Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-30 / 301. szám, hétfő

Kultúra hirdetés ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 30. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Guru (am.) 16, 18, 20.30 MLADOST: Beszélj hozzá! (sp.) 15.30, 20 Kegyetlen örömök (szí.) 17.30 AU PARK - PALACE: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 15.15, 16, 18.30, 19.15 A sárkány csókja (am.-fr.) 14.45, 16.55, 19.05 14.50,17 A vörös sár­kány (am.). 18.30 Jégkorszak (am.) 14.05, 16, 17.55 Erasmus, avagy Barátok (fr.-sp.) 19.50 Vidocq (fr.) 15.55,18.05, 20.15 Guru (am.) 15.20,17.20,19.20, 21.20 Szemtől telibe (am.) 20.35 Kocka 2. (kanadai) 19.55 Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.15,16.20,18.25, 20.30 Stuart Little, kisegér 2. (am.) 14.30,16.30 Látogatók 3. (fr.) 15.10,17.10 19.10 A kárhozat útja (am.) 21.45 Télapu 2. - Veszély­ben a karácsony! (am.) 15.40, 17.50 Mindenütt nő (am.) 16.15 Kémkölykök 2. (am.) 14.05, 15.30, 16.15, 17.40, 18.25, 19.50 PÓLUS - STER CENTURY: Guru (am.) 20.40 A két nyomozó (am.) 14.15.16.20.18.30 Látogatók 3. (fr.) 19,21 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.10, 14.50, 16, 17.20, 18, 19.05, 20.30, 21.10 Erasmus, avagy Barátok (fr.-sp.) 14.40,17.05, 19.25, 21.50 Vidocq (fr.) 18.10, 20.20 Mindenütt nő (am.) 17.50 A kincses bolygó (am.) 15, 17 Bazi nagy görög lagzi (am.) 15.50, 20 Jégkorszak (am.) 14.25,16.15 KASSA TATRA: A kaptár (am.-ang.-ném.) 17 Anyádat is (mexikói) 19 CAPITOL: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 13.30, 16.30, 19.30 ÚSMEV: Jégkorszak (am.) 14.30,16 Guru (am.) 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Harvy csak jót akar (fr.) 17, 19.30 KOVÁK: Bazi nagy görög lagzi (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Csa­vard be mint Beckham (ang.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Ali G Indahouse (am.) 11.30,13.30,15.30,17.30,19.45 El­hagyatva (am.) 20 Halj meg máskor! (ang.-am.) 12.30, 15, 17.30, 20 Hangyák a gatyában 2. (ném.) 20 Harry Potter és a titkok kamrá­ja (am.) 11.30,14.30,17.30, 20.30 Jégkorszak (am.) 12.15,14.15 A kincses bolygó (am.) 12, 14, 16, 18 Lilo és Stitch - A csillagkutya (am.) 12, 14, 16, 18 Mindenütt nő (am.) 11.15, 13.30, 15.45, 18, 20.15 Stuart Little, kisegér 2. (am.) 12.15, 14.15 A szállító (fr.) 12.15, 17.15, 22.15 12.15, 17.15 Szétcsúszva (am.-ang.) 16.15, 18.15.20.15 Aszmokinger (am.) 16.30,18.30, 20.30 Télapu 2. - Ve­szélyben a karácsony! (am.) 11,13.15,15.30,17.45, 20 A vörös sár­kány (am.) 14.30,19.45 Megjelent az Irodalmi Szemle 11. száma Költő és nemzet PERC/ELO Megint vége egy évnek, avagy: Style indirect libre TŐZSÉR ÁRPÁD LAPAJÁNLÓ Illyés Gyula századik születésnapja alkalmából a folyóirat legújabb szá­ma a költő emléke előtt tiszteleg és munkásságát értékeli, méltatja. Ideje ennek, hiszen ami a legpusztí­tóbb ebben az életműben, az első­sorban a hallgatás, a csend, mely körülveszi. Összefügg ez azzal is, hogy a költői eszme, mely egyéntől és nemzettől egyaránt emberi fele­lősségtudatot s a humánum szolgá­latát várta el - mára teherré vált. Költő és nemzet címmel Pomogáts Béla irodalomtudós értékeli Illyés Gyula munkásságát. „A harmincas évektől kezdve Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő és Rad­nóti Miklós mellett az ő lírájában öltött alakot az a nemzeti iroda­lom, amely egyszerre szólt a más­sághoz és a nagyvilághoz” - írja Pomogáts Béla. Illyésről vall Tő- zsér Árpád, Duba Gyula, Cselényi László és Török Elemér. Megidézi a folyóirat a költő életművét, ízelítőt adva kiemelkedő alkotásaiból. Kor­társak Illyés Gyuláról címmel Füst Milán, Németh László, Babits Mi­hály, Schöpflin Aladár, Szabó Mag­da és mások írásait is közli a lap. Illyés Gyula életműve a csehszlová­kiai magyar sajtóban címmel azok a