Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-11 / 8. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 11. VENDÉGKOMMENTÁR Kismocskok* BARAK LÁSZLÓ Pityinger Elemér, a Való Világ producerének első asszisztense meglehetősen szarul érezte magát. Ahhoz képest meg pláne, hogy Egyiptomban, egy tengerparti szálloda lakosztályában ébredt. Egyrészt az éjszaka folyamán megvedelt mérhetetlen mennyiségű whisky tette meg hatását, másrészt pedig az a halványan felderengő, ám annál kitartóbban kínzó kudarcélmény nyomasztotta, ami a szomszéd szobában alvó két ukrán lotyóval volt kapcsolatos. Miként kerültek a szobába, arról ugyan sejtelme nem volt, az viszont ébredését követően egyre nyilvánvalóbb lett, hogy éjjel, bármennyire bizonyítani akarta is, milyen tökös fazon ő, az istenért sem volt képes parancsolni férfiasságának. Vagyis szárazon hagyta a ringyókat, akár egy árokparton taknyoló szűz kamasz az első prédáját... Belenézett a tükörbe, s amint az mostanában lenni szokott reggelente, spontán belehányt a mosdóba. Aztán böffentett egy jókorát, majd akkorát beledurrantott a verőfényes reggelbe, hogy ahhoz képest a nagy Oki legemlékezetesebb altesti teljesítménye is nyista... Ekkor jutott eszébe a nagyfőnök esti sms-e, amelyben azon őrjöngött az öreg, hogy Ági meg Lorenzó miért nem dugtak már...?- Ez a mocsadék állat, ez a szatír kivesz a következő műsorból, ha nem elégítem ki... Hogyan a jó édesanyámban bírjam rá ezt a két viselkedési zavarokkal megvert barmot, hogy feküdjenek le egymással - ágaskodott emberünkben a sértett önérzet, minthogy lát- nivalóan az ő nyakába akarták varrni az egész ország vágyta aktus meghiúsulását. Már a klozeton szenvedett, amikor akárha égi sugallatként eszébe villant, hogy felhívja az ordenáré némbert. A szóban forgó, Kismocsok becenévre hallgató hajadonnal anno egy budai sexshopban futott össze, amikor kellékeket keresett a „második kaszáláshoz”, vagyis a korszakalkotó valóságshow folytatásához. A Kismocsok egy jókora műpéniszt mustrált éppen, láthatóan elmélyült, nem kis perverzitást sugárzó szakértelemmel a tekintetében... Leesett hát a tantusz, ám Pityinger Elemér áporodott bűzének melegében úgy döntött, hogy Kismocsok előtt a nagyfőnököt riasztja. íme, a pityingeri sms szövege: „Lorenzó-Ági passz! Felejtsük el, hogy dugni fognak. Van viszont egy szenzációs emberem a következő részbe. Ő Kismocsok. Csúnya, mint egy állat, leszbikus, és útszélibb a stílusa a legprimitívebb Rákóczi téri striciénél. Ha bemanipuláljuk a villába, nagyobb durranás lesz, mint valaha! A széplelkű kultúrbuzik meg bekaphatják! Eli” Amint az üzenet elment, mintha egy kőszikla gördült volna le a mellkasáról. Miközben az alfelét kotorászta a jázminillatú rózsaszín klozetpapírral, jótékony bizsergést érzett ágyéka táján is. - No, cédák, most megmutatom, hogy nem csak vizelésre használom a lompost - gondolta, s határozott léptekkel elindult a hálószoba irányába... Eddig jutottam, amikor magam is felébredtem. Fél hét volt, zúgó fejjel botorkáltam be a fürdőszobába, közben bekapcsoltam a rádiót. A Sláger adón Harangozó Teri éppen befejezte a Mindenkinek van egy álma című örökzöld szirupot... Amikor belenéztem a tükörbe, megszólalt Boros Lajos, nem kis lelkesedéssel beharangozva, hogy rövidesen Bochkor Gábor jelentkezik a Big Brother- házból. - Anyátok! - mormogtam magamban megadón... *A cikk elolvasása a szerző javallata szerint tizenkét éven aluliak számára csak felnőtt felügyelete mellett ajánlott. JEGYZET Túlélni hibernálva TALLÓSI BÉLA % A Ház lakói közt ott volt Hezitálná unokája is, helyes, szolid, jól nevelt gyerek. Ahogy egy tévéinterjúban később Hezitálná nyilatkozta, a fiúcska nemcsak jól nevelt, hanem intelligens is. Csakhogy az intelligencia ma nem nyerő - mondta bele a kamerába, s mivel jól felvágták a nyelvét, még hozzátette -, az ország a sűrűből jött, tűzről pattant leánykájára szavazott, s ezzel