Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-19 / 295. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 19. KOMMENTÁR Törököt fogtunk MALINÁK ISTVÁN Valaki nagyon találóan azt mondta, az Irak elleni háborúban az amerikaiak lesznek a szakácsok, az európaiak pedig mosogatni fognak. Különösen időszerű ez az uniós bővítési határozat utáni eufóriában, mert tévedés lenne az Irak elleni készülődést olyan aktuálpoli- tikának tekinteni, amely nincs hatással Európa, pontosabban az EU jövőjére. Washington az utóbbi hetekben az Unió történetében szinte példátlan módon lobbizott az EU-nál Törökország érdekében. Tudjuk, Amerikát nem az Európa jövőjével kapcsolatos elméleti megfontolások érdeklik, hanem az Iraki elleni háború, ehhez van szüksége Ankarára. Másként jelentkezik a probléma kontinensünkön, Törökország már hosszabb ideje kihívás az európai nagypolitika számára, ráadásul szeptember 11. után már ki sem tudja vonni magát a napi politikai hatások alól. Természetesen Washington nem a saját érdekeivel érvel Törökország uniós tagsága mellett. Azt mondja, itt a kiváló alkalom a gyakorlatban is megmutatni a muzulmán világnak - benne az egész Közel-Keletnek -, milyen előnyökkel, fejlődési perspektívával járhat számára az európai demokrácia normáinak elfogadása. Törökország EU-tagsága segíthetne az iszlámnak a modern világhoz való alkalmazkodásban, annak az elkerülésében, amivel egyes politológusok évek óta riogatnak - ez a civilizációk összecsapása. Súlyos érvek ezek, rengeteg igazság van bennük. Akárcsak azokban, amelyek Törökország ellen szólnak. Mindez abba a vitába is illeszkedik, amely egy ideje arról folyik, hogy hol van az Unió bővítésének határa. Törökországnak területileg csak kis része tartozik Európához, kultúráját, hagyományait, értékrendjét tekintve pedig egyáltalán nem. (Itt sokakban automatikusan felmerülhet a kérdés: és a Balkán? - de ez egy külön fejezet.) Az is tény, hogy az ankarai parlament utóbbi fél évben kifejtett demokratizálási erőfeszítései ellenére sem nevezhető Törökország demokratikusnak, a kurdokkal szembeni bánásmód csak a jogalkotás szintjén enyhült némiképp, nem a gyakorlatban. Az EU vezetői a múlt heti bővítéskor is fontosnak tartották az egységes Európa eszméjét hangsúlyozni. Ezért mondta Valéry Giscard d’Estaing volt francia államfő, a kon- vent elnöke, hogy Törökország felvétele az egységes Európa végét jelentené. Az euroszkeptikusok szerint a tíz új tag felvétele is kíméletlen csapás az egységre, s ha a 25 országhoz még hetvenmillió török is csatlakozna, akkor az Unió már tényleg nem lenne nemhogy egységes, hanem európai sem. Jó érv az is, hogy amikor Marokkó állt elő hasonló ötlettel, egyszerűen lesöpörték az asztalról azzal, hogy nem Európában van. Törökország felvétele precedenst jelentene, fel lehetne tenni a kérdést, miért nem megy tovább az Unió. Például értékrendjét, normáit tekintve Izrael sokkal európaibb, mint Törökország. El lehet képzelni, mit okozna a muzulmán arab világban, ha Izraelt - akár mostani formájában, akár a Palesztin állam létrehozása után - felvennék az EU-ba. Megoldhatatlannak tűnő dilemma ez. Timothy Garton Ash azt írta, két erős érvrendszer ütközik itt: az egység logikája és a béke logikája. Az évtized legnagyobb kihívásainak egyike ez. A választ még senki nem tudja. Lehetséges, hogy