Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-28 / 300. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 28. Agrárvilág Hasznos tanácsok termelőknek: A növénybetegségek elleni védekezésnél fontos, hogy a védekezést az inkubációs időn belül, még a tünetek megjelenése előtt végrehajtsuk A növényvédelmi előrejelzés módszerei, eszközei Mills-féle inkubációs táblázat az almavarasodás előrejelzéséhez Középhőmérséklet Fertőzési fokozatok és Inkubációs (°C) a szükséges levélnedvesség- idő borítottság órában gyenge közepes erős napokban 5 48-ig 48-ig 48-ig 22 6 26 34 51 20 7 21,5 27 40 19 8 18 23 34 18 9 15 20 30 17 10 14 19 28 16 11 12,5 17,5 26 15 12 11,5 16 24 14 13 10,5 15 22,5 13 14 10,0 14 21 12 15 9,5 13 20 11 16 9 12,5 19 10 17 9 12 18 9 18 9 12 18 8 19 9 12 18 8 20 9 12 18 8 21 9 12 18 8 22 9 12 1823 9 12 18 24 9,5 12,5 19 10,5 14 21 • A mezőgazdasági termelés gazdaságosságának és a fogyasztók biztonságának előfeltétele az alkalmazott növényvédőszerek és műtrágyák ésszerű és takarékos felhasználása. Ennek megvalósításához minden gazdálkodó számára elengedhetetlenül fontos a hatékony növényvédelmi előrejelzés megvalósítása. A szerzőpáros alábbi írásában néhány egyszerű módszert és eszközt elevenít fel az előrejelzések „fegyvertárából”. NAGY KRISZTINA PROHÁSZKA PÉTER A léghőmérséklet az egyik legfontosabb időjárási tényező, amely alapvetően befolyásolja kultúrnövényeink és azok kártevőinek élet- tevékenységét. Minden kártevő és kórokozó számára megvan egy, a számára optimális hőmérsékleti tartomány, illetve megvannak azok a maximum és minimumértékek, amelyek alatt és felett élet- tevékenységük és ezzel együtt kártételük lelassul vagy megszűnik. A napi hőmérsékletnek és annak szélsőértékeinek nyomon követésére alkalmas a maximum-minimum hőmérőpár, amelyet számos kórokozó - szőlő peronoszpó- ra, alma varasodás, tűzelhalás előrejelzésénél hatékonyan alkalmazhatunk. Egy másik fontos időjárási faktor a csapadék, amelynek mennyiségét a különböző csapadékmérőkkel mérhetjük. A kártevők és kórokozók élettevékenysége szempontjából fontos a csapadék mennyisége és intenzitása is. A csapadék következtében a növények levelei - a hőmérséklet függvényében - bizonyos ideig nedvesek maradnak. A levélfelület nedvességének időtartama több növénybetegség (burgonyavész, szőlő peronoszpóra stb.) esetén alapvetően meghatározza a fertőzés kialakulását és erősségét. A levél- felület-nedvességborítottság időtartamának mérésére ugyan vannak műszerek, de egy kis gyakorlattal a lehullott csapadék mennyiségének és a csapadékos időszak hosszának ismeretében megbecsülhetjük az adott időtartamot, ami nagy segítségünkre lehet a védekezések időzítésében. A növénybetegségek elleni védekezésnél fontos, hogy a védekezést az inkubációs időn belül, még a tünetek megjelenése előtt végrehajtsuk. Mivel az inkubációs idő hosz- szának ismerete nagyon fontos a védekezés végrehajtásához (lásd a táblázatokat). Csapdákkal az állati kártevők ellen A növénybetegségek mellett számos állati kártevő is károsíthatja kultúrnövényeinket, amelyek előrejelzése fontos feladat. A különböző kártevők megjelenésének jelzésére, rajzásuk és ezzel együtt fejlődésük nyomon követésére nagyon jól alkalmazhatók a különböző csapdák. A színcsapdák azon az alapon működnek, hogy bizonyos élénk színárnyalatok az egyes kártevőket csalogatják, azok az adott színű tárgyakon előszeretettel gyülekeznek. Ebből adódóan a színcsapdák elsősorban a kártevők megjelenésének jelzésére alkalmasak (például a sárga: repce fénybogár, levéltetvek; kék: nyugati virágtripsz; fehér: gyümölcsdarazsak, pajzstetvek). A csapdák másik csoportja a feromoncsap- dák, amelyek fajspecifikusak. A csapda leglényegesebb része egy A színcsapdák a kártevők megjelenésének jelzésére alkalmasak. kapszula, amely a kártevő