Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-21 / 16. szám, kedd
10 Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 21. Különleges amerikai rendszabályok muzulmán-bevándorlóknak és „nemzetbiztonsági kockázatot" jelentő személyeknek - jogvédő szervezetek már tiltakoznak Ujjlenyomat, fénykép, kikérdezés, lajstrom Arcfelismerő rendszer New Yorkban, a Szabadság-szobor lábánál Január 7-én, New Yorkban sétálva óriási sort láttunk egy szövetségi kormányhivatal előtt. A kora délutáni óra miatt először azt hittük, hontalanoknak osztanak ebédet, de közelebbről már látszott: a jól öltözött, túlnyomórészt fiatalokból álló tömeg nem alamizsnára vár. HORVÁTH GÁBOR Aznap járt le a határidő, amelyre tizennégy ország Amerikában élő, 16 évesnél idősebb férfi állampolgárainak jelentkezniük kellett a Bevándorlási és Honosítási Hivatal (INS) irodáiban. Itt ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték, és hosszasan kikérdezték őket. Akit szabálytalanságon értek, azt rögtön bilincsbe is verték. Mostanság nem jó muzulmán bevándorlónak lenni az Egyesült Államokban. Az egész a hazafias törvénnyel kezdődött, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni első ijedtségben fogadtak el. Ez előirányozta az Egyesült Államokban tartózkodó, külföldi állampolgárságú mohamedánok fokozott ellenőrzését. A nekibuzdulás eredményeként őrizetbe vettek több mint 1200 embert, akiktől megtagadták a jogi védelmet, személyazonosságukról nem adtak tájékoztatást, sőt az illetők gyakran még családjaikat sem értesíthették. Közülük a legtöbbet néhány hónap után csendben elengedték, másokat hosszabb ideig benntartottak, illetve visszato- loncolták őket eredeti hazájukba. Eddig egyetlen egyről sem derült ki azonban, hogy terrorista lett volna. A hisztéria azonban nem ült el, ha lehet, tovább fokozódott. A szakaszosan életbe lépő Nemzetbiztonsági Be- és Kiléptető Nyilvántartási Rendszer (NSEERS) elsőként csak az iráni, az iraki, a szíriai és a szudáni állampolgárokra vonatkozott. Nekik december 16-ig kellett jelentkezniük a 76 INS-kirendeltség valamelyikén. Mint kiderült, nem volt elég, ha valakinek rendben vannak a papírjai. A kérdések kiterjedtek bankszámlájára, hitelkártyáira, vallási szokásaira és szomszédaival, ismerőseivel kapcsolatos megfigyeléseire is. A lejárt vízummal itt-tartózkodókat, vagy a bevándorlási szabályokat más módon megsértőket azonnal őrizetbe vették - ami Los Angelesben az iráni közösség utcai demonstrációjához vezetett. Biztonsági szakértők szerint az eljárás egyfelől logikus, másrészt gyakorlatilag értelmetlen. Az Egyesült Államok eddig meglehetősen lazán kezelte a határain be- ?s kilépők adatait. Az érkezéskor leadott kérdőíven tartózkodási helyként elég volt feltüntetni egy hotelt, sőt a tisztviselők olykor annyival is beérték, hogy „New York” - ami pedig nemcsak egy világváros, hanem egy európai országnak beillő állam is. A kérdőívről leszakított fecnit beletűzték az útlevélbe, majd ezt a szelvényt kilépéskor kivették. A két papír azonban a slampos nyilvántartásban gyakran nem találkozott, így olyanokról gondolták, hogy Amerikában maradtak, akik a valóságban régen hazautaztak. Másrészt az INS-re jellemző módon hat hónappal az öngyilkos merényletek után két elkövetőt is értesítettek arról, hogy meghosszabbították tartózkodási engedélyét. Továbbra is az Egyesült Államokban van több mint 300 ezer olyan ember, akit jogerősen kiutasítottak. Az országban élő mohamedánoknak és más „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentő személyeknek túlnyomó többsége becsületesen tanul vagy dolgozik, és még életében nem látott terroristát. Akinek vaj van a fején, az aligha fog önként jelentkezni. Viszont, ha az enyhe szabálysértés - például a vízum néhány héttel korábbi lejárta - esetén is azonnal őrizetbe veszik az illetőt, az aligha érez késztetést arra, hogy személyes kockázatot vállalva előálljon a gyanús szomszédra vonatkozó megfigyeléseivel. A jogászok szerint minimum azt kellene megígérni, hogy aki bejelentést tesz, az ellen nem intézkednek a bevándorlási szabályok megsértése