műveltségszintből is vizsgázott. Álmos, mert így hívják Hezitálná unokáját, kreatív gyerek, hegedűművésznek készül egy európai hírű zeneakadémián. Nagyanyja aggódik is emiatt eleget, mert már ő is fújja az új szlogent: ahogy a szél ellen, úgy a kor televíziózásának pa- pírvíz-folklóija ellen sem lehet kisdolgot végezni. Ami a gyakorlatban annyit jelent: ha Álmos a Paganini-húrok megszólaltatásából meg akar élni, egy idő után kénytelen lesz sutba dobni évszázadok híres zenéjét, a klasszikusokat, s a kényszer szavára minden valószínűség szerint a cigánydaloknál és prímásoknál meg a magyar nótáknál fog kikötni. Noszogatta is az unokát, a legszívesebben kivenné a kezéből a hegedűt, hogy a muzsikálás helyett tanuljon ki valamilyen tisztességes iparos szakmát. Tippje is lenne: víz- és gázvezeték-szerelő. Ilyen mesterlevéllel a kezében annyit kereshetne, amennyit nem szégyell. A múltkor neki csak a fürdőszobai csaptelepén igazított ezt- azt a mester: tömítőgyűrűt cserélt, kenderkóccal körülcsavarta, bekente vazelinnal, szösz- mötölt vagy húsz percig, mégis egy vagyont kért a javításért. Számlát viszont nem adott, ó pedig nem ragaszkodott hozzá foggal-körömmel, hogy pecsétes papírja legyen az elvégzett javításról, nem akart útjába állni annak, hogy szegény iparos adócsalást követhessen el. Álmos nevű unokáját azonban nem tudta jobb belátásra bírni, a gyerek csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy tanulni akar, művelődni, mert a tudás olyan kincs, amelyet nem lehet elvenni. - Mafla kölök - mondta Hezitálná -, mit kapaszkodsz a diplomához, minek olyan kincs, amiből manapság nem lehet megélni. Nem az a világ van! Gondolt is már rá Hezitálná, hogy elmenekül ebből a jelenből, hibernáltatja magát, mint a tehetősebb amerikaiak. Azok a kivételesek, akik gyógyíthatatlan betegek, de nem akarnak még megtérni a Mindenhatóhoz, s megengedhetik maguknak, hogy hibernálják őket, aztán mélyhűtött állapotban várják ki azt az időt, amikor felfedezik a halálos kór ellenszerét. Végigpergetve az éveit, úgy gondolja Hezitálná, verte már őt a sors eleget - háborúval, proletárdiktatúrával, örök időkre a Szovjetunióval, államosítással, privatizálással, egyebekkel -, megérdemelné, hogy megéljen egy jobb világot. De ha találna is szponzorokat, akik támogatnák a hi- bernálását, aligha akadna olyan hibernáló nagyüzem, amely garanciát vállalna arra, hogy lefagyasztva is túléli azt az időt, amíg ide, hozzánk eljön az a jobb világ. így legalább abban lehet biztos, hogy a saját halálát megéli. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) TALLÓZÓ FÁZ A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) arról ír, hogy Szlovákia Kommunista Pártja és a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére aláírás-gyűjtési akció indul egy, a NATO-csatlakozásról tartandó népszavazásról, s ezt mintegy félszáz jeles, különböző politikai értékrendet valló közéleti személyiség is felvállalta. A rangos német lap emlékeztet, hogy Vladimír Meciar legutóbbi kormánya 1997- ben egy NATO-népszavazást már meghiúsított. Egy érdekes „szerepcserére” is figyelmeztet a lap. Míg 1997-ben Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) akkori elnöke nem értett egyet a NATO-népszavazással, mondván, egy esetleges nem nemzetközileg még jobban elszigetelné az országot, most már éppen azt hangoztatja, hogy Szlovákiának nem volna jó belépnie az Észak-atlanti Szövetségbe. Fordított a helyzet Meciar esetében: korábban ellenezte a NATO-t, most a csatlakozást támogatja. A FÁZ szerint Pavol Hrusovsky, a KDH mostani elnöke óvatos Car- nogurskyval kapcsolatban, elődjének ugyanis a mozgalomban belül még mindig sok híve van. HÉTVÉG(R)E Pár(t)beszéd elvtársak között A Szabad Kína hírügynökségtől lapunknak sikerült megszereznie egy felbecsülhetetlen értékű hangfelvételt. Helyszín Peking, Rudolf Schuster szlovák köztársasági elnök éppen kínai vendéglátójával, Csiang Cö-min államfővel beszélget. Minden szerzői jog eltiporva, a hang- felvétel a törvényt védi! JUHÁSZ LÁSZLÓ- Csau, Csiang!