Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-23 / 18. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 23. KOMMENTÁR WKKKKKM Türelmi száz nap SIDÓ H. ZOLTÁN A Dzurinda-kabinet valójában nem kapta meg azt a - nyugati po­litikai viselkedéskultúrából begyűrűzött - 100 napnyi türelmi időszakot, amikor is nem illik különösebben ostorozni a miniszte­rek munkáját. Az őszi parlamenti választásokból kikerült kormány tevékenysé­gét a kezdetektől fogva kritikusan szemlélték a kívülállók. Ennek oka, hogy a jelenlegi kabinet valójában azt folytatja, amit az elő­ző, ugyancsak Mikulás Dzurinda által irányított elkezdett. A foly­tatás helyett talán a halogatás behozása kifejezés volna igazán pontos, mivel tavaly a szeptemberi vokscsata miatt - legalábbis a gazdaság terén - gyakorlatilag leállt az élet. A 2002-ben haloga­tott népszerűtlen lépéseket viszont most egyszerre zúdítják a pol­gárokra, ami helyenként indokolt feszültségeket okoz. A ma 100. napja ténykedő kormány legfontosabb gazdasági tette az idei állami költségvetés végső formába öntése és elfogadtatása volt. A büdzsé ugyan nagyon takarékos, de legalább nem ködösít, és a tényleges hiánnyal szembesít minket. A másik legfontosabb lépése, hogy volt mersze a radikális áremelések keresztülvitelére, a szociális támogatások lefaragására, az egészségügy reformjára. A szigorú reformok sok olyan területet is érintenek, amely mind­eddig tabu volt, elég csupán a vasút vitatott járatritkítására gon­dolnunk. Ezek külön-külön mind elengedhetetlen tennivalók, azonban így egyszerre ömlesztve sokkhatást okozhatnak mind a polgárok, mind a gazdaságban tevékenykedők körében. A 100 nap tehát bővelkedett döntően fájdalmas, a pénztárcánkat kimerítő lépésekben, ezért jó volna, ha Ivan Miklós pénzügymi­niszternek igaza lenne, aki szerint ez volt az utolsó megszorító csomag. Ehhez persze az is kell, hogy az ország mindenkori kor­mánya né a napi érdekek, a választási ciklusok alapján irányít­son, hanem legalább középtávon gondolkodva és a világ trendjeit követve. Talán ennek első jele Szlovákia óriási sikere a Peugeot- Citroén autógyárért folytatott közép-európai versenyben, amikor is a rögtönzést, részérdekeket háttérbe szorította a hosszú hóna­pokon át folytatott tudatos és összehangolt munka. JEGYZET- Miattam havazhat, aztán zuhoghat is jó sokszor, ha az árak is ugyanígy esnének, és nem csak most, az ünne­pek után... (Peter Gossányi karikatúrája) Cseh államfőválasztás: Milos Zeman, Václav Klaus, Jaroslava Moserová a ringben Ismétlés esélyes nélkül? Kifutott a gyorsvonat SZÁSZI ZOLTÁN Megy Lajos bá’, be a városba. A reggeli vonathoz már vagy húsz éve nem jött ki, de most azzal kívánja megtenni az utat. Nehéz posztókabátjából még nehezebb naftalinszag terjeng. Szálegyenes az öreg, kemény az ingnyak, az ünnepi kalap a fején, meg a bőrkesztyűje van nála, amelyet már csak igen ritkán hord, mert a bütykös, reumás ujjait alig bírja bele­tuszkolni. Megveszi a jegyet, leül az ab­lakhoz, és nézi a tájat. Kérdik tőle utazó szomszédjai, hová is indult ebben a vacak ködös, csúszós időben, mikor csak az utazik, akinek nagyon muszáj? Lajos bá’ csendes, határozott hangján csak annyit mond, hogy megy koszorút rendelni. Elhallgatnak az útitársak, és mindegyikük hirtelen azon kezdi törni a fejét, minek az öregnek a koszorú. Nem tud­nak róla, hogy bárkije is meg­halt volna az öregnek. Helyben a fénysebesség többszörösével terjednek az ilyen hírek. Igaz, most mással van