miatt, hanem a két szálat a hatóságok külön futtatják. A jogvédők amiatt is fel vannak háborodva, hogy az Egyesült Államokban, más esetekben szinte elképzelhetetlen módon, emberek bőrszínét, rasszjegyeit, vallási szokásait veszik nyilvántartásba, illetve ezek alapján döntenek arról, milyen kockázatot jelentenek. Azt mondják, „ma az arabok, holnap mi mindannyian”, és ebben van némi logika. A Pentagonban megkezdték egy országos adategyesítő rendszer kiépítésének előkészületeit. Ez a gigantikus, és egyes szakemberek szerint a technika mai szintjén még nem is kivitelezhető rendszer minden amerikai állampolgár minden számító- gépes adatát egy helyre futtatná össze - a középiskolai matekvizsga eredményétől az egészségügyi kartonjain, bankszámlakivonatain, a házára felvett jelzálog törlesztésén, a repülőjegy-foglalásain át egészen e-mailjeinek címzettjeiig. A szűrők például azonnal kimutatnák, ha egy arab illetőkkel levelező személy bankszámlájára váratlanul nagyobb összeg érkezne, vagy ha az illető beiratkozna egy pilótaiskolába. Az már csak hab a tortán, hogy az iroda élére az Irán-kontra ügyben elítélt - majd eljárási hiba miatt felmentett - John Pointdextert állították, akiről már bebizonyosodott, hogy szemrebbenés nélkül tud hazudni a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt. Az is vitát kavart, feltüntessék-e az itt a személyazonosságot szinte kizárólagosan igazoló autóvezetői jogosítványon, ha gazdája külföldi állampolgár. Amerikai jogvédők szerint ez hátrányos megkülönböztetés. (Én, mint érintett, azt gondolom, nem feltétlenül. Ahhoz képest, hogy moszkvai tudósító koromban már autóm rendszámáról látszott mind az állampolgárságom, mind a foglalkozásom, ez tényleg semmiség.) A bevándorlási rendszer kapcsán a honatyák persze azonnal átestek a ló túloldalára. Az INS-t előbb fel akarták darabolni, majd jobbat gondoltak, és beolvasztot(Reuters-felvétel) ták a frissen létrehozandó belbiztonsági minisztériumba. A megálmodott új határforgalmi rendszer pedig mindenkit nyilvántartana, aki be- és kilép. Teljes kiépítését 2005-re irányozták elő - akkorra évi 35 millió személy adatait kell befogadja, és minden nemzetközi repülőtéren, a kikötőkben, illetve a kanadai és mexikói határon lévő közúti belépőpontokon korszerű számítógépes ügyintézést feltételez. Ehhez dollármilliárdok kellenek, de az új helyzetben ez nem lehet probléma. Érdekes módon, az eddiginél sokkal szigorúbb rendszer talán közelebb hozhatja az elmúlt években elérhetetlen messzeségbe került magyar vagy szlovák vízummentességet. Közép-Európában úgy vélik, az amerikai nyilvántartásban illegális bevándorlóként szereplő magyarok vagy szlovákok egy része voltaképpen csak a rendszer hibája miatt rontja a statisztikát: valójában már régóta hazatért, csak a bürokrácia útvesztőiben nem találkozott össze annak a bizonyos cédulának a két fele. Egy új, átfogó nyilvántartásban végre világos lesz a kép, hogy melyik országból hányán próbálják meg kijátszani az amerikai bevándorlási törvényeket. Addig azonban még hosszú sorok kígyóznak az INS irodái előtt. Január 7-én lejárt (de azután egy hónappal meghosszabbították) az afganisztáni, az algériai, a bahreini, az eritreai, a libanoni, a marokkói, az észak-koreai, az ománi, a katari, a Szomáliái a tunéziai, az Egyesült Arab Emirátusokból származó és a jemeni férfiak jelentkezési határideje. A pakisztániak és a szaúdiak február 21-ig, a bangladesiek, az egyiptomiak, a kuvaitiak és a jordániaiak február 24. és március 28. között regisztráltathatják magukat. Pakisztán tiltakozik: micsoda eljárás ez egy, a terror elleni háborúban frontországnak számító állam polgáraival szemben? (Mellesleg az érintettek között éppen a pakisztániak vannak a legtöbben.) Indonézia felszólította állampolgárait, hogy a kellemetlenségeket megelőzendő ne utazzanak Amerikába. Banglades is csalódott, eddig azt hitte magáról, hogy mérsékelt iszlám demokrácia. A hatóságok már azt is sikernek könyvelték el, hogy az első két hullámban a várt tízezer helyett tizenötezer ember jelentkezett - közülük több mint ötszázat vettek