- Szervusz, Schuster! Szólíts csak nyugodtan a keresztnevemen, Cö- minnek. Minek hivataloskodjunk? Szegről-végről elvtársak lennénk, vagy mi a szösz.- Igazad van, én meg Rudi vagyok. Ez meg az ajándékom, egy kis sompálinka. Ott termett nálunk, keleten. A fasom tele van vele. Mifelénk így hívják a somfát.- Köszike. Mire iszunk?- Arra, hogy sikerült becsempésznem neked egy teljes betyáijel- mezt, egy furulyát, meg egy echte szlovák fokost.- Az hány fokos? Mert a kerítésszaggatód elég gyengécske...- Vicces ember vagy te, Cö-min- kém! Ha már ilyen jó a kedved, énekeljünk egyet. Most, amíg filmeznek a kamerák. Elhoztam neked állami költségen az egész Já- nosík együttest, tokkal, vonósokkal. Betanulták a kedvenc dalodat kínaiul. Na, mit szólsz?-Várj, keresek egy zsebkendőt. De most már énekeljünk együtt is. Ismerik ezek a fiúk az Internacioná- lét? Mert én azon kívül csak az O Sole miót tudom.- Oké, nyomassuk olaszul. Táncolni tudsz?- Csárdás?- Jöhet. És ha megkérhetlek, hadonásznál egy kicsit a fokossal?- Mi az, hogy! Megfújom a furulyát is, hogyaszongya...-Lám, a dalai...- Ezt azonnal hagyd abba! Útálom, ha a dalai lámát emlegetik. Ki nem állhatom azt a vigyorgó mitugrász kopaszt! És ti még Somorján is őt ajnározzátok!- Ha úgy gondolod, mi sem fogjuk szeretni. Tudod mit? Hajlandó vagyok aláírni egy szerződést, hogy le se fütyüljük Tajvant. Mit szólsz?- Kezdetnek nem rossz.- Nem azért, de sosem eszünk?- Dehogynem, abba az étterembe megyünk, ahol a kollégáid, Clinton és Castro ettek a múltkor. Lesz hal bambuszrüggyel és finom fafiile- gombával.- A hal a halálom! Nem mondták a protokollosaim?- Nem, csak küldtek hetven kilót a könyvedből. Amúgy igen jó húzás volt, hogy kínaiul kezdted a mondókádat. Valakitől azt hallottam, ha Pozsonyban beszélsz, akkor is mintha kínaiul mondanád...- Ne viccelj, ezt gyakoroltam' két hétig. Másra nem is igen volt időm. Alig írtak rólam a lapok. Amúgy mit szólsz az Ultimátumhoz? Jó kis olvasmány, mi?- Rágós, mint az anyósom pekingi kacsája. De azért itt lesz piaca.- Felrakjátok az internetre is?- Elhangzott a második csúnya szó! Most dutyiztattam be 30 embert internetezésért, te meg ilyenekkel jössz!- Bocsika, nem akarom szóba hozni az emberi jogokat.- Ne is, mert arra allergiás vagyok. Itt csak emberek vannak! De hogy lásd, nem haragszom, adunk nektek egy autó-átvilágító rendszert, legújabb találmány, kínai köny- nyűipar.-Az micsoda?- Mondom: kicsi, kocsikukkantó kütyü. Jól jön majd a schengeni határon.- Nem baj, elvisszük.- Ő kicsoda?- Miniszter. Mezőgazdasági. Magyar.- Már megint nyalókagyárat akartok?- Nem, az a Koncos ötlete volt annak idején. Most fásítanánk egyet. Itt van 7000 csemete, kezdetnek elég. Csak legyen hol elültetnetek. Aztán majd az olimpiai falutok környékét is erdővé varázsoljuk. Van egy marha jó technikánk, a mi fáink nőnek a leggyorsabban. Nem fogjátok látni a fától az erdőt! Várj csak, mi van még itt felírva? Ja igen, de hülye vagyok! Engedd meg, kérlek, hogy őszintén gratuláljak a Kínai Népköztársaságnak az űrhajózás terén elért sikereihez.- Kösz, nem nagy dolog: elloptuk az amerikaiaktól. Inkább a kémeinkhez gratulálhatnál.- Ááá, nem akarom, hogy ferde szemmel nézz rám... HETI GAZDA(G)SÁG Mi minden okos ötletért hálásak vagyunk TUBA LAJOS A várakozás heteit éljük - a hírek szerint már csak egy lengyel város van versenyben Nagyszombattal a Peugeot új gyáráért. Márpedig nagy tétről van szó, a 700 millió eurós költségvetéssel kialakítandó gyártási kapacitás közel a duplája volna a már eddig is a hazai gazdaság egyik húzóvállalatává vált pozsonyi Volkswagenének. Pozsony és környéke jelentős gépkocsiipari központtá válna, s ez sok cég számára évtizedekre bedolgozási lehetőséget jelente. Egy kicsit szabadjára engedve a fantáziánkat: még az is felmerülhetne, hogy állami