Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-24 / 19. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 24. Riport Lucikát és Andreát két hónapos korukban választották szét 11 órás műtéttel: most elevenek, vidámak, bár éppen kissé nyűgösek a torokfájás miatt Háromévesek a várhosszúréti sziámi ikrek A 700 lakosú Várhosszúrét falu krónikájába egyszer bizonyára belekerül az a három évvel ezelőtti esemény, amely alapjában változtatta meg egy család életét, és ami miatt a média azóta is visz- sza-visszatér a családhoz. 2000. január 21-én, a reggeli órákban a rozsnyói Szent Borbála kórházban Tóth Melitta sziámi ikreknek adott életet. KOVÁCS ÁGNES Ók voltak Szlovákiában az első sziámi ikrek, akiket sikeresen elválasztottak. Andrea és Lucia előtt öt évvel már születtek összenőtt gyerekek Ólublón, akiket, mivel egy szívük volt, nem is próbáltak szétválasztani. Amikor megérkezem a Tóth családhoz, a családfőn kívül mindenki otthon van. „A gyerekek betegek, mind a hárman” - fogad Melitta asszony. Három gyerek: az iker kislányoknak van egy nyolcéves nővérük, Melitta. A gyerekek csak pár pillanatig méregetnek idegenként, aztán megszólal Andrea (vagy Lucika, nem tudom, mert olyan egyformák), és azt kérdezi, mit hoztam. Szerencsére, volt a táskámban egy banán, végül azon osztoznak a lányok. Melitta aszszony elmeséli, hogy a két kislány a hasizomnál és a farcsontnál nőtt össze, s a vastagbelük volt azonos, de azt műtéti úton sikerült kettéválasztani. Majd megmutat egy újságot, amelyben látható egy kép a sziámi ikrekről. Andrea és Lucia császárvágással születtek, együtt 5630 grammal. „Szerencsére jó súllyal születtek, a legnagyobb inkubátorba alig fértek be.” Arra kérem az édesanyát, mesélje el terhességének körülményeit. „A nyolcadik hónapig azt mondták, egy gyermeket hordok a szívem alatt. A nyolcadik hónapban vette észre Lesko doktor úr, hogy kettő van belőlük. Ám, hogy milyen állapotban vannak, arról ő sem mondott semmit. Szerintem nem vette észre. Később, a szülés után azt hallottam, hogy rosszul volt, amikor meglátta az ikreket.” Nincs is min csodálkozni, hiszen erre nemhogy a rozsnyói kórház, de egyik kórház sincs felkészülve. Óvatosan tudakolom, mit érzett, amikor meglátta az újszülötteket. „Először nem is mondtak semmit, pedig kérdeztem a nővéreket. De ők azt válaszolták, majd jön a doktor úr. Végül egy doktornő közölte velem az igazat, de ő is csak annyit mondott, hogy jól vannak, egészségesek, csak egy kicsit össze vannak nőve farral. Én meg azt hittem, az izomzatúk nőtt csupán össze, gondoltam, azt könnyen sikerül elválasztani egymástól. Amikor pedig végre megláthattam őket, hirtelen csak az jutott eszembe, hogy édes Jézuskám hogy fogtok így élni.” Közben Lucika (vagy Andrea?) cumit kér, s mikor megkapja, megnyugszik és csendben hallgatja a beszélgetést. Melitta asszonyt az orvosok nyugtatták, hogy minden rendben lesz. Ő pedig bízott a szavukban. Mi mást tehetett volna? „Előbb elvitték őket Kassára, majd tíz nap után követtem őket én is. Onnan Prágába küldtek minket, a Motol kórházba, ott voltak egy hétig, engem viszont hazaküldtek. Pedig kétszer is felutaztam. Aztán onnan a gyerekeket visszaküldték Kassára, majd pedig Pozsonyba. Az utazás fáradalmait követték a műtétek. Jaroslav Simán profesz- szor februárban operálta őket először, melynek során a vastag belet kettéválasztotta. Akkorra már a babák egy kilót lefogytak, hiszen infúzióval táplálták őket, felváltva