Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-06 / 284. szám, péntek

Ízvilág ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 6. Csupán a lágy levélzöldségek, mint a spenót, a salátafajták nem alkalmasak savanyításra, egyébként a kései, őszi és téli zöldségfajok mind ajánlottak Természetes savanyítás is. Az eljárás ugyanaz, mint az erjesztőedényeknél. Fontos, hogy az üvegeket sötétben és hidegben kell tárolni. így savanyítsunk A savanyításhoz használhatunk sa­vanyú zöldségfermentumot, mert akkor az erjedés hamarabb lezajlik. De e nélkül a segédanyag nélkül is megindul a folyamat, csupán két do­logra kell nagyon figyelnünk: • A zöldségeknek biológiai ter­mesztésből kellene származniuk, mert a vegyileg „terhelt” zöldsé­gekben gyakran vajsav képződik, és ez a savanyúságot elrontja. # A tejsavas erjesztéshez a szüksé­ges hőmérsékletet be kell tartanunk. Miként a joghurt-előállításhoz spe­ciális joghurtgomba szükséges, úgy sajátos fermentumok kaphatók a sa­vanyúság előállításához is. Ezek elő­nye, hogy a savanyúság legtöbbször már tíz nap után fogyasztható, mivel a savanyodás a benne levő tejsav- baktériumok miatt sokkal gyorsab­ban lezajlik. Egy kis üveg fermen- tum 6 kg savanyúsághoz elég. A fo­lyadékot kissé langyos vízzel kell összekeverni és ezt az erjesztő­edénybe a zöldségre önteni. Ha új savanyúságot akarunk erjeszteni, akkor elég egy kész savanyúságot megkezdenünk, mert az már ele­gendő mennyiséget tartalmaz a kí­vánt tejsavbaktériumból. Lássunk néhány példát felöntővel és anélkül a savanyításhoz: Savanyú cékla Hozzávalók (1 literhez): 600-700 g cékla, 2 db hagyma, 1 teáskanál kömény, babérlevél, néhány kapormag, néhány tárkonylevél, forralt víz literenként 20 g sóval. Elkészítése: A céklát gondosan megmossuk, meghámozzuk, a kemény részeket kivágjuk és nyersen vékony szeletek­re vágjuk. A meghámozott, karikák­ra vágott hagymával és a fűszerek­kel együtt az üvegbe rétegezzük, és hány fűszernövény is. A fantáziá­nak alapvetően nem szabhatunk határokat. Csupán a lágy levélzöldségek, mint a spenót, a salátáfajták nem alkal­masak savanyításra. Egyébként kü­lönösen a kései, őszi és téli zöldség­fajok ajánlottak tejsavas savanyítás­ra. Ezek keményebbek, mint a nyári zöldek, nem puhulnak meg az er­jesztésnél. A „tejsavas” zöldségek táplálkozásunk ideális kiegészítői a zöldségszegény téli időszakban! Mi kell az erjesztéshez? Csupán egy speciális erjesztőlábas vagy egyszerű csavaros üveg, no meg hőmérő és erjesztőlé, vagy sa­vanyú zöldségfermentum. Különleges nagy mennyiségnél ajánlott a speciális savanyítóedény. Szerencsére különböző nagyságú­ak léteznek. A modern erjesztő­edények keményre égetett agyag­ból, kívül-belül ólommentes máz­zal ellátva készülnek, ezáltal köny- nyen tisztíthatóak. Van egy vízel­vezetőjük, és tökéletesen illeszke­dő fedelük. Gyakran adnak hozzá­juk nehezítő köveket is. Kis adag­nál megfelelőek a csavaros üvegek egy fakanállal jól lenyomkodjuk a szeleteket. Vigyázat! Soha ne töltsük tele az üveget, mert a cékla hevesen erjed. Az üveget annyi forralt és le­hűtött sós vízzel kell felönteni, amennyi a céklát jól ellepi. Végül zárjuk le jól az üveget, fedjük le fényfogó kendővel, s erjesszük egy hétig szobahőmérsékleten. Utána hűvös helyre kell tenni. A harmadik­negyedik héten a cékla könnyen túl­erjed. Vegyes savanyúság Hozzávalók (1,5-2 literhez): 350 g zöldpaprika, 200 g piros színű paprika, 200 g sárga cukkini (jó a zöld cukkini is, mivel a színek megmaradnak), 200 g kemény paradicsom (zöld), 1 hagyma, néhány tárkonylevél, kapormag, (2 evőkanál tengeri só). Elkészítése: A zöldsége­ket meg­mossuk és megtisz­títjuk. A paprikát körülbelül 1 cm-es csíkok­ra, a cukkinit szeletekre vág­juk. A paradicso­mot negyedeljük és a hagymát felkockázzuk. Mindezt vegyesen