elfoglalva a falu. Azzal, hogy még talán hétszer-nyolcszor utaznak a kis helyközi motorvonattal, aztán Isten veled, vasút, mindenki úgy megy majd munkába, ahogy tud. Morognak is az emberek, latol­gatják, mi lesz ebből, szidnak kormányt, vasutat, politikust, képviselőt mindegyiknek min­den felmenőági nő- és férfiro­Bukna az egész kormány A szlovákiai kormány legkisebb tagja a koalícióból való kilépés­sel fenyegetőzik - írja az oszt­rák lap. A liberális Új Polgári Szövetség (ANO) elnöke, Pavol Rusko azt állítja, bizonyítékai vannak arról, hogy a szlovák titkosszolgálat Mikulás Dzurin­da kormányfő utasítására le­hallgatta őt, és lejárató infor­mációkat akart gyűjteni a párt több vezetőjéről. Mikulás Dzurinda miniszterelnök szerinte azt konát felemlegetve. Különösen az a legutóbbi kitétel mérgesíti az embereket, hogy nem kell elkényelmesedni, elő kell venni a biciklit meg a garázsolt au­tót. Nem igazán tenné a kalap­ja mellé dísznek senki, amit er­re a javaslatra összehordtak a helyiek. Lajos bá’ rendíthetetlenül fi­gyeli a tájat. Mintha búcsúz- kodna. Végig a lankákon a szűzi hó, kicsi őzcsapat ballag az Ipoly felé az ivóhelyére, a zúzmarás nyárfák és fűzek ága­iról lepillednek a fagyott pilla­natcsodák. Az ő lelkében pedig valami fojtogató szomorúság. Mert valaha még ő is ezen a sínpályán utazgatva élte min­dennapjait, ezeken a lassító, ki­kopott váltókon szunnyadozott el, ha este jött mindennapos munkájából hazafelé. Hát elha­tározta, ha törik, ha szakad, valamit tenni fog. Tüntetni nem akar, választani se nagyon már, de az utolsó vonatot, azt nem lehet csak úgy elengedni. Elő fogja keresni azt az egy li­ter, régen eltett jófajta szilva­pálinkát, amelyet a saját teme­tésére készített be a kamra alsó polcára. Meg hoz egy koszorút. Olyan háromszáz koronát szánt rá, de akkor abban le­gyen piros is, fehér is, meg le­gyen szép fenyőből az alapja. Hogy majd a faluból kiinduló utolsó esti személyvonat üt­közőjére ráakassza a koszorút, a liter pálinkát meg odavág­hassa a sínekhez. Aztán szép csendben eldúdolja a régen a hideg földet ölelő Mariskájá­nak a kedvenc nótáját, hogy: „A faluból kigurult a gyorsvo­nat, azon viszik katonának pá­romat...” próbálta bizonyítani, hogy kap­csolatban állnak az közép-szlo­vákiai alvilág főnökével, akit nemrég a kormányfő személye­sen jelentett fel. Ruskóék távo­zása a kormánykoalícióból Mi­kulás Dzurinda bukását is je­lentené -jegyzi meg a cikkíró. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke szerint a leg­újabb belpolitikai botrány sem­miképpen sem kedvez Szlová­kia nemzetközi helyzetének. Az ország NATO- és EU-csatla­kozása előtt az ilyen viták nem segítik a kormányzást. Az MKP elnöke ennek ellenére bízik benne, hogy a dolog elsimul. Ahogy a január 15-én lezaj­lott cseh államfőválasztás­nak nem volt győztese, úgy a holnap sorra kerülő ismételt voksolás előtt elmondható: nincs egyértelmű esélyes. KOKES JÁNOS A jelek arra mutatnak, hogy a leg­nagyobb eséllyel az 58 éves volt szo­ciáldemokrata pártelnök-kormány­fő, Milos Zeman pályázik Václav Ha­vel február 2-án megüresedő ál­lamfői bársonyszékére. A 61 éves Václav Klaus egykori kormányfő, polgári demokrata pártelnök hely­zete valamivel gyengébbnek látszik, a 73 éves szenátor asszony, Jarosla­va Moserová pedig jelentősen le van maradva a rendszerváltás utáni cseh politika két meghatározó sze­mélyisége és nagyja mögött. A lát­szat - mint tudjuk - sokszor csal, s ha ehhez hozzátesszük a cseh ál­lamfő-választási