nőstényének specifikus ivari csalogatóanyagát (feromon) tartalmazza. Ez vonzza a csapdához a hímeket, amelyeket aztán a csapda célszerűen kialakított fogószerkezete megfog. A rajzás során szabályos időközönként (1-3 nap) feljegyezzük a fogott mennyiséget. így megkapjuk a kártevő rajzásgörbéjét, amelynek alapján következtetni tudunk például a lárvakelés időpontjára, és megfelelően tudjuk időzíteni a védekezést ellenük. Az alkalmazott csapdák harmadik csoportját képezik az olyan illatcsapdák, amelyek nem ivari csalogatóanyagot tartalmaznak, hanem például táplálkozásra ingerlő anyagukkal vonzzák magukhoz a kártevőket (pl. darázscsapda). Ezek a csapdatípusok a kártevők első megjelenésére vagy nagy egyedszámot megfogva kis területen a kár mérséklésére alkalmasak. Egy sajátos csapdatípus a talajcsapda, amellyel elsősorban a talaj felszínén mozgó kártevőket (lisztes répabarkó, gabonafutrinka) gyűjthetünk be. A csapdák egy speciális típusa a fénycsapda, amely számos rovarfaj megjelenésének és rajzásának nyomon követésére alkalmas. Mivel több kártevő és nem kártevő rovarfajt is magához vonzz, fontos, hogy a kezelője meg tudja határozni azokat. Ezért a fénycsapdák üzemeltetése a pontosabb rovartani ismeretekkel rendelkező szakemberek számára ajánlott. Takácsatkák lárvakelésének megállapítása Egy régóta alkalmazott előrejelző eszköz a takácsatkák lárvakelésének és rajzáscsúcsának nyomon követésére a Müller-féle megfigyelőlap. Ez egy 15x 6 cm nagyságú fa lapocska, amelynek közepére március közepén 10 cm-es takácsatka tojásokkal fertőzött ágdarabot erősítünk. Az ágdarabot vékony vazelingyűrűvel körülkenjük és a gyümölcsösben 3-5 helyen fánként 2-2 darabot kihelyezünk. A lapokat 2-3 naponként ellenőrizzük és feljegyezzük a kikelt és vazelingyűrűbe ragadt takácsatka lárvák számát. A védekezés megkezdése akkor indokolt, ha a tojások 50 százalékából kikeltek a lárvák. Emellett fontos tudni azt is, hogy a telelő tojások 1/5-1/3 része a tél során elpusztul. Több kártevő - vetésfehérítő bogarak, repce fénybogár, lucerna lombkártevők stb. - előrejelzésénél a veszélyes egyedszám megállapításának egyszerű eszköze a fűháló. Használata során a növény- állomány több pontján megállva 10, 50, vagy 100 hálócsapást követően megszámoljuk a fogott kártevőket és összehasonlítjuk a szakemberek vizsgálatai alapján megállapított veszélyességi küszöbértékekkel. A kártevők egyedszámának megállapítására alkalmas módszer a területi és a térfogati kvadrát módszer. A területi kvadrát módszer során a talaj felszínének vagy a növényállomány adott területén - 0,5-1,0 m2 - számoljuk meg a kártevő egyedszámát. A térfogati kvadrát módszert a talajlakó kártevők - pajorok, drótférgek, stb. - felvételezésénél alkalmazzuk. A vizsgálat során hektáronként 1-2 db, 0,5-1,0 m2 alapterületű, 2 ásónyom (cca. 30-50 cm) mélységű gödröket ásunk, és megszámoljuk benne a kártevőket. Mindkét módszernél a kapott értékeket összehasonlítva a szakirodalmi adatokkal döntünk a védekezésről. Pajorok és drótférgek megfigyelése A talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek) felvételezésének egy ötletes módszere a búzacsomós csalogató módszer. A módszer alapja, hogy az élő növények gyökerei C02-t termelnek, amely a talajlakó kártevőket odavonzza. Azért, hogy reális adatokat kapjunk csak maximum 5-10% növény borítottságú területen alkalmazható az eljárás. A vizsgálatot augusztus közepe és szeptember közepe között végezhetjük. A táblán minimum 30 helyen, egymástól 30-100 méter távolságra háromszög alakban, egymástól 60 cm távolságra 5 cm mélyre 1-1 evőkanál búzát vetünk. A növények 2-5 cm-es nagyságánál a gyökereket körülvevő földdel együtt kiemeljük a búzacsomókat, és megszámoljuk a talajlakó kártevőket. Egy hármas búzacsomó 1 négyzetméteres fertőzöttségéről ad információt. A védekezés