Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-27 / 299. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 27. KOMMENTÁR Az ellenzéki kenyér íze TÓTH MIHÁLY Számos szempontból vizsgálható a nagy hagyományoknak örvendő jelentős nyugat-európai pártok és a kommunizmus bukását követően kutyafuttában létrejött közép-európai politikai képződmények minősége közötti különbség. Ilyen szempont például az ellenzékbe szorultság állapota eltűrésének képessége. Tudjuk, hogy a brit Munkáspárt akcióképességét még növelve is vészelte át Margaret Thatcher kormányzásának bő egy évtizedét. Azt is tudjuk, Helmuth Kohl 1982- ben kezdődött kancellársága alatt hogyan izmosodott az NSZK szociáldemokráciája, majd a konzervatívokat legyőzve miként vált a kormány vezető erejévé. E rövid történelmi kirándulás egyetlen célja annak bizonyítása, hogy mennyire igazuk volt azoknak a politikai jövendőmondóknak, akik a szlovákiai sajátosságokat ismerve az első Meciar-kormány éveiben váltig állították: a HZDS végleges térvesztése nem a Meciar köré csoportosult politikusok agyának megvilágosodása miatt, nem a mozgalom dominálta ország nemzetközi elszigeteltsége hatására, de nem is ro- konszenvezőinek kiábrándulása következtében válik valósággá. Szlovákiában az ilyen politikai képződmény egy kivételével minden csapást el tud viselni. Ez a kivétel pedig a huzamos időre szóló ellenzékbe szorulás állapota. A mozgalom elnöke is kezdettől fogva tisztában volt ezzel. Azon az emlékezetes éjszakán, a parlamenti pozíciók osztogatása közben köntörfalazás nélkül kijelentette: nem szabad megismétlődnie annak, ami 1994 márciusában történt. Nem olyan fából faragták a szlovákiai politikusok igen nagy részét, hogy a hatalomgyakorlók a regnálás kellős közepén lelkigyakorlatot tartanának és tömegesen meakulpáznának. Mert hogy vétettek az európai szalonokban hatályos szabályok ellen. Gasparovic, Tkác, Kalman, meg a többiek (e névsorban más pártok disszidensei is méltán szerepelhetnének) nem azért váltak pártalapító atyákká, mert tarthatatlannak ítélték a szlovákiai pártstruktúrát. Mindannyiuk „dobbantása” mögött csak az fedezhető fel, hogy keserű az ellenzéki kenyér. A HZDS pozíciója még 20 százalék körüli. Ez azonban ezúttal nem hullámvölgy az egykori 30-35 százalékhoz képest, hanem állomás a 10 százalékos párthoz vezető úton. Vajon hova távoznak azok, akik érdekeiket - különböző szintű funkcionáriusként - a HZDS-ben látták realizálódni? És mely pártokra voksolnak majd azok, akik eddig Meciart ajándékozták meg bizalmukkal? Attól tartok, a legközelebbi választásokon kicsiben megismétlődik, ami nagyban egyszer már megtörtént, amikor 1989 őszén a CSKP gyűléséről egyenes utak vezettek a keresztényekhez, a nemzetiekhez, vagy a liberálisokhoz. Az ilyesmi kis adagokban is nagyon megfekszi az ember gyomrát. JEGYZET Karácsonyi gyomorégés SZÁSZI ZOLTÁN Hun hó, hun meg latyak közt, hun meg az Attila sógor szilvapálinkájának tegnapi bűvöletétől meg-megcsúszva, a nagy ünnepköszöntés után ballag emberünk a patikába a karácsony utáni első munkanapon. Csak úgy, recept nélkül kellene valami gyomorégésre. Megfeküdte gyomrát a nagy jólét. Nem böjtök már ünnep előtt se, ki tudott volna ellenállni a kamrában lógó finomságoknak így, a disznótorok idején. Hát elcsapta a gyomrát, de rendesen. Megint