rendszer specifiku­mait is, azonnal rájövünk, hogy a holnapi küzdelem, amelynek szín­helye a hagyományoknak megfe­lelően ismét a prágai vár, ott is a Spanyol Terem lesz, mégis igen nyi­tott, sőt majdnem háromesélyes. Elsősorban azt kell tudatosítani, hogy a cseh államfőt a parlament két háza válaszba meg együttes ülé­sen, s az egyik jelöltnek sincs egyér­telmű többségi támogatása a két ka­marában. Nem szabad feledni azt sem, hogy a 2. fordulóba a képvi­selőházban és a szenátusban legjob­ban szereplő jelölt jut. A 200 tagú képviselőházban nyilván az fog dön­teni, hogy melyik jelöltet fogja tá­mogatni a 41 tagú kommunista frak­ció. Ebben a házban Moserovának semmi esélye sincsen. A szenátus­ban viszont kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, s megtörténhet, hogy Moserová kapja a legnagyobb támo­gatást, s ezzel a „titánok” egyikét ki­üti a további játszmából. Bár ez elég nagy meglepetés lenne, de az adott erőviszonyok között nyugodtan megtörténhet. A 2. vagy a 3. fordu­lóban a megfigyelők szerint már Moserovának nincs esélye. A nagy kérdés az, hogy a 3. fordulóban Rongálás vagy annál több? Pár napja olvastam az Új Szóban, hogy Dél-Szlovákiában lassan, de biztosan fogynak a magyar nyelvű feliratok. A cikk annak kapcsán jelent meg, hogy Szlová­kiában magyar nyelvű óriásplaká­tok jelentek meg. A szerző me­gemlítette, hogy mi milyen könnyen lemondunk a kétnyelvű táblákról. Sajnos, a cikkírónak igaza van. Komáromban a vasúti pályaudvar közelében van egy aluljáró. Nagyon jó szolgálatot megkapja-e bármelyik jelölt a végső győzelemhez szükséges többséget. Nem kevesen vannak, akik azt állít­ják, hogy nem, s az államfőválasztás ezúttal is sikertelen lesz. Mindezek persze találgatások, mert az, hogy ki kire fog szavazni, lényegében a ku­lisszák mögött dől el, tehát egyfajta kupeckedés eredménye. Ez a válasz­tási rendszerből adódik. Ugyanak­kor semmiféle megállapodásnál sem lehet biztosra menni, mert a szavazás várhatóan ismét titkos lesz - erről az ülés elején döntenek min­dig a honatyák, s utólag nem lehet kideríteni, hogy ki kit támogatott. Mivel a politikai erők - a Klaust tá­mogató Polgári Demokratikus Párt kivételével - belül is megosztottak, s a kulisszák mögötti megegyezések természetesen nem nyilvánosak, csak sejteni lehet, hogy az egyes je­löltek mit is ígértek támogatásuk el­lenében. Zeman biztosan számolhat Támogatják az eddigi államfő-választási rend­szer megváltoztatását. a szociáldemokrata képviselők és szenátorok többségének a szavaza­tával. Klaust a Polgári Demokratikus Párt összes honatyája támogatja ugyan, de ők kevesebben vannak, mint a szociáldemokraták. Mosero­vá csak a függetlenek és a kis pártok embereinek egy részénél mehet biz­tosra. Nyilván nem véleüen, hogy Zeman külön tárgyalt Miroslav Gre- benícek kommunista pártelnökkel, s ellátogat a kommunisták frakciójá­ba is. Klaus szintén tárgyal, s mind­ketten egybehangzóan jelzik, hogy megválasztásuk esetén ők a többi párttal teljesen egyenrangú partner­nek vennék a kommunistákat, s bi­zonyos magas állami hivatalok kom­munista kézbe adása sem idegen tőlük. Ez teljesen más hozzáállás, mint amilyenben a kommunisták­nak a tízéves Havel-korszakban volt részük. A kommunisták nyilvánosan azt hangoztatják, hogy számukra mindkét jelölt elfogadható. Nem tit­kolják ugyan, hogy Zeman közelebb áll szívükhöz, de azt sem, hogy tá­tesz, mivel gyorsan és biztonságo­san lehet benne közlekedni. A lé­tesítmény homlokzatán eredeti­leg