szükségességének megállapítására alkalmazhatjuk a növényállomány vizsgálatának módszerét. Ennek során azt vizsgáljuk, hogy a növénynek vagy adott növényi résznek (hajtás, levél, termés, stb.) hány százaléka károsított (100 db-ból hány darabon van kártétel) vagy azt, hogy az adott növényi rész felületének hány százaléka károsodott (pl.: szőlőfürt felületének 15%-a szürkepenésszel fertőzött). A vizsgálatot a növényállomány több pontján végrehajtva pontos képet kapunk a kártételről, amely alapján döntünk a védekezés szükségességéről. Istvánffy-Pálinkás féle inkubációs táblázat szőlőperonoszpóra előrejelzéshez Napi középhőmérséklet (°C) Lappangási idő napokban levélen fürtön Átlagos időjárásnak megfelelő naptári beosztás 10-13 15-18 15-18 május eleje, közepe 14 12-18 12-15 május vége 15 11-13 11-13 június eleje 16 9-11 9-11 június közepe 17 6-7 11-13 június vége 18-19 5-6 13-15 június, augusztus Egyes gombafajok csak az elhalt fa korhadását okozzák, de vannak olyan paraziták is, amelyek élő fákat támadnák meg Időnként a díszcserjéket is permetezni kell Farontó taplógombák a gyümölcsösben Sárguló tuj áfák védelme GENTISCHER GÁBOR CSEKES ZOLTÁN A házikertekben és üzemi ültetvényekben egyaránt nagyon sok sérülés keletkezhet a gyümölcsfákon. Általában a kézi szedéskor és a szedőgép rázófejének rossz beállítása következtében ágak, gallyak törnek le, de gyakori jelenség a téli nagy hidegben, hogy az erős napsütés hatására a fák törzsének délkeleti részén fagyfoltok keletkeznek. A sebzett kéreg ezután elhal, megreped maga után vonva az alatta levő háncs és a kambium károsodását is. A fák törzse, gyökér- nyaki része megsérülhet a kapa, a tárcsa vagy más talajművelő eszköz helytelen használatakor, állati kártevők így elsősorban a pockok és egerek károsítása következtében, de rengeteg nyitott sebfelület keletkezik a fákon a metszés során is. A roncsolt sebek eleve nehezen gyógyulnak. A sima metszésfelületen a sebkallusz fejlődése hamarabb megindul ugyan, de még így is hosszú ideig, gyakran évekig fertőződhet. A nyitott fatestet elérő sebzések a csapadéktól átnedvesedve szinte kaput nyitnak a taplógombák fertőzésének. Veszélyes paraziták Egyes taplógombafajok az élő növények már elhalt részein, a kérgen élnek és azok kémiai lebontását, revesedését viszik végbe. Ennek következtében csökken a fák szilárdsága, állékonysága. Más gombafajok a fák élő szöveteit is elpusztítják és ezzel megakadályozzák a gyökéren felvett, vízben oldott tápanyagok szállítását. Ez kezdetben csökkent növekedést, csúcsszáradást, később az egész fa elszáradását okozza. Nagyon sok taplógomba egész életében szapro- fita, azaz az elhalt, kivágott vagy kipusztult fa korhadását okozza. Ezeknek nincs növényvédelmi jelentőségük. Az élő fákat megtámadó parazita és az elhalt faanyagot lebontó szaprofita taplók szétválasztása, a fertőzöttség korai felismerése és a fajok meghatározása rendkívül nehéz. E gombák ugyanis a fák belsejében, csak laboratóriumban meghatározható gombaszövedékben, micéliumokban rejtve élnek anélA farontó gombák a fák ép kérgén keresztül nem fertőznek kül, hogy, a fatörzs felszínén jól látható, jellegzetes termőtestet fejlesztenének. Egyes fajok a termő- testképzéséhez csapadékos, nedves, párás mikroklímát igényelnek, más fajok a parazita életmódban csak micélium alakban léteznek és csak a fa teljes elpusztítása után fejlesztenek termőtestet. Farontó gombafajták Az elmúlt években a csonthéjas gyümölcsfáink közül a cseresznyén, meggyen, az őszibarackon és a szilvafákon a derestapló gomba (Ganoderma applanatum) nagy, fiatalon fehérsárga, később vörösbarna fényes felületű termőtesteit találhattuk a legnagyobb számban. Ez a gomba megtámadja az élő fák kérgét és alkotórészeit lebontva csökkenti azok szilárdságát. A fák kitörését, széthasadását, az ágak