elmúlt karácsony, ma még a visszaváltandó üveghalom is rá vár, meg kicserélni a két számmal kisebb papucsot, amit az asszony vett neki. Egész napokat üldögélt a tévé előtt, sorra tekergette ki a palackok nyakát, nézte a jótékonysági koncerteket, imitt-amott belelapozott az újságba is, csupa szomorúság az egész világ. Már megint fenekednek ott az olajforrások vidékén, megint készül valami forrongás. Még mindig nem fizette be az autója kötelező biztosítását, fizetetlen a villanyszámlája is, és mindez csak a karácsony miatt, mert ajándékot azt venni kell, még ha részlet- fizetésre is. Most meg csúszkál gyomorégéssel, másnappal, kongó ürességgel a fejében és csak arra tud gondolni, csak arra az átfázott arcú kisfiúra ott a kocsma sarkán, ott a templom mellett, ahonnan az előbb jött ki, mert be kellett menni egy gyógyitalra. Ott állt a kissrác, átmeneti kabátkában, lukas cipőben az ajtó mellett és nagy kerek szemmel nézte a bent ülőket meg az anyját, aki bamba vigyorral állt a pultnál, beszélgetett egy bácsival és igen ideges lett, mikor a gyerkőc azt mondta, hogy fázik és éhes. Kapott egy nyaldevest és kiküldték. Orrát az ajtó üvegéhez nyomva bámulta a viliódzó karácsonyi díszítést a whiskyreklám mellett. Emberünk megállt, visszafordult. „Mikor ettél utoljára?” - kérdte a kisembert. „Tegnap délben, zsíros kenyeret” - jött a halk válasz. „Várj meg itt!” - mondta emberünk és elrohant. Hirtelen elmúlt a szédülés, a fejfájás, meg minden nyavalya. Rohamléptekkel be az első működő talponállóba, két sonkás bagettet megmelegítte- tett, hozzácsomagoltatott két banánt, meg egy kis tejcsokit. Ment vissza a kocsmához de a kissrác addigra eltűnt. Fél óráig téblábolt még a városban, keresve a gyereket, a bagettek kihűltek, a banán laposra nyomódott a hóna alatt, a tejcsoki darabokra tört. A gyerek sehol. Elmegy az utolsó buszom is, villant az agyába, aztán rohant a buszra. Zötyögött hazafelé, megint előjött a gyomorégés, a fejfájás, meg minden gondjának sötét terhei, részletfizetési számlák és büntető kamatok megfizetéséről értesítő felszólítások hullottak rá, aztán egy élesebb fékezésnél felriadt. Éppen jókor, hazaért. A csomag laposra nyomva a hóna alatt még most is. Felnyitja asze- metest, undorodva dobta el, mintha a saját gyengeségétől akart volna szabadulni. Hazaért, a papucsot se cserélte ki, az üvegeket már nem veszik vissza, lefekszik hát a tévé elé és morogva kér egy kiskanál szódabikarbónát. Amíg megy a híradó, eszébe jut a gyerek. Félálomba csúszik és bajsza alatt annyit morog: „Ha holnap megtalálom, elviszem ebédelni. Az az ötvenes, amibe egy ebéd kerül, nem csap agyon. Csak múljon a gyomorégésem.” FIGYELŐ LIDOVÉ NOVINY Már hetedikes és január 1-én ünnepli 13. születésnapját Andrej Chalimon, Jan Svérák Kolja című, Oscar-díjas filmjének főszereplője. Filmes karrierje nem maradt abba, forgatott Venezuelában és Olaszországban, orosz televíziós sorozatban szerepelt, és reklámokban is felbukkan. - Legutóbb halfiiét és mikrohullámú sütőt népszerűsített, mivel Andrej felszedett pár kilót, és egy kicsit kövérkés - mondta a gyerekszínész édesanyja a cseh lapnak. TALLÓZÓ THE ECONOMIST Gazdasági szempontból jónak mondható az elmúlt év - szögezi le összefoglalójában a brit hetilap. A cikkíró azonban azt is megjegyzi, hogy a világpolitikát