hánytak, mert nem tudtak merre üríteni. Az emésztésüket egy homokóra elvéhez lehetett hasonlítani. A kettéválasztott végbelet pedig kitették a hasfalukra és katétert csatlakoztattak hozzá. Ezután aggódva várta mindenki, hogy megindul-e a csecsemők emésztése. „Szerencsére megindult, elkezdtek enni, rá egy hónapra felerősödtek.” Március 28-án választották szét Négy hölgy egy családban. A két Melitta és az ikrek. (A szerző felvételei) őket 11 órás műtéttel, két hónapos korukban. Az idén három évesek, elevenek, vidámak, bár most kissé nyűgösek a torokfájás miatt. A lányokat még pelenkázzák, de nem ez a fontos. Hanem az, hogy élnek. „Az orvosok igyekeztek minket felkészíteni a legrosszabbra is. Azt is lehetségesnek tartották, hogy nem fognak tudni járni, tolókocsiba kényszerülnek, vagy ha a műtét után nem indul meg az emésztés az is megtörténhetett volna, hogy vissza kell őket operálni eredeti állapotukba.” Szerencsére mindezek a feltételezések nem váltak valóra. Senki nem venné észre a lányokról, hogy valami miatt mások mint a többi hasonló korú kisgyerek. A kislányokkal azért hetente rehabilitációra kell járniuk, hogy az izmaik megerősödjenek. Rendszeresen felkeresik a nefrológust, az ortopéd szakorvost. Sajnos, egyelőre vég- bélkivezetést kell náluk alkalmazniuk, amelyet Simán professzor szerint 4-5 éves korukban lehet majd elhagyni. Közben megérkezett László is a munkából. László a méhészkei kőbányában dolgozik. Amolyan mindenhez értő alkalmazott. Amikor megkérdezem tőle, hogy a faluban mit szóltak a családban történt nem mindennapi eseményre, azt válaszolta, hogy szerinte titkolt sajnálatot éreztek irántuk az emberek. „De a szomszédok minden nap átjöttek, ahogyan tudtak, segítettek. A nagyszülők pedig szintén sokat voltak körülöttük.” A nyolcéves Melitta ötéves volt, amikor testvérei születtek. „Akkor nem is mondtuk meg neki, persze, érezte, hogy valami nincs rendben. Azóta már tisztában van a dolgokkal, hiszen nagy, értelmes kislány lett. Amikor a lányok félévesek voltak, és hazajöttünk Pozsonyból a kórházból, csodálkozott, hogy miért van katéterük. De most már ezt szinte természetesnek veszi.” Érdekel, hogy szükséges-e különleges étrend vagy bánásmód a gyerekeknél. Amikor a kórházból hazakerültek, egy ideig kímélő étrendet vezettek be, de a lányok mindent megehetnek. Persze, azért az evést nem szabad túlzásba vinniük. De ha elutaznak évente egyszer ellenőrzésre Pozsonyba, az ikrek rögtön hasmenést kapnak. Talán a víztől vagy a környezetváltozástól. Nem tudni. Az is lehet, hogy a tipikus kórházszagtól. Idén kihagyhatták a fővárost, mivel a nyáron Simán professzor látogatta meg a családot. Melitta asszony még három évre meghosszabbította anyasági szabadságát, főként azért, mert a katéterek miatt nem engedheti őket egyedül óvodába. De legalább egy pár órára eljár majd velük az oviba, hogy a lányok közösségben is mozogjanak. Igaz, jegyzi meg László, náluk a nyári időszakban általában egy kisebb óvoda gyűlik össze a sok ismerős és rokon gyerekekből. Az egyébként várható volt, hogy Melitta ikreknek ad életet, hiszen Egyformán örültek a születésnapi tortának az édesapja testvérének és az édesanyja testvérének a családjában vannak ikrek, de a férje nagy- nénjének is ikrei vannak. Ennek ellenére a második terhességénél nem tudakolták meg, hogy fenn- áll-e a lehetőség. Szerinte akkor jobban figyeltek volna Rozsnyón a terhességére. Azt firtatom, mivel indokolták az orvosok, hogy