letörését elsősorban ennek a gombafajnak tulajdonítják. A szétterülő legyező alakú borostás réteggomba (Stereum hirsu- tum) tetőcserépszerűen egymás felett elhelyezkedő termőtestekkel gyümölcsfáink mellett a szőlőn is előfordul. Sebzéseken fertőz, majd az élő szövetekben terjed. Hatására a kambium működése leáll, amiért az ágak féloldalasán megvastagodnak. A fiatalon világossárga termőtest csoportok az épp fakérget belülről áttörve fejlődnek. A csonthéjas gyümölcsűek, elsősorban az ólomfényűség okozójaként ismert a fiatalon gömbölyű, majd szétterülő, sárga, barna, lila csíkos réteggomba (Chondrostereum purpureum), amely csoportosan fejleszti termőtesteit. Az őszibarack, a kajszi, a cseresznye, a meggy és a szilva mellett az almán, a dión és a ribiszkén is előfordulhat. A pisztric gomba (Polyporus squamosus) 10-30 cm-es, de néha félméteres átmérőt is elérő, félkör alakú, tarka pikkelyes. Barnássárga termőtestei elsősorban a dión, néha az almán, a cseresznyén és a meggyfákon is megtalálhatók. A gomba veszélyes parazita, pusztítása nyomán először nagyobb ágrészek halnak el, majd az egész fa kiszárad. A védekezés lehetőségei A farontó gombák, így a taplógombák is a fák ép kérgén keresztül nem fertőznek. A fertőzést metszőollóval vagy fűrésszel visszük át egyik fáról a másikra, vagy a szél juttatja a termőrétegen fejlődő spórákat az átnedvesedő sebekre. Ezért óvjuk gyümölcsfáinkat a sérülésektől. A fiatal fákat törzsvédővel óvjuk a nyúlrágástól. A talajművelő eszközökkel óvatosan, előírásszerűén bánjunk. A mechanikai védekezés abban áll, hogy metszéskor a fertőzött ágakat a behasadt gallyakat az egészséges részig vágjuk vissza. A fagyfoltokat tisztítsuk ki éles késsel. Fontos a taplók termőtesteinek eltávolítása, elégetése is. A metszés befejezése után fagymentes napokon permetezzünk réztartalmú gombaölő szerrel, például Champion 50 WP (0,5%), Cuprocaforro (0,4%), Kuprikol (0,5%) oldattal. A kitisztított sebeket mielőbb kezelni kell, de még a több éves nem gyógyuló sebek tisztítása és lezárása is hasznos lehet. A gazdaboltokban ma már több jó minőségű sebkezelő anyagot is lehet kapni. A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa. Az őszi esős, hűvös idő után a tujá- im belső hajtásai hirtelen megsárgultak. A hajtások belseje néha üreges. Az egész környéken azt tapasztaltam, hogy a nyugati életfák (Thuja occidentalis) ilyenek, ellenben a keleti életfa (Thuja orien- talis) mindenütt egészségesnek látszott. A szakirodalom alapján azt gondolom, hogy a didi- maszcellás betegség (Didymascella thujoina) támadta meg a tujákat. A könyv védekezésül azt ajánlja, hogy júliustól októberig kéthetente permetezzük a tujafákat kaptán, mankoceb, kresoxim-metil, mik- lobutanil vagy tribázikus rézszulfát hatóanyagú szerekkel. A beteg részek lepotyognak, ezeket érdemes lerázni és eltüzelni. Valuta MAI VALUTAÁRFOLYAMOK Aktuális jegybanki középárfolyamok _________Árfolyam Valuta____________ Ár folyam EMU - euró Angol font Cseh korona Dán korona Japán jen (100) Kanadai dollár 41,815 Lengyel zloty 64,502 1,334 25,808 Svéd korona 33,570 Svájci frank USA-dollár 10,456 Magyar forint (100) 17,739 4,579 5,631 Szlovén tollár (100) 18,171 28,740 40,271 VETEL - ELADAS Bank euró dollár cseh korona forint Volksbank 40,64-42,94 39,08-41.48 1,31-1,37 16,70-18,70 OTP Bank 40,72-42,84 39,14-41,30 1,30-1,36 17,07-18,38 Postabank 40,56-42,86 39,39-42,11 1,31-1,36 15,91-19,51 Szí. Takarékpénztár 40,70-42,69 39,09-41,09 1,29-1,37 16,90-18,49 Tatra banka 40,65-42,83 39,22-41,32 1,30-1,36 17,01-18,41 UniBanka 40,75-42,83 39,22-41,23 1,30-1,36 15,97-19,46 Általános Hitelbank 40,90-43,07 39,39-41,48 1,29-1,37 16,94-18,89 Az első adat a valuta vételére, a második adat a valuta eladására vonatkozik. A forint esetében 100 egységre vonatkozik az árfolyam. (Forrás: SITA)