tekintve kevésbé mondható jónak, megemlíti például a báli terrormerényletet, a továbbra is megoldatlan izraeli-palesztin konfliktust. Szerencsére azonban nem váltak valóra a borús jóslatok, például egy évvel ezelőtt a szeptember 11-iki new york-i támadás miatt csupán 0,6 százalékos gazdasági növekedést jelzett előre az Egyesült Államokban. Bár az adatok még nem hivatalosak, már most bebizonyosodott, hogy a jóslat nem vált valóra, az amerikai gazdaság gyors ütemben növekedett, elérte a 2,4 százalékot. Az indiai-pakisztáni viszály is súlyosabbnak tűnt egy évvel ezelőtt, akkor küszöbön állt a háború a két ország között, ám végül sikerült megakadályozni. A lap szerint azonban még nincs sok okunk túl sok örömre, hiszen a japán gazdasági reformokat továbbra sem sikerült keresztülvinni, és Németország esetében is hasonló veszély fenyeget. A magyar külügy zavarodott a kedvezménytörvény kérdésében, alternatíva nélküli alternatívákat helyez kilátásba- Zolika nem jött velünk, mert a téli szünet után dolgozatot írnak környezetismeretből, ezért az egész ünnepek alatt a nemzeti parkok honlapjait bújja az interneten... (Lehoczki István rajza) A nagy magyar zavar Lassan egy éve, hogy Magyarországon hatályba lépett a kedvezménytörvény és ugyanennyi ideje annak is, hogy az érintett országok, ki-ki vérmérséklete szerint nemtetszésének adott hangot. SOÓKY LÁSZLÓ Ami a nemzetközi színtéren e kérdéskörben történt, az a magyar diplomácia súlyos vereségét jelenti, ezért nem tekinthető véletlennek az sem, hogy Eduard Kukán szlovák külügyminiszter a nyugat váll- veregetése mellett kijelenthette, hogy Szlovákia kellő türelemmel viseltetett Magyarországgal szemben, de türelmének immáron vége szakadt. A magyar külügy azóta zavarodott, kapkod, alternatíva nélküli alternatívákat helyez kilátásba, elhallgatja, vagy tapintatból nem említi, hogy a kedvezménytörvény bukását épp az érintettek, a határon túl élő magyarságot képviselő politikai erők ténykedése segítette elő. 2000-ben, amikor Duray Miklós és Németh Zsolt, akkori magyar külügyi államtitkár a Magyar Világ- szövetségét kizáratták a MÁÉRT tárgyalásairól, tudatosan szüntették meg a civil kontrollt, s tették politikai delegációk intézményévé az értekezletet. Az MVSZ-t persona non gratanak nyilvánították, a magyar parlamentnek általa benyújtott külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezetet ad hoc kimazsolázták, s ennek szemelvényeiből születtet meg ez a sebezhető, szánalmas törvény. Akkor még Duray sem tudhatta, hogy ötleteket adott a pragmatikusoknak, miként lehet elegánsan megszabadulni a kényelmetlen emberektől, mint például önmagától, vagy Tőkés László püspöktől. Ugyanakkor a MÁÉRT-ben olyan furcsa helyzet állt elő - különösen a szlovákiai delegáció összetételének ismeretében -, hogy míg magyar oldalról egyaránt képviselteti magát a kormány és az ellenzék, addig a szlovákiai magyarságot a szlovák kormány egyik tagja, tételesen az MKP képviseli. A kérdés itt úgy merül fel, hogy a MÁ- ÉRT-en, vagy a nemzetközi politikai színtéren kinek az érdekeit képviselik a politikusokból álló delegáció tagjai, akik nemzetiségüket tekintve magyarok, politikai jogállásukat figyelembe véve viszont a szlovák alkotmányra felesküdött köz- és választott tisztségviselők. A kialakult, vagy tudatosan kialakított