Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-30 / 301. szám, hétfő

J SZÓ 2002. DECEMBER 30. Őszidő izony már most 500 koronával többet költesz, mint amennyi a nyugdíjad. Hogy miből? Rosszkedvű levél barátnőmnek ok mindenről le lehet mon- ani. Ha a vitaminról, a gyü- íölcsről, a friss zöldségről, z egészséges táplálékról, az lőírt kímélő ételekről mond ; valaki, lemondott az gészségéről. Ha az újság­ol, a tévéről, a színházról, kkor lemond a világról. Ha eladja az érdeklődését ro- onai, barátai, ismerősei ránt, akkor az önbecsülését dja fel az ember. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET édves barátnőm! lem sértődtem meg, amiért születés- api gratulációmat olyan fanyar edwel fogadtad. Azt még nem tu- om, hogyan érzi magát az ember lá- ya hét x-szel a vállán, de nekem hát­ai a hátam mögött sem éppen jó a özérzetem, azt elhiheted, ülajdonképpen meg sem lepődtem, mikor bejelentetted a szándékodat, ogy jövőre külföldön vállalsz mun- át. Mást mit is tehetnél? Itthon igyanannyi erőfeszítéssel, fáradság­ai sokkal kevesebbet keresnél. Ha gyáltalán akadna még számodra letvenen túl valamilyen munka. Hi- zen munkát kereső 55—60 évesek­ei Dunát lehetne rekeszteni. Egye- lülálló nő vagy, ahogyan mondani zoktad, se kutyád, se macskád. Igaz, olt ez is, az is, amíg édesanyád élt, s iá túlóráztál, ellátta a kedvenceidet, tzután váltál meg tőlük, hogy anyád lalálát követően megbetegedtél. Tíz wel ezelőtt, amikor megszűntek, át- zerveződtek a kisebb-nagyobb üze­nek. Az is, ahol te dolgoztál. Lelkesen üldtek nyugdíjba. Fiatalokat keres­ek, és neked ettől ugrálni kezdett a émyomásod. Adminisztratív dolgo­dként amolyan középkáderként tem volt valami nagy a fizetésed, ízért lettél te a mai „áüagnyugdíjas” a nostani 6200 koronára „emelkedett” lyugdíjaddal. Jgyanis a statisztikai hivatal adatai zerint - men rég közölte az Új Szó - !0Ö2 második negyedévében az átla­gos nyugdíj 6126 korona. Ebből - zintén az említett adatok szerint - tálunk 2002 decemberében még neg lehetett élni. ’ersze ebbe az ádagba beletartoznak i későbbi, jobb fizetésből, a rádolgo- :ott évek száma alapján hozzáadott zázalékból kiszámított, tehát sokkal nagasabb nyugdíjat élvezők is. Jgyanúgy a falvak - egykor földmű- res szövetkezeti tagként vagy dolgo­dként nyugdíjazott - idős emberei, is a csak háztartásbeliként nyilván- artott asszonyok, akik egész életük- )en ott dolgoztak a „közösben” a fér­ők oldalán, de végül mégiscsak kis- íyugdíjas lett belőlük. Ők legalább az dapélelmiszerekhez olcsóbban jut­lak hozzá. A kép rendkívül összetett. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy hazánk 1,199 millió nyugdíjasa (eb­ből öregségi nyugdíjas 793,7 ezer, rokkantnyugdíjas 223,4 ezer fő) hol, milyen körülmények között érte meg ezt a kort. A kettecskén megöregedett házastársak szerényen, de viszonylag jól be tudják osztani ezt a két áüagos nyugdíj összegét kitevő, havonta ér­kezőjövedelmet. Az özvegyen marad­tak nyugdíja kiegészül az özvegyi já­rulékkal. A rokkantnyugdíjasok hely­zete már bonyolultabb, főleg ha az 50%-os rokkanttá