Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-16 / 292. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 16. KOMMENTÁR Nem aj ándélc MALINÁK ISTVÁN A rossz ómen ellenére ez a péntek és tizenharmadika, amikor eldőlt, hogy 2004. május elsejétől tíz új taggal bővül az Európai Unió, mindenképpen történelmi napnak számít. Ez akkor is így van, ha az utolsó pillanatig kiélezett, elsősorban a lengyelek miatt drámaira fordult helyzet is közrejátszott abban, hogy a politikusok jóval kevesebb frázist pufog- tattak, mint az ilyenkor szokásos. Persze elhangzottak szépen csengő mondatok, miszerint valójában csak most ért véget a második világháború, csak most dőlt le végleg a berlini fal, Koppenhágának valójában nincs jó nyugati sajtója. Főleg azt bírálják a nyugati kommentátorok, hogy a politikusok a könyvelőknek engedték át a főszerepet, a befogadó tizenötök nem tudták az elvárható nagylelkűséget tanúsítani a náluk sokkal szegényebbek iránt. A leginkább megszívlelendő az a megállapítás, amely szerint Koppenhága nagy ugrás volt a sötétbe, mert valójában senki sem tudja, hogyan fog működni ez az új, immáron egyesült Európa, s lényegében ezt a bizonytalanságot fejezte ki - vagy takarta el - a csúcstalálkozó filléres piaci kofáskodásra emlékeztető véghajrája is. Elég végighallgatni a hazai nyilatkozókat. Másként hangsúlyozott a leg- bennfentesebbnek tekinthető főtárgyaló, másként Dzurinda és megint másként például az agrárszektor képviselője. A csaüakozási szerződést április 16-án kell aláírni, a dokumentum természetesen még nem készült el, de azt tudni lehet, hogy várhatóan több ezer oldalt tesz majd ki, aprólékos gonddal felsorolja jogainkat és kötelezettségeinket. Egykét ember ha akad ebben az országban, akinek pillanatnyilag van fogalma arról, hogy mi minden szerepel majd benne. Az átlagosnál jobban tájékozott polgár sem ismer most többet a négy-öt leggyakrabban emlegetett irányszámnál, s nem valószínű, hogy a szerződés aláírása után más lesz a helyzet. Ez a legfőbb oka a bizonytalanságnak, ami a befogadóknál nem olyan nagy baj, mint a befogadottaknál, hiszen a népszavazást nem ott, hanem itt kell megtartani. És aligha lesz elég, ha a referendumon csak ez az átlagosnál jobban tájékozott réteg vesz részt. Hatalmas feladat lesz az emberek meggyőzése, mozgósítása. Elsősorban annak a kormánynak a feladata, amely még az első száz napot sem tudta kibírni megrázkódtatások, kisstílű marakodások nélkül, két hónap után a koalíciós partnereknek máris az a fő gondjuk, hogyan tartsanak be egymásnak. Ez a kormány(fő) még a koppenhágai küldöttséget sem tudta úgy összeállítani, hogy abból ne legyen botrány. Abból, ahogyan a kormányfő Koppenhágát méltatta, az átlagemberben maximum annyi maradt meg, hogy Szlovákia most kapta a legszebb évfordulós - vagy éppen karácsonyi - ajándékot. A sokkal objektívabb tudósításokból viszont ugyanaz az ádagpolgár azt láthatta-olvashatta, hogy olyan kőkemény alkudozás folyt, amilyen ajándék esetében semmi esetre sem szokásos. Hogyan fogják ugyanezek az emberek meggyőzni ugyanazt az átlagpolgárt arról, hogy bár kemény feltételekkel lépünk be egy sokkal keményebb világba, mégis megéri? Halhatatlan pártkatona TÓTH MIHÁLY Miközben most még az ellenzék messzebb látó része se híve a második Dzurinda-koalíció ingataggá tételének, a kormánypárti KDH közhírré tette: számára elfogadhatatían, hogy az energetikai művek irányításában