Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-30 / 301. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 30. KOMMENTÁR Remény az új évre SZILVÁSSY JÓZSEF Már durrognak a petárdák, itt-ott vidám kurjongatás hasít bele településeink esti csendjébe, mégis sokkal halkabban peregnek az óesztendő utolsó napjai, mint akár egy évvel ezelőtt. Pedig lenne okunk derűre, hiszen az idén dőlt el - remélhetően végérvényesen -, hogy Szlovákia nem sodródott a szellemi, politikai Balkán irányába. Aminek mi azért is örülhetünk, mert nem jutunk olyan szomorú sorsra, mint a vajdasági vagy a kárpátaljai magyarok, akik legalább néhány évig rövidesen csak vízummal utazhatnak Magyarországra, ha csak a budapesti kormány és az Európai Unió nem talál valamilyen célirányos lehetőséget a két nemzetrész és az anyaország közötti természetes és állandó kapcsolatok megőrzésére. Lelkesedésünk azonban lohadóban, leginkább a drasztikus hazai áremelések okán, amelyek drámai következményeit számos média - nyilván más szlovákiai negatív hír híján - tovább dramatizálja. Sokan megírták már, miszerint abban nincs semmi kivetnivaló, ha energiáért, vízért, központi fűtésért már majdnem annyit kell fizetnünk, mint amennyi a valós ára. Sokak súlyos - rövidesen tovább súlyosbodó - gondjait ugyanis az okozza, hogy a bérek messze elmaradnak az európai uniós átlagfizetésektől. Sőt: néhány fejlett országban megállapított minimális járandóságoktól is. Elvben ugyan igazuk van azoknak a közgazdászoknak, akik azzal érvelnek, hogy a szlovákiai munkatermelékenység jelenleg a nyugati országok hasonló teljesítményének alig negyven százalékát éri el, ezért nincs mit csodálkozni, ha a bérek is így aránylanak az Unióban juttatott fizetségekhez. Ám a gyakorlat ennél sokkal bonyolultabb, mert bízvást állíthatjuk: nem a magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek lustábbak vagy tehetségtelenebbek német, francia, angol vagy amerikai társaikhoz képest, hanem a körülményeik rosszabbak, méghozzá nagyon sokkal. Jelenlegi állapotainkért sok mindenben a letűnt rendszer, ám egyre nagyobb mértékben a mai állam a hibás, amely például hangzatos lózungokkal hirdeti a tudásközpontú közösség jövőjét, de szinte éhbérrel alázza meg a pedagógusokat, holott ők ugyancsak tisztességes fizetést érdemelnének, hiszen ők tehetik a legtöbbet a kiművelt, kreatív és korszerű értékrenddel felvértezett emberfők nevelése érdekében. Az állam nagy hanggal, ricsajjal szajkózza a bürokrácia és a korrupció elleni harc vagy a közhivatalok karcsúsításának programját, miközben azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan nő a hivatalnokok száma, s hovatovább már egy fránya igazolást sem lehet némi ajándék vagy kenőpénz nélkül elintézni. Szakmai, politikai és morális szempontból egyaránt gyenge lábakon áll az a kormány, amely a kétségtelenül szükséges takarékoskodást kizárólag a lakosság rovására, ama bizonyos nadrágszíj még összébb húzásával tudja csak véghezvinni. Azok cselekszenek bölcsen, akik nem keseregnek lemondóan, nem várnak államtól hulló mannára, hanem felismerve lehetőségeket és kihívásokat, maguk keresik a kitörési pontokat. Sikeres vállalkozók, kis közösségek anyagi és szellemi gyarapodásáért eredményesen munkálkodó polgármesterek és ön- kormányzatok, továbbá más rátermett személyek a bizonyítékai annak, hogy minden gond ellenére nálunk is tágul a világ. Bővülnek - ha nem is a kívánt mértékben és nem minden régióban egyforma mértékben - a megélhetés lehetőségei. Ezek felismerése és az elvárt szakmai kritériumok teljesítése révén a mainál több ember lábalhat ki a mindannyiunkra váró megélhetési gondokból. Főleg akkor, ha az állam és a kormány a maga eszközeivel végre hatékonyan segíti a rátermetteket és nem fordít hátat a szociális segélyre rászorulóknak. Gútor így tiltakozott TÓTH MIHÁLY A központi pártirodákban és a politológiai műhelyekben már folyik a közelmúltban megtartott helyi választások tanulságainak megfogalmazása. Bizonyára számos elemzőt foglalkoztat a kérdés: vajon mi mindennek a következménye, hogy jelentős mértékű volt a független, tehát nem párt által kiemelt jelöltek tisztségbe kerülése. Papírforma szerint - lévén, hogy községünkben domináns politikai erő a