helyzet több szempontból is példátlan és tudathasadásos, mert kizárja annak a lehetőségét, hogy a szlovákiai magyarságot képviselő küldöttségbármelyik tagja is a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban mind a MÁERT-en, mind idehaza őszintén megszólalhasson. Más az érdek és a szándék az egyik és megint más a másik oldalon, s aki mindkét fél szándékát képviseli, az egyiket sem képviseli igazán. Az igazi vesztesek természetesen most sem a politikusok, hanem azok az egyszerű emberek, akiket rászedtek arra, hogy higgyenek egy illúzióban, a határokon átívelő határtalanságban. A valódi akadályt azonban nem a határok jelentik, hanem azok a korlátok, amelyek közé, bízva politikusaink előrelátásban, magunkat kényszerítjük. Nemzetstratégia nélkül ugyanis nem szabadna egy nemzetrész jövőjét a véletlenre bízni és mások kiszámíthatatlan szándékai szerint kockára tenni. Látványos és megtévesztésre alkalmas az a gesztus, miszerint az MKP már másodízben a szlovák kormány tagjává vált és döntéshelyzetbe került, ám abban a pillanatban, amikor létrejön egy EU-kom- patibilis szlovák párt (melynek körvonalai már rajzolódnak), a szlovák nemzet nyomban leveti azt a kényszerzubbonyt, amelyet az integrációs követelmények kényszeAmi történt, az a magyar diplomácia súlyos vereségét jelenti. rítettek rá. Ebből a szemszögből vizsgálódva téves álláspontnak tűnik az a sugallt szemlélet, miszerint az európai struktúrákba való integrálódás megoldja a nemzeti közösségek azon jogállását, amelyet a szlovák alkotmány és a szlovák törvények az egységesülésig nem oldottak meg, illetve diszkriminatív helyzetbe hozták az itt élő magyar nemzetrészt. Az eredeti felvetés és az integrácó között látszólag nincs összefüggés, de az MKP-nak, mint kormánytényezőnek mindkét területen kulcsszerep jutott, s bármennyire is igyekszik elodázni a döntést, idejekorán színt kell vallania, hogy a szlovák kormány álláspontját tekinti-e magáénak, vagy azt a programot, amely mértékadó a szlovákiai magyarság jelentős része számára, s amely támogatottsági szintet biztosít a pártnak. A kormány és az MKP programja nem áll szöges ellentétben egymással, ugyanakkor a kormányt alkotó szlovák pártok dominánsabban képviselik saját nemzetük érdekeit, mint sajátjáét az MKP, vélhetőn, mert a magyar párt meghatározó személyiségeinek gondolkodásmódjában a liberalizmus vált uralkodóvá. A kedvezménytörvény sem az eredeti, sem a módosított formájában nem létkérdés a szlovákiai magyarság számára, hiszen nyolcvan évig éltünk nélküle, s a nemzettudatunk inkább edződött, mint gyengült. Ugyanakkor az említett nyolcvan esztendő alatt most először szólt hozzánk emberi nyelven az anyaország, ami valamilyen szinten érintetté tett bennünket, ezért nem vállalhatjuk a semlegesek álszent szerepét, s nem teheti ezt a bennünket képviselő MKP sem. Szlovákia a kedvezménytörvényt a belügyeibe való beavatkozásnak és állampolgárai diszkriminációjának tekinti. Bennünket, szlovákiai magyarokat 1998 óta vélhetőn nem sújtott semminemű diszkrimináció sem a szlovák kormány; sem a szlovák törvényhozás részéről, vagy ha mégis, akkor az nem volt publikus. Ennek ellenére úgy vélem, eljött az ideje, hogy befejezzük az irányított sodródás szakaszát,^ hogy legalább egy kérdést illetően legyen saját, értékelhető, önmagunk sorsát meghatározó véleményünk. A 400-500 százalékos emelés mintegy 3 millió cseh bérlőt érintett volna, vagyis a lakosság mintegy egyharmadát Befagyasztotta a lakbéreket a cseh kormány KOKES JÁNOS A cseh kormány három hónapra befagyasztota a lakbéreket, hogy megakadályozza a már jelzett, nagymértékű emelkedésüket, ami súlyos társadalmi feszültség kialakulásával fenyegetett.