az ANO készül elfoglalni a meghatározó tisztségeket. Elég bonyolultan hozták ezt a világ tudomására; nem támogatták a közhivatalnokok jogállásáról szóló törvényt. Ez az eset se kerül bele a szlovákiai politikai kultúra történelmének aranykönyvébe... Pedig belekerülhetne. Bele, ha Hrusovsky csapatának valamelyik kiválósága diszkrétebb eszközöket érvényesítve a koalícióban, csinnadratta nélkül szól azokról a közismert esetekről, amelyek során pártkatonák segítségével ebek harmincadjára került a privatizált vagyon. A törvényjavaslat elfogadásának meghiúsítása arra emlékeztet, amikor a lelkiismeretlen orvos nem a páciens vesekövét próbálja eltávolítani, hanem kihúzatja az illető zápfogát. Mintha a KDH vezetőinek az fájna, nem nekik jutott az energetikai óriásvállalat irányítása, privatizálása. Eredetileg ezt a címet szántam jegyzetemnek: Élt, él, és élni fog. Meggondoltam magam. Jobboldalibb olvasóink egy jelentős hányada azt gondolhatta volna, hogy JoszifVisszarionovics mondatára utalva Vlagyimir Iljics halhatatlanságának bizonygatására vetemedtem. Pedig csak arra utaltam volna, hogy a közéletben - úgy ahogy a világ megismerhette - a bolsevikok honosították meg a pártkatona intézményét. Életrevalóságát kiválóan bizonyítja a módszer, ahogy a bolseviknek legnagyobb rosszindulattal se minősíthető KDH tiltakozik az energetika komisszárosítása ellen. Nem azt javasolja, hogy az energetikai nagyvállalat vezérigazgatóságában teremtsenek feltételeket az árameladásból és a privatizálásból származó jövedelem lenyúlásának meg- gátlására. Mintha azért sértődött volna meg a KDH, mert komisszárja nem lehet ott a lenyúlásnál. Másrészt az is sokat elárul, hogy az SDKÚ és az MKP - mintha soha semmit nem hallott volna a privatizációs visszaélésekről, egyként felsorakozott Rusko mögé. így szilárdítgatják a koalíciós egységet. Ez az eset is jól mutatja, nálunk 13 év alatt mennyire nem sikerült felszámolni a pártkomisszárok intézményét. Tény, hogy leépítését dőreség lett volna a legérzékenyebb területen, a materiális javaknál kezdeni. Tíz-tizenkét éve még annyi volt a szétosztásra váró vagyon, hogy egyetlen pártnak se állt érdekében megváltoztatni a privatizálásra vonatkozó törvényeket. Az önzetlenségükről híres rendszerváltók mind azt gondolták: egyszer majd én is kormányra kerülök. Azonban a pártkatonák megritkítása beindulhatott volna a kevésbé vagyonorientált szférában. Mondjuk a rádió és a tévé irányításában. Nemrég választották meg a tévétanács tagjait. Szilárdan állnak a pártkomisszári vártán. FIGYELŐ Megrövidített belépők A The Guardian brit napilap szerint a tíz új tagjelölt meghívása „az európai kontinens tényleges egyesülését jelző történelmi pillanat”, mégis az elszalasztott lehetőségek csúcstalálkozója volt a koppenhágai. Bármi lett is a tagjelölt országokkal az utolsó pillanatig folytatott költségvetési alkudozás eredménye, nem kétséges, hogy Lengyelország, Csehország és a többiek megrövidítve érzik magukat. Lelkesedésüket, hogy sikeresen elértek egy hosszú és nehéz út végére, bizonyos fokig szertefoszlatja az indokolt elége- dedenség. A cikk rámutat: ez a kiábrándultság számos tagjelölt ország vezetője számára belpolitikai problémákat vetít előre, megnehezíti a csaüakozás ratifikálásának harcait a nemzeti parlamentekben és népszavazásokon. TALÓZÓ JVLLAND S: PO S TE N A dán sajtó üdvözli az új Európa születését, de sajnálja a lengyelek „rossz