két nagyméretű tájékoztató táblát helyeztek el. Annak rendje és módja szerint fent volt a szlo­vák, alatta pedig a magyar nyelvű tábla. A két különálló táblán - jól áttekinthetően - hasznos tudni­valók voltak az átjáró használatá­val kapcsolatban. Még a nyár fo­lyamán vandál kezek a magyar nyelvű táblát darabokra törték. Csak egy csonk maradt ott, ahol a csavarok tartották. Máig érthetet­len számomra, hogy tudták szét­verni a táblát, mivel viszonylag mogatásuknak ára van. S hogy vé­gül is ki ad többet, vagy tud többet adni, az a kulisszák mögötti tárgya­lásokon dől el, amibe nem igen van beleszólása a kisembereknek. S ez az, ami nem nagyon tetszik a cseh választópolgároknak. Felmérések szerint döntő többségük támogatja az eddigi államfő-választási rend­szer megváltoztatását, s a közvetlen választás bevezetését. Ez nyilván de­mokratikusabb módszer, mert lehe­tetlen lenne a kulisszák mögött megegyezni, ehelyett az állampol­gárokat kellene meggyőzni. Bár ter­mészetesen itt is lehet tévedni, s rossz elnököt választani, de az em­berek csak magukat okolhatnák, hogy ismét bedőltek valakinek. Ugyanakkor egy, közvedenül a la­kosság által megválasztott ál­lamfőnek egészen más lenne a legi­timitása, mint annak, aki a pártok megegyezése alapján kerül az ősrégi Hradzsinba. Jegyezzük meg, hogy a cseh királyok székhelyén eddig ki­lenc csehszlovák és egy cseh köztár­sasági elnök dolgozott. Az utolsó csehszlovák, majd az első cseh elnök Václav Havel volt. Utódja a Hradzsin tizedik elnöke lesz. A lakosságnak az államfőjelöltek lényegében mindhárman azt ígérik, hogy köze­lebb -kívánnak kerülni a „néphez”, gyakrabban szeretnének találkozni az egyszerű polgárokkal, ritkábban és megfontoltabban osztogatnák a kegyelmet, stb. Ha a megismételt cseh államfővá­lasztás is sikertelen lesz - amit kizár­ni nem lehet -, nagyon valószínű, hogy megváltozik a cseh elnökvá­lasztási rendszer, s Csehország né­hány hónapig, esetleg akár őszig is, államfő nélkül marad, hogy legyen elég idő megváltoztatni az alkot­mányt, előkészíteni a közveden vá­lasztást, hogy aztán a lakosság dönt­sön ebben az ügyben. Az eddigi fel­mérések azt mutatták, hogy a köz­veden államfőválasztáson a számba vett jelöltek közül Klaus támogatott­sága a legnagyobb. A parlamenti rendszerben és a jelen helyzetben viszont Zeman a mérsékelt esélyes. Ahogy az előbbiekből is kitűnik, en­nek ellenére semmi sincs még lefut­va, s minden változat lehetséges. magasan volt. Hetekig lógtak ott a magyar nyelvű szófoszlányok a szlovák nyelvű felirat alatt. Mondhatom, elszomorító látvány volt. Egy napon aztán megtisztí­tották az átjáró homlokzatát. Az­óta büszkén virít az egynyelvű fe­lirat az aluljáró fölött. A tettesek - bárkik voltak is - elérték céljukat. Ki tudja, hogy a Felvidéken hány magyar nyelvű tábla tűnik el ilyen vagy más módon? Tényleg annyi­ra közömbösek vagyunk, hogy szó nélkül hagyjuk az ehhez ha­sonló eseteket? Jalsovszky Vilmos Marcelháza TALLÓZÓ THEWASH'NGTON post Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Pentagon kö­zötti régi keletű rivalizálás, illeté­kességi torzsalkodás összefüggésé­be helyezi a lapban David Ignatius kommentálja a taszári kiképző­programot. A Pentagon szélesebb körű műveleti felhatalmazást sze­retne a terroristák utáni hajszában, s egyebek között a propaganda te­rén is fel akarja venni velük a har­cot. Az Irak elleni háború lehetősé­ge is alkalmat ad a Pentagonnak ar­ra, hogy szerepét kiterjessze a ha­gyományosan