őrizetbe, túlnyomó többségüket azonban néhány óra vagy néhány nap lefogása alatt elengedték. Az egyetlen érdekes fogás egy szaúdi férfi, aki viszont nem regisztráltatta magát, és ezért ellenőrizték tartózkodási helyét. Éppen egy floridai pilótaiskolában tanult repülőgépet vezetni. Mivel a szeptember 11-i merénylők többsége is szaúd-arábiai volt, és ugyanilyen iskolákban ugyanilyen tanfolyamokra jártak, mielőtt a Világkereskedelmi Központ tornyaiba, illetve a Pentagonba vezették az eltérített utas- szállítókat, a dolog tényleg gyanús. Feltéve, hogy valaki feltételezi, az al-Kaida még egyszer ugyanazt a módszert választja. Washington, 2003. január Burgenland jó egytizede, benne a Fertő tó fele, a fraknói vár, a kismartoni és a lékai kastély az Esterházy-család nevét viselő három alapítvány tulajdona Esterházy Melinda - nyugdíj as hercegné polgári környezetben SZÁSZl JÚLIA Nyolcvankét évesen már el lehet búcsúzni a közélettől - mondta Esterházy Melinda hercegné, Burgenland nagyasszonya, amikor a nyáron visszavonulását bejelentette. Esterházy Pál özvegye, az egykori budapesti prímabalerina, Ottru- bay Melinda komolyan gondolja ezt a nyugalomba vonulást: zürichi otthonában igyekszik védeni magát a kíváncsiskodóktól, és csak nagyon ritkán tesz kivételt. Ez a szerencse érte a minap a bécsi Format című hetilap újságírónőjét, akit mégiscsak fogadott, így aztán van szemtanúja annak, hogy Európa egyik leggazdagabb asszonya - a Fortune felsorolásában 1,5 milliárd euróra teszi vagyonát - tényleg polgári életet él. Sőt. Autója nincs, a városon belül szívesen villamosozik, vagy taxiba ül, hosszabb utakra pedig a házvezetőnő férje viszi kocsiján. Ezek az utazások se jelentenek igazán nagy távolságokat: Esterházy Melinda évente többször ellátogat Burgenlandba, a kismartoni kastélyban minden ősszel megrendezett Haydn-fesztiválon például minden körülmények között jelen van. Burgenlandba visszatérni különben is nagyon jó. E kicsiny tartomány jó egy tizede a családé - pontosabban ma már a család nevét viselő alapítványoké. (Mi ez a mintegy 50 ezer hektár az egykorvolt 400 ezerhez képest...) Beletartozik e tulajdonba a Fertő tó fele, annak keleti partja, erdőségek a Lajta-hegységben és Közép- Burgenlandban, kastélyok, várak. Mindez nemcsak részét képezi az imént említett vagyonnak: a gondosan kezelt gazdaságok, borászatok annak gyarapításához is jócskán hozzájárulnak. De nem is „a gazda szeme hizlalja a jószágot” elv miatt olyan jó érzés ide visszatérni, hanem a burgenlandiak szeretete miatt. Ezen a tájon az emberek jótevőjüknek tekintik a hercegnét, tudatában vannak segítőkészségének, élvezik a nagyvonalú gondoskodás, a kultúratámogatás áldásait, s szerete- tüket ki is nyilvánítják. Ezen nem változtat, hogy a hercegné által évekkel ezelőtt előrelátóan kialakított alapítványok élén már nem ő maga áll, sőt az ő döntése alapján még csak nem is a név viselője, hanem unokaöccse, Stefan Ottrubay. A burgenlandiak számára az 1994 óta létrehozott alapítványok megnyugtatóan biztosítják a jövőt, s ugyanennek tudható be a hercegné iránti megbecsülés is. Az irdatlan vagyon, végeláthatatlan uradalom egyetlen örökösévé Esterházy Pál a feleségét tette. Ő pedig a 12. Esterházy-herceg 1989-es halála után bármit tehetett volna: ha akarja eladja az ingatlanokat - tizednyi Burgenlandi - bárkinek, aki a legjobb ajánlatot adja. A hercegi ranghoz házassága révén jutott budapesti asszony azonban nem így járt el, hanem megtalálta a történelmi névhez méltó megoldást, s mindaddig aktív maradt, amíg elképzeléseit keresztül nem vitte. A három alapítvány, amelyre most az egykori uradalom tagozódik, lényegében a jövőt jelenti. Azt, hogy holmi kicsinyes családi bel- viszály nem befolyásolhatja a vagyon sorsát, hiszen az alapító okirat pontosan kijelöli a kedvezményezetteket, és azt is behatárolja, mire nyújtható támogatás. Talán éppen ezért nem mindegy, hogy a gazdasági tevékenység a kor szellemének megfelelő-e, hogy gyara- pítja-e a vagyont, avagy éppen herdálja. Az elsőként 1994-ben létesített Esterházy Magánalapítvány központja a fraknói vár, s hozzá tartozik a környező vidék, valamint a Fertő tó déli része, összesen 19 ezer hektárnyi terület. Az 1300- ban épített Burg Forchtenberg 1622 óta az Esterházyak tulajdona. A gyermektelen Melinda hercegné ezt az alapítványt szánta a kultúra támogatására: a várban évről évre kiállításokat rendeznek, és nem esik messze St. Margarethen sem, ahol évente nyári operafesztivált tartanak. Az 1996- os keltezésű Eisenstadt családi magánalapítvány haszonélvezője Pál legközelebbi leszármazottja - unokaöccse. Aki sorrendben a 13. herceg, Esterházy Antal (Anton Esterházy von Galántha, vagy ahogy emlegetik, Trondy) és fia, Pál Antal. A birtok a Fertő tó nyugati partját és a Lajta-hegység területén lévő összesen 15 ezer hektárt öleli fel, s idetartozik a kismartoni kastély is. A legkisebb, az 1995-ben létrehozott Léka alapítvány a városka (Lockenhaus) körüli 6 ezer hektáros erdőséget öleli fel, beleértve a kastélyt: ennek kedvezményezettje Esterházy Pál Bécsben élő fivére. A három alapítvány külön egység, ami az erdő-, a tógazdasági, a bortermesztési és a földművelési hasznosítást és az ebből származó bevételeket illeti, a vagyon azonban egységes marad. Mindehhez, a gazdálkodás korszerűsítése érdekében jött létre tavaly az Esterházy Gazdaság GmbH. Stefan Ottrubay képzettsége, 48 évével járó dinamizmusa a korszerűsítésnek kedvez, ez is volt a cél. Ottrubay persze a változtatásokkal érdekeket is sértett. Az alapítványokat a régi uradalmi beidegződések szerint igazgató, ma már idős urak rossz néven vették a fiatalítást, és az ugyancsak hatvanon felüli 13. herceg is mellőzöttségéről beszél. így aztán az utóbbi időben megszaporodtak a hercegnét és az új igazgatót támadó megnyilatkozások, amit Melinda hercegné ugyancsak rosszul tűrt. A családi viszály nyilvánosságra kerülése pedig éppenséggel beteggé teszi, márpedig a diszkrécióhoz két félre lenne szükség. A világ most úgy tudja, hogy Anton Esterházy apanázsát átmenetileg nem folyósítják. Arról persze kevesebb szó esik, hogy maga a havi támogatás Esterházy hercegné személyes jóindulatának tudható be, erre őt férje végrendelete nem kötelezte, mint ahogy az ifjú Pál Antal iskoláztatását is saját elhatározásból vállalta. A Bécsben élő rokonok legyintenek: ilyen torzsalkodás mindenütt van, és ha Esterházy Antal és Stefan Ottrubay között nézeteltérés van, majd az ügyvédjeik révén rendezik, ahogyan az jobb körökben szokás. Burgenlandban nehéz elhitetni, hogy Melinda tudtával bármiféle igazságtalanság történne átszervezés címén. Itt évszázadok óta tapasztalati alapon úgy tudják, hogy az Esterházyak csak úgy nem távolítanak el senkit. Ha valaki magas kort ért meg a család szolgálatában, megérdemelt nyugdíjba megy. Kivétel, ha bűncselekmény vagy méltatlan viselkedés gyanújába kerül, s az bebizonyosodik. Akkor menesztik. De hát ilyesmi ritkán fordult elő. Stefan Ottrubay a modernizálás keretében immár internetes honlapon is a nyilvánosság elé tárja az alapítványok működését. Burgenland térképén jól látható az érdekeltségek elhelyezkedése, s megtudható, hogy az alapítványok céljai közé tartozik a műemlékvédelem, a kincsek megőrzése. De nem hiányoznak a gazdálkodás hírei sem: hogy mennyiért mérik a tűzifát, szállítással vagy anélkül, mi kapható a vinotéká- ban, milyen kulturális csemegét támogatnak idén, melyik operát St. Margarethenben (Szentmar- gitbányán). Jövőre a forgalom és a bevétel adatait is közzéteszik: elég a mendemondákból, beszéljenek a számok, tudja meg ország-világ, mennyi is ez a vagyon, vallja az új igazgató, aki már idén sem igazán titkolja ezeket az adatokat. Hogy aztán a honlapra felkerül-e Esterházy Melinda osztrák nyugdíjának összege is, azt nem tudni, de valójában nem is fontos. Bécs, 2003. január A 2001-ben alapított Esterházy GmbH adatai 22055 hektár erdő 5588 hektár mezőgazdaságilag művelt terület 16441 hektár természetvédelmi terület a Fertő tó vidékén 134 alkalmazott 2001-ben 14,1 millió euró forgalom Nyereség: 1,4 millió euró ♦ Utóbbi tétel tartalmazza a mobiltelefon-társaságoknak az erősitőhálózat céljára bérbe adott területek bevételét is