gazdaságfejlesztési programok indulnának az alvállalkozó cégek támogatására. Persze a mi fantáziánk szárnyalhat, ha azoké nem mozdul, akikének pedig ez lenne a dolga. De ez kisebb léptékben is igaz, az egyik dél-szlovákiai kisvárosban egy százmillió eurós idegen- forgalmi beruházás készül, de egyelőre egyetlen illetékes sem rohangál körbe véres karddal, hogy „hé, emberek, mindenki ebből élhetne, készüljetek”. A hét vitái közül kiemelkedett a Meciar- Dzurinda televíziós találkozó. Mind a ketten nagyokat mondtak, Meciar szerint a szabályozott árak emelése 2006-ig folytatódik, Dzurinda szerint pedig már nagy ugrás többet nem lesz. Ezzel kapcsolatban az erre létrehozott szabályozási hivatalt idézhetjük csak, amely szerint jövőre bizony a magánembereknek még emelnek, utána viszont már csak kisebb változások várhatók. Okos ötlettel rukkolt elő a parlament pénzügyi bizottsága, amikor a vagyonnyüatko- zatok megszüntetéséről beszélt. Főként azért, mert eddig senkiről sem hallottunk, akit ennek alapján fogtak volna meg. A sajtó is lelkesedett, sőt több helyen már a megszüntetést kész tényként tálalták. Egy parlaMikulás Dzurinda szerint már nagy ugrás többet nem lesz. menti bizottságnak azonban nincs ekkora hatásköre, így az ügynek még folytatása várható, de azért minden okos ötletet jó hallani. Hasonlóan vagyunk azzal a javaslattal is, amely szerint ideiglenesen ki lehetne vonni a gépkocsit a forgalomból, és erre az időre nem kellene fizetni a magasra szökött kötelező biztosítási díjat. Ez egyszerre két komoly forrásból bukkant fel, így talán lesz belőle valami. A jó hírek közé tartozik a kormány által jóváhagyott legújabb, 57 millió eurós PHÁRE-csomag. Ez a pénzen kívül információt is jelent, hiszen az internetre feltett kormányanyagnak köszönhetően néhány napja minden érdeklődő nagyban keresheti, hol talál a maga számára érdekes témát benne. Ezt is talán átgondoltabban lehetne végezni, de hát mi, közemberek egyre rafináltabbak vagyunk, és akárhová dugják az információt, előbb-utóbb rábukkanunk. Hosszú távon érdekes volt a koalíciós tanács döntése a Meciarék által egykoron stratégiainak bélyegzett, jobb helyeken viszont természetes monopóliumoknak hívott vállalatok privatizációjáról. Ez komoly politikai döntésnek számít, olyannyira, hogy az azóta eltelt napokban született nyilatkozatok alapján sok koalíciós politikus maga is megrettent tőle. Márpedig ha a nyugdíjreformra fedezetet akarnak szerezni, akkor bizony ezeket a cégeket pénzzé kell tenni. Néhány százalékocska árából semmire sem futja, legfeljebb afféle szájtépős reformra, mint az első Dzurinda-kormány idején. Már eltelt január nak csaknem a fele, ezért jó volna, ha már végre nyilvánosságra hoznák az erre a hónapra ígért nyugdíjreform-koncepciót. A héten is sokmilliárd korona sejlett fel a hazai valóság sötét oldaláról, amikor a Munkaügyi Hivatal az adósainak felajánlotta a kötbér elengedését. Ha a sötét időkben felgyülemlett tartozásokról van szó, ez rendben is van. De azt is hangsúlyozni kellene, hogy ebből nem lesz rendszer. A viszonyok rendeződéséhez ugyanis hozzátartozik, hogy a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak. Vagyis senki se számítson arra, hogy ha elhanyagolja kötelezettségét, egyszer majd elengedik a tartozását. Mert ugye, így esetleg mi - a rendszeresen fizető szürke tömeg - előbb- utóbb gondolkodóba esünk, hogy akkor vajon nekünk miért kell havonta átutalni a kiszabott összeget. Csak érdekességként: a Szociális Biztosítónak 16,7 milliárd koronával tartoznak (a kötbérrel és büntetésekkel együtt 58 milliárd koronával), a Munkaügyi Hivatalnak 4 mil- liárddal (összesen 12,5 milliárddal). Arra viszont nem emlékszünk, hogy valakit emiatt leültettek volna. Pedig az ilyen eseteket érdemes megszellőztetni, ennél jobb meggyőző eszközt még nem találtak ki. Tehát valószínű, hogy emiatt senkinek a haja szála sem görbült. Mi meg csak fizetünk, fizetünk.