üzenetét”. A legnagyobb .példányszámú lap szerint a soros dán EU-elnökségnek a megállapodás tető alá hozása nagy siker. Az örömódába azonban hamis hang vegyül: a lengyelek elfogadhatatlan nyomásgyakorló stratégiája. Az egymilliárd eurós különpénz talán csekély a bővítés összkiadásaihoz képest, és az is érthető, hogy a lengyel kormányfőnek belpolitikai megfontolásokra is tekintettel kellett lennie. Azonban mégis kockázatos játék volt a csúcs utolsó pillanatában, mert előfordulhatott volna, hogy a többi ország is új tárgyalásokat követel. A német és a francia küldöttség fokozódó bosszúsága érthető volt, mivel úgy találták, hogy az illemtudó magatartás határait a lengyelek túllépték. Egymásnak ellentmondó információk keringtek a koppenhágai tárgyalótermek zárt ajtajai előtt Csak a csatlakozásunk volt biztos Káosz. Ez a legmegfelelőbb kifejezés a koppenhágai EU- csúcsértekezlet jellemzésére. Percenként érkeztek új információk a tárgyalótermekből, aztán a következő percben már érvényüket vesztették. Egy biztos: a bizonytalanság ellenére mindenki tudta, hogy Szlovákia végül igent mond a csatlakozásra. SZABÓ GERGELY Pénteken öt órakor kezdődött volna a dán elnökség, az Európai Bizottság és a társult országok vezetőinek részvételével az utolsó, összefoglaló tárgyalás. Bizonytalan időre kitolták. Hat órakor kezdődött volna a társult országok sajtóértekezlete. Bizonytalan időre kitolták. Hét után fogadta volna a Christianborg palotában II. Margit dán királynő - az új tagokkal együtt - a csúcsértekezlet résztvevőit. Elmaradt. „A hivatalos program elhúzódik” - olvashatták az újságírók a sajtóközpont óriás kivetítőin. Először azt mondták, egy órával. Aztán meg azt, hogy kettővel. Azután már nem mondtak semmit, csak kétségbeesetten vonogat- ták a vállukat a sajtóközpont munkatársai. A sajtótájékoztatókra kijelölt pavilonban ,jól értesüld’ újságírók adták egymásnak az információt. Sokszor teljesen feleslegesen, hiszen egy másik ,jól értesült” forrásból rögtön érkezett a cáfolat. Eduard Kukán külügyminiszter például még múlt szerdán közölte, hogy az összes csaüakozási fejezetet lezárták, csupán néhány részletkérdésben nem sikerült megegyezni, ilyen például a tokaji bor védjegyének tulajdonjoga. Péntek este erről is szó esett Koppenhágában. Milyen fordulatokat vett a tárgyalás? Nem vagyok biztos abban, hogy ezt a tárgyalóasztal mögött ülők is pontosan tudták. Hozzánk először az az információ érkezett a szlovák delegációhoz közel álló forrásokból, hogy nem lesz semmi baj, Szlovákia ugyanúgy gyárthat továbbra is Tokaji címkéjű bort, mint eddig. Néhány lépéssel tovább, néhány perccel később, a magyar újságírók szintén kijelentették, hogy nem lesz semmi baj, a szlovákok egy korty bort sem gyárthatnak Tokaji címkével. Néhány perccel később ismét a szlovákiai delegáció nem hivatalos szócsövei közölték, hogy Szlovákia készíthet ugyan tokajit, ám csak akkor, ha biztosítani tudja hozzá a megfelelő gyártási technológiát. Később a magyar újságírók már tovább is adták azt az értesülésüket, hogy a magyar kormány valamilyen csatornán keresztül támogatni fogja a Tokaj környéki gazdákat, hogy a szlovákiai Tokaji elnevezésű bort gyártó vállalatok még csak véletlenül se tudjanak elérni hasonló gyártási színvonalat. Ugyanez a káosz jellemezte a lengyelek követeléseiről szóló információáradatot. Nem ért semmit a jól felszerelt sajtóközpont, ugyanígy szinte feleslegesen