nyüvánítottak munkaképességét nézzük. Mert ki al­kalmaz manapság leszázalékolt mun­kaérőt? De ez teljesen külön téma. A családi házban élő (később egyedül maradó) idős ember még csak-csak megoldja valahogy kertje gondozá­sát, háza fenntartását, de felújításra, karbantartásra egyedül már nem vál­lalkozhat. Mostanában éppen ezért sokan rendkívül olcsón elkótyavetyé­lik a házukat, beköltöznek a közeli vá­rosba, eseúeg gyermekükkel, unoká­jukkal húzódnak egy fedél alá. (Ez az­tán a kényes téma!) Sosem kérdeztem, miért maradtál egyedül, miért nem vállaltál házassá­got, gyerekeket? Szüleid rossz házas­sága, egy csalódás, az előrelátás? Mindegy. A tény: elved volt és ma­radt, hogy ne szorulj senkire, ne légy kiszolgáltatva mások jóakaratának vagy rossz szándékának. Nézzük inkább végig a közölt ada­tokat, mennyiben helytállóak a te esetedben. Ezek szerint az átlag­nyugdíjas havi létfenntartási költ­ségei, vagyis fogyasztási kiadásai 5307 koronát tesznek ki. Ebből az átlagnyugdíjas 1879 koronát költ élelmiszerre. Ez körülbelül fedi a valóságot. Szerepel itt a statisztikai hivatal adataiban 195 korona ér­tékben alkohol, dohánytermék. Te nem iszol, nem dohányzol. Viszont ásványvizet vásárolsz havonta kb. 300 koronáért. Ruházkodásra - mindent összevetve - éppen elég a 265 korona, ugyanis már évek óta a kínai, vietnami bóvlit veszed, s a turkálóból az elegánsabb ruhada­rabokat. A 151 koronában megha­tározott ádagos egészségügyi ki­adások a te havi szükségleteidet nem takarják be - ingadozó vér­nyomás, neurózis, ízületi bántal- mak —, a gyógyszerekért, vitami­nokért havonta a gyógyszertárban kell hagynod legalább 500 koronát. A lakásrezsid (villany, gáz, fűtés, sze­mét) magasabb, mint 1557 korona, most pontosan 2350 korona. Gondol­koztál is, ne cseréld-e ki egyszobásra a kétszobás lakásod, de ismerőseid azt tanácsolták, keress más megoldást. Vegyél fel esedeg egy albérlőt, aki - ha netán rászorulnál - majd gondoz is. De „világítsd át” alaposan, át ne ver­jen valami szélhámos. Sok esetben a kisebb lakás sem megoldás, ugyanis, fenntartási költsége évről évre válto­zik, növekszik. A telefonra sem elég a 208 korona (ennyi szerepel a statiszti­kai adatokban), 300-nál sosem fizetsz kevesebbet, ahogyan mondani szok- tad, még ha megnémulsz sem. Pihe­nésre, kultúrára 301 korona neked nem elég. Megrendelted az Új Szót, és ott a kábeltévé. Nem a „nagy cso­mag”, csak a közepes. Novemberben jött az UPC számlája, hogy a negyed­éves előfizetés „hűségkedvez­ménnyel” január végéig 911 korona, tehát havi 300 csak a tévé... Különben a művelődés a statisztikai hivatal ada­taiban 0 koronás tételként szerepel. Kell ehhez kommentár? Te vendéglőre, szállodára nem köl­tesz, közlekedési kiadásaid az adatok­ban közült 164 korona fölé csak akkor ugranak, ha az ország másik végében élő,85 esztendős nénikédet akarod meglátogatni. Távolsági buszokra ugyanis nincs nyugdíjaskedvezmény. De ez csak részletkérdés. Ha ez-az elromlik, ha egyéb árunak tekintjük a mosóport, tisztítószere­ket, akkor úgy nagyjából beleférsz a lakásfelszerelés-felújítás 301, a