Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-18 / 14. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 18. MINDENNAPI KENYERÜNK Győzelmi ének ÉDES ÁRPÁD Ige: „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, ...nála keresek oltalmat... Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, ...meghallotta hangomat templomában... Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsoltárok könyve 18, 2-3, 7, 17-20) Diákkorunkban volt egy kedves szokás közöttünk, amit elődeinktől örököltünk, hogy az éppen születésnapját ünneplő kollégánkat az évei számának megfelelő zsoltárral köszöntöttük. Tréfálkoztunk is néha a gondolattal, hogy a 150 zsoltárt úgysem használjuk föl végig még a legoptimistább remények szerint sem. Ám keresve is aligha találtunk volna jobb köszöntést a hivatalosan felnőtt korba lépők számára, mint éppen a 18. zsoltár. A bevezető vers tanulsága szerint Dávid éneke ez abból az időből, „amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.” Egy csúcsra jutott, diadalt nyert király szavai ezek. Nem egy gőgös letekintés a le- győzöttekre, hanem egy alázatos fölnézés arra, aki győzelemre segítette őt, aki minden bajból kiszabadította, és erre a kívánt dicsőségre juttatta. Érdemes megfigyelni néhány dolgot Dávid magatartásában, majd egy kicsit magunkba nézve visszatekinteni a mi eltelt életutunkra, és tanulni tőle. Dávid nemcsak a szükségben kereste és hívta segítségül az Urat, hanem dicsősége csúcsán is hű maradt hozzá. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor még bojtár volt apja juhai mellett, és tudta, hogy a juhoknak mindig szükségük van a pásztorra. A 23. zsoltárban szép bizonyságát adja ennek, mikor azt mondja: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Mert füves legelőkön, csendes vizeken, de a halál árnyékában, sőt az ellenséggel szemben is az Isten jósága és szeretete kíséri. Milyen érdekes, hogy a bajban nem felejti el az ember az Istent. Olyankor nagyon buzgón tud kérni, könyörögni, akár még meg is alázkodni. Ez valójában jól is van így, hiszen ki máshoz fordulhatnánk a szükség idején, mint ahhoz, aki tud segíteni. A baj csupán ott van, ha az Istent egynek tekintjük a szolgáltatások közül, mint például ilyen télidőben az autómentőket. Ha belefulladtunk a hóba, vagy rosszabb esetben becsúsztunk a sáncba, akkor gyorsan hívjuk őket, hogy húzzanak ki a bajból. És lehetőleg gyorsan legyenek ott, még mielőtt fázni kezdenénk. De egyébként, köszönjük, megvagyunk nélkülük. Dávid számára nem ilyen eszköz volt az Isten céljai eléréséhez, hanem pontosan fordítva: Dávid vált eszközzé az Isten kezében. Akkor hangzik el Dávid ajkán ez a zsoltár, amikor „valamennyi ellensége hatalmából kimentette őt az Úr”. Szavaiban mégsem találunk semmi önteltséget, beképzeltséget vagy gőgöt. Nincs benne kicsinyes bosszú a legyőzőitekkel szemben, hanem győzelmeit úgy éli meg, mint az Úr szaba- dítását. Nem ünnepli és ünnepelteti saját magát, hanem az Úrnak ad hálát a szabadulásért. Mert az Isten harcait harcolta akkor is, mikor az oroszlánnal kellett szembenéznie a juhok védelmében, de a Seregek Urának nevében indult a filiszteus Góliáttal szemben is, és diadalmaskodott, mikor Saul egész hadserege csődöt