Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-16 / 12. szám, csütörtök

6 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 16. Kereste, kutatta az igazságot a ferdítőkkel és történelemhamisítókkal szemben, tanulmányozta a jogszabályokat Isten veled, kedves barátom! SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Alice Csodaországban 14 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Csibe 17 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Mindent a nőkről 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: János vitéz 14 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Zorba, a görög 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Halj meg máskor! (amerikai) 15.30, 18, 20.30 TATRA: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 16.30, 20 AU PARK - PALACE: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 14,15,16, 17.30,18.30,19.30,21,22.55 Reszkess, Amerika! (francia) 14.15,16.15 Vidocq (francia) 18.15,20.25,22,22.35 Halj meg máskor! (angol-ame­rikai) 14.30,17.15,20,22.40 Mindenütt nő (amerikai) 14.10,16.30 Sze­retni bolondulásig (francia) 18.40 sárkány csókja (amerikai-francia) 18.50, 21.05 Bombaüzlet (amerikai) 15.45, 17.45, 19.45, 21.45 Kém- kölykök 2: Az elveszett álmok szigete (amerikai) 14.20,16.30 Szörnyek keringője (amerikai) 18.40, 21.20 A guru (amerikai) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Erazmus, avagy barátok (francia-spanyol) 18.05, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Á Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi- amerikai) 14.30,16.30,18, 20, 21.30 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.10,15.40, 16.10, 17.20,19.20 Halj meg máskor! (angol­amerikai) 14.05, 16.50, 19.30, 22.10 Bombaüzlet (amerikai) 14.50, 16.40,18.30,20.20,22.15 Szeretni bolondulásig (francia) 22 Kémköly- kök 2: Az elveszett álmok szigete (amerikai) 15.30, 17.35 Reszkess, Amerika! (francia) 20.30,22.30 Vidocq (francia) 18.50,21 KASSA TATRA: Szörnyek keringője (amerikai) 16.30,19 CAPITOL: A Gyű­rűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 16,19.30 ÚSMEV: Halj meg máskor! (amerikai) 16,18.15, 20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Vidocq (francia) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Reszkess, Amerika! (francia) 17,19.30 KOVÁK: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 19.30 IPOLYSÁG - VMK: Ütközéspont (amerikai) 18 LÉ­VA - JUNIOR: Harry csak jót akar (francia) 16.30 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Halj meg máskor! (angol-amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Ali G Indahouse (amerikai) 17.45, 20 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 14, 17.15, 20.30 Halj meg máskor! (angol­amerikai) 15,17.30,20 Hangyák a gatyában 2. (német) 16.15,20.15 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.30, 17.30, 20.30 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15 A kincses bolygó (amerikai) 13.15, 15.15Mindenütt nő (ame­rikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A szállító (francia) 14.15, 18.15 Szét­csúszva (amerikai-angol) 20 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (amerikai) 13.15,15.30,17.45 A tökös, a török, az őr meg a nő (fran­cia-angol) 17.15,19.45 A vörös sárkány (amerikai) 20 Kinek az érdeke? írásom elején szeretném leszögez­ni: nem egy konkrét személy „érve­ire” keresek ellenérveket, nem csak egy bizonyos újságcikkre válaszo­lok, hanem arra a jelenségre reagá­lok, ami az utóbbi időben a szlová­kiai magyar egyetem tervezett megvalósítása kapcsán kialakult. Azokkal szeretnék vitába szállni, akik kétségbe vonják a