Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-19 / 295. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 19. Jámbor Klára lemezbemutató estje Szene. Szombaton 16 órakor a művelődési központ kiállítótermében a szenei Kincskeresők adventi délutánjának vendége Jámbor Klára magyarországi zeneszerző lesz, aki cédéit mutatja be. Közreműködik Sőtér Katalin és Ilovits Adrienn, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Andrea Chénier 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Antonius és Kleopátra 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hatan pizsamában 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd, Ritmusban 10 Madarak vacsorája 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Fiatalság, bolondság 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Erasmus, avagy Barátok (francia-olasz) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 15, 20 Ester Kahn (francia-angol) 17 AU PARK - PALACE: Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14, 15, 16, 17.15, 18.15, 19.15, 20.30 Erasmus, avagy Barátok (francia-spanyol) 14.25, 16.55, 19.25 Vidocq (francia) 15.55, 18.05, 20.15 Mindenütt nő (amerikai) 15.10, 17.25, 19.45 Szemtől telibe (amerikai) 20.25 A sárkány csókja (amerikaifrancia) 14.45, 16.55, 19.05 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (amerikai) 14.05, 16.10, 18.15 A kárhozat útja (amerikai) 17.40, 20 Beszélj hozzá! (spanyol) 17.15, 19.35 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 14.15, 16.20, 18.25, 20.30 A vörös sárkány (amerikai) 17.05, 19.45 A Bourne-rejtély (amerikai) 14.40, 21.40 Jégkorszak (amerikai) 14.05, 16, 17.55 Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) 15.40 PÓLUS - STER CENTURY: Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.10,14.50,16.20,18,19.30, 20.30, 21.10 Erasmus, avagy Barátok (francia-spanyol) 14.40,17.05,19.25, 21.50 Jégkorszak (amerikai) 14.25, 16.15 Vidocq (francia) 18.10, 20.20 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 14.15,16.10, 20.15 A kincses bolygó (amerikai) 15, 17 A vörös sárkány (amerikai) 19, 21.45 A sárkány csókja (amerikai- francia) 16.40 Mindenütt nő (amerikai) 14.30,16.40, 20.50 KASSA TATRA: Erasmus, avagy Barátok (francia-spanyol) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 13.30,16.30, 19.30 ÚSMEV: Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A vörös sárkány (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Beszélj hozzá! (spanyol) 19.30 KOVÁK: Kocka 2. (kanadai) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Csavard be, mint Beckham (angol) 16.30 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 19 VÁGSELLYE - VMK: Halloween: Feltámadás (amerikai) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Jelek - Signs (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Elhagyatva (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Halj meg máskor! (angol-amerikai) 15,17.30, 20 Hangyák a gatyában 2. (német) 13.15, 15.30, 20 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.30,17.30,20.30 Jégkorszak (amerikai) 14.15 Jelek - Signs (amerikai) 17.45 Kincses bolygó (amerikai) 14,16,18,20 A szállító (francia) 14.45,17.15,19.45 Szeretni bolondulásig (francia) 16.15,18.15, 20.15 A szmokinger (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Holnap 16 órakor nyitják meg a szepsi Rovás Városi Galériában az Egy híján tíz című kiállítást, amelyen Ferdics Béla, Fodor Kata, Gály Kata, Kosziba Klaudia, Lukács Zsolt, Matustík Műnk Kyra, Rácz Noémi, Remák Béla és Szabó Ottó munkái láthatók. Képünkön: Rácz Noémi, Érintés (2002) Nem kell félni, látom, hogy vannak még titkai, melyekhez talán soha nem fogunk hozzáférni A Kalligram