szol­gáltatások, az egyéb áru 217 koro­nás tételbe. Na már most adjuk ösz- sze a te kiadásaidat. Bizony már most 500 koronával többet költesz, mint amennyi a nyugdíjad. Hogy miből? A vésztartalékodat apasztod, pedig még nincs is itt a január, az új esztendő, amikor - minden eddig hallott s közölt adatot figyelembe véve - körülbelül 40%-kal lesznek magasabbak a létfenntartási költsé­gek. Ahhoz, hogy tétlenségre, be­zártságra ítélve éppen csak tengesd az életedet, talán elég lenne plusz kétezer korona. Nyugdíjemelés Illusztrációs felvétel (5%) csak 2003 júliusától várható. De mi lesz az a 300 korona a több mint kétezer koronával növekedő kiadásokhoz viszonyítva?! És márci­ustól már a kórházi ellátás, egy-egy gyógyszer felíratása is pénzbe kerül. Néha kisegítesz itt-ott, takarítani is jártál, de aztán kiújult az ízületi gyul­ladásod. Jövőre még új csizma is kell, a mostani már beázik. Ki kellene cse­rélned a hűtődet is, már nagyon jege- sedik, sokat fogyaszt. Valószínű, hogy jövőre fölszerelik a hőszabályozókat is a radiátorokra. Jó dolog, de nagy ki­adás. És a legnagyobb gond, hogy a fogaid - eddig semmi baj sem volt ve­lük, büszke is voltál rájuk - mintha rosszalkodni kezdenének. Mi lesz, ha tömésre, ne adj isten, hídra lesz szük­séged... Ezért döntöttél úgy, hogy külföldön vállalsz idősgondozást, vagy háztar­tási alkalmazottként munkát Ha bí­rod majd a strapát, hogy évekig 3-4 hónapot, fél évet dolgozz, akkor jól jársz. Feltöltheted a tartalékodat, amelyet minden nyugdíjas elkészít az „utolsó úqára”. Előtte még kicserélsz ezt-azt a lakásban, veszel egyjó kabá­tot, hogy ne légy egy kopott kisöreg. Szorítok neked, hogy ne rendetlen­kedjen a vérnyomásod, ne kínozzon az ízületi gyulladásod, hogy bírjad idegekkel, erővel. Az útleveledet ke­zelők majd irigykedve köszönnek el tőled a határon, jó pihenést kívánva. Mert az utazásod célját így jelölöd meg: üdülés, turisztika. így van ez Eu­rópában és a világ fejlett országaiban. A nyugdíjasok hetven fölött már csak utazgatnak, pihennek. Mi, mai szlovákiai nyugdíjasok - egy­előre - így készülünk Európába. OLVASÓI LEVÉL Egy régi december Pontosan emlékszem arra az iszo­nyú télre, 1944 telére. Akkor vol­tam 15 éves. Először a németek jöttek. Lövészárkokat, fedezéke­ket ásattak velünk. Sürgős volt nekik, mert a szovjet hadsereg nagy erővel nyomult előre. No­vember végén általános mozgósí­tást rendeltek el 18 évestől 50 éves korig. A bevonuló fiatalokat munkaszolgálatra vitték, az idő­sebbeket katonaruhába öltöztet­ték. December 13-án az oroszok elfoglalták a szomszéd falut, Szécsénkét. Nálunk, Kelenyén a németek vonultak tüzelőállásba. A harcok a két falu két ellenséges hadserege között két hétig tartot­tak. Karácsonyi énekszó helyett fegyverropogás, aknák robbanása hangzott. December 26-án Kelenyét is a szovjet csapatok fog­lalták el. Az emberek örültek, hogy végre elcsitulnak a fegyve­rek. De nem így lett, mert a fasisz­ták ágyútüzet és aknaesőt zúdítot­tak a falura. Bújtak hát vissza a pincébe, ki hová tudott, mert még nem volt vége a rettegésnek. Bodzsár Jánosék udvarában is volt egy nagy pince, ide menekül­tek a golyók elől a házbeliek meg a szomszédok. A reggeli órákban előbújtak az állatokat megetetni. Velük együtt a kilencéves fiuk is. Egy akna eltalálta a ház sarkát, a fiúcskát meg egy szilánk. Meg is halt azonnal. Bevitték a konyhá­ba. Közben a 17 éves Deák Erzsé­bet is küopakodott a pincéből, hogy hazaoson valamüyen enni­Deák Erzsébet - élt 17 évet valóért. Nagyon szép lány volt. Észrevette őt egy orosz katona. Géppisztollyal a kezében utána ment, s ráparancsolt, menjen vele a szobát kitakarítani. A katona rá­zárta az ajtót. Sikított, védekezett. Védte a tisztaságát. A katona agyonlőtte, aztán elmenekült. A szomszédból, ahol hallották a si­koltozást és a lövést, átjött Bodzsár István és Velebny Vilmos. Feltörték az ajtót, ott találták a halott lányt. A szülei hazavitték. Tíz napig feküdt kiterítve a szobá­ban. Nem lehetett a front miatt el­temetni. Bodzsár István elment Ipolfödémesre a papért, az erdőn, bujkálva eljött, de csak beszentel­te a gyermeket és a lányt, mert gyülekezni, nem lehetett. Harang­szó sem volt. A plébánost Tóth Bé­lának hívták. Most kanonok, Bu­dapesten él. Idős Csáky József, Kelenye JEGYZET Reszkessetek, szülők! Soha még filmet (fümeket) olyan szomorúan nem néztem, mint a „Reszkessetek, betörők“ amerikai filmvígjáték különféle változata­it. A kőgazdag, de dögfáradt szü­lők rohanvást távoznak, hogy idilli és fényűző karácsonyt tölt­senek távol az otthonuktól. (Ott­hon, hm...?) Közben a szupergé­pekkel, minden földi jóval beren­dezett csodaházban felejtik egyik csemetéjüket. A repülőgépen észreveszik a hiányt. A riadalom kábé annyi, mintha az egyikbő­rönd veszett volna el. A testvérek enyhe undorral, felszínes aggo­dalommal tűnődnek, mi lesz a gyerekkel, aki még soha nem ma­radt egyedül? Telefonok, visszaút szervezése a mama számára, sehol a közelben elérhető ember. Az egész város kihalt, elutazott, mindenki pi­henni távozott a fényes és ké­nyelmes luxusnegyedből. A huszonegyedik századhoz mél­tó módon leleményes gyerek is­meri a technika minden trükkjét, távirányítható játékai és a ház­ban található szerkentyűk segít­ségével nemcsak leszereli, ha­nem harcképtelenné is teszi az agyafúrt betörőket. Ez még imponálhatna is. Hogy üyen okos, előrelátó, higgadt. Hogy bátor és leleményes. Mégis annyira sajnálni való. Hogy éppen csak elképed, cso­dálkozik, hogy egyedül hagyták. De úgy tűnik, hozzászokott már. Azonnal pizzát rendel. Tulajdonképpen semmi érzelem. Sem szomorúság, sem félelem. És ettől olyan félelmetes. A szülők negyven-negyvenöt kö­zött. Még bizonyára élnek a ngyszülők is.De hol? Ők is külön karácsonyoznak? Vagy „Derűs Alkony“ otthonban töltik hátralé­vő életüket? Ha itt volna egy nagymama, nagypapa... De nincs! Ilyen lesz a Szép Új Világ? Szegény unokáink... -hme­<öztünk nagyon szoros kapcsolat volt. Szerettük a gyerekeinket, mindent megtettünk értük, de első helyen mi voltunk egymásnak. Harmincnégy évig tartott a házasságunk. „Érzem, hogy feltöltődöm energiával” KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Valaminek történnie kell ahhoz, rogy a rejtett képesség felszínre tőr­ön; a legtöbbször erős megrázkód- atás váltja ki azokat az adottságo- cat, amelyekről az illetőnek koráb­ban sejtelme sem volt. De Klárika gyerekként is különbözött a társai­éi. Különös álmokat látott, s ha nó­ta mesélt erről a szüleinek, furcsán téztek rá. Attól tartottak, ezzel a ké- :ői, nem várt gyerekkel valami nincs -endben. Mára asszony így emléke­sik a gyerekkorára.