Szlovákiá­ban (Komáromban?) létrehozandó felsőoktatási intézmény létjogo­sultságát. Olvasva, hallgatva véle­ményüket előbb csak csodálkoz­tam, most azonban már megdöb­benve, felháborodva teszem fel a kérdést: Kit, illetve mit szolgál az a félreértésektől nem mentes vita, ami a szlovákiai magyar egyetem létrehozása kapcsán folyik a sajtó­ban. Az intézmény ellenzői (vagy ha úgy tetszik - az aggódók) részé­ről ilyen és hasonló kérdések, állí­tások fogalmazódnak meg: az MKP nem tárgyalt a magyar egye­temi oktatókkal, szakemberekkel; anakronizmus a 21. században egy etnikai alapon működő (magyar nyelven oktató) egyetem létreho­zása; a tisztán magyar nyelven fo­lyó egyetemi oktatás nyelvi elszi­getelődéshez vezet; a magyar egyetem veszélyeztetheti a Nyitrai Konstantin Egyetem és a Komens- ky Egyetem keretében megvalósu­ló magyar nyelvű képzést; kevés (lesz) a magyar hallgató a felsőok­tatási intézményekben; az MKP nem győzte meg szlovák partnere­it a szlovákiai magyar egyetem szükségességéről stb. Az ilyen állítások azt a meggyőző­dést válthatják ki az Új Szó olvasói­ban, mintha a szlovákiai magyar­ság, vagy ha úgy tetszik a szlováki­ai magyar értelmiség két, egymás­sal szembenálló táborra szakadt volna. Az egyik oldalon az MKP po­litikusai, akik valamiféle - kizáró­lag politikai - megfontolásból úgy­mond kikényszerítik a szlovákiai magyar egyetem megvalósítását, a másik oldalon a „szakma” képvise­lői állnak, akiket állítólag senki nem kérdez, s akik nem tartják egyértelműen jó megoldásnak .az MKP által képviselt célt. Oly sokszor megfogalmazták, leír­ták már, miszerint az anyanyelven szerzett tudás pótolhatatlan, a nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelvű oktatáshoz, nem­zetközi dokumentumok garantál­ják ezt a jogot, stb., hogy ezzel a kérdéssel most nem kívánok fog­lalkozni; csak szeretném emlékez­tetni az olvasókat néhány tényre, mely egyben válasz is a kétkedők által emlegetett problémákra: 1. Az 1989-es változások után azonnal felmerült az önálló ma­gyar egyetem létrehozásának kér­dése, mivel főleg a magyar peda­gógusképzés az ezt megelőző években szinte teljesen elsorvadt, s a pedagógushiány anyanyelven oktató iskoláinkban már tarthatat­lan méreteket öltött. Mint ismere­tes, sem az egyetem, sem a magyar kar létrehozásának terve nem va­lósult meg, s a Nemzetiségi Kultú­rák Kara, melyet 1993-ban hagy­tak jóvá, semmiféle megoldást nem jelentett. A szlovákiai magyar pártok, illetvw mozgalmak már akkor megállapodtak néhány té­Ma temetik Gyönyör Józse­fet. A Magyar Távirati Iroda országgá-világgá röpítette a haláláról szóló hírt. így az egész magyar nyelvterület értesült arról, hogy az egegi házra nagy és gyászos csend borult, a falura is, a sírem­lékre is, amely zarándokhely lesz majd a jövőben. MÁCS JÓZSEF A*stószi temetőben nyugvó Fábry Zoltán után Egeg is tündöklő csil­lagként kerül fel nemzeti kisebbsé­gi életünk szellemi égboltjára. Gyönyör József nevével, rendkívül értékes munkásságával, amely éle­tünk több mint nyolcvan keserves esztendejét foglalja magában. Elég idéznem „Közel a jog asztalához” című okító könyvének szerzői elő­szavából a következő sorokat, hogy teljességgel értsük gondolkozásá­nak mozgatórugóját. „Gyermekfej­jel sokáig nem tudtam felfogni mindazt, ami 1918-ban történt; ne­héz volt belenyugodni abba, hogy szigorúan őrzött határok választot­tak el egymástól községeket, háza­kat, családokat, embereket olyan vidéken, olyan tájakon, ahol ilyes­mire az elmúlt évszázadok folya­mán még rémálmában sem gon­dolt az ember; a békeszerződéssel megállapított határok kettészakí­tották számtalan magyar