Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-15 / 11. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 15. KOMMENTÁR A háborút el kell adni MAUNÁK ISTVÁN Senki sem tudja megmondani, hogy mikor lesz háború, a közvéleményt a nyilatkozatok és szándékos kiszivárogtatások tömkelegé alaposan összezavarta. Anélkül, hogy minősíteni akarnánk, tényként könyveljük el: ez az amerikai taktika része. Ha lesz háború, megindítása a nagy nyilvánosságot az adott pillanatban váratlanul fogja érni. Persze az megjósolható: lesz egy jól értesült tévécsatorna - nem volna nehéz megnevezni -, amely majd egyenes adásban közvetíti az első percektől kezdve. Elsősorban azért, mert ez nagy üzlet, valószínűsíthető, hogy a háború, legalábbis az első napokban, minden más műsornál nézettebb lesz. Másrészt azért, mert ez propaganda is, a háborút el kell adni a nyilvánosságnak, és nem mindegy, hogy ki adja el. Amerika erkölcsileg sem kerülhet ki belőle vesztesen, a mostani világpolitikai helyzetben nem engedhet meg magának egy második Vietnamot. Az szinte biztos, hogy ebben a hónapban még nem lesz háború, hiszen Hans Blix január 27-én tájékoztatja a BT-t a fegyverzetellenőrök munkájának eredményeiről. A dolog el is húzódhat, az el nem kötelezettek mozgalma a zárt helyett máris nyilvános ülést követel, vita is lesz, esetleg újabb határozat és így tovább. Nagy általánosságban két csoportot alkotnak a véleményformálók, amellett hogy ezeken belül is rendkívül színes, olykor ellentmondásos állásfoglalások ütköznek. Az egyik szerint elkerülhető a háború, ha nem sikerül rábizonyítani Irakra a tömegpusztító fegyvereket. A másik szerint lesz háború, Amerika nem táncolhat vissza, pusztán kardcsörte- tés céljából nem öltek volna máris ennyi pénzt a válságba. Senki sem beszél arról, hány százmillióba, akár hány milliárdba kerültek az eddigi erődemonstrációk. Az átlagembernek fogalma sincs arról, mibe kerül az amerikai és brit haditengerészeti felvonulás az Öbölben és elérhető közelségében, mennyit emésztenek fel a mozgósítások, a csapatösszevonások a környező államokban, az amerikai parancsnokság Katarba telepítése a megfelelő infrastruktúra kiépítésével, a katonai és polgári titkosszolgálatok mozgósítása és még lehetne sorolni. Brit katonai elemzők úgy látják, a helyzet kulcsa nem a lehetséges iraki tömegpusztító fegyverekben és annak a veszélyében van, hogy ezeket Szaddám hozzáférhetővé teszi a terroristák számára, hanem az USA stratégiai céljaiban. Ők három fő célt fogalmaztak meg. Az első a növekvő amerikai olajszükséglet kielégítése hosszú távon. Dick Cheney alelnök két évvel ezelőtti jelentése azt jósolta, hogy 2020-ra az USA olajfogyasztása 50 százalékkal nő. A célkeresztben a hatalmas iraki - állítólag a szaúdinál is nagyobb - olajtartalékok vannak, s ezért figyel oda jobban Washington a Kaszpi-tenger medencéjére, Latin-Amerikára és Fekete- Afrikára is. A második stratégiai cél a terrorellenes harc, a harmadik pedig az USA globális katonai fölényének tartóssá tétele a világban. Az elemzők szerint a globális amerikai stratégia eme három fő eleme összefonódik, egymástól elválaszthatatlan, s az is változó, mikor melyik kerül látványosabban előtérbe. Azt természetesen nem lehet megjósolni, hogy ez a stratégia mennyire lehet sikeres, tíz-tizenöt év múlva okosabbak lehetünk. Egyes szakértők szerint az a banánhéj, amin Amerika elcsúszhat, a muzulmán országok ellenállása. Az USA dolgát megkönnyítené, ha ezekben az államokban az amerikai demokrácia honosodna meg, csakhogy ők - egy-két kivételtől eltekintve - nagyon határozottan nem kérnek belőle. Ezért beszélnek egyes politológusok máris „demokratikus imperializmusról”. JEGYZET vasgyárba dolgozott, fiatalon meghalt. De míg élt, oszt haza- gyöttek disznótorra, mindég azt emlegettük, ilyenkor januárba, ha tanálkoztunk, hogy szegény apánk, még csak a sírját se tudjuk, hol van. De sokat elsirattuk, istenem, de sokat! Mindég vártuk, hátha, hátha nem igaz, hátha tévedtek, hátha fogságba esett, oszt él még valahol. De aztán jöttek még bolondabb idők. A házunkba betelepítettek idegeneket, mink kereszt- apáméknál húztuk meg