, majd amikor nem jártak sikerrel, - hiszen ő bízta meg dr. Iveta Cízová igazgatónőt a privatizálás gyors előkészítésével, - az MKP közreműködésével foglalkozott ügyükkel a parlament egészségügyi bizottsága, és befagyasztotta a privatizációt. Akkoriban a vezetőség gazdasági visszaéléseiről csak dr. Jozef KoloA, a rehabilitációs osztály főorvosa és dr. Világi Izabella röntgenológus volt hajlandó nyíltan beszélni. A megtorlás nem is maradt el, a főorvost dr. Iveta Cízová július közepén nyomban leváltotta, majd anyasági szabadságra ment. Fel sem fogta, hogy jogtalanul cselekedett.- Október végén már nem bírtam a tétlenséget, felkerestem az új egészségügyi minisztert. Felvázoltam neki a nagylégi gyógyintézetben történteket, a gyanús privatizálási praktikákat, s nem tagadom, segítséget kértem Rudolf Zajactól - ismerteti a közelmúlt eseményeit dr. Jozef Kolon, az intézet jelenlegi megbízott igazgatója. - Hát igen - mondja kesernyés mosollyal -, a miniszter az intézet élére állított, mert csak gyors személycserével lehetett meggátolni az anyagiak elherdálását. Megbízatásom december 1-től szól, azóta se éjjelem, se nappalom. S hogy a pácban ne legyek egyedül, Világi doktornőt kértem fel, vállalja a helyettesi posztot. Nem tudtuk, mit vállalunk, a kereszt túl nehéz. Tetszhalottat kellene újraéleszteni, aminek sikere kétséges. Nem adjuk fel, de segítségre, az adósságok rendezésére van szükségünk. Az igazgató és helyettese azt panaszolja, hogy az intézetben óriási a káosz: nem találják a létfontosságú iratokat, hiányoznak a szerződések, a számlák, át kell rágniuk magukat a rendeletek, törvények útvesztőjén. Mivel a korábbi vezetők nyugdíjba vonultak, már nem dolgoznak a kórházban, elmaradt az intézet átadása. - Gyakran találunk kifizetetlen számlákat, fogalmunk sincs, hány hullát találunk a szekrényben - próbálja oldani a feszültséget az igazgató, miközben tudja, a helyzet komoly. - Kifogásoltuk, hogy az előző vezetés egy nyitrai gyógyszertárból hozatta az orvosságokat, felbontanánk a szerződést, de nem találjuk. Arról pedig, hogy nekik is 200 ezer koronával tartozunk, a Cízová helyébe lépő dr. Juraj Palmaj igazgató elfelejtett tájékoztatni. Arról is csak ezen a poszton értesültem, hogy az önszántából felmondott kollégának, aki másnap munkába állt az egyik fővárosi kórházban, dr. Palmaj 5 havi lelépőt, vagyis több mint 80 ezer koronát fizettetett ki. Meggátoltuk viszont, hogy titkárnője 8 havi fizetéssel távozzon. A sorozatos törvénytelenségek miatt feljelentést tettünk, de félő, az elherdált pénzt dr. Cízová és más sem fogja visszaszolgáltatni. A kórházban bevezették a szigorú takarékossági intézkedéseket, mindenkit beköltöztettek abba a pavilonba, amelyben a betegeket kezelik, a fűtési költségek csökkentése céljából dr. Kolon sem használja a kastélyban berendezett igazgatói irodákat. Valamit hozott a konyhára az is, hogy a karácsonyi ünnepek alatt és január első hetében nem fogadtak betegeket, a 132 alkalmazott szabadságát töltötte. A nagylégi intézetben hivatalosan 55 ágyon a rehabilitációra, hatvanon pedig a hosszan tartó ellátásra szorulókat kezelhetnék. Ám a valóság másképp fest: a magánosítási szándék miatt az előző vezetésnek nem volt fontos, hogy az egészségbiztosítókkal jó szerződéseket írjanak alá. - Sorozatosan tárgyalunk mindenkivel, s mivel képesek vagyunk rá, szeretnénk egyre több beteget utógondozni. Jelenleg a legnagyobb fejfájást az áramszolgáltató számláinak rendezése okozza - mondja gondterhelten az igazgató.- Egyszerűbbnek képzeltük az egészet - veszi át a szót Világi doktornő -, s félő, hogy nem kerülhető el a létszámcsökkentés, bármennyire fájdalmas lépésről van is szó. Ä főorvosok és a főnővérek mérik fel, hány alkalmazottal működtethető egy- egy osztály. A leépítésről tárgyaluk a szakszervezettel is, bár az első megbeszélés tájékoztató jellegű, mégis viharos volt. Látszatra nem sok a havi 140 ezer koronás megtakarítás, ám a mi helyzetünkben erre is szükség van. A kevés is jobb a semminél - mondja szomorúan. Az igazgató úgy véli, vannak még belső tartalékok, akadnak dolgozók, akik kihasználtsága nem megfelelő.