Pályi-számáról Nincs két hónapja, hogy megjelent a Kalligram Nádas Pé- ter-száma, tudjuk, tavaly volt Esterházy-szám, és akkor tovább nem is mennék az időben. Látható, a folyóirat szerkesztői kedvelik a tematikus különszámokat (mert azt könnyű összeállítani, somolyognék magamban, de inkább nem teszem; ez tehát kihúzva). DÉRCZY PÉTER S most, legújabban a friss Pályi And- rás-szám, az író hatvanadik születésnapjára, némi spéttel, ahogy azt a körúton mondanák. Azt igazán nem állítanám, hogy mondjuk a Nádasszám megszerkesztésével a redaktor urak valami egészen különös kockázatot vállaltak volna; sem gazdasági, sem szellemi értelemben. Nádas van ahol van, nevezzük röviden „európai hírű” írónak; egy különszám mindenképpen jár. No de Pályinak?! A vállalkozás kockázata ugyebár nagyságrendekkel nagyobb, s e tekintetben mindenképpen izgalmasabb. Hizsnyai főszerkesztő úr beköszöntőjében finoman utal arra, hogy Pályi Ándrás talán nem az őt méltán megillető irodalomtörténeti pozícióban helyezkedik el, még akkor sem, ha pályáját azért egy-két értő írás, elemzés is kísérte. Nádas Péter egy korábbi esszéjében hasonlóképpen vélekedett, amikor arról írt, hogy Pályi kevesek, egy szűk és finy- nyás irodalomértő réteg szerzője. Ha így van, a folyóirat még nagyobb kockázatot vállalt e számmal. Gondoltuk-e néhányan, beleértve magamat és Pályit is, akár csak a nyolcvanas évek vége felé, hogy egyszer lesz egy magyar irodalmi lap, amely munkásságát ilyen reverendával, valóban méltó módon fogja megünnepelni. Költői kérdés, a magam nevében azonnal válaszolok: nem gondoltam, holott éppen akkortól, az Éltem és a Másutt 1988-as megjelenésétől kísérem szerető figyelemmel ritka szépprózai megnyilvánulásait. Érdemes tehát e folyóiratszám olvasását nem az elején, nem a végén, hanem úgy közép tájon kezdeni, ott találhatjuk ugyanis Pályi Naplóját az Éltemről. Nem hosszú naplójegyzet, mégis, vagy épp tömörsége miatt, megrendítő írás: egy közel tíz éves vesszőfutás lenyomata. Annak a története, hogyan nem adták ki majd tíz éven át ezt a remek kisregényt, s még csak azt sem állíthatom, hogy kifejezetten politikai okok miatt (bár talán azok is közrejátszottak), sokkal inkább az akkori irodalomfelfogás tükrében botrányosnak ható mivolta miatt. Ez a Napló azonban nemcsak mint kordokumentum megrendítő, tehát nemcsak az érdekes benne, hogy mik történtek a létező szo- dalizmus utolsó bő évtizedében. Legalább ilyen fontos - ha nem fontosabb - az, hogy mi történt magával Pályival ebben az időszakban, mégpedig belül. (Ez a belül persze jelen esetben aligha választható el a „külsőtől”.) Nem más, mint az a, normális körülmények között megszokott, mindennapi tragédia, hogy a szöveg elválik szerzőjétől, s magára marad; igen, ha ehhez az eltávolodáshoz megvan a megjelenés. De ha tíz éven át kell kínlódni, s úgy következik be ez az elkülönböződés, a megjelenés reménye nélkül - akkor az szomorú történet, mint ahogy ezt a rezignációt éreztem e Naplóban is. A számból kihámozható szerkesztői szándék tehát mindenképpen az volt, hogy a múlt - a korábbi csekélyebb olvasói elfogadottság vagy éppen a szűkösebb recepció - ellenében felhívja a figyelmet az életműre egyfelől, másfelől szélesebb körű irodalmi, irodalomtörténeti és -elméleti kontextusba helyezze azt. Azaz, mintegy bevonja Pályi életművét az uralkodó irodalmi kánonba. Nem könnyű ügy, bár dicséretes vállalkozás; Hizsnyai főszerkesztő úr beköszöntőjében örömmel kiáltja világgá, hogy érzése szerint a vállalkozás sikeres volt, a szám főként fiatal irodalomtudósai teljesitették a feladatot, s bebizonyították, hogy a Pályi-szövegek az újabb prózaelméleti és poétikai iskolák eredményeinek és eszközhasználatának fényében is működnek. Félreértés ne essék, nem ironizálok. Nekem személy szerint is élvezet volt olvasni, hogy milyen komoly, mélyen elemző tanulmányokat inspirált Pályi prózája. (Összességében egy kismonográfiát tennének ki; talán nem tévedek, ha azt látom, hogy a szerzők egyikének {nevet nem mondok} részletes, a teljes életmű igen alapos ismeretéről tanúskodó, koncepcionálisan is tágas tanulmánya valóban egy készülő kismonográfia alapjául szolgál.) Legfeljebb azon somolygok ismételten, hogy Pályi az irodalmi létezésmódjának egy másik aspektusát is felveti legújabb könyvének címadó írásában; mégpedig imigyen: „nincs valóság a képzelet felszabadítása nélkül - és nincs képzelet a valóság felszabadítása nélkül. Mármint az irodalomban. Amiből mellesleg következik, hogy az alkotás legfőbb kerékkötője a kánon; ez különösen annak, aki mint e sorok írója is - állandóan kanonizált értékekkel igyekezett mérni magát, s minduntalan kikötött annál a konklúziónál, hogy »nem vagyok író« sorsfordító felfedezés volt.” Nem mellesleg, Pályi ezt Mészöly Miklós 80. születésnapja alkalmából írta, arról az íróról szólván, aki nem hagyományos értelemben mestere is volt. A rövid írás végkicsengése ugyanis, hogy a kánonba kerülés egyúttal az önazonosság elvesztésével is jár. Értelmezésében így Mészöly nem a Kossuth-díjas, klasszikus, nemzeti kánonba illeszkedő író, hanem az a másik, aki „minden kánonok felsebzője”. Pályi maga is üyen, s erre az itt olvasható tanulmányok mindegyike erősen figyelmeztet. Ez persze még mindig nincs ellentétben azzal, hogy - ha másért nem, hát az elismertségért, a közismertségért - mégis csak a mai kánon vagy kánonok részévé tegyük. A kitűnő írások szerzői alapos munkát végeznek: feltárják a Pályi- próza narratív jellegzetességeit, s e közben mélyreható világképi elemzéseket is kapunk némelyiküktől, sőt, arra is van szerény példa, hogy egyrészt kijelöljék irodalomtörténeti rokonait is, másrészt a befogadhatóság körüli lehetséges veszélyekre is felhívják a figyelmet. Azt gondolom, igazi író ennél többet már nem is kívánhat. Én mégis szkeptikus maradtam kissé; s ezzel a nekem oly kedves szerzőt is szeretném egyúttal megnyugtatni: nem kell félni, látom, hogy vannak még titkai, melyekhez talán soha nem fogunk hozzáférni. Például ahhoz, hogyan lehetséges az, hogy modern, sok rétegű prózát ír, miközben minden kiindulási pontja ezzel éppen ellentétes, hiszen szövegei mindig a teljességre, az egységre irányultak, s tételezik is ennek lehetőségét. Vagy egy másik aspektusból például ahhoz, hogy a modern magyar epika - némi leegyszerűsítéssel állítom ezt - két nagy forrásához úgyszólván semmi köze: a Krúdy képviselte anekdotikus-me- taforikus, és a Kosztolányi képviselte lélektani-metaforikus prózaváltozatra gondolok. E kettőbe nagyjából mindenki beilleszthető, kis túlzással csak Pályi nem. Úgy tűnik, lesz még munkája - ahogy mondani szokás - eljövendő korok kritikusának, iroda lomtudósának. Ha Pályi készülő ú regényének szövegére és elbeszélés módjára gondolok, akkor különösen. Kedves szerzőnknek hát nerr kell félnie, a kanonizálás elől azéri még van hová bújnia. Igaz, úgy Iá tóm, hála istennek, már nem sokáig S hogy ez így van, így lehet, az ép pen ennek a gazdag, az életmű élőt! nem egyszerűen fejet hajtó, de tisz telettel és szeretettel elemző, sok sok értéket felvonultató Kalligram számnak is köszönhető; melyei ajánlok minden Pályi Andrást ked velő-szerető olvasó figyelmébe. FELHÍVÁS Nemzetközi kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Kerámiaparádé MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Egy nemzetközi pályázat eredményeként ezekben a hónapokban Budapest az európai kerámia fővárosa. Az Iparművészeti