magunkat. Kis holmicskánkat mind szétcibálták, nem maradt csak ez az egy ruhám, fiam. Most má mindég feketébe járok, mióta az uram is elment. Ha kimegyek hozzá, mindig megállók a temetői keresztnél, elmondok egy Miatyánkot az apámé is. Mert legalább a sírját látnám egyszer az életbe. Ott maradt, ott messze, a Don-ka- nyarba. Az unokáim sokszor kérdezik, miért sírsz mama, ilyenkor farsang tájékán? Elmondom oszt nekik, hogy apámat siratom, meg azt a sok szép fiatal embert, akik mind ottmaradtak. Bolond dolog a háború. Csak azt ne kelljen senkinek megélni. Csak legalább egyszer elmehetnék az apám sírjához! Talán kibírnám, ha három nap kéne utazni is. Pedig a szomszéd városba is nehezen megyek má be. Egy marék fődet vinnék rá, a körtefa alól, amit még ő ültetett azon az őszön, hogy elment a háborúba. Csak egyszer láthatnám, csak egyszer megsimogathatnám a fejfáját, ha van neki!” Ha legalább egyszer... SZÁSZI ZOLTÁN „Ha’legalább egyszer elmehetnék az apám sírjához. Csak ezt az egyet sajnálom. Megéltem má, fiam, sok mindent. Vótuiik mink a csehek alatt bitang uhe- rok, utána láttam én felvirágozott faluvéget, meg fehér lovon bejövöket, virágesőbe énekelve, kokárdával a szívük felett masírozni. Megéltem azt is, hogy nekem kellett a vagonba hajtani a legszebb tehenünket, mert vitték ki a frontra, a katonáknak. Bújtunk pincébe, csűrbe a németek meg az oroszok elől. Meg sose felejtem el, mikor apám búcsúzott. Jó hatvan éve már annak, tán már több is. Hiába, nem szolgál már a fejem úgy mint régen, felejtek. De erre tisztán emlékszek. Ott sírtunk a konyhába, anyám a kötője sarkával törülgette a szemünket, mikor édesapám felvette a régi katonaládáját, oszt ment a frontra. Egy fénykép maradt utána csak. Nem vótunk mink fiam, gazdagok, pár hold földecskénk vót, két ló, két tehénke, évente egy hízó, meg aprójószág. Azt vágott, rántott apámnak az útra szegény anyám akkor is. Már ő is a főd alatt van vagy húsz éve. Ilyenkor, január közepin kaptuk meg a papírt, hogy édesapa hősi halált halt. Hárman vótunk testvérek, a nővérem elment a háború után csehbe, a bátyám Kassán, a TALLÓZÓ LE MONDE Egységes európai álláspontot hiányolt Irak ügyében Valéry Giscard d Estaing volt francia államfő, az Európai Konvent elnöke a tekintélyes francia lapban. Olyan időszakban, amikor a Biztonsági Tanácsnak döntenie kell egy Irak elleni intervenció igazolásáról, a testület tagjai közül négyen az Európai Unióhoz tartoznak. Ha létezne közös európai diplomácia, akkor ennek az országcsoportnak a szerepe meghatározó kellene, hogy legyen - írta. Január 1-jétől az ENSZ BT 15 tagállama között - az állandó, illetve a nem állandó tagokkal együtt - összesen négy EU-tagország van: Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Spanyolország. - Sajnos azonban az Európai Uniónak nincs közös külpolitikája - tette hozzá a volt francia elnök, és azt javasolja, hogy az EU külpolitikai főképviselőjét az EU külügyminiszterének rangjára emeljék, s ő lenne egyben az EU külügyminiszteri tanácsának állandó elnöke is.- Nagyon bele kell húznom a tanulásba, mert az apán azt mondta, ha félévkor megbukom, jól elbunyóz, és büntetésül két napig a Való Világot sem nézhetem... (Peter Gossányi rajza) Petr Pithartnak van a legtöbb esélye, ám valószínűleg eredménytelen lesz a csehországi elnökválasztás Négy elnökjelölt pályázik a Hradzsinra az első fordulóban Csehországban ma államfőválasztást tartanak. A köztársasági elnöki bársonyszékért négy személy indul, mert sem a kormánykoalíciónak, sem az ellenzéknek nem sikerült megegyeznie közös jelöltekben. KOKES JÁNOS A megfigyelők többsége szerint ezért igen nagy a valószínűsége annak, hogy a mai forduló végül sikertelen lesz, s meg kell ismételni. Mások viszont azt állítják, hogy már este ismerni fogjuk Havel utódját. A kormánykoalíció legerősebb pártja, a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) Jaroslav Bures (48), volt igazságügy-minisztert indítja a megmérettetésben, míg partnere, a Kereszténydemokrata Unió- Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) jelölje Petr Pithart (62) szenátusi elnök. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnökjelöltje Václav Klaus (61) egykori kormányfő és pártelnök. A szintén ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának (KSCM) jelöltje Miroslav Krízenecky (56), aki az 1989 novemberi rendszer- váltás után Csehszlovákia első katonai főügyésze volt. Prágában általános a vélemény, hogy a legjobb eséllyel Petr Pithart pályázik, mert ő a legtöbb párt számára a leginkább elfogadható személyiség. Gyakorlatilag alig van esélye Miroslav Krízeneckynek, akit a kommunistákon kívül senki sem akar támogatni. Jaroslav Bures és Václav Klaus esélyei nagyjából egyformák. Egyetértés van abban is, hogy csak az a jelölt lehet sikeres, aki a döntő szavazáskor megszerzi a szociáldemokraták támogatását. A kulisszák mögötti egyezkedések természetesen nem nyilvánosak, így ma gyakorlatilag szinte minden előfordulhat. A négy jelölt közül Václav Klaus az egyedüli, aki a rendszerváltás előtt soha nem volt a tagja a kommunista pártnak. Klaus a hetvenes és a nyolcvanas években egy bankban, majd a prognosztikai intézetben dolgozott, s ellenzéki tevékenységet nem fejtett ki. Petr Pithart a hatvanas években párttag volt, de az 1968-as Prágai Tavasz elnyomása után kirúgták, mert támogatta a reformokat, s elítélte Csehszlovákia megszállását. Később munkásként kereste kenyerét és a hetvenes évek végén aláírta a Charta 77 elnevezésű ellenzéki nyüatkozatot. Rendszeresen publikált az illegális sajtóban is. Jaroslav Bures a nyolcvanas évek második felében lépett be a kommunista pártba, mint azt saját maga elmondta „a jobb érvényesülés” érdekében. Miroslav Krízenecky a hetvenes évek végétől volt párttag, s katonai ügyészként dolgozott. Mind a négy jelölt egybehangzóan jelezte: megválasztása esetén a többi parlamenti párttal egyenrangú partnernek fogja tekinteni Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját és rendszeresen tartani fogja vele a kapcsolatot. Havel ezt mindig elutasította, s a kommunistákkal sosem tanácskozott. Tekintettel a jelöltek számára, a prágai megfigyelők többsége azt várja, hogy az első fordulóban sikertelen lesz az elnökválasztás. Várható ugyanis, hogy minden párt saját jelöltjét fogja támogatni, így senki sem kapja meg a szükséges többséget. A kulisszák mögött jelenleg lázas egyeztetések folynak a parlamenti frakciók között az egyes jelöltek támogatásáról. Ez azonban nem olyan egyszerű, mert a frakciókon belül is megoszlanak a vélemények. A szociáldemokraták körében például erős csoportot képeznek Milos Zeman volt kormányfő hívei, akik Zemant szeretnék megválasztatni államfőnek. Zeman azonban kijelentette, hogy csak a második fordulóban indul, ha a párt őt indítja, mert az első forduló szerinte sikertelen lesz. Ebből is látható, hogy a szociáldemokraták egy része is érdekelt abban, hogy az első fordulóban ne válasszanak meg senkit.- Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy az elnökválasztás várhatóan titkos szavazással fog történA cseh szocdemek jelentős része Zemant szeretné az elnöki székben látni. ni, amely lehetővé teszi, hogy a képviselők és szenátorok az előzetes megegyezésektől eltérően saját meggyőződésük vagy érdekeik szerint szavazzanak. Egyébként a parlament két házának három lehetősége van az államfő megválasztására. Az első fordulóban az összes jelölt indul, s az győz, aki megkapja a 200 tagú alsóház, mint a 81 tagú felsőház szavazatainak több mind, a felét, tehát legalább 101, illetve 41 szavazatot. A második fordulóban a képviselőházban és a szenátusban az első fordulóban a legtöbb szavazatot szerző jelöltek indulnak, s szintén külön-kü- lön szavaz a két ház. Megtörténhet, hogy a második fordulóba csak egy jelölt jut, mert előzőleg ő kap többséget mindkét házban. A második fordulóban a győzelemhez a jelöltnek a leadott szavazatok több mint a felét kell megszereznie mindkét házban. A harmadik fordulóban aztán a képviselők és a szenátorok már közösen szavaznak, s a győzelemhez a leadott összes szavazat több mint a felét kell megszerezni az egyik jelöltnek. Amennyiben egyetlenjelölt sem kapja meg a megfelelő számú szavazatot a három fordulóban, akkor a választást meg kell ismételni, mégpedig a jelölési