Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-20 / 296. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 20. KOMMENTÁR Tudathasadásos pleesni TÓTH MIHÁLY Akit érdekel, az az elmúlt 13 év alatt elkészíthette a Szlovákia önállósulását forrón, melegen és langyosan helyeslő közéleti személyiségek lajstromát. Azok listája is kidolgozható lenne, akik akkor partizánkodásra hajlamosán is készek lettek volna cselekedni Csehszlovákia megmentéséért. De az önállósulást szorgalmazók ellentáborában is voltak mérsékeltek. Mondom, listákat lehetne készíteni, de ennek ma már nincs értelme. Az önálló Szlovákia realitás, és itt, a Morva folyótól keletre legfeljebb összehasonlíthatjuk a két utódállam pénznemének árfolyamát, az itt és ott elérhető béreket. Az idősebb férfiemberek tovább cifrázhatják csehországi katonaélményeiket. Ahhoz viszont már némi kurázsi kell, hogy kocsmahivatalban valaki kijelentse: annak a névnek, hogy Csehszlovákia, mégiscsak jó csengése volt világszerte. Az előző mondatban a „mégiscsak”-ra szántam a hangsúlyt. Utalva arra, hogy 1992 és 1993 fordulójának éjszakáján aligha volt buzgó hejsz- lovák széles e hazában, aki annak eljövetelére bontott pezsgőt, amiben a Tátra és a Duna közötti térség manapság leledzik. Ilyen gondolatok foglalkoztatnak 12 nappal az önállóság kikiáltásának 10. évfordulója előtt. Az elit körében nem kis izgalmat keltett a hír, hogy a kerek évforduló alkalmából a köztársasági elnök kezéből kitüntetéseket vehetnek át, akik érdemeket szereztek Szlovákia létrehozásában és fejlesztésében. A kitüntetési aktus közeledtével engem nem annyira az foglalkoztat, kik szerepelnek a kitüntetettek listáján, hanem hogy a dekorálásra kiválasztottak között akad-e, aki köszöni a megtisztelést, de tekintve az eredményeket, nem kér belőle. A kitüntetések átadása időben egybeesik annak a mechanizmusnak a beindításával, amelynek működése következtében a lakosság további tízezrei válnak szegényből koldusszegénnyé. A legkisebb ok sincs az ünneplésre. Vagy kissé durvábban kifejezve: az elit elveszítette a jogát egymás kölcsönös kitüntetésére. Nem az itt a kérdés, hogy erkölcsös-e egy Prágába áttelepült szlovák költőnek magas szlovák kitüntetést elfogadni. Nem az itt a kérdés, hogy joga van-e bármelyik szlovák hazafiénak megsértődni, amiért a kitüntetések évadján mellőzik. Még csak nem is az, etikus-e, hogy a medáliákat az az államfő adja át, akinek olyan a múltja, amilyen. A kérdések kérdése: vajon bölcs dolog-e plecsniosztogatással egybekötött dáridót rendezni olyan helyzetben, amilyenben vagyunk. Mindössze két ember van, aki Rudolf Schus- tertől az önálló Szlovákia létrehozásáért indokoltan kaphatna érdemrendet: Václav Klaus és Vladimír Meciar. Ezzel teljes összhang alakulna ki a kitüntetettek és a kitüntető emberi kvalitásai között. JEGYZET A munka dicsérete BUCHLOVICS PÉTER Noha a munka dicséretét a szóéiban zengték úton útfélen, sőt a munka hadának dübörgő lépteitől néha még az egyéb hazugságokat sem lehetett hallani; kies hazánk egy-egy régiójában csak mára vált igazán értékké, becsül- nivalóvá a munkahely. Szinte külön kasztot alkotnak ma már azok, akik dolgoznak, akik rendszeres fizetést kapnak. A többiek úgy néznek rájuk mint a kiválasztottakra, sőt néha még utálják is őket, mert nekik sikerült... Főleg így van ez vidéken, ahol természetesen még mindig dívik a só- gor-komaság divatja, a hivatalnokok is elsősorban a saját családjukon, ismerőseken segítenek, ha állásról van szó. Történt már olyan is, hogy fizetni kellett a munkahelyért, amely egyébként nem igényelt semmilyen különösebb képesítést. Munkahelyet tehát bármi áron, akár fekétén is. Egy ismerősöm piszkosul pórul járt. Világéletében imádott főzni, értett is hozzá, és mivel a saját szakmáján belül sehol sem tudott elhelyezkedni, átképeztette magát szakácsnak. Nagyszerű eredménnyel végezte el a tanfolyamot, az útiköltségeit is térítették, állásajánlatokat is kapott, eddig tehát minden rendben. Előtte dolgozott ő már egy étteremben feketén, de hát Istenem, mindenki úgy boldogul, ahogy tud, a két kisgyereket is el kell tartani, a vendégek pedig elégedettek voltak a főztjével. A tanfolyam után egy másik városban helyezkedett el immár hivatalosan. Az új főnök mindent megígért, de az alapfizetésen kívül semmit sem tartott be, olykor még azt sem adta meg. Nem fizette a túlórákat, a rendkívüli hétvégi akciókat, s ha ezt számon kérték rajta, akkor csak annyit mondott, hogy nincs pénze (sose volt), vagy pedig zsarolt: ha nem tetszik, mehetsz vissza szociálisra. Ha figyelembe vesszük, hogy ismerősöm fizetése kb. 1500 koronával volt csak több, mint a segély, és azt is, hogy számtalanszor az étteremben kellett aludnia, mert se vonattal, se busszal nem jutott már haza a feleségéhez és gyerekeihez, nos akkor világos, hogy rövid idő múlva faképnél hagyta a kedves tulajt. Ekkor szólt neki a régi főnöke, ugyan már jöjjön vissza hozzá, csak úgy feketén főzzön neki, megegyeznek, ismerősöm is jól jár, mert a szociálisból biz nem lehet megélni. Hivatalosan ugyan nem tudja őt alkalmazni, de az adott szó kötelez, minden rendben lesz. Barátom tehát ismét a régi főnökénél dolgozott, amíg egy szép napon a tulaj közölte vele, hogy mehet haza, mert a régi szakácsa még sanyarúbb helyzetben van, kénytelen őt legálisan visszavenni. Ismerősöm szó nélkül hazament, a spájzban nyelte vissza a könnyeit amúgy férfiasán, és a gyerekei jövőjére gondolt. Pár nap múlva a főnök csengetett, jöjjön hamar kisegíteni, nem várt rendezvénye lesz, megfizeti, csak jöjjön, az Istenért, könyörgött. - Belőlem napi kétszáz koronáért nem csinálhatsz bohócot, sem lakájt, eddig sem tartottad meg az ígéreteid, húzzál a fenébe, kérlek - fakadt ki ismerősöm, és azóta is a munkanélküliek kenyerét eszi. Ha az még el nem fogyott... FIGYELŐ Több lesz az iskolakerülő A Pravda című napilap szerint a növekvő viteldíjak miatt egyre több lesz az iskolakerülő gyerek. Ez főként azon iskolákra lehet majd jellemző, amelyeknek számos roma tanulója van. A Pravda Bátkára (Rimaszombatijárás) látogat, ahol a szlovák iskola egyik osztályában több mint négyezer igazolatlan órát „gyűjtöttek össze” a diákok. A kihagyott óraszámok a feledi magyar alapiskolában is magasak. A tanintézmények vezetői attól tartanak, hogy még nagyobb probléma lesz, ha jövőre emelkednek az utazás költségei, mert a szülők az eddiginél is gyakrabban fognak erre is hivatkozni.- Csak hogy lássák a NATO-ban az igyekezetünket, az őrmester mától kezdve szitkozódhat angolul! (Lehoczki István karikatúrája) TALLÓZÓ IHT Az International Herald Tribune francia diplomáciai körökből származó bizalmas információkra hivatkozva állítja, valószínű, hogy a nyilvánosan hangozatott fenntartások dacára Párizs végül csatlakozni fog az Irak elleni amerikai vezénylésű katonai akcióhoz. A francia fővárosban megjelenő angol nyelvű világlap, amely elsősorban az amerikai politika és sajtó szemszögéből vizsgálja a nemzetközi eseményeket, né\ nélkül idézett párizsi diplomatáktól úgy értesült, hogy a francia kormány az amerikai elemzéssé! összhangban aggasztóan hiányos nak minősíti az iraki tömegpusztí tó fegyverekről beszámoló vaskos bagdadi jelentést. Bár Párizs nerr kíván elébe vágni az ENSZ-fegy verellenőrök eddigi vizsgálódása it összegező végkövetkeztetések nek, egy kormányilletékes névte lenül leszögezte: „ugyanarra a; értékelésre jutottunk, mint aí amerikaiak”. November huszonhatodikén este még mindenki azt hitte, Dzurinda és Medgyessy békében elválik egymástól Bátor a nyúl vadászpuskával Sokan sokáig keresték az okát, vajon mitől vált egyszeriben olyan határozottá és kérlelhetetlenné november huszonhatodikán Budapesten Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő, mi áll annak hátterében, hogy hirtelen ennyire egyértelműen elutasítja a magyar kedvezménytörvényt. MOLNÁR NORBERT November huszonhatodikán este hatkor még mindenkinek az volt a meggyőződése, hogy Dzurinda és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök mindenben megegyezve, békében elválik egymástól, ám másfél óra múlva alig bírta összekaparni magát a magyar külügyi delegáció, a magyar kormányfő, valamint az újságírók. A szlovák miniszterelnök vehemensen elutasította a jogszabály tervezett módosítását is. Csak a sokkból felocsúdva kezdték keresni az okokat, de a találgatáson túl senki sem jutott. Csak azt tudta mindenki, hogy nem magától lett ilyen bátor a nyúl, valahonnan kerítenie kellett egy vadászpuskát. Mert akkor még senki nem tudta, ki fedezi a háttérből a szlovák diplomáciát. Nem került nyilvánosságra az a november 19-én kelt levél, amelyet egy volt iraki fegyverzetellenőr küldött néhány érintett országnak. (Rolf Ekeus - svéd diplomata, aki 1991 és 1997 között volt az ENSZ iraki leszerelést ellenőrizni hivatott UNSCOM-bizottságának elnöke, s akit 2000-ben a Biztonsági Tanács néhány tagjának tiltakozása miatt nem sikerült ismét ebbe a pozícióba beültetni. 2000 novemberében azonban ő lett a holland Max van der Stoel helyett az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosa.) Az EBESZ kisebbségi főbiztosa sosem titkolta, hogy a vele együttműködő holland Erik Jürgensszel, az Európa Tanács jelentéstevőjével együtt Romániával és Szlovákiával szimpatizál a magyar kedvezménytörvény ügyében. Levelében ezt meg is írta, s a kedvezménytörvényt euró- paiatlannak minősítette. Mikulás Dzurinda ezzel a titkos munícióval a tarsolyában érkezett Budapestre. Magabiztosságát fokozta, hogy tudta: az Európai Unió kormánya, a Bizottság az EBESZ jelentései alapján fogalmazza meg országjelentéseit. Ám, mivel a szlovákiai választások előtt, illetve a kormány megalakításáig senki sem akarta a kedvezménytörCsak Szlovákia ütötte ököllel az áldozatot, akit már hárman lefogtak. vénnyel borzolni a kedélyeket, az unió országjelentéseibe csak nagyon óvatosan, mint megoldandó feladat került be a státustörvény, kivétel a magyar volt, amely némileg határozottabban szólt. Ekeus levele előrevetítette, milyen álláspontra helyezkedik az unió a kérdésben. Már csak Günter Verheugen bővítési biztos levelére kellet várni, ami kisvártatva meg is érkezett, és hasonló szellemben íródott, mint a svéd főbiztosé. Vagyis a magyar törvény szellemisége elfogadhatatlan, területen kívüli hatálya akkor sem méltányolható, ha a szomszédos országok efölött esetleg szemet hunynának. Annak, hogy az unió a velencei bizottság ajánlásai után hogyan vállalta ezt a kemény álláspontot, csak egy magyarázat van: Ekeus és teamje hatott rá, méghozzá erősen, ám Verheugen megspórolhatott volna egy sereg félreértést, veszekedést és ellenségeskedést, ha ezt a határozott álláspontot félreérthetetlenül képviseli mondjuk egy évvel ezelőtt vagy közvetlenül a velencei bizottság ajánlásainak megszületése után, nem másfél évvel a probléma felmerülését követően. De sunnyogott az EU, az ET és az EBESZ; Szlovákia pedig egérként bujkált az elefántok mögött (hallod, hogy dübörgünk?) - Pozsony szélárnyék-politikája éppen az uniós csatlakozási tárgyalások befejezésére érett be. Dzurinda Chippendale produkciója mögött tehát némi dopping húzódik meg. Megmutathatta volna izmait Adrian Nastase román miniszterelnök is, akinek biztosan van legalább olyan izomzata, mint Dzurindának, hiszen Ekeus neki is megküldte levelét, mégsem tette. Nem akart fölöslegesen szembe szállni Magyarországgal, tudta, hogy helyette megteszi az unió, ő pedig karját széttárva azt mondhatja: én elfogadtam volna, de hát ezek a Verheugenék... Csak Szlovákií vállalta a „hős” szerepét, aki ököl lel ütötte az áldozatot, akit má: hárman lefogtak. A magyar kormány, bár elfogadt; a kedvezménytörvény módosító sát, kétségbeejtően rossz helyzet ben van. Az unió azt várja el tőle amit nem tud lenyomni több hatá ron túli magyar szervezet torkán, azokén sem, akik ilyen helyzetbi juttatták. Mert azok (értsd a ko rábbi magyar kormány) mind egyik Medgyessy által összehívót Magyar Állandó Értekezleten (Má ért) megpróbálták a határon túlia Dzurinda Chippendale produkciója mögött tehát némi dopping húzódik. kát rábeszélni, hogy ne fogadják e a zárónyilatkozatot. Pedig azok zárónyilatkozatok sokkal enyhéb bek voltak, mint amilyet a januá rin fog kelleni elfogadniuk eg anorexiás törvényről. Ha szépne akar látszani Brüsszel előtt, a ha táron túliak radikálisabb része é az ellenzék (ahelyett, hogy szé gyenében elbújna, hiszen diplc máciailag elbaltázta a törvényi úgy tűnik, az nem is érdekelte ói mit tesz a határon túli magyarok kai, csak a választások előtti plus pontok) átkozza ki, ha ezek bei zenkedésétől rettenne meg, a unió rosszallná eljárását. Mec gyessyéknek egy választásuk mt radt: az egészet látványosan rá kenni azokra, akiket illet. Mi pt dig, akiket érint a törvény, beszc rultunk két jobbközép tuskó közt Az orosz Izvesztyija írása szerint a II. világháborúban a magyar katonák kegyetlenebbek voltak, mint a németek Vita a rudkinói magyar katonai temetőről MTI-JELENTÉS A rudkinói II. világháborús magyar katonai temető és emlékhely körüli vitáról közölt cikket csütörtökön az Izvesztyija című orosz napilap. A temető megnyitása várhatóan szerepel Medgyessy Péter miniszterelnök tegnap kezdődött moszkvai tár-gyalásain is. A cikk szerzője, Rauf Áhmedov emlékeztetett arra, hogy a II. világháborús oroszországi magyar emlékhelyek létesítését egy 1995-ös megállA napilap szerint dokumentumok vannak a rémtettekről. apodás szabályozza: a magyar fél 10 millió dollárt fordított erre a célra a szovjet államadósság terhére. Az Izvesztyija emlékeztetett rá, hogy a voronyezsi megyében lévő rudkinói temető és emlékmű gyakorlatilag már elkészült, de megnyitására mindeddig nem került sor, elsősorban a helyi lakosok ellenkezése miatt. A lap idézte Pavel Ponomarjov járási vezetőt, aki valóságos rémtörténeteket mesélt a magyar katonák II. világ- háborús cselekedeteiről. A helyi politikusnak nagyszülei azt mesélték, hogy a „magyarok rosszabbak voltak, mint a németek”. Elbeszélése alapján magyar katonák 1943 januárjában Gyevica faluban kegyetlenül megkínoztak, majd agyonlőttek hét 10-12 éves gyermeket. Az idősek arra is emlékeznek, hogy Novaja Melnyica településen egy pajtát gyújtottak rá több száz szovjet hadifogolyra. A hivatalos adatok szerint a járásban több ezer civilt, köztük 287 gyermeket öltek meg magyar katonák, sőt „arra is volt példa, hogy egy hadifoglyot elevenen megsütöttek”. A lap szerint ezen rémtettekről dokumentumok vannak, de a szovjet korszakban titkosították őket, mert Moszkva nem akarta megsérteni a „szocialista testvért” a múlt felhánytorgatásával. Az Izvesztyija közlése szerint a harcokban 400 ezer szovjet katona esett el a szóban forgó terüleVlaszov büszke arra, hogy 30 ezer magyar katonát semmisítettek meg. ten, a magyar oldalon pedig mintegy 30 ezer katona maradványait lelték fel. Vlagyimir Kulakov helyi kormányzó a megbékélésre hivatkozva úgy rendelkezett, hogy a magyar temető csak a szovjet katonák nyughelyével és emlékművével együtt nyílhat meg. Ez viszont késedelmet szenved, főleg anyagi okok miatt: a régiónak nincs 12 millió rubelje - közel 100 millió forint - erre a célra. Többen kifogásolják, hogy a helyiek körében „fasiszta” emlékműnek nevezett memento - a ve natkozó orosz jogszabály ellenér - túlzottan központi helyet foglt el. A lap idézte Ponomarjov hí lyettesét, Vlagyimir Vlaszovot i; aki egyenesen büszke arra, hog 30 ezer magyar katonát semmis tettek meg a harcokban. A tisz ségviselő szerint ugyanakkor hl mánus megoldást kell találni a emlékhely problémájára. Az Izvesztyija azt a következteté: vonta le, hogy terület sok lakój nem tudja elfelejteni és feldolgo: ni a háborút, mint ahogyan sz; mos magyar sem képes megbt csátani a szovjet csapatok 195( os Magyarország elleni véres t; madását. A lap ugyanakkor fe hívta a figyelmet arra, hogy a bt dapesti Szabadság téren épp eze a héten állították vissza, mégpi dig eredeti formájában a szovji katonai emlékművet, és a töt száz magyarországi szovjet kat< nasírt példásan gondozzák a m; gyarok.