szülő­földjét, melynek bizonyos terület­része egy új államalakulat, Cseh­szlovákia részévé vált.” Egész életét annak szentelte, hogy megértse és másokkal, a nemzeti kisebbségi sorsban sínylődőkkel is megértesse, mi is történt velünk, magyarokkal? Kereste, kutatta az igazságot a ferdítőkkel és történe­lemhamisítókkal szemben, tanul­mányozta a forrásmunkákat, jog­szabályokat és nemzetközi szerző­déseket, nem utolsósorban a törté­nelmet. Volt szerencsém néhány­szor megfordulni egegi családi há­zában, ahol nyugdíjas éveit, hó­napjait, napjait húgával, Lenkével élte egy fedél alatt. Vonzó szemé­lyiség volt már akkor is, amikor még nem ismertem, „csak” az írá­saiból. Hatvannyolcban nyűgözött le a sorskérdéseinket mélyen isme­rő publicisztikájával, amely bát­rabb és szókimondóbb volt vala­mennyiünkénél. Sokan nem ismer­tük őt addig, nem is tudtuk róla, VISSZHANG zisben, ezekből idézem a követke­zőket: „A végső és teljes megoldást az önálló magyar felsőoktatási intéz­mény biztosíthatja, ezért a szlová­kiai magyar politikai szubjektu­mok a továbbiakban is szorgalmaz­zák egy ilyen jellegű tanintézet lét­rehozását. Mindaddig, amíg- az önálló magyar felsőoktatási intéz­mény létre nem jön, a magyar pe­dagógusképzést Nyitrán, egyetlen kar keretében kell teljes mértékben biztosítani.” Az idézett tézisek alapját képezték a szlovákiai magyar pártok, moz­galmak oktatáspolitikai program­ját, s az önálló magyar egyetem lét­rehozásának igénye az MKP prog­ramjában is szerepel, tehát a politi­kai akarat e kérdésben töretlen. 2. Ami a „szakma“ nézetét illeti, szükségtelen hangsúlyozni, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége kezdettől fogva priori­tásként kezelte ezt a kérdést, prog­ramjában egyértelműen megfogal­mazta az anyanyelven történő oktatás - nevelés fontosságát, s az együttműködést e téren a magyar politikai képviselettel. Hasonló­képp viszonyult az igényben pl. a CSEMADOK is. A közös akarat megnyilvánulása pl. az 1993. júni­us 23-án az ún. Nyitrai Fórumon elfogadott felhívás is. Részlet: „A magyar politikai pár­tok, a pedagógus-közvélemény és az érintett diákok csak olyan meg­oldást tartanak elfogadhatónak (a pedagógusképzést illetően - megj.), mely alapját képezheti egy jövőbeli önálló magyar felsőokta­tási intézménynek”. 1920-2003 hogy Korponán, majd Besztercebá­nyán dolgozik a járási, illetve kerü­leti nemzeti bizottság hivatalában. Azt meg hírből sem hallottuk, hogy ennek az egy csapásra kitűnő köz­írónak milyenek a kötődései szülő­földjéhez, Szalatnyához, ahol szü­letett, Egeghez, ahol nagyon fe­gyelmezetten készült a halálára. Áz is később vált számunkra nyil­vánvalóvá, hogy Ipolyságon érett­ségizett, a budapesti tudomány- egyetemen jogot tanult, majd kato­nai szolgálatot teljesített, s a szov­jet fogságba esés után az éhezéssel is megismerkedett. Sok mindent nem tudtunk róla (legalábbis én), azért volt a jelent­kezése olyan váratlan és hirtelen, mint derült égből a villámcsapás. Gyönyör József írásaival voltak te­le ’68-’69-ben a szlovákiai magyar lapok, az Irodalmi Szemlét is bele­értve. Egyből testvérnek, harcos­társnak fogadtuk el őt, pedig még nem is találkoztunk vele. Nem le­het tehát a véletlen játékának te­kinteni, hogy amikor megalakult a Szlovák Szövetségi Köztársaság, kebelében a kormány Nemzetiségi Titkárságával, az egyetlen magyar tárca nélküli miniszter, Dobos László, őt is a Nemzeti Titkárság ál­lományába emelte, s lett annak egyik legfelkészültebb tagja. Szomorúan írom most le, hogy a A felhívást aláírta a négy magyar párt elnöke, a két magyar frakció vezetője, valamint a CSEMADOK és az SZMPSZ elnöke. A fórumon részt vettek természetesen a főis­kolai tanárok is. Hasonlóképp egy­ségesen követelték az 1995-ben Komáromban megrendezett Műve­lődésügyi Nagygyűlés résztvevői „a teljes szerkezetű magyar nyelvű oktatásra való törvényes jog bizto­sítását az óvodától az egyetemig.