Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-24 / 19. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 24. TÉMA: ISKOLAI ALKALMASSÁG Q Szlovákiában a hatéves gyermekek körülbelül 10-15%-a minősül az iskolai életre alkalmatlannak Sok múlik az óvópedagógusokon Szigeti László oktatásügyi államtitkárt A szlovákiai gyerekek hány százaléka látogatja az óvodát, mikortól válik tankötelessé a gyermek, illetve milyen esetekben kérelmezhető a korengedmény? Szlovákiában, bár nem kötelező, a gyermekek 95%-a jár óvodába. A hatályos törvény értelmében minden, augusztus végéig hatodik életévét betöltött gyerek tankötelessé válik. A szeptemberi vagy a későbbi születésűeket fejlettségi vizsgálatnak vetik alá, és a vizsgálat eredményétől függően vagy korengedményt kapnak, vagy pedig - ez a ritkább - iskolába lépnek. A korengedmény megítéléséhez önmagában nem elegendő a szülői kérelem, pszichológusi szakvélemény is szükséges hozzá, (érvé) r»f-t ¥ M ettri'"t. i h Hím í< (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Nagymegyer/Tornal- ja/Szenc/Serke/Nagygé- res/Galánta/Komárom. A tanköteles korba lépett gyermekek iskolai alkalmasságának eldöntése szakemberek, köztük pszichológusok és nevelési tanácsadók feladata. Ezek a szakemberek azonban a gyermek fejlettségi vizsgálatát csak akkor végzik el, ha a szülők - vagy az óvópedagógusok javaslatára - felkérik őket. RÁCZ VINCE Nagyon sok múlik tehát az óvónőkön, akik az árulkodó jelek alapján kiválaszthatják a tanulásra még alkalmatlan vagy a kevésbé iskolaérett gyerekeket. Szlovákiában a hatéves gyermekek körülbelül 10-15%-a minősül az iskolai életre alkalmatlannak. Körképünkben arra kerestük a választ, milyen arányban szorulnak korengedményre a szlovákiai magyar, tanköteles korba lépett apróságok. Klempa Brigittától, a nagymegyeri Vasút utcai magyar óvoda igazgató- helyettesétől megtudtuk, az óvoda 25 nagycsoportosa közül előreláthatólag mintegy hét gyereket a szülők csak egy év késéssel íratnak majd be az iskolába. A tavalyi húszas csoportból négyen-öten halasztottak. „A szülők visszajelzései arról tanúskodnak, hogy az egy év nem veszteség, hiszen az első osztályban nagyon magasak a követelmények. S amikor a gyermek megkezdi a tanulmányait, már sokkal felkészültebb az iskolai kihívásokra. Az évet vesztett gyerekekkel általában mind a tanítóknak, mind a szülőknek kevesebb a problémája. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a legtöbb gyereknek jót tesz, ha egy év késéssel íratják be az alapiskolába. A szülői kérelem azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy a gyermek évet ismételjen, minden esetben igazoló orvosi szakvélemény szükséges hozzá, és az óvónő is véleményt nyilvánít a gyermek iskolaérettségéről. Általában közös megegyezés alapján születik a döntés” - mondta el az óvoda igazgatóhelyettese. Klempa Brigitta azt is hozzáfűzte: „Nekünk, óvónőknek természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy minden szülő eleve elfogult a csemetéjével szemben. Számolnunk kell azzal, hogy akadnak köztük, akik rossz néven vennék a javaslatunkat. Mi egy gyereket sem kényszeríthetünk arra, hogy évet ismételjen.” A tornaijai Iskola utcai szlovák-magyar óvodában eddig egyetlen, idén tanköteles korba lépő gyermek családja sem kért korengedményt, tájékoztatott Krokovai Zoltánná igazgató. Az óvoda egyetlen magyar osztályában úgynevezett vegyes csoportot alakítottak ki, melyben a 2 és 6 éves kor közti gyerekekkel foglalkoznak. Az óvoda igazgatójától megtudtuk: „Pillanatnyilag 20 gyerek látogatja a csoportot, közülük heten mennek idén iskolába. Egyébként ha rendellenességet észlelünk valamelyik gyermek fejlődésében, úgy látjuk, hogy még nem iskolaérett, felhívjuk a szülők figyelmét, vigyék el szakorvoshoz, és kérjék a fejlettségi vizsgálatát. Fontos, hogy körültekintően tájékoztassunk, hiszen ez minden szülő számára kényes kérdés. Véleményem szerint az évet ismétlő gyerekekkel a második évben részben már módosított tanterv alapján kellene foglalkozni, hogy ezzel is alkalmasabbá váljanak az iskolai életre, a rendszeres