egy tisz­ta, magas, csavaros vagy csukha­tó tetejű üvegbe rétegezzük, és egyidejűleg a fűszereket is eloszt­juk köztük. Ügyeljünk arra, hogy az üveg a perem alatt 4 centire le­gyen töltve. A zöldség jól fedve le­gyen. Az üvegeket is zárjuk lejól, és szobahőmérsékleten hagyjuk egy hétig erjedni. Az üvege­ket fedjük le sötét í tőke ndővel, ami védi a zöldségeket a fénytől. Egy hét után tegyük az üveget hi­deg pincébe (továbbra is lefed­ve). Utána 2-3 hét alatt az aroma­képződés lezárul, és a zöldség fo­gyasztható. A hideg pincében a következő nyárig eltartható. KONYHATITOK emcsak a fehér ká­poszta tartható el tej­savas erjesztéssel, ha­nem más zöldségféle is, például a cékla, az uborka, a répa, a tök­félék, a bab, a kemény (zöld) para­dicsom, a paprika, a cukkini, a hagyma, a fokhagyma, a gomba, különféle zöldségkeverékek és né­NYELVELÖ Virágkel, kelvirág Ki nem ismeri zöldségnövé­nyeink egyik legkedveltebb­jét, a karfiolt? Sokan talán azt is tudják, hogy a keresz- tesvirágúak (Cruciferae) csa­ládjába tartozik, s hogy azon belül a káposztafélék közé soroljuk. Mert a káposzta (tu­dományos nevén Brassica oleracea) alakköre rendkívül változatos; odatartozik pél­dául a karalábé, a bimbóskel, a brokkoli, a karfiol, a fejes káposzta, a kelkáposzta. Gondolom, azt majdnem mindenki sejti, hogy a karfiol szó nem magyar eredetű, de , azt már kevesebben tudják, hogy van a karfiolnak ma­gyar neve is, mégpedig a kel­virág, illetve a virágkel. Karfi­ol szavunk úgynevezett ván­dorszó, a magyar nyelvben alighanem az ausztriai német nyelvből került. A múltban igen sokféle formában fordul elő ez a voltaképpen olasz eredetű szó, és még a XIX. század végén is találhatók a karfiol forma mellett például ilyen szavak: kartefiola, kárfijal, kertifijei stb. Az olasz cavolfiore összetett szó jelen­tése kelvirág, ezért tartja a szakirodalom egy része a ma­gyar kelvirág szót a karfiol magyar nevének. Érdekes módon a Soó-Jávorka-féle növényhatározó (A magyar növényvilág kézikönyve I—II.) azonban a kelvirág szót nem közli, szerinte a karfiol ma­gyar megfelelője: virágkel. Az értelmező szótár viszont csak a kelvirág szót ismerteti mint a karfiol magyar meg­nevezését, de a virág szó ösz- szetételeinek felsorolásában azért szerepel a címszóként nem közölt virágkel összeté­tel is. Nem valószínű, hogy akár a kelvirág, akár a virágkel ki fogja szorítani a köznyelvből a már polgárjogot nyert karfi­ol szót, s ezt a nyelvművelők sem erőltetik. Mayer Judit ÉTÉ LTÖRTÉN ELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 19. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melynek receptgyűjteménye iz­galmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvénye­ket korhű nyelvezetben és he­lyesírással. A lucskos káposzta (Erdélyi étel) Két személyre számítsunk egy fej közép nagyságú rendes káposztát, vágjuk fel czikkekbe, mossuk jól meg és tegyük forró vízbe főni. Hat személyre vegyünk egy kiló marhahús „dagadót”, tegyük két li­ter sós vízbe főni; másfél órai főzés után készítsünk e húsos lébe rán­tást. Egy kanál zsírból és egy nagy fakanál lisztből szép pirosra sütve, kevés hideg vizet öntsük a rántás­ba és úgy fordítsuk a húsos lébe. Ekkor szedjük ki a megpuhult ká­posztát a vízből és rakjuk a rántá- sos, húsos lébe; tegyünk bele 6 ka­nál jó erős eczetet; tiz perczig for­raljuk fel együtt, tálalásig vegyük el a nagy melegről. Ha asztalra ad­juk a húst, vagdaljuk fel annyi da­rabba, a hány személy számára főztünk; e káposztát tálaljuk mély tálban, tejfellel a tetejét hintsük be. Kanalat adjunk hozzá, mert ez nem sürü étel. A székely-gulyás Egy nagyobb lábasba tegyünk egy tojásnyi zsírt, a zsírba egy fej apró­ra vágott vereshagymát és egy bá­dog-kanál paprikát: ha ezek már jól felmelegedtek, tegyünk bele fa­latokba