kritikák, esszék, méltatások ol­vashatók, melyek lapjainkban je­lentek meg. Az a szándék vezette az összeállítást, a tematikus szám szerkesztését, hogy tárgyilagos ér­tékelések, vélemények alapján idézze fel az életművet, és segítse Illyés Gyula munkásságának meg­ismerését a ma élő nemzedék szá­mára. Talán azt is mondhatnám: a száműzött Illyés Gyula kér „felol- dozást” és bebocsátást az olvasók szívébe, (-dz-) Megint vége egy évnek. Néhány nap, s itt az Újév. Az újságírók s az elektronikus sajtó, egyszóval a médiavilág számára megint idő­szerűek az írók, színészek, a mű­vészfélék. S az időszerűt ezúttal szó szerint kell érteni: megjelenik majd a ri­porter, s arra kéri a mestert, mond­jon valamit az időről. Az idő múlá­sáról, múltról, jövőről, főleg a jövő­ről, arról, hogy megint eltelt egy év, s jön az újabb. Künn csaknem térdig ér a hó, most is havazik, s az író azon töpreng, hogy miért alakult ez így, miért az író lett a, hogy úgy mondjam, idő­szakos, miért őt kérdezik, ha az időről akarnak hallani? Az idő is olyasvalami lett talán, mint a hó: most esik, de a jövő karácsony le­het, hogy megint fekete lesz, mint a tavalyi volt? A gyerekeink nem is­merik a nagy, hasig érő havakat, beszéltessük meg gyorsan Krúdyt a régi szép havakról! S az idő is: valamikor volt, ma már nincs, hallgassuk meg az írót, mi­lyen volt az a világ, amelyben még vastag, fehér lepelként ült a fákon, a hegyeken, a két-háromszáz éves háztetőkön az idő? Nem, nem új keletű a dolog, az író már régen is idő-szakos volt, a bib­liai próféták, az első valamirevaló írástudók szintén két-háromszáz évekig éltek, akár a középkori, re­neszánsz és barokk házak, hogy minél több időről hitelesen, a Januártól a Nemzeti élén Jordán Tamás elképzelései Budapest. A Nemzeti Színház Rt. októberben kinevezett vezérigazga­tója, Jordán Tamás január 1-jétől tölti be tisztségét. A posztra pályázat útján nevezte ki Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség miniszte­re. A pályázatokat bíráló zsűri .Jor­dán Tamás programjában és szemé­lyében látta a leginkább a Nemzeti Színház vezetésére alkalmas integ- ratív művészegyéniséget, aki egy XXI. századi nyitott színház tervét vázolta fel pályázatában”.- A Nemzeti Színház repertoárban játszó, állandó társulattal rendelke­ző teátrum, és az lesz a jövőben is - szögezte le Jordán Tamás. Az igaz­gató elsőszámú segítője Balikó Ta­más, a Pécsi Nemzeti Színház direk­tora lesz, de Jordán számít a jelenle­gi ügyvezető-vezérigazgató, Bos- nyák Miklós támogatására is. Úgy gondolja, a Nemzetinek mindenkép­pen jó előadásokat kell produkálnia, őrizve a hagyományokat, de úttörő szerepet is kell vállalnia, e téren fi­gyelembe véve, hogy az előadások nagy közönségnek szólnak. Szívesen fogadják majd a jó vidéki előadáso­kat, segítik a határon túli műhelye­ket, és a „nyakunkon lévő EU- csatlakozás miatt” olyan nemzetközi működést igyekeznek kialakítani, ami segíti az integrálódást. (MTI) szemtanú szavahihetőségével me­sélhessenek. Arany János úgy val­lott a régi korokról, mintha ő maga lett volna az idő vén fája, amely alá hatalmas rétegben van terítve a ré­gi idők lombja. Proust hét könyv­ben kereste az eltűnt időt, talán még most is keresné, ha ötvenegy éves korában el nem viszi a szívbaj és az asztma. Ami e régi írók óta megváltozott, az nem elsősorban az íróval kap­csolatos, hanem az olvasóval: az olvasó ma már nem vevő az időre. A szentimentálisabb újságírók még azt hiszik, hogy igen, de a public relation- és showbusiness-szerve- zők már tudják, hogy az idő a nosz­talgia szinonimája, s mint ilyen, el­adhatatlan. Kérdezzék meg a vállalkozót: mi az ő számára az idő? Természetesen pénz, másodpercekben mérve. Kérdezzék meg a politikust: az idő az határidő, és a tárgyalások ideje: kivel mennyi ideig sikerül elhitet­nem