Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-15 / 11. szám, szerda
Izgalmas kalandokon keresztül, a XXII. század kütyüjeivel, sikerül megmenteni mindent és mindenkit Kémkölykök 2. BEMUTATÓ ff *S1 l'VllHH Vidocq BEMUTATÓ francia kalandfilmek A ugyan már réges-rég túlvannak virágkoru- / % kon, ám még manapság is akad évről-évre valamilyen izgalmakkal fűszerezett, történelmi korba helyezett alkotás, mely mind hazájában, mind külföldön szép sikereket könyvelhet el. Tavaly a látványos Farkasok szövetségére tódult a közönség (mely mellesleg régiónkban is elég szépen szerepelt, később pedig az amerikai box office listákat ostromolta a vártnál jóval magasabb eredménnyel), idén pedig a Vidocq lenne hivatott ezt a célt szolgálni. Nem sokkal a francia forradalom előtt járunk. Párizs lakosságát különös halálesetek sokkolják, melynek felgöngyölítését a világhírű magán- nyomozó, Vidocq (Gérard Depardieu) vállalja. A rejtélyes álarcos elkövetőnek azonban még ezt a briliáns elmét is sikerül tőrbe csalnia: mielőtt Vidocq a kilátástalan helyzetből egy barlang mélyébe vetné magát, utolsó kívánságaként any- nyit kér az elkövetőtől, hogy fedje fel kilétét.Egy fiatal újságíró, Étienne (Guillaume Canet) szeretné meglovagolni a szenzációt, és regényt írni a legendás nyomozóról. Vidocq egykori kollégáját hívja segítségül, hogy segítsen felgöngyölíteni ezt az utolsó, lezáradan ügyét. A Vidocq alkotói érdekes kísérlettel álltak elő: megelőzve George Lucas-t és a Kiónok támadását, elkészítették az első egészestés játékfilmet, melyet digitális kamerával (konkrétan a Sony HDW-F900- asával) vettek fel. A merész vállalkozást egy felemásra sikeredett végeredmény koronázza: az összhatás a néző számára olyan, mintha egy bétára rögzített anyagot nagyítottak volna 35 milliméteresre. Pedig az alkotás minden percén látszik a rengeteg pénz, amit ráfordítottak: szinte nincs olyan jelenet, ami ne tartalmazna valamüyen speciális effektust - a trükkök megvalósításáért felelős Pitof (Alien 4 - Feltámad a Halál, Delicatessen) most igazán kiélhette magát. Az olykor merész kameramozgásokat néha határozottan tolakodó közeli képek váltják, míg az effektusoknak teljesen alárendelt cselekmény gyakran inkább nevetségesbe, mint izgalmasba hajlik: gondoljunk csak a főhős Gérard Depardieu mátrixos bunyójára, vagy az idióta befejezésre. Pitof alkotása így tényleg nem több, mint aminek szánták: kísérletezgetés az új technikai lehetőségekkel. Mint film, felejthető fércmunka, (mozinet) Vidocq (Vidocq), színes, francia film, 100 perc, R.: Pitof, Fsz.: André Dussollier, Gérard Depardieu Komárom, Tatra; Pozsony, Pólus, Aupark, ___ az év a sorozatoké ■ és a folytatásoké... B | 1 M Általában a várat___I f , lan kasszasikerekne k elkészül a folytatása is. A filmkészítők, forgalmazók a 2002-es évben erősen ráálltak erre a tendenciára. Természetesen nem másért, mint a pénzért, az eseüeges újabb ropogós dollármilliókért, sikerekért. Mint tudjuk, a filmek esetében a folytatásnak vagy nagyon nagynak kell lennie (nagy hírverés, jó reklám: „VISSZATÉRTÉK!!!!!”), vagy előre borítékolható a bukás. A fehér kisegér kalandjai, az öltönyös úriemberek harca a földönkívüliekkel, a gyerekvarázsló újabb megpróbáltatásai mind ebben az évben kerülnek, vagy már kerültek mozivászonra. Ebbe a sorba tartozik a 2001-ben bemutatott Kémkölykök második része is. Visszatértek! A folytatáshoz ugyanazokat az összetevőket használták fel a készítők, mint elődjéhez, a rendezői gárda megmaradt, a történet könnyen emészthetősége is a jól megszokott, a színészek pedig a már ismertek kategóriából valók. Az első rész előre nem várt sikere után vajon mire számíthat ez a folytatás??? „Sose engedjük, hogy a felnőttek végezzék el a gyerekek feladatát” - a kémkölykök jelszava sem változott. Carmen (Alexa Vega) és Juni (Daryl Sahara) még mindig a földkerekség legismertebb kémkölykei. Miután kiderült, (az első részből) szüleiknek miből is futja mindenre, mi is a valódi foglalkozásuk, természetesen a gyerekek sem akarnak lemaradni. Nemcsak követni, hanem talán túl is próbálják szárnyalni őseiket. Ám az élet nem mindig ilyen könnyű... Új kémkölykök megjelenése, újabb fondorlatos feladat (amit nem főhőseink kapnak meg), egy őrült tudós és még sok más nehezíti apró Bondjaink életét. Ám akció-család- vígjátékhoz mérten soha nincs lehe- teden küldetés, nem megoldható feladat, s ahogy a nagy könyvben meg van írva, csakis jóra fordulhat minden, csak a jó győzedelmeskedhet. A történet dióhéjban: Carmen és Juni az év kémkölykei lassan tengetik hétköznapjaikat, egy-egy feladat sima, izgalommentes megoldásával. Úgy tűnik, nincs semmi gondjuk. Ám a gonosz szereplők eltulajdonítanak egy mágneses manipulátort, amit egy szigetre repítenek, ahonnan világuralomra törhetnek. Bugyuta gonoszok (mágnesfejűek), egy kis árulás, múmia feeling (harc a csontvázakkal), és egy kis Dr. Moreau szigete (génmanipulált állatok, de legalább „aranyosak”). Izgalmas kalandokon keresztül, a XXII. század kütyüjeivel, hol kéz a kézben, hol a szülők, hol a nagyszülők segítségével sikerül megmenteni mindent és mindenkit. Robert Rodrigez újra rendezői székbe ült és alkotott. Talán egy picit nehéz beilleszteni ilyen kaliberű filmeket a filmográfiájába, de úgy látszik ez őt nem zavarja. Nehezen lehet összekötni a hullahegyeket és a gyerekes csíntevéseket. Bevált az első résznél és bevált most is, csak egy cseppet furcsa, ismerve a rendezőt, ismerve egy-egy színészt. Mert lehet, hogy családi mozi és az ember elviszi a gyerekét megnézni, de amikor visszaköszön ránk egy gyilkolós filmből megismert színész, az már lehet hogy sok(k). Esetünkben is apró kacajra adhat okot ez a szempont. Talán még Antonio Banderas elmegy, de hogy az aranyos, bár őrült tudós szerepében Steve Buscemi látható!? De megemlíthetnénk a Desperado csaposát, vagy eseüeg késdobálóját is. Vajon milyen ellenszolgáltatások fejében lehetett ezeket a színészeket megnyerni? A válasz kézenfekvő: barátság Roberttel. A film technikai trükkjei, Bigyó felügyelő kalandjait tükrözik, de a rengeteg számítógépes megoldás mögött persze megtalálhatók az alapvető értékek is. Barátság, család, összetartás, szeretet, meleg szív, gyerekkori szerelem, stb. Nem nyújt sokat, de talán nem is ezért készült. Szórakoztató és kész. Legalábbis a gyereknek, (mozinet) Kémkölykök 2. - Az elveszett álmok szigete (Spy Kids 2: Island of Lost Dreams), színes, amerikai film, 99 perc, R.: Roberto Rodriguez, Sz.: Antonio Banderas, Carla Gugino, Alexa Vega, Daryl Sahara, Mike Judge, Mike Judge, Ricardo Montalban, Christopher McDonald Pozsony, Aupark, Pólus; Vágsellye; Nyíregyháza, Hoollywood Multiplex; Miskolc, Cinema City, Hoollywood Multiplex; Győr, Cinema City A kontinens élővilága gyönyörű, a laza afrikai zene is a helyén van, csak a frenetikus ötletek nem akarnak jönni, pofára esésben és állatürülékben sincs hiány Csonthülye BEMUTATÓ gy repülőgép lezuhan Afrikában, de egy fehér kisgyerek sértetlenül kerül ki a roncsból. Az apróságot megkedveli Tsonga, a Kavuki király, aki eltökélten szeretne fiú utódot nemzeni - mindhiába, álljon bár tucatnyi feleség rendelkezésére. A király reményei azonban újraélednek, mikor megtudja, hogy egy sok évvel ezelőtti kapcsolatából van egy fia! Tsonga tehát úgy rendelkezik, hogy a törzs jósává érett Csonti menjen a Nap Városába és keresse meg eltűnt gyermekét. Leon Schuster neve első hallásra nem sokat mond számunkra, pedig Dél-Afrika legismertebb komikusa, aki évtizedek óta forgatja filmjeit, melyek közül egy-kettő Magyarországra is eljutott. Még a ‘90-es évek elején hozták be két hazájában hatalmas sikert aratott vígjátékát, a Dilivíziót és a Yankee Zulut, melyeknek köszönhetően a magyar közönség is megismerhette Schuster fergeteges helyzetkomikumra épülő komédiáit. Bár wc- humor jellegüket le sem tagadhatják, olykor akkora ötleteket voltak képesek egymásra halmozni bennük, amiktől dőlni lehetetett, és ehhez jött a kiváló minőségű magyar szinkron, élén Székhelyi Józseffel, amit sajnos a Csonthülye esetében nélkülöznünk kell. Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy a film a forgatókönyvének megírásában ezúttal is részt vett Leon Schuster, ami méltó visszatérését jelenti a magyar köztudatba, de ez nem igaz. Isteni poénsorozatokról most csupán néhány jelenet kapcsán beszélhetünk, a Csonthülyét inkább az olcsó ökör- ködés jellemzi. A kontinens természetvilága változatlanul gyönyörű, a laza afrikai zene is a helyén van, csak a frenetikus ötletek nem akarnak jönni. Pofára esésben és állatürülékben nincs hiány, de az az első pillanattól fogva nyilvánvalóvá válik, hogy a humor durvaságának növekedésével egyenes arányban csökkent annak színvonala. Ott szerencsére még nem tartunk, hogy undorodva fordítsuk el a fejünket, de a felszabadult nevetés helyét szinte egyfolytában a várakozó hallgatás uralja. A szereplőkön látszik a lelkesedés és a jókedv, de ez éppen csak annyira képes átragadni ránk, hogy ezt az elfecsérelt 110 percet ne bosszankodással, hanem egy gyors felejtéssel zárjuk le magunkban, (mozinet) Csonthülye (Mr. Bones), színes, dél-afrikai film, 110 perc, Rendezte: GrayHofmeyr, Szereplők: Leon Schuster, David Ramsey, Faizon Love Tatabánya Az alkotás kísérletezés az új technikai lehetőségekkel