vágott másfél kiló kövérrel vegyes, friss sertés húst; kevéssé sózzuk meg, fedjük be és pároljuk kevés vízzel töltögetve, fél óráig: akkor tegyünk a hús közé hat tele fakanál savanyu káposztát, kever­jük jól össze a hússal, főzzük to­vább még fél óráig; akkor tegyünk bele négy deczi jó édes tejfelt, főz­zük a tejfellel is 5 perczig; akkor tá­lalhatjuk mély tálban. Kárfiol Vegyünk egy pár nagy, fehér, kifej­lett kárfiol-rózsát, melynek a szá­rát nyersen tisztítsuk meg, és te­gyük buzogó forró sós vízbe főni; de csendes tűzön és sok vízben főz­zük, hogy széjjel ne hulljon. Mikor puha lett, rakjuk szitára. A kárfiolt egész darabban - vagy szét szedve - tegyük vajjal kikent porczellán edénybe, csinosan berakosgatva; ha egész darabban hagyjuk, akkor mélyen, egészen a rózsáig vágjuk le a szárát és úgy tegyük a tálba. Hintsük meg szép, fehér zsemlye­morzsával és czukor porral, és önt­sük le olvasztott vajjal, majd fél li­ternyijó édes tejfellel és tegyük tá­lastól sütőbe. Mikor gyenge piros lesz, magába vagy sült csirkével adjuk asztalra. Töltött karalábé Tavasszal, a mikor még gyönge a karalábé, tisztítsuk meg szépen külső héjától. (Minden személyre számítsunk két darabot.) A köze­pét ássuk ki, hogy egy jó diónyi ürege legyen; készítsünk hozzá töl­teléket egy fél kiló marha pecse­nyéből és negyed kiló sertés húsból 6 személyre. A húsokat deszkán vágjuk jó meg, aztán — ha nem da­rabos a hús — tegyünk bele 10 de­ka rizskását, egy kávés kanál bor­sot és sót; ezeket keverjük jól össze és töltsük meg vele a karalábé üre­geit;, akkor rakjuk lapos lábasba szép sorjába. Egymás tetejére is le­het tenni. Töltsük meg meleg vízzel, hogy jól ellepje; tegyünk be­le sót és kevés tört borsot. Tegyük tűzre, hogy jól főjjön. Mikor a ka­ralábé puha, készítsünk bele egy tojásnyi zsírból és egy nagy fakanál lisztből szép világos piros rántást. Mikor a rántás igen forró, öntsünk bele egy pohár hideg vizet, és azonnal fordítsuk bele a forró ka­ralábéba. Gondosan kavarjuk fel a karalábét a rántással, hogy a tölte­lék ki ne omoljon belőle. Aztán pár perczig főzzük fel a rántással is és tegyük félre az erős tüztől tálalá­sig. Ehhez nem szükséges pecse­nyét sütni, de ha akarunk lehet borjú czombot mellé adni. Töltött zöld paprika Vegyünk minden személyre 2, le­hetőleg nagy édes paprikát; a szá­ránál vágjuk fel és a magvát szed­jük ki, forrázzuk meg buzgó forró vízzel, hogy ne törjön össze a töltés közben. Vegyünk 6 személyhez egy kiló sertés húst; vagdaljuk össze jó apróra a húst deszkán, tegyünk az­tán bele 12 deka rizskását, egy ká­véskanál tört borsot és sót; ezeket gyúrjuk jól össze és a paprikát félig töltsük meg vele. Tele nem kell tömni, mert a rizskása, ha megfő szétfeszíti a gyenge paprikát. Ha mind megtöltöttük a paprikát, te­gyük fazékba egymás végiében le­fektetve sorba; akkor öntsünk reá vízben megfőtt és szitán átszűrt paradicsom levet. Minél több para­dicsom van a levébe főve, annál jobb izü. Tegyünk bele sót és czukrot annyit a mennyi Ízlésünknek megfelel. Tegyük az­tán újra főni a paprikás paradicso­mot, ha a töltelék megpuhult. De a zöld paprika ne menjen széjjel. Ak­kor tegyünk bele egy tojásnyi zsírból és egy fakanál lisztből ké­szült világos piros rántást, melyre előbb egy pohár hideg vizet öntöt­tünk; (akkor nem lesz csomós a rántás, ha előbb hideg vizet te­szünk bele). E rántással is főzzük nehány perczig, aztán tálalásig ve­gyük félre a tüztől. Tálaláskor borjuszeleteket adjunk hozzá. Töltött paradicsom Vegyünk középnagyságú, szép de nem igen érett paradicsomokat, egy személyre 3 darabot számítva. A szára felül való kemény részt vágjuk el jó éles késsel, hogy a pa­radicsom szét ne roncsolódjék. A benne lévő magot és leves részt szedjük ki belőle, aztán töltsük meg egy fél kiló kövér sertés húsból, és kávés kanál tört borssal és sóval készült töltelékkel, rakjuk lapos lábasban szép sorba, és önt­sük reá a paradicsomból kiszedett részből, sós vízzel megfőzött, szi­tán átszűrt paradicsom levét és fél liter tejfelt. Tegyük sütőbe hogy fe­dő alatt szép csendesen párolód­jék; jó óra múlva megpuhul benne a hús, akkor tálalhatjuk. Sült csir­két adhatunk mellé. Töltött burgonya Vegyünk minden személyre 2 nagy sárga burgonyát, nyersen tisztítsuk le, héját vágjuk le felül és alul is; itt azért, hogy le tudjuk állítani; a má­sik vastagabb felét meg szúrjuk ki a lehető ügyesen, hogy nagyocska ürege legyen. Mint a karalábénak, úgy készítsünk ennek is egy kiló pecsenyéből, 12 deka rizsből és egy kávéskanál tört borsból (sóval) tölteléket. Ezeket vegyítsük jól ösz- sze és töltsük meg a burgonya üre­gét, rakjuk lábasba szép sorban, öntsünk reá meleg sósvizet, tegyük csendes tűzre főni, tegyünk a levé­be is kevés borsot és apróra vágott zöldpetrezselyem levelét. Ha a burgonya és hús jól megfőtt, készítsünk neki egy kanál zsírból és egy kanál lisztből piros rántást; hideg vizet öntsünk a rántásba és azonnal borítsuk a megfőtt burgo­nyára és főzzük pár perczig, aztán vegyük el a tüztől, mert ha sokáig forr, a burgonya szétomlik. Lehet eczetet is önteni bele s akkor épen marad a burgonya; de igy nem olyan jó, mint édesen. Tálaláskor tejfelt tegyünk tetejére és ha tet­szik, borjú szeletet is. Tökkáposzta Egy jó nagy, de gyönge tököt meg kell a héjától és a belétől szépen tisztítani; aztán kézigyalun gyalul­juk meg és sózzuk jól be. Ha levet eresztett, kéz között csavarjuk any- nyira ki, hogy a lehetőleg ne ma­radjon benne vizrész. Amig evvel elbánunk, azalatt készítsünk hat személyre egy tojásnyi zsírból és egy nagy fakanál lisztből szép világospiros szinü rántást jó nagy lábasban, hogy a forró rántásba azonnal bele tehessük a kicsavart tököt. Keverjük jól el, aztán azon­nal öntsünk reá meleg vizet, de ne nagyon sokat, csak annyit, hogy jól el lehessen kavarni benne a rántá- sos tököt. Rögtön tegyünk bele sót és hat kanál jó erős eczetet; kever­jük evvel is jól össze és tegyük főni, de nem lángra, mert azonnal meg­ég és lehetetlenné válik. Ha igen sürü lesz, még vizet is kell bele ten­ni, de nem sokat, mert ha a tök kezd átmelegedni, mindjárt meg is hígítja a rántás levet. Mikor a tök elég puha lesz, de még nem főtt széjjel, vegyük el a tüztől. Lehet a tököt savanyítva is készíteni. Egy nappal előbb gyalulás után, meleg sós vízbe téve, pár szelet kenyérrel, langyos meleg helyen egészen ízletes savanyu lesz. De a fent irt mód szerint jobb a tökkáposzta. A savanyított tök készítésének is ugyanez a módja; csak eczet nem kell bele és viz helyett saját levét öntsük reá. Tálaláskor tejfelt kell tetejére szórni, és forró szalonna­tepertős zsírt; vagy lehet sertés karmanádlit is sütni reá. Paprikás káposzta Egy kilónyi savanyu káposztát mossunk jól ki meleg vízzel. (De jól meg kell mosni, mert télben sokszor ehetetlenül savanyu.) Egy lábasba tegyünk egy nagy tojásnyi zsírt; ha forró lesz, vessünk bele egy nagy fej apróra vágott veres­hagymát és egy bádog kanál szép veres paprikát. Miután ezek kissé felmelegedtek, tegyük bele a sav­anyú káposztát, forgassuk jól meg a zsírban és kevés sót is tegyünk bele. Öntsük színig a káposztát vízzel és hagyjuk egy óra hosszáig főni. Akkor készítsünk hozzá mély tálban, 3 deczi tejfelből és egy fa­kanál lisztből habarást. Ebbe a for­ró káposztát lassanként öntve, ka­varjuk jól el, nehogy csomós ma­radjon. Vigyázzunk reá, hogy a ká­posztának sok leve ne legyen, mert akkor fehér, párolt másszerü káposzta lesz belőle. Kevés ideig főzzük még a habarással is, aztán félre tehetjük tálalásig. Debre- czeni kolbászt szokás a tetejére rakni. _____ _____ l N

Next

/
Thumbnails
Contents