a fontosságomat. S kérdezzék meg a hajléktalant, mi az idő? Azt fogja mondani: az idő az tél vagy nyár. A szegény számára az idő csak időjárás. Ki vesz ilyen körülmények között nosztalgia-időt? Az író elhatározza, hogy ezúttal másfajta időről fog beszélni a ri­porternek. A mai, a legmaibb ide­jéről fog beszélni. Elmondja, hogy a napokban Pes­ten, a Nyugati pályaudvaron látott egy féllábú hajléktalant, ingadozott a mankóján a szerencsétlen, mikor Csak az arányok változtak a Ghymes új lemezén, a jól is­mert műfaj maradt, Szarka Gyuláék továbbra is finom érzékkel adagolják nekünk az etnót vagy világzenét, amelyet riporteri firtatásra Ghymes-zenének szoktak nevezni. Örülök ennek, mi­vel felmentenek a kategori­zálás kényszere alól, egy­szersmind jogot formálnak a stílusok közti szabad köz­lekedésre. JUHÁSZ KATALIN Hagyomány és újítás mosódik egy­be náluk, a népi gyökerekre rockos hangszerelés kerül, kevesebb az ősi ketyere, több a gitár és a szinti, a népi alapokat már csak elvétve domborítják ki. Valahogy úgy kép­zeljék ezt el, mint amikor a festő le­fedi olajfestékkel a jól sikerült ce­ruzavázlatot. Itt-ott kikandikál még a grafit, a jó szemű tárlatláto­gató azonban tisztában van vele, hogy vázlat nélkül nem kerülne minden ilyen flottul a helyére. A Héjavarázs dallamvilága simán befogadható, ám ezzel párhuzamo­san egészen absztrakt, kristályos érzetű hangszerelés és instrumen­tális „elszállások” is tetten érhető­ek. Ez a kettősség mára a Ghymes védjegye lett. A Smaragdvároshoz képest a hangulat légiesebb, a ze­nekar több dalban felrúgja a hagyo­mányos építkezés szabályait, hosz- szúra nyújtott kezdéseket, bizarr szólókat iktatnak be, a címadó dalt pedig egyszerűen kettészakítják. Akinek ez sem elég, kaphat ízelítőt a költészetből, mind verbális, mind pedig zenei értelemben. Egyszerű, ám tetszőleges irányba továbbgon­dolható, épkézláb szövegek, sűrí­tett jelentésű szóösszetételek, me­diterrán ráérősség. Gyakran tá­madt olyan érzésem, hogy felesle­ges itt a beszéd, a szavak helyett a hangok csavarodnak, tekerednek és ívelnek, közben hol pergő ritmu­sok keltenek jóleső izgalmat, hol lassú zakatolás ringat meditativ hangulatba. A helyenként popos keverés még inkább maivá teszi a zenét, bár a hátulról nekirohant egy rikácsoló, feltehetően hasonlóképp hajlékta­lan némber, feltehetően az élettár­sa vagy isten tudja, milyen -társa az előbbinek, s teljes erejéből fené­ken rúgta a féllábú hajléktalant, mire az teljes hosszában elvágódott a piszkos, hókásás kövezeten. Elmondja, hogy a pozsonyi Várbo­rozóban nemrég „reneszánsz lako­ma” volt, hazai szlovák és magyar értelmiségiek és politikusok rész­vételével, s a politikusok kiállha- tatlan pöffeszkedése közepett az egyik írókolléga megjegyezte: Mi­ért olyan nagy ezeknek a mellé­nyük? Semmivel sem politizálnak eredményesebben, mint ahogy a kommunista diktatúrában mi, az írók politizáltunk, csak a fizetésük nagyobb, s az irodalmi műveltsé­gük kisebb. S arról is fog beszélni - gondolja magában a havas tájat szemléző író -, hogy a múlt héten előadása volt a somorjai Bibliotheca Hunga- ricában. A költői beszéd ún. regisz­ter-keveréséről elmélkedett, kö­zönség előtt. S csak az előadása után tudta meg, hogy az a pazarul berendezett, kivilágított „Centre Pompidou”, ahol előadott, már a Dunaszerdahelyről Somorjára köl­tözött Fórum Intézet épülete, hogy egy vállalkozó szellemiségű értel­miségi koncepciózusságának és bőkezűségének köszönhetően megszületett a 21. századi Masa- ryk Akadémia, de inkább Centre Masaryk (benne a Bibliotheca Hungaricával, természetesen). gyökerek felől nézve talán felesle­ges volt szinti-akkordokat úsztatni az akusztikus kíséret fölé, vagy tel­jes dobszerkót bevetni a hangsú­lyos helyeken. Buják Andor szaxo­fonját sem kellett volna oly gyakran