köttettek átmeneti barátságok a különböző nemzetiségű újságírók között: először a hírügynökségek interneten megjelent tudósításaiból derült ki, mit is akar Varsó a csaüakozás fejében. Először állítólag nem kapták meg a berlini kétmilliárd eurós keretből követelt egymilliárdot. Aztán állítólag megkapták. Aztán állítólag mégsem kaptát semmit, csak ígéretet. Végül kiderült, hogy a már előre elkülönített pénzeket csoportosítják át úgy, hogy Varsó hamarabb hozzájukjuthasson. Őrjítően lassan múltak a percek. Az újságírók fáradtan támaszkodtak a tárgyalóépületbe vezető folyosó üvegfalának. Csak azt lesték, hogy kilépjen valaki, aki piros kitűzőt visel, akitől bármit, egy pici információfoszlányt lehetne kapni. Hiába. A szlovák kormányszóvivő egyre csak a vállát vonogatta. „Talán tíz órakor megtarthatjuk a sajtótájékoztatót” - mondta végül- Negyed tizenegykor jött el az a perc, amikor „úgy éreztem, most kell igent mondanunk. Úgy döntöttem, hogy ennél jobb feltételeket már nem tudunk kiharcolni” - mondta később a szlovák kormányfő. Mikulás Dzurindának néhány újságíró felrótta, hogy nem tájékoztatta őket hamarabb. Kiderült, hogy nem is tájékoztathatta volna. „Az egyik pillanatban úgy tűnt, semmi sem valósulhat meg a követeléseinkből, örüljünk annak, amit kaphatunk. A másik pillanatban viszont azt éreztük, hogy bármit kérhetünk” - hangsúlyozta. Később elárulta: Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő külön megkérte őket, ne adjanak ki idő előtt információt, mert még minden megváltozhat. „Igazságos és az összes fél számára elfogadható feltételeket fogadtunk el” - kezdte tájékoztatóját Mikuláá Dzurinda. Hozzátette: Szlovákia a csaüakozással sokkal többet kapott, mint pénzt. „Minden szlovákiai polgár olyan lehetőséget kap, amilyet eddig soha nem kaphatott” - mondta. Csupán az ehhez hasonló hangzatos mondatok után jegyezte meg: „Európa örömei ezentúl a mi örömeink is. Ám Európa gondjai ezentúl a mi gondjainkat is jelentik.” A tárgyalássorozat végén még utoljára „a kerékasztalhoz hívtam a visegrádi négyek kormányfőit” - mondta Dzurinda. „Eljött a magyar és a cseh kormányfő, a lengyel nem. Még az utolsó pillanatban is megpróbáltunk valamivel többet kiharcolni, hozzáteszem: együtt.” Nem sikerült. A lengyelek külön úton próbálkoztak. „Mindezek dacára jó hangulatban váltunk el Leszek Miller kormányfőtől, barátságunk ha nem erősödött is meg, legalább olyan jó maradt, mint eddig” - fejtegette Dzurinda. Bár Vladimír Spidla cseh kormányfő péntek délután állítólag azt is kijelentette, hogy az Európai Unió által kínált feltételek mellett nem hajlandó aláírni a csatlakozási szerződést, mégis hamarabb állt fel a tárgyalóasztaltól mint Medgyessy Péter magyar és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő. „Az persze nagyon jó, hogy körülbelül hétmilliárd koronát kapunk a költségvetésbe. Am ismétíem: nem ezen van a hangsúly” - jelentette ki Dzurinda. Hozzátette: „Nem volt számunkra érdekes olyan dolgokért hadakozni, mint amit a lengyelek követeltek. Nem akartam most rögtön elmondani, de mégis bevallom: sokkal jobb feltételeket tudtunk kiharcolni” - tette hozzá. NÉPSZAVAZÁS A CSATLAKOZÁSRÓL Jövőre a 15 EU-tagország parlamentjének ratifikálnia kell a bővítési megállapodást, míg a jórészt volt kommunista kelet-európai jelöltek népszavazással erősítik meg elhatározásukat. A tagjelölt országokban a lakosság körében általános és egyre növekvő mértékű