procedúrával együtt. A törvény szerint a két forduló között akár 14 napos szünet is lehet, tehát nem biztos, hogy az elnökválasztás egynapos esemény lesz. A legutóbbi elnökválasztáson azonban a fordulók között csak rövid szüneteket tartottak, s Havel utolsó megválasztása egynapos esemény volt. A képviselők és a szenátorok az ülés elején döntik el, hogy az államfőválasztás nyílt vagy titkos szavazással történik-e. A szavazás akkor érvényes, ha azon a képviselők és a szenátorok legalább egyharmada részt vesz. Václav Havel mandátuma február 2-án lejár. Amennyiben eddig az időpontig nem sikerülne megválasztani az új cseh államfőt, akkor jogkörei egy részét a képviselőház elnöke, más részét pedig a kormányfő venné át. A képviselőház elnökére tartozna egyebek között az alkotmánybíróság tagjainak és a jegybanktanács tagjainak a kinevezése vagy a népszavazás kiírása, míg a kormányfő átvenné a hadsereg főparancsnoki tisztségét, s kitüntetéseket adományozhatna. Megfigyelők szerint ebben az esetben valószínűleg megváltoztatnák a cseh alkotmányt is, s lehetővé tennék a közvetlen elnökválasztást. Csehország új elnökét azonban ilyen helyzetben valószínűleg csak az ősszel ismerhetnénk meg. Vezető cseh politikusok szerint ezt a végkifejletet el kell kerülni, mert Csehország nem maradhat több hónapon át államfő nélkül. A világban többnyire az a szokás, hogy a hivatalos épületekben, helyiségekben az állam szimbólumai kapnak helyet Klaus és Pithart sem szeretne a falon lógni ÚJ SZÓ-HÁTTÉR Míg számos politikai kérdésben éles vitát folytatnak egymás közt a cseh elnökjelöltek, addig egy kérdésben megegyeznek: mindnyájan megszüntetnék azt a cseh (csehszlovák) hagyományt és gyakorlatot, miszerint a mindenkori államfő portréi ott díszelegnek a falon az összes hivatalban, iskolai osztályban, sőt igen gyakran egészségügyi intézetben is. „Nem szeretnék a falon lógni. Ha megválasztanának, megkérném az illetékeseket, hogy változtassanak az eddigi gyakorlaton” -jelentette ki Jaroslav Bures, akit a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt jelölt az államfői tisztségbe. „Ez az utolsó dolog, ami érdekelne. Rossz gyakorlatnak tartom. A demokráciákban ma már szinte sehol sincs így” - tette hozzá egy televíziós vitában Václav Klaus, a Polgári Demokratikus Párt jelöltje. „Nem tetszik. Megszüntetném” - ennyit mondott Petr Pithart, akit a Kereszténydemokrata Unió- Csehszlovák Néppárt jelölt. Miroslav Krízenecky, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának jelöltje pedig egyetért velük. A világban többnyire az a szokás, hogy a hivatalos épületekben, helyiségekben az állam szimbólumai kapnak helyet. Pénzeken, bélyegeken, érméken csak a császárok, királyok képe díszeleg. Csehszlovákia és Csehország azonban ebben a tekintetben nagymértékben átvette az egykori Osztrák-Magyar Monarchia szokásait. Az államalapító Tomás Garrigue Masaryk ideje óta minden csehszlo- vák/cseh államfő portréja megjelent bélyegeken, érméken többnyire még életükben. Ez alól Václav Havel sem kivétel. Éppen a tavalyi év végén jelentek meg például új arany és ezüst emlékérmék portréjával. Masaryk egy papírpénzen is forgalomban volt. A kommunista időszakban halála után Mement Gottwald, az első „munkáselnök” képe is rákerült egy százkoronásra. Miután azonban az emberek Gottwald arcképét saját gusztusuk szerint gyakran tovább „tökéletesítették”, a kommunista hatóságok ezeket a pénzeket csendesen kivonták a forgalomból. A ma forgalomban lévő cseh papírpénzeken csak a régi cseh uralkodók vannak. Az uralkodók portréjának elhelyezését a nem éppen megfelelő helyeken mesteri módon Jaroslav Hasek gúnyolta ki a hallhatatlan Svejk, a derék katona című könyvében. Hasek egy kocsmárosról ír, aki azért került börtönbe, mert leakasztotta a falról a császár portréját. Tettét azzal indokolta, hogy „őfelségét leszarták a legyek”, s ezt esetleg valaki „rosszul értelmezhetné”. Csehországban már az elmúlt években is voltak próbálkozások ezt a gyakorlatot megszüntetni, de a többség mindig megvédte. „Számomra ez hagyomány. Engem bizony nem zavar” - nyilatkozta például egy állampolgár egy felmérés során, (kokes)