sziámi ikrei születtek. „Egyrészt azért, mert egypetéjű ikrek voltak, s vagy későn kezdtek osztódni, vagy nem volt helyük az osztódásra. A genetikus szerint azért is fordulhatott ez elő, mert az anya szervezete nem a petesejt szétválását erősítette, hanem rendellenes fejlődésnek indította a magzatok szervezetét. Az is lehetséges ok, hogy mivel akkor a tejcsarnokban dolgoztam, a sajtgyártásnál nagy gépeket kezeltem, és megnyomhattam a hasamat, aminek következtében nem tudtak osztódni.” Az érdekel, hogy érzelmileg, hangulatilag mennyire vannak egy hullámhosszon a lányok. Melitta asszony elmondja, mindig egyszerre betegednek meg - bár nem gyakran -, de egyszerre gyógyulnak is ki. Ha az egyik szomorú, és sír, a másik is. De érdekes, hogy nagyon gyakran külön játszanak, ám általában ugyanazt. Ha a nővérük valamelyikükkel összekülönbözik, a másik azzal próbálja védeni, hogy „miért bántod a testvéremet”, mintha Melitta nem lenne a testvérük. „Az én unokatestvéreim is egypetéjűek. Már harmincon túl vannak, de minden áldott nap látniuk kell egymást.” Melitta asszony elmesél egy történetet, ami vele esett meg épp terhessége idején. Az egyik kolléganőjével beszélgettek a sziámiiker- állapot témáról. Melitta akkor azt kívánta, hogy neki ne legyenek ilyen gyerekei. És mégis megtörtént. Azóta, hogy Andrea és Lúcia megszülettek, figyelnek, és másként figyelnek oda a hasonló szenzációs hírekre. Azóta sokat foglalkoztak velük az újságok, sokszor már talán zaklatásnak is veszik. De Melitta asszony azt mondja, nem utasítja vissza őket, már hozzászoktak. Ez ezzel jár. Amikor kilépek a házból, hallom, hogy László telefonhoz hívja nejét. Simán professzor van a vonalban. A család megkért, hogy az újság hasábjain keresztül tegyük lehetővé köszönetnyilvánításukat és hálájukat mind az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak, mind pedig a Sideria egészségügyi biztosítónak, amelyik költségeik tetemes részét fedezte, és azóta is támogatja őket. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: ESŐ, 2 ÉS 6 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 07.32-kor - nyugszik 16.36-kor A Hold kel-------nyugszik 10.40-kor A Duna vízállása - Pozsony: 350, árad; Medve: 200, árad; Komárom: 275, árad; Párkány: 205, árad. Borult lesz az égbolt ma is, helyenként esőre, havas esőre kell számítani. A hóhatár 1000 méterre nő. Délutánra az ország néhány részén felszakadozik a felhőzet, némi napsütéssel számolhatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 2 és 6 fok között várható. Északnyugati, északi irányú szél, 3 és 7 m/s közötti sebességgel, délnyugaton akár a 10 m/s-ot is elérheti. Éjszaka a levegő hőmérséklete 0 és -4 fok közé csökken. Holnap marad a borús idő, enyhébb havazás bárhol várható. A legmagasabb nappali hőmérséklet 1 és 3 fok között alakul. Ma némileg romlik az időjárásra érzékenyek egészségi állapota. Erősödhet a fejfájás, a régebbi sebhelyek újra fájni kezdhetnek. Csökken a koncentrálókészségünk, lassul a reakcióidőnk, rosz- szabbodik a szellemi és fizikai teljesítőképességünk. Idegesség, depresszió bárkinél jelentkezhet. A mozgásszervi, főleg reumatikus betegségekkel küzdők sem számíthatnak ma javulásra. Gyomorfájás, emésztési problémák az idősebbeknél fognak jelentkezni. Holnap enyhe javulás várható a biometeorológiában. Holnap CSALÁDI KÖIl HÉTVÉG! MAGAZIN ♦ A Szentírás nem csak imára buzdít ♦ Kisandor, a család réme ♦ Legközelebbi konditerem: a lakása
