Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-02 / 1. szám, csütörtök

TÉMA: AZ IRAKI VÁLSÁG ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 2. Hogy születnek a mítoszok, avagy ki az, aki Allahon kívül tökéletes? A fegyverek zöme talán már a szomszédos államokban van Tűzfészek az olaj mezőn Egy mesés gazdagságú or­szág, mély valósággal lebeg a kőolajmezőkön. Ahol ezer gyermekből százharminc szomjhalálra van ítélve. Ahol a népet le lehet váltani, a diktátort viszont nem. Cél­tábla kétszázmillió dollárért - ez Irak. LŐRINCZ ADRIÁN „Egyedül Allah tökéletes” - írja a Korán, minden igazhitű muzulmá­nok szent könyve. Úgy tűnik, las­san ez a tézis is kiigazításra szorul - legalábbis a közelmúltban zajlott népszavazást követően. Ebből az derült ki, hogy most már az iraki diktátor, Szaddam Husszein is be­kerülhet a halhatatlanok panteon­jába, szerezvén száz százalékos részvétel mellett ugyanilyen ará­nyú támogatottságot. Lám, így ír­ják a szent könyveket, s így a törté­nelmet is. Ha elfogadjuk a tézist is, hogy min­denki azt kapja, amit megérdemel, abban az esetben korántsem irigy­lésre méltó az iraki nép. A sztálini parafrázissal élve „hőn szeretett” diktátor 1979 óta, tehát tizenhar­madik éve ül már népe nyakán, be­lehajszolva őket előbb az Irán, majd Kuvait megszállása után a ci­vilizált világ elleni háborúba. A ket­tő között saját, magát a kurd nem­zethez tartozónak valló lakosságát irtotta tűzzel-vassal, de - a modern hadviselés szellemében - leginkább biológiai fegyverekkel. A mai napig nem derült ki, hány ezer vagy tíz­ezer kurd halála terheli a lelkét. Egy diktátor esetében azonban pár ezer emberélet nem esik oly súlyo­san a latba. A legfontosabb a nép jóléte - a reklámszövegben leg­alábbis ez áll. A háttérben pedig ott munkál a hatalom utáni vágy, amelyet legegyszerűbben a megfé­lemlítés alkalmazásával lehet meg­szerezni. Irak népének ebből bő­ven kijutott. Az Öböl-háború óta állandó szankcióknak, több mint tizenegy évig tartó embargónak ki­tett nemzet most is készen áll éle­tét és vérét adni a vezérért. Nincs is más választásuk. Mivel a hadsereg, mely egykor a negyedik legna­gyobb volt világviszonylatban, má­ra erősön lerongyolódott és szét- züllött, a vészterhes időkben a pol­gári lakosság kénytelen fegyvert ragadni. Teszik is mindezt látszó­lag lelkesen, a válsághelyzetben ki­számíthatatlanul viselkedő vezér kénye-kedvére. Tudják, a tét nem kicsi - a haza függetlenségének megőrzésén túl esetleg Jeruzsálem felszabadítása, mely szintén Husz- szein álmai közé tartozik. TÖRÖKORSZÁG SZÍRIA Musanna Faludzsa III Rashad Faludzsa II « Faludzsa I Bagdad IRAK SZAUD­ARÁBIA KUVAIT (A CTK archívuma alapján) Kis betekintés Rihab Táha asszony boszorkánykonyhájába Tömegpusztító fegyverek tárháza ÖSSZEFOGLALÓ Irak rendelkezhet a már ismert an- thrax-szal, de botulíniummal és más veszélyes anyagokkal is. Ezeket Do­nald Rumsfeld amerikai védelmi mi­niszter szerint mozgó laboratóriu­mokban állítják elő, ami megnehezí­ti a megsemmisítésüket. Ha igaz, hogy Irak 1995-ben mintegy har­mincezer liter biológiailag veszélyes anyagot - egyebek között anthraxot - állított elő, mára ennek mennyisé­ge óvatos becslések szerint is a négy­szeresére tehető. Az állítás egyéb­ként Irak ENSZ-nagykövetének szá­jából hangzott el. Hasonló a helyzet a vegyi fegyverek­kel