a csaüakozás támogatottsága, de vannak szkeptikusok is és nem mindegyik referendum lesz sima rábólintás. SZLOVÁKIA Referendum: június 7. (végső döntés februárig) Közvélemény: az EU-tagság támogatottsága 70% feletti, az ellenzők aránya nem éri el a 15%-ot. Ügydöntő referendum, amely akkor érvényes, ha a szavazásra jogosultak legalább 50%-a részt vesz. Ellenkező esetben új referendumot a kérdésben 3 év elteltével lehet tartani. MAGYARORSZÁG Referendum: április 12. Erős igen a csatlakozásra, a támogatók aránya 70-75, az ellenzőké mintegy 11%. A népszavazás nem ügydöntő, de Medgyessy Péter kormányfő jelezte, hogy szüksége van a felhatalmazásra, mielőtt áprilisban Athénban aláírja a megállapodást. LENGYELORSZÁG Referendum: június 8., vagy ősz (még megerősítésre vár az időpont) Ajogosultak 56%-a szavazna, közülük 68% támogatja a csatlakozást. Általában véve támogatott a csaüakozás, de az aláírás időpontját befolyásolhatja, hogy ha a szavazásra jogosultak kevesebb mint 50%-a járul az urnákhoz, mert ebben az esetben a parlament mindkét házának kétharmados igenjére 1 esz szükség. CSEHORSZÁG Referendum: június 15-16. A támogatók aránya 50% feletti és mintegy 18% ellenzi. Ügydöntő referendum; nincs szabályozva a minimális részvétel mellett érvényesség. Új referendumot két éven belül nem lehet tartani. SZLOVÉNIA Referendum: 2003 első fele (döntés még decemberben). 60% feletti igen és 23%-os nem. Nem ügydöntő referendum. ÉSZTORSZÁG Referendum: szeptember 14. (a parlament szerdán dönt). A legutóbbi felmérés szerint a támogatók aránya 57 százalékra nőtt, az ellenzőké 36 százalékra csökkent. Nem ügydöntő szavazás, nincs megszabva a részvétel minimális szintje az érvényességhez. Arra nézve egyelőre nincs elképzelés, hogy mi történik nem szavazás esetén. LETTORSZÁG Referendum: szeptember vagy november. A támogatók aránya 46% fölé emelkedett, míg az ellenzőké 36%. Ügydöntő referendum, amely akkor érvényes, ha legalább a szavazásra jogosultak 50%-a leadja voksát. LITVÁNIA Referendum: május vagy szeptember (végső időpont a januári elnökválasztás után). Ä helyeslők aránya mintegy 68%-ra nőtt, az ellenzőké 19-re mérséklődött. Várhatóan ügydöntő referendum, elég az egyszerű többség a szavazók legalább 50% részvétele mellett. Az ellenzők elsősorban a kisebb, populista pártok támogatói. Nincs akadálya a szavazás megismétlésének nemleges döntés esetén, de ezen még változtathatnak. MÁLTA Referendum: 2003 eleje. Málta lakossága a legbizalmaüanabb az EU-csaüakozás ügyében. Felmérések szerint minimális többségben vannak a támogatók az ellenzőkkel szemben, igaz jelentős azoknak a száma, akik még nem döntöttek. Nem ügydöntő referendum; a belépést ellenzők azt mondják, hogy ha hatalomra kerülnek, alternatív kapcsolatot akarnak kialakítani az EU-val. Máltán jövőre általános választások lesznek. CIPRUS Referendum: ha nem jön létre az ENSZ újraegyesítési terve, a ciprusi képviselőház várhatóan április közepéig ratifikálja a megállapodást. Abban az esetben, ha a ciprusi görögök és törökök megegyeznek, március 30-án a szavazók az urnákhoz járulnak, hogy egyidejűleg döntsenek az újraegyesítésről és az EU-tagságról. Az EU-tagságot támogatók aránya 75% feletti a ciprusi görögök között. Ha megkérdezi az asszony, hogy „Hová mész már megint?!", csak annyit mondok, hogy az EU-ba, ezzel aztán nem mer vitatkozni! (Lehoczki István rajza) ' M ''■■■ H -’■X$% i. “'f m®%%%: -if* WMMM.- %