tanulásra.” Az óvópedagógus beszámolt a gyermek iskolai alkalmatlanságára utaló, legkönnyebben felismerhető jegyekről is. Ä legtöbb gyermeknél a túlzott fáradékonyság árulkodik arról, hogy még nem alkalmas az iskolai követelmények kellő szintű teljesítésére, vagy ha megterhelőek számára a 15-20 perces foglalkozások. Ezenkívül egyéb jelek - például a játékra való fokozott hajlam - is felkelthetik az óvópedagógusok és a szülők figyelmét. A szenei Fándly utcai óvodások közül tavaly tízen bizonyultak alkalmatlannak az első osztályos követelmények teljesítésére. Ez azonban kiugró adat, mivel évente átlagosan csak két-három gyerek, illetve szüleik kényszerülnek megküzdeni ezzel a problémával - mondta el Kincses Mariid igazgató- helyettes. „A nagycsoportosaink közül előreláthatólag idén is csupán két-három gyerek fog évet ismételni a pszichológus és a szüleik közös megegyezése alapján várható döntés nyomán. Kincses Mariid elmondta, előfordul, hogy nagyon nehéz eldönteni, valóban alkal- matlan-e az iskolai oktatásra és nevelésre a gyerek. Ezért fontos a szakorvos, a szülők és az óvodapedagógus együttműködése. A Rimaszombati járásban található Serke magyar óvodáját látogató gyerekek közül eddig csak a szeptemberben születetteknek kellett évet ismételniük. „Volt azonban arra is példa, hogy még a szeptemberi születésűek közül sem kellett mindenkinek évet halasztania, és az augusztus 31-e előtt született társaikkal egy időben - pár héttel tanköteles koruk előtt- kerültek az iskola első osztályába” - válaszolta kérdésünkre Csánk Edit igazgató. Egy másik kistelepülés, a Tőketere- besi járásban levő Nagygéres magyar óvodájának vegyes csoportjából valószínűleg csak egy gyereket nem íratnak be szülei az iskolába, mivel rendellenességek tapasztalhatók fejlődésében, ezért egyelőre nem alkalmas teljes mértékben az iskolai feladatok ellátására. „Egyébként idén a 17 fős csoportból összesen kilencen érik el a tanköteles kort még szeptember előtt. Közülük nyolcán biztosan iskolába mennek a jövő tanévben” - tájékoztatta lapunkat Czallár Klára, az óvoda igazgatója. „Nincs minden esetben pozitív hatással a gyermek fejlődésére, ha kétszer jár óvodába. Volt rá példa, hogy egy kislány, akit egy év késéssel írattak be szülei az iskolába, csak nagyon nehezen tudott beilleszkedni az osztályközösségbe. Feltehetően amiatt a csalódása miatt, hogy nem tarthatott a kortársaival, és nem velük egy időben ült iskolapadba” - tudtuk meg Varga Edittől, a galántai magyar óvoda igazgatójától, aki azt is elmondta, náluk csak elvétve kérelmezik a szülők gyermekük számára a korengedményt. A 15 nagycsoportosuk közül csak egy akadt, aki jövőre nagy valószínűséggel nem megy iskolába. A komáromi Béke utcai szlovák-magyar óvoda 19 fős magyar osztályából két gyerekről döntöttek úgy a szülők, hogy kérik csemetéjük fejlettségi vizsgálatát. Helena Fercíková igazgatónő úgy látja, azok a gyermekek, akik csak egy évet töltenek el az óvodában, sok esetben beilleszkedési problémákkal küzdenek az első években. Nehezebben létesítenek kapcsolatot társaikkal, mint azok, akik már 3-4 évesen is óvodába jártak, és megszokottabb számukra a kortársi viszony és a szüleik távolléte. 1. Nem biztos, hogy vigasztárgyat vihet magával az iskolába, de ha van neki, megtanulja „összekapni” magát. 2. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy minél többet játszhasson kortársaival. 3. Az iskola udvara ijesztő lehet. Nagy a zaj, a legtöbb gyerek nagyobb, mint ő és rohangál. Utazzunk tömegközlekedési járműveken, menjünk strandra. Tapasztalja meg a zsúfolt, zajos helyeket (pályaudvar, bevásárlóközpont). 4. Ha a tanár nem bírálja is, a gyerekek igen. A kritikák lehetnek megalapozottak, de kicsinyesek és rossz- indulatúak is. A gyereknek kellenek az önbizalmát növelő dicséretekre. Ha gyenge az önbecsülése, hamar összetörik. A magabiztos gyereknek is meg kell tanulnia elviselni a kritikát. Erősítsük önbizalmát, fejlesszük önuralmát. Tanítsuk meg arra, hogyan képes bátorítani saját magát. 5. Bármennyire szeretnék is, a tanítóknak nincs idejük minden gyerek mindegyik lépését megdicsérni. Mire elkezdi az iskolát, jó esetben nincs szüksége állandó biztatásra, de még mindig sokat kell dicsérni, és tudnia kell, hogy a szülei büszkék az eredményeire. De óvakodjunk a túldicséréstől is (pl. a kész képet tegyük ki a falra, ne pedig pontról pontra dicsérjük a készülő művet). 6. A kicsik a felnőttek lába alatt szeretnek játszani. Fokozatosan le kell szoktatni őket arról, hogy mindig a szüleikkel akarjanak játszani. Várjuk el tőle, hogy kiválassza a játékát, egyedül játsszon vele, utána tegye el. 7. A meseolvasás, a tévénézés, az autóban való utazás, a házimunkában való részvétel, a fürdőkádban való játék a napi program része. A mozgékony gyerekeknek emellett zajosabb játékokra is szükségük van. Ha megtanulja, hogy a „zajos időszakban” kiabálhat, sikítozhat és rohangálhat, képes lesz kivárni az iskolai szünetet, és akkor kiereszteni a gőzt. Gyakoroltassuk vele az asztalnál ülve evést. Meg kell tanulnia kivárni, míg rá kerül a sort, befejezni, amit elkezdett. Játsszon összpontosítást igénylő játékokat. 8. A szülők általában olvasnak a gyerekük arckifejezéséből és testtartásából, így előre tudják, hogy mire van szüksége. A tanár és a többi gyerek nem képes erre. Várjuk meg, míg szól, még ha tudjuk is, mit szeretne. Kérdezzük ki, mi történt vele aznap, még ha együtt voltunk is. Kérjük ki a véleményét, és vegyük figyelembe a kívánságait. Várjuk el, hogy mondja ki, mit szeretne, és engedjük is meg neki. Szavakkal mondja el, ha figyelemre van szüksége, ne könnyekkel vagy rosszalkodással. Mondjuk meg neki, hogy szólhat, ha egy kis babus- gatásra vágyik. Ezt úgy értethetjük meg vele, hogy mi is ölelést kérünk tőle, amikor rossz a kedvünk. 9. Nem minden gyerek van a birtokában minden szükséges készségnek, de aki igen, az ügyesebbnek érzi magát. Segítsünk neki önállóan dolgozni, hogy befejezze, amit elkezdett, figyeljünk az apró részletekre. Biztassuk, hogy tanuljon meg bánni a ceruzával, ismertessük meg az írott szavakkal és a számok fogalmával. Értse meg, mi az a munka. 1. El kell viselnie, hogy távol van a szeretteitől. 2. El kell viselnie az idegeneket. Tudnia kell, hogyan közeledjen a társaihoz, és hogy az idegenekből barátok lehetnek. 3. El kell viselnie a tömeget. 4. El kell viselnie a kritikát. 5. Váltakozó mennyiségű dicséret mellett kell dolgoznia. 6. Egyedül kell dolgoznia. 7. Nyugodtan, egy helyben kell ülnie és csendben figyelnie. 8. Ki kell tudnia fejezni szavakban, mit szeretne. 9. Birtokában kell lennie a szükséges készségeknek. A szekemberek szerint az első osztályosoktól feltétlenül megkívánt alkalmazkodóképesség összetevői: a helyzetmegértés, a feladattudat és a teljesítmény igénye Milyen módon vizsgálják az iskolaérettséget a pszichológusok ÖSSZEÁLLÍTÁS Amikor a pszichológus megpróbálja eldönteni, iskolaérett-e a gyerek, azt kell előre látnia, képes lesz-e megfelelni bizonyos alkalmazkodási követelményeknek. Képes-e négy órán át meghatározott szabályok szerint viselkedni. Nyugodtan ülni a padban, figyelni a tanító szavára, válaszolni kérdéseire, és csak akkor megszólalni, amikor engedélyt kap rá. Az iskolák többségében még mindig a tanító magyaráz és kérdez, a gyerek figyel és felel (szóban, írásban vagy rajzban). Mindez viselkedési állandóságot, nagy belső fegyelmet igényel. A gyereknek le kell küzdenie azt az igényét, hogy azonnal közölje, ami az eszébe jut; azonnal kimondja, amihez kedve van; abbahagyja a foglalkozást, ha elunja, és máshoz kezdjen. Van olyan gyakorlat is, amely az iskolára való alkalmasságot az értelmi színvonalhoz köti, és elsősorban az intelligenciát méri. A gyerekek egy kis részénél, 5-6%-ánáI, valóban szükség van erre. Az elsősöktől jelenleg általában megkívánt alkalmazkodóképesség a következő összetevőkkel írható le: helyzetmegértés, feladattudat és a teljesítmény igénye. A gyereknek globális - tevékenységének, viselkedésének részleteire is kiható - élménye van arról a változásról, amit az iskola jelent, és magáról az iskoláról is. Ez nem annyira szavakkal kifejezhető tudásban, mint inkább beállítódásban mutatkozik meg; a