Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-14 / 291. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 14. MINDENNAPI KENYERÜNK C. G. Jung gyónása HAEKO JÓZSEF A templom folyosóján egy anya áll gyermekével. „Aha, betlehem” - mutat a kicsi a gyóntatószékre. A kivilágított „faházikó” arra emlékezteti őt, amit otthon látott a karácsonyfa alatt. „Dehogyis, drágám, ez olyan hely, ahol az emberek meggyónják a bűneiket. Ez gyóntatószék, nem betlehem, a betlehem az valami egészen más, érted?” Ám a kisfiú nem óhajtja érteni, s még kifele menet a templomból is hallani, ahogy az iránt érdeklődik, mikor jönnek újra megnézni a betlehemet. A fiúcskának valamiben mégis csak igaza volt. Inkább tévedés azt állítani, hogy Betlehem, az valami egészen más, mint a gyóntatószék. Mert ha Betlehem az a hely, ahol Jézus születik, akkor a gyóntatószék a legtökéletesebb betlehem. Mert ott az őszinte bűnbánat és a szentségi feloldozás által az emberben megszületik Jézus. A bűnbánó szívében a vétkeitől való megtisztulás után ott az élő jászol. Pontosan erről beszél Keresztelő János az utolsó előtti adventi vasárnap evangéliumában: „A pusztában kiáltó szava vagyok: Tegyétek egyenessé az Úr útját” (Jn 1, 23). A szövegösszefüggésből kiderül, hogy az út egyenessé tétele nem az építését jelenti, hanem az akadályok elhárítását. S az egyedüli akadály a bűn. Meddig lesz még János hangja pusztába kiáltó hang? A tudatlanság és érdektelenség pusztájában, mégpedig abbéli félelmünkből fakadóan, hogy nem merjük bevallani saját lelkünk állapotát? A feloldozásnak, melyben csúcsosodik a gyónó lélek megtisztulása, minden tekintetben gyógyító hatása van az emberre. Goethe 1805-ben, egy páciensénél járva megállapította: „Valamikor volt itt valaki, aki le tudta venni a lélek terhét. Ma a lelkiismeretnek egyedül kell megbirkóznia mindennel, amitől elveszíti az erejét, hogy meglelje belső egyensúlyát. Soha nem szabadott volna megtörténnie, hogy az emberektől elvegyék a fülgyónást!” Goethét, a költőt fenntartásokkal fogadhatja bárki, ráfogható, hogy kijelentései túl érzelmiek, nem reálisak, költőiek. Csakhogy a gyónás erejéről, a feloldozás hatásáról tudósok is nyilatkoznak - mégpedig nagyon is racionálisan. Köztük a világhírű svájci pszichiáter és pszichoanalitikus, a protestáns egyház egyik lelkipásztorának fia, Carl Gustav Jung. 1939-ben egy londoni előadásán elárulta hallgatóinak, hogy harmincéves praxisa alatt gyakorló katolikusok közül mindössze hat páciense volt. Próbálta megfejteni, vajon miért. Végül a gyónás gyógyító erejének tulajdonította. „Az egyházban ősidők óta lelki vezetők ténykednek - mondja Jung -, akik különleges tapasztalatokkal és megfelelő felkészültséggel rendelkeznek. Gyakran engem is meglepett az a bölcsesség, mely- lyel a jezsuiták és más papok tanácsokat adtak pácienseiknek.” Ezért aztán Jung a katolikus betegeit paphoz küldte. „Menjen a gyóntatójához, és gyónjon meg, ...Isten előtt kell megvallania, s ha ezt nem teszi, nem tartozik az egyházhoz.” És még azt is mondta Jung: „a pápa személyes áldást adott rám, mivelhogy bizonyos jelentős katolikus személyeket újra rávettem a gyónásra.” A szentgyónás természetesen alapjában véve mélyebb dolog, mint egy ügyesen irányított lélekgyógyászati folyamat. Hisz a fel- oldozással maga Krisztus érint meg bennünket. A gyónás több egy pszichoanalízisnél, gyógyító találkozás ez Istermel. A bűntudatot kizárólag a saját lelkiismeret területén megoldani anélkül, hogy tárgyilagossá tennénk azt Isten és az ő szolgája - a gyóntató - előtt, veszélyekkel járhat. Dietrich Bonhoefer evangélikus teológus, aki szorgalmazta, hogy be kell újra vezetni a fülgyónást, Közös élet című könyvében azt úja, hogy a bűnök az embert magányossá teszik, fényérzékennyé, zárkózottá. ,,A kimondadan, nem kifejtett bűn sötétsége megfertőzi az ember egész lényét. (...) Gyónás közben az evangéliumi világosság egészen a megközelítheteden szívig hatol. Ami eddig kimondatlan volt, megnyílik és jelentést kap. Ha a vétkes lemond a büszke önmegváltásról, újra megtalálja a közösséget.” Bonhoefer szerint nem elég a bűnöket a szívünk mélyén elismerni, hiszen ez azzal a ve- szélylyel járna, hogy az ember saját magának kezdene megbocsátani... Nincs tehát jobb karácsonyi előkészület az adventi gyónásnál. Jézus kivétel nélkül mindenkinek elmondaná újra meg újra, amit a leprásnak: „Akarom, tisztulj meg!” (Mt 8, 3) A gyónástól való félelem természetes dolog, de egyre mélyebb és bomlasz- tóbb lesz, minél tovább halogatjuk a biztató isteni ösztönzés ellenére. Jézus kitartóan vár, számára nem jelentenek akadályt az elmulasztott hosszú évek sem, sőt az elkövetett rossz jellege sem. Meddig óhajtunk részt venni abban, hogy Isten hívó hangja az adventi újjászületésre csupán pusztába kiáltó szó maradjon? Szerencsére, Isten ismételt hívása mégsem marad visszhang nélkül. Egy hatvanesztendős hölgy, aki harminc év elteltével bátorkodott újra meggyónni bűneit, nyilvánosan megvallotta: „Azzal a tudattal járultam a szentgyónáshoz, hogy az Úristen előtt kitárom a lelkemet, a legmélyebb mélységekig elemzem addigi életemet. Ez a lehetőség, hogy nyíltan, őszintén és bizalommal fedjek fel minden rosszat és jót, csodálatos lelki megnyugvást, örömöt és leírhatadan boldogságot hozott nekem. Hatalmas változás állt be az életemben.” A változás az volt, hogy a szíve élő Bede- hemmé változott. A szerző római katolikus pap Ugye, még mindig a nőktől várják el a szorgosságot az ünnepek előtti időszakban is, pedig takarítani mindenki tud Családi szertartás lehet TÖBBET ESSZEL Sz ámos otthonban az alapos takarítással kezdődik a készülődés az év legcsodálatosabb ünnepére. A nagy- takarításból - kezdve az ablakmosással egészen a vitrinben elhelyezett finom kis porcelántárgyacskák tisztogatásáig - azonban minden családtagnak részt kellene vállalnia. A háztartásban ugyanis rengeteg a tennivaló, és rohanó világunkban, mely az ünnepek előtt csak még jobban felgyorsul, egy ember képtelen tökéletesen elvégezni azt a tömérdek munkát egyedül. Mert hisz mindennek risztának, hófehérnek kell lennie. Ezt hirdetik a reklámok, tökéletességet erőszakolva a nőkre. Mert, ugye, főleg tőlük várják el a szorgosságot ebben az igényes időszakban is. Azért ne essünk pánikba, hisz vannak segítőtársaink... A seprű a sarokban áll A házimunkát kisebb feladatokra osszuk fel, és a család minden tagjára - a partnertől kezdve a gyefeke- kig - olyan munkát bízzunk, amit képes elvégezni. Figyelmeztetjük a szülőket, hogy: ✓ már egy négyéves gyermeknek is el kellene tudnia rakni a játékokat, a ruhákat ✓ a kisiskolások a mosogatásban segíthetnek, saját szobájuk takarítása pedig természetes kell, hogy legyen ✓ a kilencéves gyermekek már nagyon ügyesek, ha kellően ösztönözzük őket, szívesen felmossák a fürdőszobát, a konyhapadlót, elvégzik a kisebb bevásárlásokat ✓ a tizenhárom éves gyerekeknek már a nagytakarításnál kellene segédkezniük ✓ a 16 éveseknek minden házimunkát el kellene végeznük Ha eddig még nem sikerült gyermeke nevelésében minden elhatározását valóra váltania, kezdje el ma! Felesleges dolgok Mindannyiunk életstílusát az az idő és energia határozza meg, melyet a kevésbé fontos dolgokra pazarlunk. Figyeljük csak meg, mennyi fölösleges tárgyat gyűjtünk össze és gondozunk. Próbáljunk meg egy kis leltárt készíteni a portánkon. Gondolkodjunk el azon, hogy mire van szükségünk, és mi a felesleges. Van a szekrényben öreg ruha, amit már nem hordunk? Megnőtt az újság- és hetilapkupac az ágyunk mellett? És mi a helyzet az öreg orvosságokkal és kozmetikai szerekkel? Fizikai szempontból a rendetlenség vonzza a port, amely viszont allergiás reakciót, idegességet, feszültséget válthat ki - ezzel megbontva a lelki egyensúlyt. Szabaduljunk meg tehát minden öreg, felesleges holmitól, és csak azzal vegyük magunkat körül, amire valóban szükségünk van. Ép testben... Végül: ne áltassuk magunkat! A kezdetek óta azt sulykolják a nőkbe, hogy először a munka, aztán a szórakozás. A legtöbb házimunka úgyis a nőre marad, akkor is, ha versenyt dolgozik a férfiakkal, Szolgáljon vigaszul (mert amúgy sincs időnk fitneszterembe járni, nem még most), hogy a takarítás közbeni edzéssel