is, hiszen a szarin vagy a mustár­gáz már korábban az iraki fegyver­zet részét alkotta. Ezek mennyisége kb. hatszáz tonnára tehető. Az ame­rikai hírforrások említést tesznek olyan rakéta-robbanófejekről is, me­lyek vegyi fegyverek célba juttatásá­ra alkalmazhatóak. Ezek száma több ezer lehet. Mindez azonban csak ab­ban az esetben jelenthetne veszélyt az Amerikai Egyesült Államokra nézve, ha Irak rendelkezne nagy ha­tótávolságú rakétákkal is. Ezeket - a szakértők szinte egybehangzó véle­ménye szerint - azonban mind meg­semmisítették. Ott vannak viszont az al-Husejn és Scud rakéták, me­lyek képesek elérni mondjuk Izraelt, és ez nem kis fenyegetés a nyugati vüág számára. Tudjuk, hogy a muzulmán világ nem igazán nőközpontúságáról hí­res. Bármennyire hihetetlennek tű­nik is, az iraki tömegpusztító fegy­verek gyártását célzó program egy nő, Rihab Táha kezében van. A 46 éves tudós Nagy-Britanniában, a Norwich Egyetemen szerezte okle­velét. Főképp a baktériumoknak a gabonára és a dohányra kifejtett ha­tása érdekelte, mindez még persze azokban az időkben, amikor a szi­getországot baráti viszony fűzte Irakhoz. Ez főképp abban nyilvá­nult meg, hogy anyagilag támogat­ta az iraki vegyi és biológiai labora­tóriumok felszerelését, valamint az iraki tudósok képzését. Washington is támogatta a vírus-készítmények Irakba szállítását; sőt szerződés is köttetett petrokémiai üzem létreho­zására, mintegy egymilliárd dollár értékben. Táha asszony a nyolcvanas évek kezdetéig Nagy-Britanniában ka­matoztatta rendkívül értékes tudá­sát, majd Irakba tette át székhely­ét, ahol fényes karrier várt rá. Muthanában már az iraki kormány felkérésére biológiai fegyverek fej­lesztésén dolgozott. Később Sal­man Pakban rendezte be laborató­riumait, amelyek a Sivatagi vihar akció során az amerikai légitáma­dások fő célpontjaivá lettek. Ké­sőbb, a „324-es terv” végrehajtása során A1 Hakamban újabb komple­xumot hozott létre, ahol a botu- linon és anthraxon kívül más ve­szélyes biológiai anyagokat is sike­rült előállítaniuk. így pl. a teve-ví­rust, mellyel szemben az arabok teljesen immunisak, ellentétben az idegenekkel... Később Táha asszonyt az ENSZ fe­lelősségre vonta, ő azonban kije­lentette, hogy 1991-ben minden Ve­szélyes gyárat és laboratóriumot megsemmisítettek. Négy évvel ké­sőbb, 1995-ben viszont már azzal kérkedett, hogy egy Bagdadtól mindössze 55 kilométernyire lévő vegyi üzemben 8500 liter anthrax- sűrítményt sikerült előállítaniuk. Ezért később magától Szaddam Husszeintől vehette át az iraki Ha­diipari Tanács legmagasabb kitün­tetését. Amerika, ha közbeszól ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ „Amennyiben az Egyesült Nemzetek Szervezte nem hoz elfogadható döntést, az Egyesült Államok állnak az Irak lefegyverzése érdekében ösz- szefogó nemzetközi haderő élére” - jelentette ki a közelmúltban George Bush amerikai elnök. Hogy mi van a háttérben? Az USA azt állítja, Irak terroristákat képez ki és támogat. Másokban felmerül a kétely - vajon nem a kőolajpiac fölötti ellenőrzés megszerzése a tét? Ki haragszik Szaddamra? Az utóbbi időben egyre nyilvánva- lóbbá'válik, hogy a korábban milita­rista beállítottságáról ismert George Bush jr. szinte személyes ellenfelé­nek tekinti az iraki diktátort. Bár egyelőre tiszteletben tartja az euró­pai szövetségesek