a CIA illetékességébe tartozó területekre. A hadsereg így például mintegy ezer iraki emig­ránst fog kiképezni a taszári légibá­zison. A műveletet az Egyesült Álla­mok európai parancsnoksága irá­nyítja. David Ignatius szerint nem világos, milyen szerepet játszanak majd a kiképzett irakiak, noha egyes tisztségviselők szerint „kato­nai rendőrök” lehetnek, fenntartva a rendet a háború utáni Irakban. Egyesek azonban azon morfondí­roznak, hogy a magyarországi ki­képzés vajon nem a Pentagon újabb lépését jelenti-e arra irányuló erőfe­szítéseiben, hogy titkos műveleti ké­pességet fejlesszen ki, ebben az esetben a CIÁ által gyanakvással ke­zelt iraki ellenzéki csoportok fel­használásával. A múltban általában a CIA volt a felelős emigráns csopor­tok és más külföldi erők kiképzésé­ért, felemás eredménnyel. Ä CIA szervezte a kubai emigránsok csú­fos kudarcot valló akcióját 1961-ben a Disznó-öbölben. Afganisztánban viszont sikeresen működött együtt a tálibok ellen harcoló erőkkel. Ä Pen­tagon új keletű lelkesedése a fedett műveletek iránt a kommentár sze­rint részben Afganisztánnal magya­rázható. Noha a háború televíziós sztárt csinált Donald Rumsfeld vé­delmi miniszterből, az igazi győz­test sokan a CIA-ben látták. Az ügy­nökség egyebek között bevetett új technológiát is, a pilóták nélkül Pre­dator repülőgépeket, amelyek táv- irányítással derítették fel és semmi­sítették meg az ellenséges célponto­kat. A legnagyobb afganisztáni si­kerek mindenekelőtt a CIA néhány műveleti ügynökének köszön­hetőek, akik együttműködtek a te­repen a hadsereg különleges erőivel. A hadsereg csak korlátozott sikereket ért el nagyszabású műve­leteivel, mint amilyet a Tora Bora hegységben indított. Bob Wood­ward újságíró nemrég megjelent, Bush háborúban című könyve sze­rint Rumsfeld nehezményezte a CIA kiemelt szerepét az afganisztá­ni háborúban, és úgy határozott, hogy a Pentagonnak is szert kell tennie hasonló képességekre. RZECZPOSPOLITA Az Európai Unió szerint túl késő van ahhoz, hogy a lengyel csatiako- zási szerződéshez utólag egy olyan záradékot csatoljanak, mely szava­tolná, hogy az emberi élet védelme és a művi magzatelhajtás kérdésé­ben az EU-belépés után is a lengyel törvények legyenek kötelező ér­vényűek. A lengyel katolikus egy­ház azt kérte, hogy a csatlakozási szerződéshez - Írország és Málta mintájára - csatoljanak egy olyan kiegészítést, mely szavatolná az emberi élet védelmét a fogantatás­tól a természetes halálig, továbbá a férfi és nő kapcsolatán alapuló há­zasság védelmét, illetve azt, hogy ezekben a kérdésekben az uniós csatíákozás után is a vonatkozó len­gyel törvények maradnak érvény­ben. Leszek Miller miniszterelnök nemrég a parlamentben adott han­got annak a meggyőződésének, hogy a kultúra és az erkölcs kérdé­sei, valamint az élet és a házasság védelme nem kerülhetnek ki a len­gyel jogrend hatálya alól. Hoz­záfűzte, hogy ebben a parlamenti ciklusban aligha kerül napirendre az abortusztörvény - baloldali pár­tok és nőszervezetek által szorgal­mazott - liberalizálásának ügye. A püspöki kar a kormányfő nyilatko­zatát megnyugvással vette tudomá­sul, de azt szeretné, ha ez a csatla­kozási szerződésbe is bekerülne. Je- an-Christophe Filori, az EU bővítési biztosának szóvivője elmondta, hogy ez utólag már nem lehetséges, mert akkor újra kellene nyitni a tár­gyalásokat. Brüsszel pedig attól tart, hogy ez precedenst teremtene. DIE PRESSE LEVÉLBONTÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents