Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-04 / 282. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 4. KOMMENTÁR A vevő diktatúrája PÁKOZDI GERTRÚD Az ország külkereskedelmi mérlege ismét nagyon romlott; az októberi behozatal mintegy 13 milliárd koronával több az októberi exportnál. A borúlátóbb (vagy inkább realistább?) gazdasági elemzők szerint nem kizárt, hogy a külkereskedelem hiánya az idén is megközelíti a tavalyi 100 milliárd koronás szintet, amit azóta is szomorú rekordként tartanak számon. Tény, hogy az év végi behozatal mindig is nagyobb volt a korábbi hónapok átlagánál. Ez abból az érthető kereskedői magatartásból következik, hogy karácsony előtt minden áruforgalmazó igyekszik a lehető leggazdagabb választékot kínálni a vásárlóknak. És hol szerez be a kereskedő eladható árut? Ahol van. És ha a hazai termelők nem kínálnak eleget, akkor irány a külföldi piac. Ott mindenből van bőven. Drágább termékből és bóvliból egyaránt. A kereskedőt legfeljebb a bőség zavara juttathatja kisebbfajta kétségbeesésbe. A vevőnek pedig általában mindegy, hogy hazai vagy külföldi terméket talál-e az áruházak polcain, a hazai gyárakból, műhelyekből kikerülő áru vásárlására buzdító jelszavakat elereszti a füle mellett. A külkereskedelmi mérleg romlását magyarázó gazdaságpolitikusok gyakran és előszeretettel hangsúlyozzák, hogy behozatalunknak több mint egynegyedét szerencsére gépek képezik. Tehát olyan áru, amely előbb-utóbb hozzájárul termelésünk versenyképesebbé, színvonalasabbá tételéhez, végső soron pedig az importhányad érezhető csökkenéséhez. Ha valamire nagy szüksége van az ország gazdaságának, akkor erre nagyon. Hiszen kivitelre kerülő termékeink jó része ma még csak olcsósága miatt képes betörni a nemzetközi piacra, nem pedig minőségével. Elavult gépekkel és technológiával pedig nehezen számolható fel nyilvánvaló minőségbeli lemaradásunk. Ezért is örvendetes, hogy bár most több szó esik a behozatal ugrásszerű növekedéséről, nem mellőzhető az a tény sem, hogy közben kivitelünk is növekszik. Mintegy bizonyítva, hogy a szerkezetváltáshoz elengedhetetlen korszerű gépek és technológiai berendezések importja nagyobb szerepet játszhat külkereskedelmi mérlegünk kedvezőbbé tételében, mint a jegybank exporttámogató beavatkozása. A jó áru mindig könnyebben eladható, mint a gyengébb minőségű. A termelés szerkezetének megváltoztatásához azonban pénz kell, és mivel hazai vállalkozóink tőkével nincsenek eleresztve, fontos, hogy a kormány is mindent megtegyen a külföldi tőke eddiginél eredményesebb idecsábításáért. Ahhoz ugyanis, hogy a szlovákiai termelés jobban megfeleljen mind az exportigényeknek, mind a hazai keresletnek, elengedhetetlen a hazai vállalatok korszerűsítése. Bóvlival pedig se a világpiacon, se itthon nem leszünk képesek érvényesülni. JEGYZET Az elnök Kucsmája MALINÁK ISTVÁN A közelgő karácsonynál is biztosabb jele a télnek, hogy elnökünk az úri kalapot Kucsmára cserélte - mondanám, ha ironizálni akarnék. De nem akarok, mert Rudolf Schuster háromnapos hivatalos ukrajnai látogatása komoly dolog. A szomszédoknak esetenként találkozniuk kell, megbeszélni olyan ügyes-bajos dolgokat, amelyek a távolabb élők között fel sem merülhetnek. Meg az is jó, hogy elkísérte őt Kijevbe közel félszáz vállalkozó - az üzlet az üzlet, abból élünk. Mit ne mondjak, a nagy gyilkolászások közötti szünetekben még az indiánok is csencseltek a sá- padtarcúakkal. De a jó szomszéd nem mindjárt barát. A szakállassal a harmadikról rendre megbeszélem a bérház közösen használt helyiségeinek villanyfogyasztását, de a józanul „áldottjóember” úr sosem lehetne a barátom. Mert ritkán józan, s e ritka alkalmakat kivéve rendre elpufálja az asszonyt, nekem meg a sikoltozástól görcsbe rándul a gyomrom, még akkor is, ha ez neki belügye. Viszont a Schuster többször is nagyon jó barátjának nevezte Leonyid Kucsmát, akinek, igaz, nincs szakálla. Ami nem baj. A baj az, hogy nemzetközi szervezetek többször is a sajtószabadság tíz legnagyobb ellensége közé sorolták az ukrán elnököt, olyan illusztris személyiségekkel együtt, mint Castro vagy Luka- senko. A közelmúltban Prágában a NATO-csúcson a szervezők majd frászt kaptak, amikor kiderült, hogy a protokoll szerint Kucsmának Bush meg Blair mellett kellene ülnie. Erre felrúgták a protokollt, ami nagy szó. Magyarán, úgy bántak ott az ukrán államfővel, mintha leprás lenne, és nemcsak a Kolcsuha-radarok miatt. Azon túl, hogy még mindig nem tudta magát tisztázni a Gongadze-gyilkosságban való részvétel vádja alól, milyen ember az, akinek többször értésre adják, hogy jelenléte nem kívánatos Prágában, de ő mégis odapofátlankodik? A Prágában jelenlévő több száz vezető politikus között kettő ha akadt, aki Kucsma mellé állt. Az egyik Schuster volt, szerinte támogatni kell Ukrajnában a demokratikus folyamatot. Nos ez az, amit eddig senki sem tudott felfedezni. Hiába meresztgetik a szemüket, hogy majd kiguvad, a tótumfaktumok Brüsszelből is, Washingtonból is, csak nem látják a Kucsmarezsim demokráciáját. Úgy látszik, a Grassalkovich-palotából a legtisztább a panoráma kelet felé, s a sikeres szemműtétnek köszönhetően - az indián példánál maradva - nekünk is van egy Sólyomszemünk. Bár Kucs- máné asszony sikoltozását még nem hallottam, mégis görcsbe rándult a gyomrom, mikor azt olvastam, hogy elnökünk programjában eredetileg szerepelt egy találkozó az ukrán ellenzék képviselőivel, végül ez mégsem fért bele. Mármint a programba. Miért? A bolgár után ukránul is kiadják valamelyik Schuster-bestsellert, és azt fel kell avatni? De ne személyeskedjek, a végén még kiderül, hogy Kertész Imrének akadt egy konkurenciája a Kárpát-medencében, én meg elmehetek zabot hegyezni az irodalmi műveltségemmel. Önmagában azt a tényt, hogy röpke nyolc hónappal a választások után Kucsma végre kinevezte az új kormányt, még hajlandó lennék kvittelni. Ha nem egy művelt, európai gondolkodású embert rúgott volna ki, és nem az energiaipari maffia embereit emelte volna be a hatalomba. Akik, ha Kucsma - lassan, de biztosan - visszavonul, nem fogják piszkálgatni a viselt dolgait. Mellesleg ezt Jelcin sokkal ügyesebben csinálta meg a Putyinnal. Hja, a Jelcin. Legalább tőle tanulhatott volna ez az elnökünk barátja, ha már a Nyugattól nem tud. TALLÓZÓ DER STANDARD Adrian Nastase román miniszter- elnök meglepően készségesnek mutatkozott, amikor Budapesten kijelentette, hogy a kedvezménytörvény tervezett módosítása összhangban van az Európai Unió jogrendjével, és az esetleges bukaresti ellenvetéseket szakértői szinten kell megvitatni. Az elmondottakon kívül Medgyessy Péter magyar miniszterelnökkel megállapodást írt alá a stratégiai partnerségről. A román fél lépését követően Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő - aki Nastase előtt három nappal járt Budapesten - hirtelen elszigetelődni látszik. Ő ragaszkodott ugyanis a már módosított státustörvény „határozott” elutasításához, anélkül, hogy követelését kellő érvekkel támasztotta volna alá. Emiatt sa- Olyan szép volt ez a kampány, hiszen már messziről előre köszönt minden helyi jelölt. De a jövő héttől már ját koalíciós partnerével, az MKP- újra meg se ismernek bennünket... (Peter Gossányi rajza) val is konfliktusba került - írja a tekintélyes osztrák napilap. A négy ország együttműködését legalább minimális mértékben intézményesíteni kell, különben „elveszhet" az EU-ban Milyen lesz Visegrád jövője? A Visegrádi négyeknek (V-4) nevezett országcsoport együttműködésének kezdetei a kilencvenes évek legelejére tehetők. 1991. február 15-én az akkori Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország vezetői - Václav Havel, Antall József, Lech Walesa - aláírtak egy deklarációt a három ország együttműködéséről. ONDREJCSÁK RÓBERT Már a megállapodás helyszíne, Visegrád is jelképes volt, hiszen Magyarország, Lengyelország és Csehország 14. századbeli együttműködésének legfontosabb állomása - a három ország királyai itt kötötték meg az 1335-ös megállapodást. A visegrádi csoport - amely Csehszlovákia kettéválásával 1993-tól háromból négytagúvá vált - együttműködésének legfőbb célja a részt vevő országok európai integrációjának elősegítése volt. Elmondható, hogy - minden probléma ellenére - ezt a célt sikerült nagyon pozitív irányba elmozdítani, hiszen jelenleg három szomszédunk már a NATO tagja, Szlovákia pedig meghívást kapott a szervezetbe, továbbá minden jel szerint az Európai Unió jövő heti koppenhágai értekezletén a „visegrádi országok” számára az EU-csatlako- zás is kézzelfogható közelségbe kerül. A részt vevő országok együttműködése, többek között, nagyon hatásosan bizonyította, hogy a visegrádi államok képesek szorosan együttműködni - sokszor még a történelmi terhek ellenére is. Ezek után felmerül a kérdés, hogyan tovább? Milyen formában működhet együtt Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyel- ország az Európai Unióban? Annak ellenére ugyanis, hogy a visegrádi együtt-működés különböző mértékben, de minden részt vevő ország számára külpolitikai prioritás, nincs intézményesítve. Az egyetlen „visegrádi” szerv a Nemzetközi Visegrádi Alap (pozsonyi székhellyel), amelyet a kormányfők alapítottak 2000-ben. A 2003-tól már 2,4 millió euróval rendelkező Alap feladata a visegrádi országok közötti kulturális, tudományos és egyéb hasonló jellegű együttműködés támogatása. A közös intézmény(ek) hiánya a jövőben még komolyabb problémát jelenthet. Ha ugyanis létezne egy ilyen jellegű intézmény, garantálója és a politikai helyzet változásaitól többé-kevésbé függetlenül hordozója lehetne az együttműködésnek. A jelenlegi helyzetben ugyanis, ha a tagországok között elhidegül a viszony - lásd például a fél évvel ezelőtti szlovák-magyar kapcsolatokat és az ebből fakadó helyzetet - ez automatikusan a visegrádi együttMilyen formában működhet együtt a négy ország az Európai Unióban? működés „befagyasztását” is jelenti. Ha ugyanis a kormányfők nem találkoznak, illetve nem a legjobb az együttműködésük - közös intézmény nem lévén - nincs együttműködés. Egy jó értelemben vett nemzetközi „visegrádi bürokrácia” a politikai változásoktól függetlenül biztosíthatná az együttműködést, nélküle viszont erre az Európai Unión belül nem sok esély lesz. Tény, hogy az Unión „belül” nagyon hasznos lenne egy közös közép-európai „lobbicsoport”, hiszen országainknak számos érdeke megegyezik, illetve sokban hasonlít. Ezeknek az országoknak pedig együtt nagyobb súlyuk lenne az EÚ-n belüli történések befolyásolására, mint egyenként (ez minden országra érvényes, de leginkább a legkisebbre, Szlovákiára, amely a legtöbbet nyerhet egy ilyen jellegű együttműködéssel). Érdemes megemlíteni, hogy mi a helyzet például a Benelux államok együttműködésével, amelyet térségünkben gyakran emlegetnek példaként. Belgium, Hollandia és Luxemburg együttműködése elég magas szinten intézményesített, sok egyéb szerven kívül például létezik Titkárság és minisztertanács is. A „Benelux-szer- vek” összesen mintegy hatvanöt embert foglalkoztatnak. Hasonló a helyzet például az északi országok együttműködésével, az Északi Tanáccsal is. Amennyiben döntés születne egy közös visegrádi hivatal létrehozásáról (amelynek természetesen nem kellene túl nagynak lennie), Szlovákia számára különösen fontos lehetne, hogy székhelye minden bizonnyal Pozsony lenne. A Visegrádi Alap már jelenleg is Pozsony-központú és a szlovák főváros földrajzi elhelyezkedése - a visegrádi országokban központi helyen fekszik - is komoly esélyt nyújt erre. Ez kétségkívül emelné Pozsony presztízsét, hiszen bizonyos mértékben „Visegrádi fővárossá” és ezzel egy további fontos nemzetközi szervezet központjává válna. Szlovákia számára ettől függetlenül meghatározó jelentőségű a visegrádi együttműködés. Először is, mivel az említett országcsoport legkisebb tagja, a legtöbbet nyerheti a minél szorosabb együttműködéssel, hiszen ezzel közvetetten az ország súlya is megnő. Másodszor, a többi „visegrádi szomszédtól” eltérően Szlovákia szinte kizárólag csak a visegrádi országokkal határos. A szomszéd országokkal meglévő együttműködések közül természetesen sem az Ukrajnával, sem a teljesen más helyzetben lévő Ausztriával meglévő kooperáció nem jelenthet alternatívát Visegráddal szemben. Magyarország számára a „szomszédpolitikában” ott van Románia és a balkáni dimenzió, Csehország számára Berlin. Lengyel- ország bizonyos mértékig a közép-európai régió hatalmának számít, és ennek megfelelően sokirányú külpolitikát folytat: Varsónak nagyon fontos az Ukrajnával fenntartott „stratégiai” viszony, de Litvánia és a balti dimenzió is. Ráadásul méreteiből adódóan teljesen más helyzetben van összeurópai szinten is (lásd például a Franciaország, Németország és Lengyelország alkotta Wiemari háromszöget vagy az orosz-lengyel viszonyt). Ezzel szemben Szlovákia legfontosabb - sőt döntő fontosságú - szomszédi kapcsolatai egyértelműen a visegrádi országokkal realizálódnak. A visegrádi együttműködést minden résztvevő ország természetesnek tekinti, és magától értetődőnek tartja, hogy létezik. Ha azonban a jövőben ez az együttműködés nem lesz legalább minimális mértékben intézményesítve, és nem lesz legalább egy kis létszámú „visegrádi bürokrácia”, az Európai Unión belül „elveszhet”. Ezért pedig nagy kár lenne, hiszen a benne rejlő lehetőségek nagyon komolyak. Közösen és emelt fővel Európába. A négy ország miniszterelnöke legutóbb a hétvégén találkozott Budapesten. (TASR-felvétel) LEVELBONTAS 80 éve kérjük az egyetemet Párton kívüli értelmiségiként azért támogatom az MKP jelöltjeit az önkormányzati választásokon, mert választási programjukban célul tűzték ki egy állami finanszírozású önálló magyar egyetem létrehozását városunkban. A felvidéki magyarság 80 éve kéri, követeli egy ilyen felsőoktatási intézmény megalapítását, de jogos kérésünk eddig nem talált meghallgatásra. Mivel a parlamenti választásokon az MKP helyzeti előnybe került, ezért reménykedem, hogy most sikerül jogos kérésünk gyakorlati megvalósítása. Támogatom azokat a jelölteket, akik feladatuknak tekintik a szegénység által leginkább veszélyeztetett csoportok támogatását, az elszegényedés megállítását, az elmaradó térségek felzárkóztatását, az ismeretlen tulajdonú földterületek községi birtokba helyezését, új munkahelyteremtő intézmények, ipari parkok létesítését. Legyen a feladatuk: a vállalkozói kedv növelése, zöldség-gyümölcs feldolgozó üzemek, raktárak felépítése, hogy a földből élő embereknek legyen érdemes termelni. Vissza kell állítani a munka becsületét, létbiztonságot kell adni a családoknak! A nép által megválasztott egyének ne meneküljenek a polgárok elől, hallgassák és orvosolják panaszaikat, ne hazudják állandóan azt, hogy most nem érnek rá! Tiszta, épülő, szépülő várost szeretnénk, amelyben minden lakó otthon érzi magát, amelyben erős a közbiztonság, nem uralnak egyetlen utcát sem az élősködők és garázdálkodók, ahol hótól nemcsak az utakat, hanem a járdákat is megtisztítják, ahol a fegyelmezetlen - emberek életét veszélyeztető, gyalogosokat lefröcskölő, járdán parkoló - gépkocsivezetőket megzabolázzák. Támogatok minden becsületes, tisztességes, a közösség javát szolgáló törekvést, de elítélem a harácsolást, a jogtalan vagyongyűjtést, a hazudozásokat, a feladatok elől kitérőket, a gonoszko- dókat, az embereket lekezelőket, a pökhendieket, a sunyikat, az embertelen egoistákat. Csak a jóérzésű, igaz embereket támogatom! Gáspár Tibor nyugalmazott gimnáziumi tanár Komárom
