Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-15 / 11. szám, szerda

Izgalmas kalandokon keresztül, a XXII. század kütyüjeivel, sikerül megmenteni mindent és mindenkit Kémkölykök 2. BEMUTATÓ ff *S1 l'VllHH Vidocq BEMUTATÓ francia kalandfilmek A ugyan már réges-rég túlvannak virágkoru- / % kon, ám még manap­ság is akad évről-évre valamilyen izgalmak­kal fűszerezett, történelmi korba he­lyezett alkotás, mely mind hazájá­ban, mind külföldön szép sikereket könyvelhet el. Tavaly a látványos Farkasok szövetségére tódult a kö­zönség (mely mellesleg régiónkban is elég szépen szerepelt, később pe­dig az amerikai box office listákat ostromolta a vártnál jóval magasabb eredménnyel), idén pedig a Vidocq lenne hivatott ezt a célt szolgálni. Nem sokkal a francia forradalom előtt járunk. Párizs lakosságát külö­nös halálesetek sokkolják, melynek felgöngyölítését a világhírű magán- nyomozó, Vidocq (Gérard Depardieu) vállalja. A rejtélyes álar­cos elkövetőnek azonban még ezt a briliáns elmét is sikerül tőrbe csal­nia: mielőtt Vidocq a kilátástalan helyzetből egy barlang mélyébe vet­né magát, utolsó kívánságaként any- nyit kér az elkövetőtől, hogy fedje fel kilétét.Egy fiatal újságíró, Étienne (Guillaume Canet) szeretné meglo­vagolni a szenzációt, és regényt írni a legendás nyomozóról. Vidocq egy­kori kollégáját hívja segítségül, hogy segítsen felgöngyölíteni ezt az utol­só, lezáradan ügyét. A Vidocq alkotói érdekes kísérlettel álltak elő: megelőzve George Lu­cas-t és a Kiónok támadását, elké­szítették az első egészestés játékfil­met, melyet digitális kamerával (konkrétan a Sony HDW-F900- asával) vettek fel. A merész vállal­kozást egy felemásra sikeredett vég­eredmény koronázza: az összhatás a néző számára olyan, mintha egy bétára rögzített anyagot nagyítottak volna 35 milliméteresre. Pedig az alkotás minden percén látszik a ren­geteg pénz, amit ráfordítottak: szin­te nincs olyan jelenet, ami ne tartal­mazna valamüyen speciális effek­tust - a trükkök megvalósításáért felelős Pitof (Alien 4 - Feltámad a Halál, Delicatessen) most igazán ki­élhette magát. Az olykor merész ka­meramozgásokat néha határozottan tolakodó közeli képek váltják, míg az effektusoknak teljesen alárendelt cselekmény gyakran inkább nevet­ségesbe, mint izgalmasba hajlik: gondoljunk csak a főhős Gérard Depardieu mátrixos bunyójára, vagy az idióta befejezésre. Pitof alkotása így tényleg nem több, mint aminek szánták: kísérletezgetés az új techni­kai lehetőségekkel. Mint film, felejt­hető fércmunka, (mozinet) Vidocq (Vidocq), színes, francia film, 100 perc, R.: Pitof, Fsz.: André Dussollier, Gérard De­pardieu Komárom, Tatra; Pozsony, Pólus, Aupark, ___ az év a sorozatoké ■ és a folytatásoké... B | 1 M Általában a várat­___I f , lan kasszasikerek­ne k elkészül a foly­tatása is. A filmké­szítők, forgalmazók a 2002-es év­ben erősen ráálltak erre a tendenci­ára. Természetesen nem másért, mint a pénzért, az eseüeges újabb ropogós dollármilliókért, sikerekért. Mint tudjuk, a filmek esetében a folytatásnak vagy nagyon nagynak kell lennie (nagy hírverés, jó rek­lám: „VISSZATÉRTÉK!!!!!”), vagy előre borítékolható