Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-16 / 12. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 16. 3 Riport Egy ismeretlen telefonáló az öregek otthonának igazgatójaként mutatkozott be, s arról érdeklődött, milyen temetést szeretnének az otthonban elhunyt rokonuknak A néni nem sejti, hogy már a halálhírét keltették Szikrázik a hó a talpam alatt, ahogy az érsekújvári idősek otthona és panziója felé ballagok. A lakótelep zárt gyűrűjében megbújó két épületegységet közel százötvenen lakják. SZÁZ ILDIKÓ Ketten csoszogunk a bejárat felé. Míg én a táskámba kapaszkodom, addig a mellettem ballagó idős fér­fi két kannáját szorongatva egyen­súlyoz a jeges útszélen. Sorstársak vagyunk, és az út egyre hosszabb­nak tűnik. „Finomabb az artézi kút vize, mint a csapi, évek óta ezzel élek” - néz útitársam magyarázat­képpen a két kannára. Nem sejti még, hogy a nyomába szegődve, magam is folytatom az utat a pan­zió épületébe. Nyomozni jöttem. Egy különös, nemrég történt eset keltette fel az érdeklődésemet. Tudni szerettem volna, ki védi az itt élők nyugalmát. Ki vigyáz arra, hogy kissé kényszerű, de a sorstár­saival együtt méltósággal elfoga­dott otthonukban senki ne hábor­gassa őket? Történt ugyanis, hogy egy lakó vi­déki hozzátartozójának az ottho­nában megcsörrent a telefon. A neve és lakhelye ez esetben nem lényeges, nem szeretném felfedni a kilétét. Az érintett idős lakóét sem, akinek nyugodtan, a korához mérten kielégítő egészségi álla­potban telnek napjai az otthon­ban. Tudják ezt a hozzátartozók is, ezért lepte meg őket a hívás. Az is­meretlen telefonáló az öregek ott­honának igazgatójaként mutatko­zott be. Arról érdeklődött, hogy milyen temetést szeretnének. Ugyanakkor említést tett arról, hogy jobb, ha mielőbb kifizetik a temetéssel járó költségeket! A hoz­zátartozók megrökönyödtek, és rögtön az otthonba siettek. Az idős lakó örült a vendégeknek és bizto­sította őket arról, hogy jól érzi ma­gát. Az otthon és panzió igazgató­ja viszont semmiről sem tudott.- Valóban nem emlékszem arra, hogy telefonáltam volna, hiszen Az adatokat csak az otthonban és a városhá­zán tartják nyilván. erre semmi okom nem volt. A szó­ban forgó lakónk egyáltalán nem betegeskedett, jól volt. Bevallom, gyakorlatom során ilyen helyzetbe még nem kerültem. Az esethez tudni kell, hogy a nálunk élő idős emberek, avagy a hozzátartozóik már a beköltözéskor kitöltenek bi­zonyos nyomtatványokat, és itt feltüntetik az elérhetőséghez szükséges adatokat. Ez azért kell, hogy értesíteni tudjuk őket a la­kónk állapotáról esetleges kórház­ba szállításakor, vagy ha valóban bekövetkezne a haláleset. Tud­nunk kell azt is, hogy ki és hogyan bonyolítja majd le a végső búcsú­val kapcsolatos formaságokat. Az ismeretlen telefonálót illetően fel­merült bennem annak a lehetősé­ge, hogy valamelyik környékbeli temetkezési vállalkozásból telefo­náltak, de nem értem, miért az otthon igazgatójaként mutatkoz­tak be, ráadásul teljesen más né­ven. Tőlünk biztosan nem kaphat­ták meg a hozzátartozó adatait. Az adatokat rajtunk kívül csak a vá­rosházán tartják nyilván. Nekünk egyetlen temetkezési vállalkozó­val sincs szerződésünk. Amint már említettem, az otthonban, illetve a panzióban elhunytak hozzátarto­zói intézik a temetéssel kapcsola­tos teendőket. Ráadásul más járá­sokból is érkeznek hozzánk lakók, hogy itt töltsék a hátralévő napjai­kat. Számtalan példa volt már ar­ra, hogy a hozzátartozók a távoli szülőfaluban helyezték kívánsága szerint örök nyugalomra rokonu­kat. Az otthonban jelenleg 1-2 éves a várakozási idő, és aki a pan­zióban szeretne lakni, annak 5-6 évig is várnia kell, míg megürese­dik egy-egy lakás - tájékoztatott Eudovít Lencés, az otthon és a panzió igazgatója. Nyomozásunk során megtudtuk, hogy az idős la­kó nemrégiben adta el ingatlanját, és a vevővel állandó vitái voltak az el nem rendezett anyagiak miatt, na de a bosszúállás effajta módját talán még ő sem engedte volna meg magának. Az idősek otthonának szociális nő­vérét, Barkóczi Máriát is kérdez­tük, megtörtént-e már, hogy visz- szaéltek a lakók