a kontinenshatárok átértékelésével kezdődik majd igazából a XXI. század? JEGYZET Gyengélkedő pártvezér MADI GÉZA Szakad vagy nem szakad a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom? Megy vagy marad Vladimír Meciar? Vojtech Tkác vagy valaki más üti ki a ringből? Mostanság ismét ezek a kérdések foglalkoztatják a legnagyobb ellenzéki pártot. Jobban mondva azokat, akik között ismét fellángolt a vita az utódlásról. A diadalmasan elvesztett szeptemberi parlamenti választások után a vezér könnyedén visszaverte a helyettese, Vojtech Tkác mögé beállt rebellis kerületi szervek támadását, és december közepéig kezében is tudta tartani a dolgokat. El-el járt a parlamentbe, néha-néha látható volt a tévében, ám mindennemű, tőle megszokott energikus-erőszakos fellépés nélkül. Inkább a tédenséget választotta, például kötelező vagyonnyilatkozatát is csak jóval a határidő lejárta után nyújtotta be. Passzivitásban addig jutott, hogy a hét végén a most még általa vezetett mozgalom országos tanácsának ülését sem tartották meg. Állítólag azért, mert megbetegedett. A szeptemberben kialakult belső ellenzék rögtön kihasználta a vezér egészségi állapotának romlását, és újra előjött a rendkívüli országos közgyűlés és a leváltás ügyével. Közben a háttérben megindult a tapogatózás: ki hagyná faképnél a vezért, ki maradna még mindig mellette, ki habozna eldönteni a kérdések kérdését. Most csak egy dolog biztos: az, hogy a mozgalom elnöke önként nem akar visszavonulni. És ettől az elhatározásától az sem tántorítja el, hogy mozgalmában valószínűleg felcsapott egy új hullám. Jóllehet, fel- korbácsolói Meciartól eltérően még kissé határozatlanok; egyelőre elsősorban egymás nyilatkozataira figyelnek, arra, hogyan látja a másik a mozgalom és a vezér jövőjét. Meciar most beteget jelentett, gyengélkedik. Az, hogy mennyire gyenge, a mozgalom járási vezetőinek mai gyűlésén derül ki. FIGYELŐ L E F J G A RO Franciaország eddig két világháború hadszíntere volt, s nem kerülheti el az iszlám terrorizmust sem, amely a tavaly szeptemberi „mennydörgéssel” világméretűvé növekedett - írja vezércikkében a konzervatív francia napilap. Az újság annak kapcsán foglalkozik a terrorizmusellenes harc lehetséges célpontjaival és méreteivel, hogy Párizs egyik elővárosában a hét elején rendőrkézre került négy feltételezett iszlám szervezkedő. Charles Lambroschini, a Le Figaro kommentátora szerint Franciaországot az iszlám radikálisok a nagy sátán szerepére kárhoztatott Egyesült Államok mellett „a többi Luciferek első köreihez” sorolják, amiért csatlakozott George Bush amerikai elnök tá- libellenes háborújához. A szemleíró fontos tényezőként említi, hogy Franciaországban hatmillió muzulmán él (a lakosság egyti- zede), s ez megkönnyíti az al-Ka- ida számára, hogy az ellenség szívében toborozzon aktivistákat. Ezeket helyzetüknél fogva igen nehéz kiszűrni azelőtt, hogy akcióba lépnek. Emlékeztet viszont arra, hogy a kommunizmus, amely Marx eszméivel és a Vörös Hadsereg erőivel akarta megtéríteni a világot, ahogy most Oszama bin Laden a Korán törvényeit akarja érvényre juttatni, végül is összeomlott. TALLÓZÓ DIE PRESSE A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS) foglalkozik az osztrák napilap. A cikkíró szerint Vladimír Meciar pártját a széthullás fenyegeti. „A parlamenti választások után senki nem számított a HZDS-re mint koalíciós partnerre. Ez a tény a pártvezér ellen fordította még a leghűségesebb tagokat is” - írja a Die Presse. Ivan Gasparovic távozására is utal, ezt Vojtech Tkác mostani kijelentéseivel kapcsolja össze. A HZDS alelnöke ugyanis valóságos forradalmat idézett elő azzal, hogy ki merte mondani: a jelenlegi vezetőknek nincs többé joguk irányítani a pártot. A lap Olga Keltosovát is idézi: a HZDS nem korlátolt felelősségű társaság, ahogyan azt Meciar gondolja. Tíz évvel az ország megszületése után az ország egyik atyjának jelentősen elhalványodott a csillaga. Trencsén- teplici villájának átalakítása, ponto- Nem tudok örülni a látványnak, mert a kora tavaszi olvadás ezt is úgy eltünteti, mint az áremelések az utolsó sabban az arra feláldozott pénz for- megtakarított pénzemet... (Peter Gossányi rajza) rásának eltitkolása tovább rontotta a HZDS-en belüli hangulatot. A lakás-takarékpénztárak prémiuma és a jelzáloghitelek kamattámogatása csökkenésének negatív hatása : Visszaesik az építkezési kedv? A takarékosra sikerült 2003- as állami költségvetés elfogadásakor a költségek lefaragása során tovább csökkentették a lakás-takarékpénztárak állami prémiumának nagyságát és a jelzálog- hitelek kamattámogatását. Vajon milyen következményekkel járhat ez az éppen fellendülőben levő lakásépítési kedvre nézve? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A parlament által a takarékossági láz hevében elfogadott 2003-as állami költségvetés még a vártnál is szerényebb mozgásteret nyújt a házépítőknek, lakásvásárlóknak és -felújítóknak. Arról van szó, hogy a jel- záloghitel állami kamattámogatását jövőre a jelenlegi 4,5 százalékról nem a tervezett 3,5 százalékra, hanem 2,5 százalékra csökkentik. A honatyák az 1 százalékpontos kurtítással 70 millió koronát takarítanak meg, ami országos méretben szinte elhanyagolható. A képhez hozzátartozik: a kisebb kamattámogatás csupán azokra vonatkozik, akik 2003- ban vesznek fel jelzáloghiteit. A másik megszorítás pedig a lakás-takarékpénztárak állami prémiumát illeti: a mostani 4000 korona után a várt 3500 korona helyett csupán 3000 korona lesz a prémium felső határa. Igaz, a maximális prémium jövőre könnyebben elérhető, mivel az idei 16 000 korona helyett elég lesz 15 000 koronát megtakarítani. A parlament eme szigora csupán 30 millió koronás megtakarítást eredményez. Ez az összesen 100 millió koronát kitevő lefaragás viszont komoly következményekkel járhat. Éppen a napokban tették közzé a legfrissebb lakásépítési adatokat, amelyek szerint 2002 első 9 hónapjában 8513 lakás építését fejezték be, ez 25 százalékkal több, mint 2001 hasonló időszakában. A vizsgált időszakban 11 547 lakásegység építése kezdődött meg, ami azt jelenti, hogy a házépítési kedv 2001-hez viszonyítva 30 százalékkal nőtt. A lakáspiac pezsgése viszont jövőre ugyancsak lankadhat, sőt némileg visszaeshet, mivel az elfogadott drasztikus megszorítások gyakorlatilag példátlanok. Igaz, a jelzálogkamatok így is mérséklődnek, hiszen napjainkban már 8,5 százalék körüli kamat mellett is hozzá lehet jutni a hitelhez, továbbá a lakás-takarékpénztárak állami prémiuma még mindig 9 százalék feletti éves kamatot eredményezhet, ami a kereskedelmi bankokkal egybevetve kimondottan jó mutató. Mégis úgy tűnik, a takarékossággal többet veszítünk, mint