Magyar Koalíció Pártja - az MKP jelöltjét kellett volna polgármesterré választani. A valóságban elsöprő vereséget szenvedett. Pedig jó kiállású, a lakosság körében egyébként tekintélynek örvendő személyiségről van szó. Kudarca részben politikai tapasztalatlanságára, részben a magyar pártban, úgy tűnik, tartósan meghonosodott korszerűden, már-már pártállami módira emlékeztető gyakorlatra vezethető vissza. Az MKP polgármesterjelöltje olyat talált mondani egy választási gyűlésen, hogy még azok is elfordultak tőle, akiknek voksa valószínűleg szavatolhatta volna megválasztását. Azzal kampányok, ha őt választják meg a falu élére, a kormánykoalíció tagjává lett MKP központi vezetésének egyik kulcsembere, a parlament költségvetési bizottságának elnöke jelentős anyagi juttatásokat biztosít Gútor számára. Nos, akár kilátásba helyezte Farkas Pál a juttatásokat, akár nem, a helybeliek többsége felháborodott a polgármesterjelölt kijelentésén. A választási gyűlést követően ilyen kérdéseket tettek fel: még mindig azon múlik egy község jóléte, hogy vezetőjének milyen kapcsolatai vannak „odafönt? Időszerű a kérdés: vajon melyik irányból és mikor indul küzdelem az összes parlamenti pártban kísértő centralizációs törekvések ellen, amelyek - ahogy látjuk - nemcsak olyan területeken jutnak kifejezésre, mint a közszolgálati rádió és tévé, vagy az állami vagyon irányítása és kezelése, hanem az önkormányzatoknál is. Mintha a gútori gyalogmagyaroknak jobb lenne a politikai ízlése, mint az MKP központjában működő némely pártvezetőknek. Annak idején, a pártállam éveiben ■ nagyokat röhögtünk a politikai fejtágítókon elhangzott steril sületlen- ségeken. Az akkori politikai képzés teljes összhangban volt a rendszer minőségével. Ma viszont a helyi politikusok felkészültsége egyáltalán nincs összhangban a kor igényeivel. Fontos dolog történt Gútoron a helyi választások óráiban. Az emberek többségének nem tetszett a pártközponti politikus által favorizált polgármesterjelölt, és a többség megtalálta a módját, hogy ennek hangot is adjon. Vajon az MKP központi irodájában hajlandók lesznek meghallani az ilyen figyelmeztetéseket? FIGYELŐ pÉLMAGyARO RSZÁG Kertész Imre író Nobel-díjas műve, a Sorstalanság több széttépett példányát találták meg karácsony másnapján Hódmezővásárhelyen - írta a megyei lap. A rendőrség szerint rendzavarás és szemetelés szabálysértésének minősül az, hogy széttépték és közterületen eldobták a könyveket. A megrongált 8-9 kötet valószínűleg azok közül való, amelyeket az önkormányzat az ünnepek előtt ajándékozott a helyi középiskolásoknak.- De nagy fiú lettél, szinte már kész munkanélküli! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ DELO Szlovéniában más közép-kelet- európai országoktól eltérően a NATO-csatlakozásról is tartanak népszavazást, méghozzá az ország európai uniós csatlakozásáról szóló referendummal egy időben, valamikor az év első felében. A Delo című ljubljanai napilapban közölt felmérés szerint a szlovénok zöme az egyidejű, párhuzamos népszavazás híve. A megkérdezettek 60 százaléka a párhuzamos népszavazást helyeselte és csak 31 százaléka az ország vezető politikusaihoz hasonlóan a külön-külön véleménynyilvánítást. A felmérés szerint jelenleg a szlovénok 68,7 százaléka szavazna az EU-csatlakozásra és csak jóval kevesebben, a lakosság mindössze 43 százaléka támogatná az Észak-atlanti Szövetségbe való belépést is. A jövőben már nem térhetünk ki bizonyos problémák elől azzal az indokkal, hogy valamilyen válsággóc messze van A terrorizmus elleni harc éve Visszatekintve az elmúlt évre elmondható, hogy 2002-ben a világban egyértelműen az Egyesült Államok, a terrorizmus elleni harc és Irak kérdése dominált. Szlovákia számára természetesen a legfontosabb események a parlamenti választások, majd a NATO prágai, illetve az Európai Unió koppenhágai csúcstalálkozója volt. ONDREJCSÁK RÓBERT Az USA 2002-ben is tovább folytatta a terrorizmus elleni globális küzdelmet. Az afganisztáni sikereket követően a terrorizmus elleni fellépést kiterjesztették szinte az egész Földre. Amerikai tanácsadók érkeztek például Grúziába, hogy segítsenek kiképezni a grúz hadsereget a terrorizmus elleni harcra, de hasonló céllal jelentek meg az amerikaiak a