a bukás. A fehér kisegér kalandjai, az öltönyös úri­emberek harca a földönkívüliekkel, a gyerekvarázsló újabb megpróbál­tatásai mind ebben az évben kerül­nek, vagy már kerültek mozivászon­ra. Ebbe a sorba tartozik a 2001-ben be­mutatott Kémkölykök második ré­sze is. Visszatértek! A folytatáshoz ugyanazokat az összetevőket hasz­nálták fel a készítők, mint elődjéhez, a rendezői gárda megmaradt, a tör­ténet könnyen emészthetősége is a jól megszokott, a színészek pedig a már ismertek kategóriából valók. Az első rész előre nem várt sikere után vajon mire számíthat ez a folyta­tás??? „Sose engedjük, hogy a felnőttek vé­gezzék el a gyerekek feladatát” - a kémkölykök jelszava sem változott. Carmen (Alexa Vega) és Juni (Daryl Sahara) még mindig a földkerekség legismertebb kémkölykei. Miután kiderült, (az első részből) szüleik­nek miből is futja mindenre, mi is a valódi foglalkozásuk, természetesen a gyerekek sem akarnak lemaradni. Nemcsak követni, hanem talán túl is próbálják szárnyalni őseiket. Ám az élet nem mindig ilyen könnyű... Új kémkölykök megjelenése, újabb fondorlatos feladat (amit nem főhő­seink kapnak meg), egy őrült tudós és még sok más nehezíti apró Bondjaink életét. Ám akció-család- vígjátékhoz mérten soha nincs lehe- teden küldetés, nem megoldható feladat, s ahogy a nagy könyvben meg van írva, csakis jóra fordulhat minden, csak a jó győzedelmesked­het. A történet dióhéjban: Carmen és Juni az év kémkölykei lassan ten­getik hétköznapjaikat, egy-egy fel­adat sima, izgalommentes megoldá­sával. Úgy tűnik, nincs semmi gond­juk. Ám a gonosz szereplők eltulaj­donítanak egy mágneses manipulá­tort, amit egy szigetre repítenek, ahonnan világuralomra törhetnek. Bugyuta gonoszok (mágnesfejűek), egy kis árulás, múmia feeling (harc a csontvázakkal), és egy kis Dr. Moreau szigete (génmanipulált álla­tok, de legalább „aranyosak”). Izgal­mas kalandokon keresztül, a XXII. század kütyüjeivel, hol kéz a kéz­ben, hol a szülők, hol a nagyszülők segítségével sikerül megmenteni mindent és mindenkit. Robert Rodrigez újra rendezői szék­be ült és alkotott. Talán egy picit ne­héz beilleszteni ilyen kaliberű filme­ket a filmográfiájába, de úgy látszik ez őt nem zavarja. Nehezen lehet összekötni a hullahegyeket és a gye­rekes csíntevéseket. Bevált az első résznél és bevált most is, csak egy cseppet furcsa, ismerve a rendezőt, ismerve egy-egy színészt. Mert le­het, hogy családi mozi és az ember elviszi a gyerekét megnézni, de ami­kor visszaköszön ránk egy gyilkolós filmből megismert színész, az már lehet hogy sok(k). Esetünkben is ap­ró kacajra adhat okot ez a szempont. Talán még Antonio Banderas el­megy, de hogy az aranyos, bár őrült tudós szerepében Steve Buscemi lát­ható!? De megemlíthetnénk a Desperado csaposát, vagy eseüeg késdobálóját is. Vajon milyen ellen­szolgáltatások fejében lehetett eze­ket a színészeket megnyerni? A vá­lasz kézenfekvő: barátság Roberttel. A film technikai trükkjei, Bigyó fel­ügyelő kalandjait tükrözik, de a rengeteg számítógépes megoldás mögött persze megtalálhatók az alapvető értékek is. Barátság, csa­lád, összetartás, szeretet, meleg szív, gyerekkori