“ Ezt a követelést mind az MKP, mind a szakmai és kulturális szer­vezetek ( SZMPSZ, CSEMADOK, SZMSZSZ stb.) következetesen képviselték és képviselik ma is. 3. Az MKP fontos testületé a Szige­ti László államtitkár által vezetett Oktatási Tanács, melynek feladata megvitatni a szlovákiai magyar tanintézményeket érintő problé­mákat, a jogszabályokat, a párt ok­tatási programját stb. Tagjai a párt oktatáspolitikai szakemberei, az SZMPSZ képviselői, s magyar egyetemi oktatók is. A szlovákiai magyar egyetem és a nyitrai Kons­tantin Egyetem keretében terve­zett Magyar Kar kérdésével ezenkí­vül a Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum, a Czabán Napok keretében az SZMPSZ és néhány regionális konferencia is foglalkozott. Azt állítani tehát, hogy az MKP nem folytat egyeztetést, vitát az oktatási szakemberekkel, enyhén szólva furcsa, hiszen ezeken a ren­dezvényeken felkért előadóként részt vettek mind az MKP oktatás- politikai, mind a szakmai szerveze­tek képviselői. 4. A szlovákiai magyar egyetem ok­tatási nyelve természetesen a ma­(Képarchívum) rendcsinálás éveiben egyre hát­rább szorult, fontos munkahelyén állandóan kiállt a rúdja, folyton útilaput akartak kötni a talpára, így a nyugdíjkor elérése örömöt je­lentett számára, afféle felszabadu­lást, hogy most már az ellenségei bottal üthetik a nyomát. Elvonult Egegre a lelkén ütött fájdalmas se­bekkel, s megtáltosodott a munká­ban. Sorra jelentette meg értékes könyveit, s még cikkezett is az Új Szóban és a Szabad Újságban. De nem értette meg, hogy a munkájá­ért csak alamizsnát adnak, vagy csak hézagosán fizetnek vagy egy­általán nem fizetnek. Ezt másod­harmadnaponként elpanaszolta nekem, amikor az 1990-es évek vé­ge felé Gyügy-fürdőn voltam a fele­ségemmel, s gyakran ellátogattunk a közeli Egegre Gyönyör Jóskáék- hoz. Feleségem és Lenke a konyhá­ban beszélgettek, mi dolgozószo­bájában, jegyzetei, kéziratai, meg­jelent könyvei közelségében cserél­tünk gondolatot. Ő beszélt, én job­bára hallgattam. Dőlt belőle a pa­naszos szó. Hogy róla és könyveiről a nagyérdeműek elfeledkeztek, és a feledékenységükkel és az iránta tanúsított közönyükkel már életé­ben elfelejtették őt. Mások odafi­gyelést, sajtóméltatást kaptak, ő semmit. Másoknak kitüntetést ki­tüntetés után adományoztak, Gyö­gyar nyelv, bizonyos tantárgyak pe­dig angolul, szlovákul, esetleg más nyelven is oktathatók. Ugyanakkor - s ezt is már számtalanszor meg­állapítottuk - a magyar pedagógu­soknak anyanyelvükön kell felké­szülniük hivatásukra. A magyar di­ákok a középiskolai érettségi vizs­gáig folyamatosan tanulják a szlo­vák nyelvet (valamint további ide­gen nyelvet is), a továbbiakban nyelvtudásukat az egyetemen töké­letesíthetik, tehát nyelvi bezárkó- zottságról szó sem lehet. 5. Politikai partnereink már nem utasítják el mereven a magyar fel­sőoktatási intézmény létrehozását, hiszen ez a kormányprogram ré­szévé vált. Ha azt akarjuk, hogy a szlovák közvélemény is megértse és elfogadja ennek jogosságát és fontosságát, nem egymással kelle­ne mondvacsinált (vagy akár való­di) problémák miatt viaskodnunk, hanem megfelelő fórumokon - akár a szlovák sajtóban - kellene a magyar egyetemről, mint bármi­lyen más felsőoktatási intézmény­ről beszélnünk. így könnyebben meggyőzhetnénk a szlovák szak­mai közvéleményt igazunkról, s ar­ról, hogy a magyar egyetem nem jelent veszélyt Szlovákia számára. Végül talán másoktól is példát ve­hetünk. Mindenütt, ahol kisebbsé­gi helyzetben élnek a magyarok (és nem csak a magyarok), elsőrendű feladatként kezelik a teljes anya­nyelvű oktatási-intézményrend­szer kiépítését, beleértve a felsőok­tatást is (Erdély, Kárpátalja stb.) Dolník Erzsébet, az MKP parlamenti képviselője. nyör Józsefnek a Szlovák Köztársa­ság Ezüst-plakettjén és az egyetlen szerény nívódíjon kívül elismerő szót sem. - Jóska, mivel érdemel­tem ki ezt a mellőzést? - kérdezte tőlem számtalanszor, míg Gyü- gyön tartózkodtunk s egegi látoga­tói voltunk. Vigasztaltam, hogy ami késik, nem múlik. Nem vette komolyan. Meg már nem is látta értelmét a körülötte föltámadó visszhangnak. Neki már nem kel­lett semmi. Amit vele kapcsolatban elmulasztottak, azt már nem lehet jóvátenni. Ehhez tartotta is magát. Mikor már reménytelenül nem lát­szottak jelei a kisebbségi intézmé­nyek részéről jövő kezdeményező készségnek, hogy Gyönyör József munkássága méltó elismerésben részesüljön, Kiss József történész személyi javaslattal fordult Glatz Ferenchez, a Magyar Tüdományos Akadémia korábbi elnökéhez. A megkeseredett Gyönyör József a tekintélyes kitüntetés hírét, a 350 ezer forinttal járó Kemény Zsig- mond-díjat, megilletődve és meg­lepődve fogadta ugyan, de nem vette át. Aznap este felhívott tele­fonon, és ezt közölte is velem. - Jóska, fogadd el - kérleltem őt. - Ha a pénzre nincs is nagy szüksé­ged, odaajándékozod valamelyik Ipoly-menti magyar iskolának... Nem tudtam meggyőzni. Most, hogy véglegesen eltávozik közülünk, és „könnyben úszik két szemem pillája”, és hogy ha fájdal­masan és lelki tusakodás közepette arra gondolok, hogy a múltunkat és magyar szellemiségünket az írá­saiban megjelenítő Gyönyör József nincs többé, összeszorul a torkom és sajog a lelkem, miközben arra is gondolok, hogy ami nem adatott meg halála előtt (a könyveivel egy­értelműen kiérdemelt hírnév!), az megadatik a halála után, a Gyö­nyör József sírjánál megálló diák- és felnőtt csoportok sűrű megjele­nése révén. Hírlik már az is, hogy fiatal szlovák történész kutatók rendkívüli érdeklődést tanúsíta­nak Gyönyör József értékes, ala­pos, nagy gonddal és felkészültség­gel megírt beadványai iránt, amelyek a somorjai Fórum Intézet gyűjteményében találhatók. Addig is, drága halottunk, míg feljő a na­pod, s erre talán nem is kell sokáig várnunk, bocsáss meg azoknak, akik a közönyükkel vagy a nemtö­rődömségükkel vétettek ellened. És nyugodj békében! BEÍRATÁSOK Komárom ♦ A komáromi Béke utcai, az Eöt­vös utcai és a Munka utcai alapis­kolában ma és holnap 12-től 17 óráig lesz a beíratás a 2003/ 2004- es tanév első évfolyamába. Az isko­laigazgatók kérik a szülőket, hogy személyazonossági igazolványu­kat, valamint gyermekük születési anyakönyvi kivonatát vigyék ma­gukkal. Párkány ♦ A párkányi Ady Endre Alapiskola értesíti a szülőket, hogy az elsősök behatása január 31-én 8 és 17 óra, valamint február 1-jén 8 és 14 óra között lesz az iskola főépületében. A behatással egy időben péntek dél­után és szombat délelőtt az iskola Kuckó Bábcsoportja bábműsorral várja az óvodásokat. Rozsnyó ♦ A Rozsnyói Református Egyházi Alapiskola igazgatósága behatást hirdet az iskola 1. osztályába. Idő­pont: február 14-éig naponta az is­kola igazgatóságán. Szeretettel vá­runk minden érdeklődőt. Szepsi ♦ A Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium értesíti a tisztelt szülőket, hogy a beiratko­zás az 1. osztályba a 2003/2004-es tanévre 2003. január 15-től febru­ár 14-ig tart. Az ünnepélyes beirat­kozás 2003. január 19-én 15 órakor lesz az iskolában.

Next

/
Thumbnails
Contents