- A helyzet nagyon komollyá vált, ezért feltétlenül meg kellett tennünk ezt a lépést. Fennállt a veszélye annak, hogy a lakbérek nagyon megugranak - nyilatkozta Vladimír Spidla kormányfő. Elismerte, hogy a probléma a kormánykoalícióban is komoly feszültséget okozott, mert a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) véleménye eltér a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) és a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (US- DEU) véleményétől. A vita miatt a kormányülést két órára meg is kellett szakítani, míg a végső szavazásnál a szociáldemokraták véleménye érvényesült. A kormány megbízta Bohuslav Sobotka pénzügyminisztert, illetve Petr Nemecet, a regionális fejlesztési tárca vezetőjét, hogy január végéig közösen dolgozzanak ki új törvényjavaslatot a lakbérek ügyében, amelyet a kabinet sürgősen a parlament elé terjesztene jóváhagyásra. Mindkét miniszter elismerte, hogy a probléma megoldása nem lesz könnyű, mert az ő elképzeléseik sem egyeztek. Csehországban egyébként most fordult elő első ízben, hogy a kormány az árbefagyasztás eszközével élt. A probléma novemberben robbant ki, miután az alkotmány- bíróság törvénytelennek minősítette a lakbérek eddigi állami szabályozását, s érvénytelenítette a pénzügyminisztérium illetékes rendeletét. Ezt követően a héten a lakástulajdonosok szövetsége nagyarányú, azonnali lakbéremelést ajánlott tagjainak. Sok háztulajdonos már be is jelentette, hogy 400-500 százalékkal magasabb lakbért fog kérni. Ez a rendkívüli nagyarányú áremelés mintegy 300 ezer lakást érintett volna. A szövetkezetek, illetve a községek, amelyek kezében további mintegy 1,7 millió bérlakás van, nem terveztek gyors lakbéremelést. Különböző számítások szerint az emelés mintegy 2,5-3 millió embert érintett volna, ami a cseh lakosság egyharmada. A sajtó szerint nyilvánvaló, hogy ez súlyos társadalmi feszültséget és nyugtalanságot idézett volna elő. Prágában például egy háromszobás lakás szabályozott maximális lakbére (természetesen villany gáz, víz stb. nélkül) jelenleg havonta 2300 korona. Éz az összeg a liberalizáció után 8-10 ezerre ugrana fel, ennyi ugyanis a szabadpiaci ár. Ez már egy havi keresettel felérő összeg, ami nyilvánvalóan megfizethetetlen a többség számára. Az alkotmánybíróság azt állítja, hogy az államnak nem szabad beavatkoznia a gazdasági verseny- szférába, így a magántulajdonban lévő bérházak lakbéreinek meghatározásába sem. Csehországban eddig központilag volt szabályozva a maximális lakbér, s a lakáspiac teljes liberalizációjával csak egy több éves folyamat eredményeként számol a prágai kormány. A háztulajdonosok már hosszabb ideje bírálják ezt a helyzetet, mert a szerintük alacsony lakbér nem teszi lehetővé a házak megfelelő karbantartását, illetve felújítását. A kormányzat álláspontja az, hogy a szabályozott lakbérek gazdaságilag indokoltak, s a háztulajdonosoknak csak a magasabb nyereség a céljuk.