belső kényszernek abban a feszültségében, amit kötelességnek nevezünk. Az iskolai helyzetet az a gyerek érti meg, aki érzi, tudja, hogy elkezdődött valami új, ami sokáig fog tartam, s a végén belőle tanító lesz vagy sofőr, vagy pilóta. A gyereknek rá kell hangolódnia arra, hogy tekintélyes személyek által kijelölt feladatok elvégzését előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. A gyerek viselkedésének indítékrendszerében új mozzanat az a feszültség, hogy elsajátítson egy készséget, ügyességet, tudást, és ezzel létrehozzon valamit. A játékos cselekvésnek olyan indítékai mellett, amilyen a funkciógyakorlás és a közvetlen örömszerzés, most hosszabb lejáratú cselekvésre sarkalló motívumként lép fel a teljesítmény öröme. Ebbe már belejátszhat az eredmény különválása a cselekvéstől és a remélt siker is. Ezzel a gyerek tevékenységében egyre jobban elhatárolódik a játék a feladattól. Az oktatási rendszerben elvárják a gyerektől, hogy a két közeg - a játék és a feladat - a tudatélményében is elkülönüljön, és hogy a kisiskolás ne csússzon át észrevétlenül a kiszabott feladatból a kötetlen játékba. Az általános alkalmazkodási követelmények mellett az iskolába kerülő gyerektől bizonyos értelmi képességet is elvárnak: kiterjedt emlékezeti befogadást, a kérdéshez igazodó felidézés készségét, különösen a minták követését. Jelentősége ennek azonban csak a már említett, esetleg fogyatékosnak tekinthető gyerekeknél van. Bármilyen sokrétű is ez az alkalmazkodási követelményrendszer, a gyerekek nagy része mégis eleget tesz neki néhány hónap alatt, aránylag kevés zökkenővel képes venni az iskolai akadályokat. Ez egyebek közt annak tulajdonítható, hogy a hatodik-hetedik életévben olyan fordulat következik be a gyerek fejlődésében, amely elősegíti a viselkedés állandósulását. Ez a lélektani és pedagógiai tapasztalat vezethette az iskolaszervezőket számos országban arra, hogy a tankötelezettség kezdetét a hatodik-hetedik életévre tegyék. Ebben a korban jelentős fordulat következik be a testi fejlődésben. Az öt és fél-hétéves kort „első alakváltozásnak” is szokták nevezni. Megváltozik a testhossz a váll- és medenceszélességhez, valamint az alsó végtag hosszához viszonyítva, s így a gyerek nyúlánkabb, fiúsabb vagy lányosabb benyomást kelt. Egyik legfontosabb eseménye ennek a fordulatnak az, hogy erősen csökken a gondolkodás érzelmi telítettsége. Az indulatok elhárítása háttérbe szorítja a képzetáramlásban a vágyteljesülés igényét. A gyereket így nem készteti az azonnaliság; nem kell, hogy játékban, képzeletben rögtön beváltsa kívánságait. Nem sodotja el olyan könnyen az indulati feszültség, mint eddig, s így a feladat, a külvilág követelménye fölébe kerekedhet a játék és a képzelet örömszerzésének. Ezzel a cselekvések indíték- hátterének (motivációs bázisának) az aránya változik meg. A környezet követelményei nagyobb szerepet kapnak az indítékok közt, s ami még fontosabb: tudatosabbak lesznek. Ez főként az érdeklődés fokozódásában és tárgyiasodásában, valamint az ismeretszerzés igényében nyilvánul meg. Nemcsak megéli a helyzeteket, hanem van már valami halvány átélési tudata is. A tudatosságnak és az önismeretnek olyan kezdeményei ezek, amelyek évek múlva válnak csak a lelki élet vonásaivá. Mivel már egy kicsit szemlélője is önmagának, az eredmény is fontos neki, s a valósághoz is hozzáméri, amit csinált, elkezdi a saját teljesítményét megítélni: „ez jó”, „ez nem sikerült”, „ez nem olyan, mint amit az óvó néni vagy a tanító néni rajzolt”. „Radírkorszaknak” is nevezik ezt az időszakot, utalva arra, hogy a kisiskolás csaknem annyi időt tölt el radírozással, javítgatással, mint írással, rajzolással. Beletartozik a hétéves kori fordulatba a társkapcsolatok átalakulása is. A gyerek egyre gyakrabban tekint ki a családi környezetből, és teremt tartalmas kapcsolatot egykorú társaival. A hetedik életévnek ez a fordulata sokkal kevésbé érinti a gondolkodást, mint az érzelmi és a társas fejlődést. A gondolkodásban a fordulat körülbelül egy évvel később következik be. (rv, o) Mi vár a gyerekre az iskolában?