- Amint kimászom a papírrengetegből, egy napra beállók takarítónőnek, s meggyőződöm arról, tényleg 3 alkalmazott kell-e a tisztaság fenntartásához. Aztán ápolónő is leszek, mert bár a főnővér szerint mindenki éjt-nappallá téve dolgozik, a gyors ellenőrzés kimutatta: a nővérek négy órán át szabadok - számolt be terveiről az igazgató, aki bízik abban, hogy rövid időn belül valóra válnak Zajac miniszter elképzelései, s módosul a munkatörvénykönyv is. Mert nagyon jó lenne, ha az elvégzett munka mennyisége és minősége alapján bérezhetné az alkalmazottakat. Hiszen nem igazságos, ha az az orvos, aki egy osztályon egyedül látja el a betegeket ugyanannyit keres, mint az, aki négy kollégájával osztozik az osztálynyi páciensen. Indokoltnak tartja a betegek hozzájárulását a kórházi költségekhez, hiszen a kosztot, a fűtést, a villanyt, a vizet és az ellátást magába foglaló 60 korona nem sok.- Ésszerű gazdálkodással, jobb munkaszervezéssel egyensúly teremthető a bevételek és a kiadások között, ám a 30 milliós régi adósságot önerőből ledolgozni nem tudjuk- magyarázza. - A használaton kívüli épületek eladásáról tárgyalunk, úgy véljük, ha ez sikerülne, és a pénz nem folyna az állam kasszájába, hanem adósságaink rendezésére fordíthatnák, fellélegezhetnénk. Valaha a kastélyt vagy 60 millió koronáért újították fel, jó volna túladni ezen is. Élni akarunk, harcolunk, mert meggyőződésünk: szükség van a rászorulók rehabilitálására, a hosszan tartó betegek ellátására szakosodott gyógyintézetre. A globalizáció helyett a „glokalizáció" korunk új kihívása: a lokalitásokat, azok identitását kell megőriznünk, s ötvözni a regionális kultúrát az egyetemességgel Tokaji dialógus négy ország magyar szervezetei közt HOGYA GYÖRGY DIALÓGUSOK 2003 - TOKAJ: A meghívó a tokaji Degenfeld palotába szól, ahol négy ország - Magyar- ország, Szlovákia, Ukrajna és Románia - magyar szervezeteinek, intézményeinek képviselői találkoznak, hogy információkat cseréljenek és kapcsolatokat építsenek ki. Tokaj apró főteréről indulunk a Degenfeld palotába, amely azoké a De- genfeldeké, akiknek pár száz évvel ezelőtt nagy szerepük volt abban, hogy beindult a kereskedelem a tokaji borral. A második emeleti faborítású tanácsteremben talán százan is összegyűltek, többségében ismerősök, olyan emberek, akik évek, évtizedek óta a magyar kultúra szolgálói, támogatói. Itt vannak Ungvár- ról, Beregszászról, Szatmárnémetiből, Kassáról, Rozsnyóról, Szep- siből, Nagykaposról, Szerencsről, Füzérről, Mecenzéfből stb. Megnyitó beszédében Riz Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet igazgatója hangsúlyozza: „Ki kell használnunk a románok, szlovákok, ukránok közelségét, abból kell kiindulnunk, ami van, abban kell meglátni a lehetőségeket.” Majd Csejtei István, a magyar Külügyminisztérium kormányzati főtisztviselője szólal fel, ismeri a vidéket, sokat kirándult Zemplén hegyeiben, személyes barátságok is kötik a vidékhez. Az EU-s csatlakozásról támogatási lehetőségekről beszél. Látszik, lelkes elkötelezettje a csatlakozásnak, már csak a hogyan részletkérdései érdeklik. Mikor azonban felsorolja a 2003-tól 2006-ig esedékes (magyarországi) támogatások összegét (2003-ban 200 mii-. lió, 2004-ben 270 millió, 2005-ben 500 millió és 2006-ban 620 millió euró), nem állja meg, hogy ki ne térjen arra, is, „a bővülés felvázolja az EU új finanszírozási lehetőségeit és az új tagországok közötti feszültségeket”. Nem lesz sétagalopp. „Az új tagországok fellendítik Nyugat- Európát, és az átalakulás motorjai lesznek” - mondja, majd hozzáteszi: „A csatlakozásnak mi vagyunk a fő nyertesei!” Hiszünk benne. A következő előadóban nem csalatkoztunk. Kvarda József szlovákiai kulturális államtitkár ugyanis nem jött el. Nem új dolog, nem is meglepő. A magyarság identitástudatának alakulása napjainkban (ez lett volna előadásának címe) olyan téma, amelyet - úgy tűnik - mással kell megbeszélnünk. Eljött viszont Dr. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, aki rögtön meg is lep bennünket egy új kifejezéssel. Ä globalizáció ellentéteként a „gloka- lizációt” tartja korunk új kihívásának, ami alatt az értendő, hogy a lokalitásokat, azok identitását kell megőriznünk, s meg kell kísérelni ötvözni a regionális kultúrát és az egyetemességet. Előadásának fontos mondanivalója, hogy „a csatlakozás rákényszerít arra, hogy kidolgozzuk az asszimilációellenes stratégiánkat,” valamint „a nemzeti autonómia érdekében „párhuzamos társadalmakat“ kell kiépítenünk. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram igazgatója számol be az állami alap múltjáról és az EU-s csatlakozás után várható változásokról. Az 1993-ban pár száz millióval létrehozott alap mára 7,5 milliárd forint fölötti összeggel rendelkezik, amelyet 11 szakkuratórium oszt szét. Komoly gondot okoz, hogy az EU-ban nem ismerik (el) az utófinanszírozást, bár véleménye szerint nincs ok az aggodalomra, ezzel együtt is igazodni tudnak majd az EU-s feltételekhez. A határon túli magyar műhelyek felé továbbra is nyitottak - 2001-ben és 2002-ben 200 millió forint támogatást hagytak jóvá erre a célra. Dupka Görgy Kárpátaljáról arról számol be, hogy szűkebb régiójában felvirágzott a szlovákigazolványok időszaka. Az eddigi 8000 helyett 18 000-en vallják magukat szlováknak, hiszen a szlovákigazolvány szinte kettős állampolgárságot biztosít (orvosi ellátásra jogosít, munkavállalási lehetőséget ad, lehetővé teszi az idegen országban - Szlovákiában - a lakásvásárlást stb.). Hazautazásunk előtt még meggyőződünk róla: Tokaj csak a szezonban él. A városban nem találunk egyetlen nyitott éttermet, ahol kedvünkre jóllakhatnánk. Hiába, hosszú még az út az Európa Unióba! VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DERŰSEBB ÉGBOLT, 1 ÉS 5 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOGIA Többnyire az egész ország felett derült lesz az égbolt. Néhol enyhe felhősödésre számíthatunk, esetleg némi esőre. A legmagasabb nappali hőmérséklet 1 és 5 fok között alakul. Gyenge, változó irányú szél, mely délnyugaton északira fordulhat, s elérheti a 3 és 7 m/s közötti sebességet. Éjszaka a levegő hőmérséklete -3 és -8 fok közé csökken. Holnap marad a maihoz hasonló idő, de reggelre helyenként ködre számíthatunk. Napközben mindenhol kiderül az égbolt. A legmagasabb nappali hőmérséklet -2 és 3 fok között várható. Ma csökken a negatív biometeorológiai hatás. Fizikai és szellemi teljesítőképességünk növekszik, a reakcióink felgyorsulnak. Csökkennek a reumás fájdalmak. A szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők azért ne erőltessék meg magukat, tartsák be az orvosok javaslatait. A labilis idegrend- szerűeknél és az alacsony vérnyo- másúaknál fejfájás és hányinger jelentkezhet. Reggel légzési nehézségre számíthatnak az arra érzékenyek. Holnap továbbra is a pozitív hatások érvényesülése várható. J^Manas-Tátra E3 é _ Besztercebánya BÜ / ( É H“1’’ ■&. pr 1 ^Komárom __ A Nap kel 07.31-kor - nyugszik 16.38-kor A Hold kel 00.09-kor- nyugszik 11.01-kor A Duna vízállása - Pozsony: 355, árad; Medve: 190, apad; Komárom: 275, változatlan; Párkány: 205, változatlan. Hétfőn jpöp: r világ ♦ Az ausztrál nemzetközi ♦ Havas-jeges pályákról ♦ Kapuzárás a rövidpályás teniszbajnokságon történt jelentik úszó Világ Kupában A túlélés érdekében eladnák a kihasználatlan épületeket (Somogyi Tibor felvételei)