- Faluhelyen éltünk. Talán nem nertek elvinni az orvoshoz, nehogy negállapítsa, hogy valami baj van telem. Később, a pedagógusi pá- yám több mint négy évtizede alatt s ráéreztem bizonyos dolgokra. Iléggé zárkózott vagyok, de akiben negbíztam és akit megszerettem, ízt a hibáival és erényeivel együtt éltétel nélkül elfogadtam. Velük be- izéltem meg különös megérzései- net, s ők hittek is nekem. \ markáns változás akkor követke- sett be, amikor a férje meghalt.- Köztünk nagyon szoros kapcsolat tolt. Szerettük a gyerekeinket, min­iem megtettünk értük, de első he­lyen mi voltunk egymásnak. Har­mincnégy évig tartott a házassá­gunk. Talán azért tűnik olyan rövid­nek, mert rendkívüli szép volt. Nem gondoltam öngyilkosságra, de arra igen, hogy milyen jó lenne, ha vélet­lenül elgázolna az utcán egy autó... A gyerekeimnek, az unokáknak se tudtam annyira örülni, mint koráb­ban. Nem tudtam elfogadni, hogy ezután, míg itt leszek e földi létben, soha semmilyen formában nem fo­gok vele találkozni. S akkor beleve­tettem magam az idevágó szakiro­dalom tanulmányozásába, keres­tem azokat az embereket, akikről tudtam, hogy foglalkoznak az élet utáni élet kérdésével. Egyszer a nászasszonyom telefonált, hogy a pozsonyi sportcsarnokban egy ame­rikai gyógyító tart szeánszot. Ez va­lamikor nyolcvankilenc szeptembe­rében volt, néhány hónappal férjem halála után. Elmentünk. Késő éjsza­ka ért véget a szeánsz, egyedül in­dultam haza, gyalog. Féltem. Fo­hászkodtam, hogy édes drágám, se­gíts. Elmúlt a félelmem, és a bokrok fölött, amerre mentem, valami fel­hő gomolygott végig. Majdnem fel­kiáltottam, hogy él, valamilyen for­mában mégiscsak él. Ez olyan érde­kes... Ha nekem mondaná valaki, amit átéltem, és amit átélek, nem hinném el. Klára asszony nemcsak a fellelhe­tő irodalomra szorítkozott.- A sok mindenféle könyv mellett a Silva-módszer adta meg a legna­gyobb lökést. Elhatároztam, hogy addig nem fogok próbálkozni gyó­gyítással, amíg meg nem próbálom felvenni a féijemmel a kapcsolatot. Kidolgoztam egy meditációs progra­mot. Tulajdonképpen a reikit köve­tem, csak módosítottam rajta. Mind- egy, hogyan meditál valaki. A lényeg az, hogy az ember olyan mélyen le­menjen alfa szintre, hogy ott tudjon dolgozni. Nem törődött vele, hogy ki mit gondol róla, hogy egyesek önző­nek tartják, mert nem gondol az elhunyt lelki nyugalmára, csak hívja, hívja, nem engedi el...