véleményét és az ENSZ Biztonsági Tanácsának a dön­tését, a cél egyre tisztábban körvo­nalazódik. A céltábla középpontjá­ban maga Szaddam Husszein áll. A jelen esetben persze az a legfonto­sabb, hogy megfelelő indok találtas­son Irak lerohanására. A terrorista­veszélyen túl szóba jött az is, hogy Irak esetleg rendelkezhet balliszti­kus, tehát nagy hatótávolságú raké­tákkal, illetve kis valószínűséggel atomfegyvernek is a birtokában le­het. A hangsúly az „esetleg” és a „kis valószínűséggel” kifejezéseken van. Egykori, Irakban szolgálatot teljesítő fegyverszakértők szerint bebizonyo­sodott, hogy mindkét lehetőséget ki lehet zárni, valamint az is, hogy a je­lenlegi körülmények között Irak képtelen volna előállítani ilyen fegy­vereket. A londoni székhelyű Hadá­szati Tanulmányok Intézetének nemrég közreadott elemzése szerint „mindez attól függ, sikerül-e Irak­nak a nemzetközi feketepiacon be­szereznie az ehhez szükséges anya­gokat". Természetesen a hasadó­anyagokra gondoltak; ezzel kapcso­latosan Scott Ritter egykori fegyver­zetellenőr, aki az amerikai kong­resszus előtt 1998-ban még arról számolt be, hogy Irak „napok vagy hetek alatt képes volna az atom­bomba előállítására”, ma már óvato­sabban azt nyilatkozta: „nagyon ki­csi a valószínűsége”. Ma ugyanez a Ritter az egyik legna­gyobb ellenzője a háborús megol­dásnak. „1995-től Irakot fokozato­san sikerült leszerelnünk; ami ma­radt, az a kérdések sokasága. Ezek pedig nem számítanak tömegpusztí­tó fegyvereknek.” Ezt a véleményt támasztja alá Hans Blix, az ENSZ fegyverzet-ellenőreinek utolsó főnö­ke is. Mint elmondta „száz százalé­kos biztonsággal” az ENSZ sosem lesz képes felmérni a helyzetet, de „ha csak a legcsekélyebb bizonyíték­kal is rendelkeznék arról, hogy Irak­nak tömegpusztító fegyverei van­nak, azonnal tudatnám a Biztonsági Tanáccsal.” Valójában tehát senki nem látja át a helyzetet. Ezt erősítette meg a CNN hírtelevízió bagdadi tudósítója, Jane Arraf is, amikor elmondta, „nincs konkrét bizonyíték arra vonatkozó­lag, hogy Irak tömegpusztító fegyve­rekkel rendelkezene.” Ha így volna is, fűzte hozzá, Bagdad biztosan nem dicsekedne vele, hiszen az ENSZ rendelete értelmében min­den, százötven kilométernél na­gyobb hatótávolságú rakétát meg kellett semmisíteniük. Marad tehát a kevésbé drasztikus megoldás, a fegyverzetellenőrök munkájának folytatása Irakban. Ők 1998 novemberének közepén lettek „kiebrudalva” az országból, és visz- szatérésük mindaddig nem járhat eredménnyel, amíg lehetővé nem teszik számukra a korlátlan hozzáfé­rést - dokumentumokhoz és objek­tumokhoz egyaránt. Ez az amerikai­ak és a britek számára egy olyan alapfeltétel volt, melyből jottányit sem engedtek. Visszatérve Szaddamhoz: Bush és közvetlen környezete számára még mindig ő az első számú közellenség. Mindegy, hogy a fegyverzetellen­őrök visszatérte előtt vagy után ke­rül erre sor, egyre megy. Áz európai politikusok máskép vélekednek - mindent az ellenőrök munkájának a függvényében határoznak meg. Bush azzal érvel, hogy az iraki diktá­tor teljesen elveszítette nemzetközi hitelét, és nem partner többé az ENSZ számára. Tény, hogy Irak tö­megpusztító fegyverei megsemmisí­tésére 1992-ben három hónapot ka­pott, ám a hivatalok negatív hozzá­állása miatt ez mind a mai napig nem lett végrehajtva. Hamis doku­mentumokat tártak a