adataival, és az ő beleegyezésük, illetve tudtuk nél­kül keresték fel a hozzátartozókat. - Emlékszem egy esetre, amikor egy lakónk meghalt a kórházban, és az egyik környékbeli temetke­zési vállalkozót erről a helyszínen értesítették. Ő kérte, hogy adjuk meg a hozzátartozók címét, fel­ajánlva nekik a szolgálatait. De nem ez a jellemző. Legutóbb levél­ben kértük néhány otthonban élő lakó hozzátartozójától a kapcso­lat, az adatok felújítását - jegyezte meg az otthon szociális nővére. El­mondta, egy alkalommal az öre­gek otthona és a panzió rendezte a temetést állami támogatással, mi­vel a lakónak nem voltak hozzá­tartozói. Az elmúlás, a halál az idősek ott­honában és a panzióban egyaránt gyakorta emlegetett téma. Sőt, az egészségügyi nővérek és a létesít­mény szociális gondozói sem zár­kóznak el attól, hogy erről az idős emberekkel elbeszélgessenek. Ta­pasztalataik szerint némely lakót kifejezetten megnyugtatja, hogy elrendezték a végrendelettel és te­metkezéssel járó intézni valókat. Arról azonban, hogy ne csak a vég­ső búcsúra gondoljanak, Jana Poláková, a panzió fiatal szociális dolgozója gondoskodik. Tőle meg­tudtam, hogy néhány évvel ezelőtt Megtörtént már máskor is, hogy visszaéltek a la­kók adataival. az Ifjúságfalván található gyer­mekotthon kis lakóival kötöttek barátságot. Meglátogatták őket és kötött pulóvereket, a játékszobába takarót és puha vánkosokat készí­tettek, hogy otthonosabbá tegyék számukra az intézményt. Sőt, az idős lakók levelet intéztek a kerü­leti hivatal dolgozóihoz, anyagi tá­mogatást kérvén az akkor még igazgatásuk alá tartozó gyermek- otthon felújításához, ami végül meg is történt. Nagyon tudnak szeretni! Ragasz­kodnak és gondoskodnak a náluk is védtelenebbekről. Éppígy ra­gaszkodnak apró kincseikhez. A panzióban élők, amikor egészségi állapotuk már nem teszi lehetővé, hogy önmagukat ellássák, nehe­zen válnak meg meghitt szobáik­tól. Számukra szomorú az út a panzióból az idősek otthonába, ahol jobban tudják gondozni az idővel magatehetetlenné válókat. Az igazgató folyamatosan újabb átalakításokat végez, újabb gon­dozókat kénytelen a szolgálatuk­ba állítani, hogy még egy kis ideig maradhassanak a megszokott kör­nyezetben. A hozzátartozók napi gondozásával ehhez a rokonok is hozzájárulnak. Mindennek isme­retében nehezen elképzelhető, hogy az otthon és a panzió alkal­mazottai visszaélnének a lakók bi­zalmával. Ezt csak olyan kívülál­lók tehetik, akiknek az efféle adat-, illetve ügyfélszerzés üzletet hoz, az üzlet pedig még nagyobb bevételt. Ma is akadnak, akik jó előre meg­rendelik a temetésüket; lefoglalják a temetkezési helyet, vagy kriptát építtetnek maguknak. Többnyire azok, akik nem bíznak a hozzátar­tozóikban, hogy megadják nekik félretett pénzecskéjükből a vég­tisztességet. Az efféle szolgáltatá­sokat ráerőltetni valakire azonban tisztességtelen. A megtörtént eset okozta keserűséget enyhítheti ta­lán őseink közismert mondása, hogy akinek a halálhírét keltik, az még nagyon sokáig fogja élvezni hátralévő napjait! Általában a szegényebb réteg marad itt huzamosabb ideig, akik kicsit gazdagabbak, rendszerint rövid időn belül továbbállnak valamelyik Európai Unióbeli államba Bősön többen zúgolódnak a menekültek viselkedése miatt BEKE ZSOLT Bős határában, a vízerőmű felé vezető út mellett található az ide­genrendészeti hivatal menekült- tábora. A régi munkásszállókból átalakított épületekben jelenleg főleg bangladesi, indiai, afgán, pakisztáni és iraki menekültek él­nek. A falubeliek a balkán hábo­rúk idején idegenkedve fogadták a tábor alapítását. Viszonyuk a fo­lyamatosan cserélődő menekül­tekhez azóta is eléggé megosztott. Nem csoda ez, hiszen különböző világok, különböző kultúrák talál­kozásának szemlélői, ami rend­szerint konfliktusok és barátságok sokaságát hozza magával. A táborhoz közeli élelmiszerbolt tulajdonosa lapunknak elmond­ta, a menekültek közül sokan az ő boltjába járnak vásárolni. Büsz­kén vallja, hogy az évek folyamán az állandó kapcsolatnak köszön­hetően néhány szót már megta­nult az ő nyelvükön. S az angol vagy az orosz nyelvtudás is jól jön, hiszen a menekültek túlnyo­mó többsége ■beszél valamilyen szinten ezeken a nyelveken. „lüis- mertem már az észjárásukat, ve­lük pedig az itteni szokásokat próbáljuk meg elfogadtatni. Ez egy olyan folyamat, amely mind­két fél számára értékes, hiszen mindannyian tanulunk egymástól valamit. Aki járt már Törökor­szágban, vagy más arab ország­ban, tudja, milyen ott a vásárlás módja. Olyan, mint egy szertar­tás, melynek része az alkudozás és a portéka tüzetes vizsgálata is. Nem szokás arrafelé a sorban ál­lás sem. Viszont, ha megmutatjuk és türelmesen elmagyarázzuk ne­kik az itteni szokásokat, akkor legközelebb már betartják. Mióta itt vannak, a faluból sajnos egyre kevesebben járnak hozzánk vásá­rolni. Az utóbbi időben az is elter­jedt róluk, hogy lopnak. Igaz, megtörtént egyszer, hogy az Tisztelni kell őket, csak így várhatjuk el, hogy ők is tiszteljenek minket. egyik a kabátjába rejtett egy kar­fiolt és elfutott, de amikor utána­szaladtam, szó nélkül visszaadta. Úgy gondolom, hogy ez minden­hol, még a legkulturáltabb embe­rek között is előfordul.” Egy má­sik üzlet alkalmazottja szerint sincs semmilyen probléma a me­nekültekkel. Kérdésünkre el­mondta, bejárnak vásárolni, de mivel nincs sok pénzük, nem csi­nálnak nagy forgalmat. Általában a szegényebb réteg marad itt hu­zamosabb ideig, akik kicsit gaz­dagabbak, rendszerint rövid időn belül továbbállnak valamelyik Európai Unióbeli államba. Az ér­dekes velük kapcsolatban az, hogy csak a férfiak járnak bevásá­rolni, a nők nem, őket ritkán lát­ni. Ez biztosan azért van, mert más a nőkhöz való viszonyuk is. B. M. középkorú hölgy viszont más véleményen van, őt bizony zavarják azok az esetek, melyeket tapasztal, akár az üzletben, akár a buszra várakozva. „Felháborító­nak tartom, hogy ennyi idő alatt sem tudták megtanulni a sorban állás szabályait. Mindig előre to­lakodnak, s elfoglalják az autóbu­szon az ülőhelyeket; az idősebb néniknek, bácsiknak sem adják át a helyüket. Az üzletben elállják az utat, sokszor nem lehet őket meg­kerülni sem. Mindent megfognak többször is a pult teljes hosszá­ban, s a végén mégis otthagyják. Nem gondolnak arra, hogy rajtuk kívül még mások is megvehetik azt az élelmiszert.” K. I., munkást nem zavarja a me­nekültek jelenléte, véleményét így foglalta össze: „megszoktuk már, hogy itt vannak. Tisztelni kell őket, hiszen ők is emberek, s csak így várhatjuk el, hogy ők is tiszteljenek minket.” !---------------------i (Somogyi Tibor felvétele) Mióta itt vannak, sajnos egyre kevesebben járnak hozzánk vásárolni a faluból VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORULT ÉGBOLT, -1 ÉS -3 FOK A Nap kel 07.39-kor - nyugszik 16.24-kor A Hold kel 14.14-kor- nyugszik 06.11-kor ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOCIA A Duna vízállása - Pozsony: 390, árad; Medve: 260, árad; Komárom: 320, árad; Párkány: 330, árad. Napközben majd­nem mindenhol borult lesz az ég­bolt, de délutánra néhol kitisztul az ég. Északon- ko­molyabb havazásra is számítha­tunk. A legmagasabb nappali hő­mérséklet -1 és -3 fok között ala­kul. Gyenge, változó irányú szél, mely később nyugatira fordul. Éj­szaka a hőmérő higanyszála -3 és - 7 fok közé süllyed. Holnap reggel az ország alacsonyabban fekvő te­rületein köd képződhet, de nap­közben jobbára mindenhol derült lesz az égbolt. A legmagasabb nappali hőmérséklet +2 és +6 fok között alakul. A szív- és érrend­szeri megbetege­désekben szenve­dők ma fellélegez­hetnek, az időjá­rás pozitív hatás­sal lesz rájuk. Az alacsony vérnyo- másúak jobban bírják majd a meg­terhelést. Ezzel szemben erősödnek a mozgásszervi betegségekkel küszködök fájdalmai, főleg a reu­mások érezhetik majd rosszul ma­gukat. A fronthatásra érzékenyek komolyabb fejfására számíthatnak, vérnyomásunk emelkedhet, de­presszió lehet úrrá rajtunk. Holnap minden téren javulás várható, az időjárás kimondottan serkentő ha­tással lesz szervezetünkre. Holnap ÍZ V I LÁG ♦ Magyaros ízek minden hónapban ♦ Az illatos fűszer ♦ Meleg konyhákban téli ízek A2 UJ SZÓ MOlfXLETC

Next

/
Thumbnails
Contents