Múzeumba költözött ugyanis egy-egy nagyhírű olasz, angol, francia, portugál, német és magyar kerámiaművészeti központ közös projektje. A hat európai kerámia- és porcelángyűjtemény közösen nyert az EU Kultúra 2000 pályázatán - magyar pénzre átszámolva - 375 millió forintot. Ez a keret hároméves együttműködéshez nyújt anyagi fedezetet. A kezdetben ennyi időre is tervezett közös fellépés egy nagyszabású kiállítás rendezését, a szakterület kutatását, művészek és formatervezők regisztrálását, tanuhjiányutak, szimpóziumok szervezését tartalmazta. Kezdetben, mert az azóta eltelt két év bebizonyította, hogy van miért együtt munkálkodni, így a résztvevők a partneri kapcsolatot továbbra is folytatni kívánják, sőt új partnereket is be akarnak vonni a kutatásokba. A magyar résztvevő, a Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítvány, az Iparművészeti Múzeumot kérte fel a kiállítás megrendezésében való közreműködésre. Mindenesetre most január 26-ig itt van a reprezentatív tárlat - a Kultúra-Kerámia-Innováció amely ezt követően azonos megjelenéssel, installációval, katalógussal, sorra eljut a résztvevő múzeumok városaiba. Hatalmas intervallumot - az 1851-es londoni világkiállítástól kezdődően napjainkig - fog át ez a nemzetközi kiállítás. A százötven év kerámiaművészetét, annak meghatározó szemlélet-változásait, stílus-, forma- és dekorváltásait, s korunk új technikáit, technológiáit egyaránt reprezentálja. Mégpedig országonként negyven kiváló műtárggyal, de nem elkülönülve, hanem éppen a közös nevezőket hangsúlyozva, hat téma köré gyűjtve. Ezek pedig: a Kerámia és hagyomány, a Technikai innováció, a Formai díszítési újítások, az Asztaliedény kultúra, a Művészet és kerámia, az Építészeti kerámia. Ehhez járul egy multimédia egység, ahol érintőképernyős hozzáféréssel a kerámia története, a technikák, a résztvevő múzeumok története tárul fel. A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Duna- szerdahelyi Területi Választmánya főrendezőként negyedik alkalommal hirdeti meg a BÍBORPIROS SZÉP RÓZSA (ÖRÖKSÉG) országos népzenei vetélkedőt népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták, népi hangszeres együttesek részére. A vetélkedő célja: Immár negyedszer országos fórumot biztosítani - a népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták, népi hangszeres együttesek- a népdalt és a népzenét szerető és művelő egyének és közösségek részére, lehetőséget adva az országos jellegű megmérettetésre, és elősegíteni a szlovákiai népzenei szakmai közösség kapcsolatteremtését, egymás jobb megismerését. Ápolni a hazai népzenei mozgalmat, segíteni e mozgalom fejlődését, valamint szakmai és módszertani támaszt nyújtani, amely ösztönző erőként szolgálhatja a népzenei mozgalmat. A vetélkedő korcsoportjai: I. korcsoport - alapiskolák tanulói II. korcsoport - középiskolák diákjai, főiskolások, egyetemisták, fel nőttek A vetélkedő kategóriái: 1) Ének kategória: a) szólisták, maximum 5 perce: műsorral b) népdalkörök (15 főig), maxi műm 7-8 perces műsorral 2) Hangszeres kategória a) szólisták, maximum 10 perce: műsorral b) parasztzenekarok, maximum IC perces műsorral c) citerazenekarok, maximum 1( perces műsorral. A vetélkedő időpontjai: Válogatók, vagyis regionális feszti válók: 2003. március-június folya mán Az országos elődöntők időpontjai 2003. október 18-19., 25. Az országos döntő időpontja: 2003 november 8-9., Dunaszerdahely Jelentkezési határidő: 2003. január 30. Jelentkezési lapok a Csemadok te rületi választmányainál szerezhe tők be, vagy a www.csemadok dsz.sk honlapról letölthetők. Közelebbi információk: Csemadol Dunaszerdahelyi Területi Választ mánya. (tel., fax: 031/552 24 78, mobil 0905/358 529)