mondott. Amikor meg Saul keresi őt halálra, és mintegy tálcán kínálkozott a bosszúállás lehetősége, akkor is inkább engedett teret az Isten haragjának, mintsem az emberi indulatnak. Mert a saját hatalmát vagy győzelmét ünneplő ember nem csak kakaskodni akar a maga kis szemétdombján, hanem előbb vagy utóbb zsarnokká válik. Függetlenül attól, hogy csak a családját vagy a beosztottjait, vagy egy egész országot ural. De azt is jól tudjuk, hogy a zsarnokoknak nem szoktak nyugodt éjszakáik lenni, s a béke is csupán látszat, amivel egyre szűkülő mozgásterüket leplezik. Ezzel szemben Dávid a tágas térért ad hálát, ami az Isten szabadításának jellemzője szokott lenni. A mai nappal kezdődik az ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért. Emberi harcaink, öncélú győzelmeink csak eltávolítanak egymástól. Minél inkább Istenre tudunk tekinteni, minél inkább a Krisztus győzelmét tudjuk ünnepelni, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Míg végül majd Krisztus pásztorbotja alatt eljutunk az egy akol és egy nyáj békességére. A szerző református lelkész Nagyanyáink is tisztán tartották a konyhát, pedig akkor még nem volt ennyiféle drága kence Hogy ragyogjon a tűzhely TÖBBET ÉSSZEL poroljon a vegyszerekkel, amennyire lehet. Cselezze ki másként a konyhai szennyeződéseket. íme néhány ötlet, melyekkel megelőzheti a bajt, vagy legalább „fájdalommentesen” orvosolhatja. Kifutott a leves, mellécseppent a főzelék, kifföccsent az olaj? Úszik az egész tűzhely, ragad a főzőlap, a tepsire égett a tejföl? Ne mérgelődjék: némi rafinériával s rendszeres törődéssel nem okoznak bosszúságot az eltávolíthatadannak hitt foltok. Minél hamarabb, annál jobb A kifutott tej, a zsíros és szószos paca könnyen ráég a főzőlapra. Ezeket a legjobb azonnal letörölni, de ha nem fejezte be a főzést, vagy attól tart, hogy megégeti a kezét, még fél óra múltán sem késő. A makacs foltot később fémszivaccsal a legkönnyebb eltávolítani, ha ilyen nincs kéznél, megteszi egy darab gombóccá gyúrt alufólia is. % Olajjal a rozsdásodás ellen A sok vegyszer, a súrolás s a ráégett étel egy idő után kikezdi a gáztűzhelyek fémfelületeit. Először csupán elhalványul, megszürkül, majd rozsdásodni kezd. Alapos tisztítás után ezért kenje be vékonyan (!) olajjal. így helyreáll az eredeti fénye, s a rozsdával szemben sem lesz olyan védtelen. Ecettel a kellemetlen szag ellen A kifutott, odakozmált ételt az esetek többségében némi súrolókrém és egy jó szivacs segítségével könnyedén eltávolíthatja. Nem hiányozhat azonban konyhai kelléktárából az ecet sem, melynek már néhány cseppje semlegesíti a kellemetlen, zsíros ételszagot. Ne öblítse le a súrolókrémet Ügyes trükk, ha az alapos tisztítást követően az utolsó igen vékony réteg súrolókrémet nem távolítja el a gáztűzhelyek főzőlapjai közül. A fehér krém néhány perc alatt láthatatlanná szárad, s kellemes ülatot hagy maga után. Ennél is fontosabb azonban, hogy leheletvékony védőréteget képez a tűzhelyen, mely megakadályozza, hogy a következő főzés során leragadjanak a szennyeződések. N e hagyja a kerámialapra égni Az elektromos tűzhelyek ceránbevo- natú főzőlapjának nagy előnye, hogy belesimul a tűzhely felületébe, így könnyebb rajta dolgozni. Azt