nyerünk. Ugyanis az építőipar esetleges megtorpanása tovább növelheti a munkanélküliek táborát, ráadásul éppen a hazai termékekre épülő iparágnál húzzuk be a fékeket. Ján Roland Burger, az Első Lakás-takarékpénztár elnök-vezérigazgatója például úgy vélekedik, máris csökken a lakásépítési kedv, a lakás-takarékpénztárak ügyfelei inkább tatarozásra, felújításra fordítják a felhalmozott megtakarításaikat, mint házépítésre. Szerinte az is a lakás-takarékpénztárak működése ellen hat, hogy az állam nagyon gyakran változtatja meg a szabályokat, s akkor is többnyire negatív irányban. Mivel jövőre szinte minden létfontosságú cikk drágul, ezért sokan már most bespájzolnak, s ez érvényes a lakásvásárlókra, házépítőkre is. Az Általános Hitelbank közlése szerint például októberben 123 százalékkal többen igényeltek jelzálogkölcsönt, mint egy évvel korábban. Az év vége előtt ugyanilyen rohammal néznek szembe a hazai lakás-takarékpénztárak is, hiszen most még 4000, míg jövőre csak 3000 korona az állami prémium felső határa. Németh László, az építőiparban tevékenykedő BALA RT. igazgatótanácsának elnöke lapunknak megerősítette az előtaka- rékosság tényét. „2002 utolsó negyedéve hallatlanul erős, szinte minden építkező vagy építtető most veszi meg az alapanyagokat, például a téglát. Ezért szerintem 2003 első felében a lakásépítés piacán némi visszaesés várható, de a második félévtől kezdve visszaállhat a régi rend. Mi a Pozsonyi és a Nagy- szombati kerületben tevékenykedünk, s mondhatom, Somorján vagy Dunaszerdahelyen valóságos építkezési láz tombol” - vélekedett Németh László. Egy másik, nevét elhallgatni óhajtó dél-szlovákiai építkezési vállalkozó kérdésünkre azt mondta, a jelzáloghitel és az állami prémium terén mutatkozó negatív döntések nem lesznek érdemi hatással a piacra, a 2003-ra szóló eddigi megrendeléseik például egyáltalán nem maradnak el az ideiektől. Igaz, mindkét cég Délnyugat-Szlo- vákiában működik, ahol az országos átlagnál jobbak a lakosság anyagi körülményei. Összességében leszögezhető: a jelzálog és az állami prémium terén mutatkozó jövő évi 100 millió megtakarítás talán nem küldi padlóra az építőipart, viszont a csekély költséglefaragás az ágazathoz kötődő egyéb tevékenységek lefékeződése révén az említett 100 millió koronánál nagyobb kiesést okozhat az államkasszának. (shz) Az állami prémium alakulása Év Állami prémium (%) Maximális prémium (Sk) Éves megtakarítás (Sk) 1993-1996 40 6000 15 000 1997-2000 30 6000 20 000 2001 25 4500 18 000 2002 25 4000 16 000 2003 20 3000 15 000 Az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent az állami prémium nagysága. Az éves megtakarítás azt az összeget jelzi, amely után már a teljes állami prémium jár. (Forrás: VÚB Wüstenrot) LEVÉLBONTÁS Karácsonyi rege... ... ha valóra válna, igazi békesség szállna a világra - írja Ady Endre. Korunk emberének úgy tűnik, mintha a nagy költő nem hitte volna, hogy Jézus Krisztus valóban megszületett, csupán egy kedves, szép legenda az egész. Nem lehet tudni, mi játszódott le az elmúlt századforduló magyar költőgéniuszának lelkében, annyi azonban bizonyos, Ady teljes keresztmetszetében, a legnagyobb mélységéig ismerte a magyar társadalmat. Tudta, hogy sok ember belső világában a karácsony csak mese, bár az egyén kívülről buzgó kereszténynek látszik. Mese azért, mert alti- nek módjában áll akár csak egy picit is jobbá, bőldogabbá tenni környezetét (ez mindenkinek megadatott) és mégsem teszi, nem hisz igazán a szeretetet hozó kisded születésében. Gyümölcséről ismeritek fel a fát - mondja a mester. Igen, mert a lélek tulajdonságai a tettekben, az életvitelben nyilvánulnak meg. Akinek csak rege a születés, az ezt nem tudja eltitkolni, bármennyire igyekszik is, mert tettei megcáfolják. Szívében nem alszik a gyűlölet, még a templomi padban sem, ahová csak azért ült, mert tetszelegni akar környezetének. Az ilyen tanító nem képes egy életre szóló tudást adni a nebulónak, mert szakismerete mellől hiányzik a szeretet. Az ilyen családapának nincs tekintélye, mert lehet ugyan, hogy félnek tőle, de nem tisztelik, mert nem a támaszt látják benne, hanem csak a zsarnokot. Az üyen politikus hiába mosolyog mindenkire, az elrablott közvagyontól szakadozó zsebét nem tudja elrejteni. Az ilyen rendőr nem szolgál és véd, hanem a gyengét, a gyámoltalant sanyargatja. Ha véletlenül pap is akad ilyen, azt már nem érdemes jellemezni sem. De mit csinál az az ember, akinek a karácsony nem rege, hanem az egész életét meghatározó valóság? Először is hálát ad Istenének, amiért ezt a karácsonyt is megérhette, hiszen számára minden nap ajándék, lehetőség, hogy bepótolja, amit elmulasztott, helyrehozza, amit elrontott. Aztán elmegy a templomba, mint mindig, csendesen, feltűnés nélkül, ahogyan évtizedeken keresztül tette, tekintet nélkül az uralkodó politikai viszonyokra. Háborgó lelke megnyugszik a szent csecsemő mosolygásától, megbocsát gyalázóinak anélkül, hogy azok bocsánatot kértek volna. A kapott pofont nem adja vissza, személyes sérelmeit elfelejti. De - és ez nem ellentmondás - az örömhír hallatán elszántsága megacéloso- dik hitének, hazájának és nemzetének védelmében. Bár körülötte falkában üvöltik a farkasok, hogy nem keresztény, mert nem fogadja el a másságot, nem tartja természetesnek a homoszexualitást, ellenzi az abortuszt, és állandóan figyelmeztet a kommunizmus lélekgyilkos, véres rémségeire - ő a jászolra pü- lant, és halad tovább. Ä toportyánok - akik ma farkasok, holnap keselyűk, holnapután hiénák, azután, ha kell, hófehér galambok - tovább vonítanak, hogy soviniszta, nacionalista és gyűlölködő, mert ragaszkodik anyanyelvéhez, ezeréves hazájához, iskoláihoz és nemzeti kultúrájához. Ám a karácsonyt valóságként megélőt ez sem tántorítja el, mert tudja, Isten akaratából született magyarnak, és „örökarcú magyar” marad, miként azt Mécs László, a premontrei pap-költő megfogalmazta. Arcát a végtelen ázsiai puszták nyargaló szelei formázták meg, és Szent István király vésője csiszolta simára. Ezt az arcot viselték az Árpád-házi királyok, a Hunyadiak, Bocskai és Bethlen, Rákóczi, Széchenyi és Kossuth, a XX. században pedig Mindszenty József bíboros, Márton Áron püspök és Antall József miniszterelnök. Nem fullad bele a rázúdított hazugságáradatba sem, mert az örök bölcsőbe kapaszkodva, a víz fölé emelt fejjel partot ér. Végül győzedelmeskedik, mert megszorít minden feléje nyújtott kezet, a régi, hűséges harcostársét, és a lelke mélyén megbékélt tegnapi ellenségét is. Együtt kérik a világ világosságát, hogy teljesüljön Ady kívánsága, és minden ember lelkében valóság legyen a karácsony. Mert a rege szép, de nem igaz... Sárközi János Szentpéter