Fü- löp-szigeteken is. Ezen kívül meg kell még említeni Jement, a délkelet-ázsiai országokat és Közép- Ázsiát is. Az amerikaiak azonban nem csak a terrorizmusra összpontosítanak, hanem a vele összefüggő többi veszélyforrásra is. Ezek közül a legfontosabb Irak, amely 2002-ben újra központi problémává nőtte ki magát a nemzetközi kapcsolatokban. Washington az ENSZ-ben elérte, hogy elfogadjanak egy újabb határozatot, amely a tömegpusztító fegyverek feltárására és teljes megsemmisítésére kötelezi Ira- kot. Amennyiben ez nem történik meg, Bagdad minden eszközzel, tehát fegyveres erővel is kényszeríthető lesz az említett lépések megtevésére. Az elmúlt hetekben a washingtoni diplomácia még egy jelentős feltételt támasztott Irakkal szemben. Az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy nem elég, ha Irak megsemmisíti a tömegpusztító fegyvereket, hanem az iraki népnek biztosítani kell a jogot, hogy saját maga válassza meg az ország vezetőit. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az USA nem bízik a bagdadi vezetésben, illetve abban, hogy Irak teljesíteni fogja az említett feltételeket, ezért folyamatosan növeli fegyveres erőinek létszámát és csapásmérő képességét az Irakot körülvevő térségben. Irak kérdése jelentős hatással volt Európa és az USA kapcsolataira is. Az elmúlt év eseményei is megmutatták, hogy a közös európai külpolitika és biztonságpolitika egyelőre még csak papíron létezik. Az európai országok közül Nagy-Britannia egyértelműen támogatta az USA-t, hasonlóan még néhány más európai ország (például Olaszország, Spanyolország). Franciaország álláspontja jelentősen módosult. Míg eleinte egyértelműen ellenezte az amerikai szándékokat, később már sokkal nagyobb megértést tanúsított (Párizs álláspontjára valószínűleg hatással voltak a franciákat is érintő terrorista akciók). Az elmúlt év egyértelmű vesztese a nemzetközi kapcsolatok terén Németország. A gyengélkedő német gazdaságon és az új körülményekhez csak szerény mértékben alkalmazkodó német hadseregen túl az ország tekintélyének drámai csökkenésére leginkább a német választási kampány eseményei voltak hatással. Schröder kancellár a kampányát nagymértékben az Amerika-ellenességre építette, amit azért elég nehezen viseltek Washingtonban (érdekes megemlíteni, hogy miután Jacques Chirac megnyerte a francia elnökválasztást, Washingtonból nagyon meleg hangvételű gratulációkat kapott, annak ellenére, hogy Párizs nem az USA iránti felMoszkva bizonyos esetekben fontosabb az USA számára, mint Európa. tétlen elkötelezettségéről híres, míg Gerhard Schröder még üdvözlő táviratot sem igazán kapott). Tovább folytatódott Oroszország és az Egyesült Államok közeledése. Ebben a folyamatban az európaiak ismét csak statisztáltak és sokkal inkább csak reagálni voltak képesek az orosz-amerikai viszony változásaira, mint a Nyugat részeként aktívan befolyásolni a történéseket. Napjainkra Moszkva bizonyos speciális esetekben már fontosabb partner az USA számára, mint Európa. Szinte már közhelynek számít, hogy Szlovákia számára a parlamenti választásokat követően megnyílt az út a NATO-ba és az Európai Unióba. Tény, a meghívók azt jelentik, hogy a szlovák diplomácia elérte legfontosabb céljait. A lelkesedés és az öröm helyénvaló, azonban feltétlenül meg kell említeni néhány fontos dolgot mindkét szervezettel kapcsolatban. A NATO tagság azt jelenti, hogy Szlovákia része lesz a napjainkban legerősebb - sőt egyetlen igazán működő - biztonságpolitikai szövetségnek. Ha biztonságát komoly veszélyek fenyegetnék, számíthat szövetségesei segítségére. Ez egy ilyen kis ország számára létfontosságú. Csakhogy az éremnek van egy másik oldala is. Nem várhatjuk el, hogy jövőbeli szövetségeseink önzetlen segítséget nyújtsanak nekünk, ha esetleg bajban leszünk, mi viszont csak passzív „potyautasai” legyünk a kollektív biztonságnak. Ahhoz, hogy komoly partnerként tekintsenek ránk, nekünk is bizonyos fokú felelősséget kell vállalnunk és képességeinkhez mérten hozzájárulnunk „közöshöz”. Ez erkölcsileg és minden más szempontból is elvárható egy szövetségestől. A NATO tagság azt is jelenti, hogy az országnak „fel kell nőnie”. A jövőben már nem térhetünk ki bizonyos problémák elől azzal az indokkal, hogy