fegyverzetel­lenőrök elé, félrevezették őket, aka­dályozták a munkájukat, az éj leple alatt pedig egész gyárak „vándorol­tak” olyan helyekre, ahová az UNMOVIC emberei egyszerűen el sem juthattak. A diktátor fityiszt mutat Szaddam közben szervezgeti had­erejét, és fityiszt mutat a nagyvilág­nak. Hogy mást ne említsek: 1995 júliusától 1997 szeptemberéig há­romszor jelentette ki hivatalosan, hogy „teljes egészében lerántja a lepled’ a biológiai fegyverek előállí­tásának körülményeiről. Az ered­mény ismert... Richard Buttle egy­kori fegyverzetellenőr 2000-ben megjelent könyvében a diktátort „a legnagyobb veszélyként”, illetve olyan „speciális veszélyforrásként” mutatja be, „mely egyidejűleg több fronton képes harcolni.” Tény, hogy kiszámíthatatlan viselkedése miatt a nemzetközi sajtó már korábban rá­ragasztotta a „gambled’, azaz „szen­vedélyes játékos” jelzőt. De vajon egy gambler tényleg ekko­ra veszélyt jelent az Egyesült Álla­mokra nézve? A választ senki sem tiidfá. „Szad­dam nem annyira őrült, hogy tö­megpusztító fegyvereket vessen be az ÜSA-ban vagy Nyugat-Európá- ban. Terrortámadásokat sem inté­zett ellenük, bár háborúban álltak egymással” - mondta Andrew Cockburn, az iraki helyzet elismert szakértője a CNN-nek adott interjú­ban. Cheney vagy Rumsfeld azon­ban másképp látja a helyzetet; Szaddam rezsimjét az Al-Kaidához hasonlatosnak találják, kijelentve, hogy „kegyetlenek, veszélyesek, és ez így is marad, míg hatalmon van­nak.” Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyesült Államoknak nincs szüksé­gük a Szaddam Husszein és Usama bin Laden közötti kapcsolat igazolá­sára; a közvélemény már azáltal is hangolható, ha a csúcspolitikusok a „nemzetközi terrorizmussal fenn­tartott kapcsolatot” emlegetik. Ér­dekes, hogy a világ huszonkét leg­keresettebb terroristája között feltű­nően kevés az iraki. Jóval kevesebb, mint a „baráti” szaúd-arábiai útle­véllel rendelkező... Bushnak megvannak a módszerei arra, hogy az amerikai közvéle­ményt Irak ellen hangolja. Mint a BBC kommentátora, Paul Renolds elmondta, „Szaddamnak nem azért kell bűnhődnie, amit elkövetett, ha­nem azért, amit meg akar tenni.” Új találmánnyal állunk tehát szemben - a megelőzés büntető és megtorló jel­eget kapott. Bár néhány kérdés to­vábbra is megválaszolatlan marad. Például: miért engedte meg 1991- ben az idősebb Bush, hogy Szaddam túlélje a halálát? Mért torpantak meg a szövetséges seregek pár száz kilométerrel Bagdad előtt? Miért nem támogatták a szövetségesek az Irak déli részén élő síiták és az észa­kon élő kurdok felkelését? Számos válasz kínálkozik. Például, hogy az Irán felé orientált síiták győ­zelme nem tetszene a térségben leg­inkább USA-barátnak számító Sza- úd-Arábiának. De tartani lehetett at­tól is, hogy a kurdok győzelmi má­morukban az önálló kurd állam lét­rehozását tűzték volna ki célul, ami szintén nem kívánatos ebben a stra- tégiaüag fontos térségben. SZÍRIA Kaim 424 ezer katona 2200 tank 316 harci repülőgép 100 helikopter 11 hadihajó pfe v 6 ezer légelhárító löveg \Q Moszul AS Kirkuk % .. X M BAGDAD __ q Fa ludzsah ||| a Mohamediját JjgjH atomfegyverek é vegyi fegyverek biológiai fegyverek IRAN Daura 200 km Nasirija Bashra JORDÁNIA SZAÚD­ARÁBIA Kashat Atom, biológiai és vegyi fegyverek bázisai Irakban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents