Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-31 / 302. szám, kedd
Filozopterek az irodalomban 3. Egy kötőszónak, az ásnék a dicsőségét szeretném elzengeni ebben a mostani kurta filozop- terkedésben. A kötőszók, indulatszók, módosítószók amolyan közlegényei nyelvünknek — talán minden nyelvnek. Nemigen vesszük észre őket, nem is nagyon figyelünk rájuk. Nem tűnnek ki a szófajok közül úgy, mint egy színpompás melléknév, veretes, zamatos főnév vagy egy lendületes, dinamikus ige. Az igaz, hogy szükségünk van rájuk. De csak ennyi. Semmi több. Mindez így lehet a köznyelv vagy tudományos nyelv vonatkozásában, de egyáltalán nem így van az irodalomban. Az irodalomban ugyanis nem pragmatikusan használjuk a nyelvet, hanem öncélúan. Ne tévesszen meg senkit sem ez a szó. Nem valamiféle elefántcsonttorony-irodalomra gondolok. Inkább arra, hogy amikor verset vagy más irodalmi szöveget írunk, igyekszünk a nyelvet — amennyire csak lehetséges — megszabadítani köznapi-köznyelvi röghöz kötöttségétől. Az irodalmi nyelvben minden szó egyenlő eséllyel indul. Itt a közlegényből bármikor lehet tábornok. Itt egy kötőszónak is lehet súlya. Példának vegyük Vörösmarty egyik legnagyobb versét, az Előszót Nagy költőnknek ez az apokaliptikus víziója zsúfolva van a romantikus versbeszéd érzelmektől fűtött szertelenségeivel. Úgy, ahogy az a romantika poézisének a nagykönyvében szerte a világon meg vagy elő van írva. Mégis bátorkodom azt állítani, hogy ennek a költeménynek az egyik legfontosabb szava az és. Egy szimpla kötőszó. Vegyük azt a híres sorát, hogy: Most tél van és csend és hó és halál. Az és kötőszó ebben a sorban háromszor ismétlődik meg. Már ez is fel kell, hogy keltse figyelmünket. Most próbáljuk meg úgy olvasni ezt a sort, hogy a kötőszó helyett vesszőket rakunk ki. Vagy úgy, hogy csak egy helyen, a hakü szó előtt hagyjuk meg az ást. Ugye, hogy így nem ugyanaz? A sor értelme vagy jelentése nem változik meg, mégis egészen másképpen rezonál a sor. Mi történik azáltal, hogy a költő vesszők helyett az ás kötőszóval választotta el a négy súlyos főnevet (tél, csend, hó, halál)? Egyébként az sem véletlen, hogy a négy főnév közül három egy szótagú, s valamennyi a negyedik főnévre, a halálra fűződik rá, így téve már önmagában is „ütéssé” a sort. Nos, az ás mindenekelőtt lelassítja és szaggatottá teszi a szöveg tempóját Mindegyik főnév után megállít egy pillanatra, mintha egy folyamatosan pergő filmet hirtelen kockáira bontanánk, s kimerevítenénk. A költő ezzel azt éri el, hogy elmélyíti a sor (a mondanivaló) drámaiságát. Vagyis az és itt pusztán szigorúan vett grammatikai szempontból funkcionál kötőszóként irodalmi-esztétikai szempontból ennél jóval jelentősebb a szerepe. Megkockáztatnám a véleményt, hogy szerepe és jelentősége nemcsak ennek a sornak, hanem a költemény egészének a jelentését meghatározza. Ez a sor éppen az ásnék köszönhetően lesz a költemény drámai csúcspontja. Hajtsunk hát fejet előtte. Grendel Lajos Múltkori rejtvényünk megfejtése: Tőzsér Árpád versét olvashattuk. Sajnos, a segítség ellenére sokan más szerzőnek tulajdonították a költeményt (bár aki Cselényi Lászlóra tippelt, már nem járt messze az igazságtól). Méry Júlia ezzel szemben megadta a Tél című Tőzsér-vers egyik forrását is: ő verset a Zalabai Zsigmond összeállításában megjelent Tapsiráré tapsórum (Madách, 1978) gyermekversgyűjteményből ismeri. Nyereménye egy most megjelent mesekönyv, a Vércse Miklós feldolgozta, Lábik János rajzolta A Nap leánya (a Plectrum ajándéka), továbbá sikerlistájáért és ötleteiért egy 2003-ra szóló Szívderítő NAPtár (a Nap Kiadó ajándéka). Ipolyságra küldjük, Bilcsík Gusztávnak és Frenko Lászlónak Liszka József összeállítását: Kossuth Lajos azt üzente..., illetve Gazdag József Csallóközi vadászatok című könyvét (mindkettő a Lilium Aurum ajándéka). A dióspatonyi Lelkes Ágnes nyereménye: Dusán Simko regénye, az Esterházy lakája (a Kalligram ajándéka), a komáromi Vörös Mártáé Hajdú István regénye, a Hadonászó emberek (a Méry Ratio ajándéka), ugyanezt a könyvet küldjük a zselizi Urbán Katalinnak is. Kárpáty Géza megyercsi megfejtőnk Egy köteg pénzt nyert (Vajkai Miklós novellái; a Nap Kiadó ajándéka), Izsák Mária Vágfarkasdról a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő gálaműsoráról készült két kazettát (a Gyurcsó István Alapítvány ajándékát). A sikerlistát beküldők közül Lelkes Renátára mosolygott rá a szerencse, nyereménye: Z. Németh István Rulett című verseskötete (a Méry Ratio ajándéka). A nyerteseknek gratulálunk és jó olvasást kívánunk! Továbbra is várjuk sikerlistáikat Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 E-mail cím: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Ardamica Zorán (1970) költő (Losonc), Csehy Zoltán (1973) költő, Posonium-díjas műfordító, a Kalligram szerkesztője (Dunaszerdahely), Cselényi László (1938) Madách-díjas költő, Madách-díjas műfordító (Pozsony), Fehér Kriszta (1979) költő, prózaíró (Vágsellye), Grendel Lajos (1948) Kossuth-díjas író (Pozsony), Keserű József (1975) irodalomkritikus (Komárom), Németh Zoltán (1970) Madách-díjas irodalomkritikus, költő (Ipolybalog), Polgár Anikó (1975) költő, műfordító (Dunaszerdahely), Tóth László (1949) József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész (Budapest), Végh László (1949) szociológus, a Bibliotheca Hungarica igazgatója (Somorja) Novemberi számunk nyertesei