viszont jó ha tudja, hogy az üveg-, illetve ceránfelület sokkal sérülékenyebb: a ráégett ételt nehezebb karcolásmentesen eltávolítani. Ha ilyen tűzhelyen dolgozik, a kifföccsent ételt azonnal távolítsa el! Áztassa be a tepsit, a sütörácsot Sütemények készítésekor megesik, hogy a tepsire csörgő krém vagy hab ráég. A feketére égett foltokat nem jó mindjárt késsel vakarászni, mert így megsérülhet a tepsi bevonata, zománca. Inkább öntsön egy kis mosogatószert a tepsibe, engedje fel színültig forró vízzel, s tegye bele a sütőrácsot is! A szennyeződés néhány óra alatt fellazul, a friss citromillat pedig elnyomja az égett szagot. Megelőzni jobb 1. Az új fém főzőlapot az első használat eíőtt fűtse fel a legnagyobb fokozaton öt percre. így teljesen megkeményedik rajta a védőréteg. 2. A főzőedények alja mindig ugyanakkora legyen, mint a főzőlap. Ennek nemcsak az energiatakarékos főzés szempontjából van jelentősége, hanem azért is, mert ha kifut a tej, kipotyog a sült krumpli, mellécsöppen a szósz, akkor nem a főzőlap vagy a gázrózsa szennyeződik, amire az étel mindjárt rá is égne. 3. Sült krumpli vagy rostélyos sütésekor nem kell a kifröccsenő olajtól tartania, ha azokat a főzőlapokat, amelyeket éppen nem használ, alufóliával lefedi. 4. A sütőbe lehetőleg csak lefedhető, agyag- vagy hőálló üvegedényt tegyen. Az étel tökéletesen átsül, a sütő viszont nem szennyeződik. 5. A sütő üvegajtaját még új korában fújja be üvegtisztító sprayjel, és puha ronggyal terítse szét. Áz így „előkészített” felületről könnyebb letakarítani a ráfröccsent zsiradékot, ételt. (KK) Tapasztalt háziasszonyok tanácsai Gyorsan főtt burgonya A burgonya hamarabb megfő, ha a vízbe, melyben főzzük, egy kis sütőport teszünk. Hogy megpuhuljon a hús Pénzt és energiát spórolhatunk meg, ha a keményebb, öregebb hús főzésénél a víz habzása után a fazékba egy kanál rumot teszünk. A hús gyorsabban megfő, és a rum elillan. Biztonságos gombaevés Ha szereti a gombát, de nem biztos benne, hogy mind ehető-e, elkészítésük előtt tegye a gombákat egy hideg vízzel teli edénybe, és tegyen bele egy pucolt hagymát. A vizet forralja fel. Ha a hagyma szép fehér marad, a gomba nem mérgező, de ha elszíneződik, szürke vagy fekete lesz, ez már figyelmeztetés. Ezt a gombát semmiképp se fogyasszák el. Tésztatrükk Ha szétfőztük a tésztát, gyorsan szűrjük le, öblítsük át hideg vízzel, és egy kis zsiradékon erős lángon süssük meg. Jobb a kávé A megdarált kávéhoz tegyünk egy csipetnyi sót. A kávé jobb, az aromája pedig selymesebb lesz tőle. (béres) EMBERNEVELŐ A készségek kialakulása VEKERDY TAMÁS Kulturális alapkészségekről beszélünk. A készségnek az az egyik ismertetőjele, hogy a kivitelezés részmozzanatai feledésbe merültek és automatizálódtak. Ez csak hosszú idő alatt következik be. Miről van szó? Ha azt mondják nekem, hogy 30 óra kell ahhoz, hogy megtanuljak autót vezetni (szerintem, ha nem gyakoroltam már előbb apám kocsiján a mezei utakon, több kell), akkor nem mondhatom, hogy rendben, eljövök hétfőn, kedden, szerdán, veszek tíz-tíz órát, és csütörtökön vizsgázom. Nemcsak azért nem tehetem ezt, mert túlzottan fárasztó volna, hanem mert túl kevés a megszakítás, túl kevés az alvás közben. A napközben tanult részmozzanatok ugyanis alvás közben „kerülnek a helyükre” bennünk, „süly- lyednek a feledésbe”, automatizá- lódnak. (Méghozzá úgy tűnik, nem az álomtalan alvásban, mint régebben hittük, hanem éppen ál- modás közben.) Amíg töprengek azon, hogy: egy pillanat, hogy is van ez? Előbb gáz, aztán kuplung, nem, előbb kuplung, aztán sebváltó, kuplung fel, gáz, addig hiába tudom helyesen végül is a megoldást, nem tudok vezetni. Akkor tudok vezetni, amikor „nem tudom”, hogy mit csinálok, beszélgetek a mellettem ülővel, figyelem az utat, hallgatom az autórádiót, és közben teszem, amit kell. A rész- mozzanatok automatizálódtak. Ehhez elnyújtott gyakorlási idő kell. Amíg úgy olvasok, hogy végigfuttatom magamban: van ez a sok kerek betű, az egyiknek bal oldalt van a szára, a másiknak jobb oldalt, az egyik tőlem elfelé irányul, a másiké felém bök, és most ez itt előttem olyan, hogy bal oldalt van a szára és felém bök, akkor ez egy pé betű - addig a megoldás ugyan helyes lehet, mint ebben az esetben is, de nem tudok olvasni! Akkor tudok olvasni, ha „nem tudom”, hogy milyen betűket olvasok, csak az olvasott szöveg értelmére figyelek, azt fogom fel a maga egészében. Amíg levélírás közben arra figyelek, hogy mit írok és kinek, addig nem tudok írni. írás és olvasás sok gyakorlást - sok iskolai gyakorlást kíván. Igen, iskolai gyakorlást, a délelőtt óráiban, amikor a gyerek vércukorszintje a legmagasabb, amikor még nem fáradt. És nem sok gyakorlást egyszerre. Ellenkezőleg. Egyszerre kevés, rövid ideig tartó gyakorlást, de naponta visszatérő, esetleg naponta többször visszatérő gyakorlási periódusokat. Ezért mondjuk, hogy a kulturális alapkészségek megtanulása elnyújtott folyamat kell, hogy legyen. A szülő mint házitanító Nagyon rossz, amikor a szülőket bízzuk meg a gyakoroltatással.- Anyuka, Ferinek nagyon nehezen megy az em betű. Tessék vele otthon sokat gyakorolni! Szegény anya, hazamegy, esetleg a harmadik műszakba, vásárlás után, a gyerekével - aki egész nap az iskolában volt és „tanult” -, és miközben egyik kezével a vacsorát kavargatja, másik kezével a szeny- nyest dobálja a mosógépbe, harmadik fejével hátranéz Ferikére, és ezt sziszegi:- Ferikém! Még két ilyen em betű, és az egész oldalt ki fogom tépni! Tudnunk kellene: minden szülő saját gyerekének a legrosszabb - mert legtürelmetlenebb - korrepetitora. Az első három percben a szülő azt éli át, hogy „Úristen! Ez a gyerek tényleg butább, mint gondoltam!” A második három percben esetleg arra jön rá, hogy a gyermeke jel- lemtelen.- Zsuzsikám, mit csinálsz ott az asztal alatt, míg én a telkemet teszem ki, hogy magyarázzak neked?- Semmit, apa! Én figyelek!- Figyelsz?! Még hazudsz is?! Hiszen ott gyurbikálod a kenyérgala- csint! A harmadik három percben arra jövök rá, hogy ez a gyerek engem nem szeret! Ezt eddig nem vettem észre! Elkeseredésemben ordítok, a gyerek sír. Ez a normális szülői korrepetálás lefutási görbéje, jó szülő,jó gyerek és jó kapcsolat esetén. Itt is az derül ki: a gyakorlás, gyakoroltatás az iskola dolga - kellene, hogy tegyen. (Na igen! Ha nem volna megterhelve annyi teljesen felesleges és rövid időbe szorított tenni- és tanulnivalóval.) (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001)