valamilyen válsággóc messze van. Ott fogunk ülni az Észak-atlanti Tanácsban, ahol minden világméretű probléma felmerül, és állást kell majd foglalnunk. Ezen a ponton viszont meg kell említeni még egy dolgot. Az a NATO, amihez csatlakozni fogunk, már „nem az a NATO”, ami egy évtizede volt. Katonai oldala valamelyest háttérbe szorult, mára már egyre inkább a politikai együttműködés kerül előtérbe. A hét ország csatlakozásával a szövetség már sokkal inkább „politikai klubra” fog hasonlítani. Hasonlóképpen fontos Szlovákia csatlakozása az Európai Unióhoz is. Sajnos, a lakosság nagy része nagymértékben úgy tekint az EU- ra, mint egy pénzeszsákra, amelyben, ha belépünk, eljön a Kánaán és nagyon gyorsan emelkedni fog az életszínvonal. Tény, hogy hosszútávon egyértelműen pozitív hatással lesz a lakosság életszínvonalára a csatlakozás. Sajnos azonban Szlovákia lakosságának jelentős részére jellemző, hogy az államtól várja a csodát, problémáinak megoldását (ez a mentalitás egész Kö- zép-Európára jellemző és főként az elmúlt évtizedek következménye). Félő, hogy ez a „csodavárás” most olyan irányban módosul, hogy mostantól kezdve az Európai Uniótól fogják várni ugyanezt. Az Uniós tagság azonban semmiképp nem jelent majd nagyon gyors meggazdagodást. Amiért viszont mégis nagyon fontos, hogy a belépés elsősorban leAz Uniós tagság nem jelent majd nagyon gyors meggazdagodást. hetőség. Lehetőség azoknak, akik tenni akarnak valamit. Lehetőség a jobb megélhetésre, amely azonban nem jön automatikusan. Még nagyobb mértékben megnő a jelentősége a munkaerő minőségének, az idegen nyelvek ismeretének. A tagság lehetőség lesz a mező- gazdasági szférában dolgozóknak is, hogy magasabb életszínvonalon éljenek. Fontos viszont, hogy az érkező dotációkat modernizációra fordítsák és ne „éljék fel”. Természetesen az anyagiakon kívül számtalan más előnnyel fog járni az Uniós tagság. Ide tartoznak a tanulási lehetőségek, de például a gyakran utazók értékelni fogják a határellenőrzések fokozatos megszűnését is (Schwe- chaton a szlovák állampolgároknak nem kell majd a „non-EU citizens tábla alatt várakozniuk az ellenőrzésre). A NATO és az EU meghívók legfontosabb következménye, hogy Szlovákia bekerül azokba a szervezetekbe, amelyek tagállamai ugyanazokat az értékeket vallják és ugyanahhoz a civilizációhoz tartoznak, mint a közép-európai országok. És éppen az a lényege az elmúlt évtizedben oly sokszor hangoztatott „Vissza Európába !” jelszónak. A Világkereskedelmi Központ acélja volt a legsúlyosabb, legvastagabb acél, amelyet valaha is építkezéshez használtak Hadihajó épül a WTC acélgerendáiból MTI-JELENTÉS Hadihajó építéséhez használják fel az 2001 szeptember 11-i terrortámadásban lerombolt Világkereskedelmi Központ (WTC) megmaradt acélját. A New York nevű hadihajó Pascagoula kikötővárosában épül a Northrop Grumman hajógyárában. A mintegy 20-30 tonna acélt, a déli toronyház szerkezeti elemének egy részét szombaton indították el a Mississippi állambeli Pascagoulá- ba, beépítése a New York hadihajóba a haditengerészet ötlete volt. A New York lesz az ötödik San Antonio osztályú hadihajó. Ebből a kétéltű csapatszállító hajótípusból összesen 12 építését tervezik. A 208 méter hosszú hajónak 400 fős legénysége van és 800 tengerész- gyalogos szállítására képes. Az acélt megolvasztják, majd a hajó orrába építik be. A 800 millió dollárba kerülő hadihajót a tervek szerint 2007-ben állítják szolgálatba. „Büszkék vagyunk, hogy az összecsavarodott, meggörbült acélt a Világkereskedelmi Központból a nemzet védelmének erősítésére használják fel. A New York védeni fogja a szabadságot és harcolni fog a terrorizmus ellen” - jelentette ki George Pataki, New York állam kormányzója. A Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadásnak mintegy 2800 halálos áldozata volt. A lerombolt felhőkarcolók után 1,6 milliárd tonna törmelék maradt. Az emberi maradványok és személyes használati tárgyak kiválogatása után 350 ezer tonna törmelékanyagot adtak már el újrafeldolgozásra Kínában, Malajziában, Dél-Koreában és Indiában. Az acélt tonnánként 75-100 dollárért értékesítették. A Világkereskedelmi Központ acélja a legsúlyosabb, legvastagabb acél, amelyet valaha is építkezéshez használtak.