szerelem, stb. Nem nyújt sokat, de talán nem is ezért készült. Szórakoztató és kész. Leg­alábbis a gyereknek, (mozinet) Kémkölykök 2. - Az elveszett ál­mok szigete (Spy Kids 2: Island of Lost Dreams), színes, amerikai film, 99 perc, R.: Roberto Rodriguez, Sz.: Antonio Ban­deras, Carla Gugino, Alexa Vega, Daryl Sahara, Mike Judge, Mike Judge, Ricardo Montalban, Chris­topher McDonald Pozsony, Aupark, Pólus; Vágsellye; Nyíregyháza, Hoollywood Multiplex; Miskolc, Cinema City, Hoollywood Multiplex; Győr, Cinema City A kontinens élővilága gyönyörű, a laza afrikai zene is a helyén van, csak a frenetikus ötletek nem akarnak jönni, pofára esésben és állatürülékben sincs hiány Csonthülye BEMUTATÓ gy repülőgép le­zuhan Afrikában, de egy fehér kis­gyerek sértetlenül kerül ki a roncs­ból. Az apróságot megkedveli Tsonga, a Kavuki ki­rály, aki eltökélten szeretne fiú utódot nemzeni - mindhiába, áll­jon bár tucatnyi feleség rendelke­zésére. A király reményei azonban újraélednek, mikor megtudja, hogy egy sok évvel ezelőtti kapcso­latából van egy fia! Tsonga tehát úgy rendelkezik, hogy a törzs jósá­vá érett Csonti menjen a Nap Váro­sába és keresse meg eltűnt gyerme­két. Leon Schuster neve első hallásra nem sokat mond számunkra, pedig Dél-Afrika legismertebb komikusa, aki évtizedek óta forgatja filmjeit, melyek közül egy-kettő Magyaror­szágra is eljutott. Még a ‘90-es évek elején hozták be két hazájában ha­talmas sikert aratott vígjátékát, a Dilivíziót és a Yankee Zulut, me­lyeknek köszönhetően a magyar közönség is megismerhette Schuster fergeteges helyzetkomi­kumra épülő komédiáit. Bár wc- humor jellegüket le sem tagadhat­ják, olykor akkora ötleteket voltak képesek egymásra halmozni ben­nük, amiktől dőlni lehetetett, és ehhez jött a kiváló minőségű ma­gyar szinkron, élén Székhelyi Jó­zseffel, amit sajnos a Csonthülye esetében nélkülöznünk kell. Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy a film a forgatókönyvének megírásában ezúttal is részt vett Leon Schuster, ami méltó visszaté­rését jelenti a magyar köztudatba, de ez nem igaz. Isteni poénsoroza­tokról most csupán néhány jelenet kapcsán beszélhetünk, a Csonthülyét inkább az olcsó ökör- ködés jellemzi. A kontinens termé­szetvilága változatlanul gyönyörű, a laza afrikai zene is a helyén van, csak a frenetikus ötletek nem akar­nak jönni. Pofára esésben és állat­ürülékben nincs hiány, de az az el­ső pillanattól fogva nyilvánvalóvá válik, hogy a humor durvaságának növekedésével egyenes arányban csökkent annak színvonala. Ott szerencsére még nem tartunk, hogy undorodva fordítsuk el a fe­jünket, de a felszabadult nevetés helyét szinte egyfolytában a vára­kozó hallgatás uralja. A szereplő­kön látszik a lelkesedés és a jókedv, de ez éppen csak annyira képes át­ragadni ránk, hogy ezt az elfecsé­relt 110 percet ne bosszankodással, hanem egy gyors felejtéssel zárjuk le magunkban, (mozinet) Csonthülye (Mr. Bones), színes, dél-afrikai film, 110 perc, Ren­dezte: GrayHofmeyr, Szereplők: Leon Schuster, David Ramsey, Faizon Love Tatabánya Az alkotás kísérletezés az új technikai lehetőségekkel

Next

/
Thumbnails
Contents