- De nem is kellett hívni, mint utóbb kiderült, mert ő jött, csak én még nem tudtam vele felvenni a kapcso­latot. A találkozások rendszeresek. Három nap egymás után jön, aztán bizonyos ideig nem, legfeljebb, ha valakinek szüksége van rá. Ahogy a férjemmel folytatott beszélgetések­ből kivettem, akik a földi életben is önzetlen, minden gonoszságtól mentes életet éltek, azok a menny­országba kerülnek. Ha az embernek fél órán keresz­tül fáj valamije, az borzasztó, de ha boldog, a félóra hamar elröp­pen. Ennyi ideig tart ugyanis a „lá­togatás”. Egy perccel se tovább.- Hiába könyörgök, hogy maradj még, drága, egy kicsit. Mindig pon­tosan fél háromkor jön, és három­kor elmegy. Újév éjszakáján azt mondtam neki, hogy már úgy vár­tam, hogy ott leszek veled. Mert a Sybilla-jóslatban olvastam, hogy kétezerben lesz a világvége... Nem kell félned, felelte, sajnos még sok rosszat meg kell élni, de még majd jó is lesz. A csernobilihez hasonló katasztrófáktól félt bennünket, és azt mondja, elemi csapásoktól is kell tartanunk, nem annyira ná­lunk, de egyre gyakoribbak és sú­lyosabbak lesznek. Klára asszony sosem foglalkozott szellemidézéssel, asztaltáncolta- tással. Különös tapasztalatairól beszámolt parapszichológus- oknak is. Azt a megnyugtató vá­laszt kapta, hogy nagyon jó úton jár.- Férjem rengeteg energiát ad át nekem, olykor fura módon. Eleinte nem tudtam, mi akar ez lenni. Iga­zán nem volt jó és kellemes érzés. Kicsit meg is ijedtem, amikor két­szer is jól fejbe vágott, mert nem bírtam felébredni. Mondtam is ne­ki, hogy próbálj másképp ébreszte­ni, de ő ezt nem tudja, mert annyi­ra erős ez az energia. Amikor meg­jelenik, csodálatos légkörben ér­zem magam, semmihez nem ha­sonlítható az az érzés. Úgy látszik, tudja, hogy én mennyi energiát adok ki magamból, és mennyire van szükségem. Magam is megta­nultam energiát felvenni a reikivel. Az űrből nyert energia más: testi­lelki erőt ad. Klárika gyógyít is - saját módszert dolgozott ki a kínai akupunktúrás elemek segítségével.- Először magamon próbáltam ki. Próbálkoztam, kerestem, és rájöt­tem, hogy ha felveszem az energi­át... Mindig kelet felé fordulok, először behunyt szemmel meditálok, azu­tán a kezem kelet felé tartom, tíztől számolok visszafelé, és egyszer csak érzem, hogy árad a kezembe az energia. Érzem, hogy feltöltődöm. Akkor a kezeimet legalább tízszer jól összedörzsölöm, és a beteg testrész­re tapasztom. Nem mindig a fájó részre. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert rosszat is lehet okozni, ha nem oda teszi az ember a kezét, ahol szükség van az energiára. Ezeket a gyakorlatokat részben Vangától, a bolgár vak asszonytól vette át, részben saját magán kí­sérletezte ki. Férje lelkének láto­gatásait és a gyógyítási módszerét- egy kiadóra váró - könyvben is megírta. Gyakran érzi a félje je­lenlétét, mintha egy finom kis szellő suhanna el a feje mellett. Olyankor gondolatban beszél hozzá.- De az nem igaz, hogy akkor jön, amikor én akarom... Néha rettenete­sen szeretném, ha tanácsot adna... Rákérdeztem, vajon helyes-e, hogy megírtam ezt a könyvet, mert a lel­kem mélyén úgy érzem, hogy ki­adom a titkunkat. Azt mondta, csak írj, írj. Gyűjtöm az anyagot egy kö­vetkező könyvhöz. Az írás lefoglal. Azért is, hogy ne gondoljak állandó­an a hiányára, egy családregény írá­sába kezdtem.

Next

/
Thumbnails
Contents