elektronikával helyettesíteni, mint ahogy Szarka Tamás pszichedeli­kus hegedűjátéka is több teret ér­demelt volna. Ezek azonban szub­Balkán és Közel-Kelet, ősi magyar dallamok és antik liturgiák... jektív szurkapiszkák, a Héjavarázs jó lemez, ízléssel és lélekkel össze­rakva. Balkán és Közel-Kelet, ősi magyar dallamok és antik liturgiák, dzsessz és musical, tradíció és modernitás, mindez szétválasztha- talanul, a lehető legnagyobb ter­mészetességgel. Nem csoda, hogy nemzeti(ségi) büszkeségeink leme­zeit pár éve a szlovák vájt fülűek is felfedezték maguknak. A zenekar most két szlovák nyelvű bonusz- dallal kedveskedett nekik. A gesz­tus szép, a választás azonban máj: A mester tehát elhatározza, hogy ezúttal a jelenről fog a riporternek beszélni, mikor csöngetnek, s a ri­porter valóban megjelenik, ezúttal tévékamera van a kezében, s „az Európai Uniós csatlakozási meghí­vó alkalmából” azt szeretné halla­ni, mit vár a csatlakozástól egy író. Az írót meglepi a kérdés, erre nem készült, s olyasvalamit válaszol, hogy őt nemigen érdekli az Euró­pai Uniós cécó, s hogy a csatlako­zástól nem vár semmit. Esetleg ha majd a határok csakugyan meg­szűnnek, szívesen lépné át szaba­don, félelem vagy útlevél nélkül a szlovák-magyar határt otthon, a szülőfalujánál, ott, ahol valamikor nem volt határ, s egyszer csak ha­tár lett, falujában megszűntek a magyar iskolák, s ő magyarországi iskolákba kényszerült, s a határon, rettegő gyermekként, hosszú éve­kig szökve járt át. Aztán a riporter elmegy, s az író másnap hiába nézi meg a tévéhír­adót követő összeállítást, az ő nyi­latkozatát kihagyták. Az író ír, a médiamunkás is ír. Fölülír, átírja az időt, a tárgyát; a médium lenyoma­tává teszi az embert és történetét. Esik a hó, sűrű, nagy pelyhekben, szabad átképzeléses időben (ért­hetőbben: style indirect libre-ben), alany és tárgya közé áthatolhatat­lan függöny ereszkedik. Tanulsága (a hófüggönynek) nincs, ha csak az nem, hogy megint vége egy évnek, s megint kezdődik egy új. Pozsony, 2002 decembere kevésbé szerencsés, mivel az egyébként remek, rockos-bulizós Állatfarm hangszerelése szláv fül számára befogadhatatlanul egzoti­kus, Szarka Tamás alapvetően népi énekstílusa pedig könnyen össze­keverhető a nyolcvanas évek szlo­vák metálhullámának sivítozá- saival. Ezt a szerencsétlen perió­dust a hazai rádióállomások zenei szerkesztői mostanában igyekez­nek meg nem történtté tenni, így inkább a másik szlovák Ghymes- dal, a Dyka v zuboch számíthat si­kerre. Mégpedig azért, mert emlé­keztet a manapság oly divatos mu­sicalbetétekre. Lám, mit tesz egy- egy dallal a nyelvi közegváltás. Per­sze a többségi nemzet reakcióját nehéz megjósolni, sok múlik a rek­lámon, az összeköttetéseken. Min­denesetre biztató tény, hogy a Ghymes végre komoly kiadót tud­hat maga mögött. Látszik ez a ma­gyarországi menedzselésen is, újabban többet látjuk a zenekart az ottani médiákban, mint idehaza. Aki megteheti, van rá ideje, nem kési le a találkát, nézze meg őket élőben is, mert gyanítom, a Héja koncerten varázsol istenigazából. PF 2003 Az Új Szó minden kedves olvasójának, valamint üzleti partnereinknek jó erőt, egészséget, és sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánnak az ANESA S. A. cég munkatársai. Figyelem!!! Az új évtől megváltozik cégünk neve és jogi formája. Az ATONIK, CHAMPION, KAPAZIN, PROPONIT stb. növényvédő szerek képviseletét 2003-tól az Arysta Aqro Slovakia Kft, biztosítja, melynek címe és telefonszáma a következő: Arista Agro Slovakia, s.r.o. (ANESA S.A.) Komárnanská 16 940 76 Nővé Zámky Tel.: 035/6460 420, 421 Mobil: 0905/474 411,353 139, 307 071 Fax: 035/6429 339. Új lemezzel - rajta két eredeti szlovák dallal - jelentkezett a Ghymes zenekar Lassú zakatolás ringat meditativ hangulatba UP 832

Next

/
Thumbnails
Contents