javíthatjuk kondíciónkat és formálhatjuk alakunkat (ráadásul egy csomó pénzt takaríthatunk meg vele, amiből most megajándékozhatjuk munkában megfáradt férjünket): ✓ fél óra porszívózással 160 kilokalóriát égetünk el ✓ 30 perc ablakmosással 150 kcal dolgozunk le ✓ fél óra szőnyegtisztítással 130 kcal égetünk el t/ 45 perc vasalás -130 kcal ✓ egy óra főzés - 230 kcal ✓ egy óra bevásárlás - 300 kcal Hasonlítsuk csak össze: Ha egy órán keresztül „csak“ tévét néznénk vagy olvasnánk, „csak“ 70 kalóriát veszítenénk. Lányok, asz- szonyok, hát nem megéri dolgozni? Ne hagyjuk a mosott ruhát másra, magunk másszunk föl a padlásra is, és párunk, kis családunk meg csak ámuljon, bámulja, hogy fogyunk! Biztos, hogy ilyen ünnepi készülődésre vágyunk? Nehezen hihető. Teremtsük hát meg a jó hangulatot már a készülődés során, csináljunk családi szertartást a nagytakarításból. Hadd fogyjanak a családtagjaink is! Simogató ünnepvárás Az ünnepek előtti stresszes időszakban gyakran megfeledkezünk arról, hogy kinyilvánítsuk szeretetünket, gyengédségünket. Rohanunk, hogy az ünnepek minél szebbek, ragyogóbbak legyenek, s ennek eredménye - veszekedés karácsony napján. Hogyan kerülhetjük el ezt a helyzetet? Egyszerűen - szeretettel, szerelemmel. Mert semmi más nem dobja úgy fel az embert, semmi más nem tudja úgy elhajtani komor hangulatát, mint ez a gyönyörű érzés. És az sem elhanyagolható, hogy annyi energiával tölt fel, hogy másnap sziklákat lennénk képesek szétzúzni. A partnerrel töltött gyengéd pillanatok segítenek stressz nélkül megbirkózni az ünnepek előtti feladatokkal. Csókok, csókok... Reggel munkába induláskor, takarítás vagy főzés közben, bevásárláskor vagy az autóban a csók pozitív hangulatot, barátságos légkört teremt. Pszichológusok bizonyították, hogy azok a házastársak, akik napközben csókkal fejezik ki szimpátiájukat és figyelmességüket, kevesebbet veszekszenek. És akik gyakran csóko- lóznak, átlagban öt évvel tovább élnek, és kevesebbet járnak orvoshoz is. A szervezet a csók hatására ugyanis nagy mennyiségben termel olyan anyagokat, melyek erősítik az immunrendszert. Gyengéd masszázs Kezdje hátmasszázzsal, melynél használhat különböző illóolajokat. Összpontosítson a gerinc mentén elhelyezkedő akupresszúrás pontokra. Hüvelykujjal masszírozza partnerét a farkcsonttól felfelé. Ezután fordítsa őt meg, és a combját masszírozza, majd a mellkasát, mindig a szív irányában. Mindketten új erőre kapnak, s máris lehet tovább takarítani. (béres) Az ünnepek veszélyei Nincs olyan család, ahol az ünnepi készülődés nyugodt mederben folyna; sütni kell, beszerezni a karácsonyfát, feldíszíteni, a villanygyertyákról az utolsó pillanatban derül ki, hogy valamelyik égő rossz, a füzér a világért sem akar felvillanni; a fenyőágas abroszon pecsét éktelenkedik, az agyonreklámozott folteltávolító sem birkózik meg vele... Az ember azt sem tudja, hol áll a feje, már-már azon a ponton van, hogy odacsáp mindent, elvonul a szobába, magára záija az ajtót. De nem lehet, a gyerekek lázban égnek, segíteni akarnak... A készülődés idején és az ünnepek alatt fokozottan kell vigyázni a gyerekekre, mert a karácsony veszedelmeket is rejt. A konyha veszélyeztetett munkahely. A kisgyerek könnyen égési sérülést szenved, leforrázza magát. Meg akarja kóstolni a sütit, amit anyu éppen kivett a sütőből..., ügyeskedni akar, és magára borítja a forró teavizet. A vendégváró asztal is óvatosságra int: a gyerek egy szempillantás alatt felhörpinti a konyakospohár tartalmát, és magába tömi a mogyorót (könnyen cigányútra mehet). Titokban belopózik a fürdőszobába, odaviszi a kádhoz a sámlit, az utolsó óráit élő pontyot szeretné megsimogatni, hiszen olyan mulatságosan tátog, de belepottyan a vízbe, beüti a fejét... Nem akarjuk a falra festeni az ördögöt, de sekély vízben is történt már komoly baleset. A karácsonyfa sem kevésbé veszélyes üzem: csillagszórók, villanygyertyák, törékeny díszek, amelyeket a gyerekkéz is összeroppant, el akarja érni a legfényesebb csillagot ott fent... Fenti sorokat nem ijesztgetésnek szánjuk, hanem figyelmeztetésnek. Hogy a karácsony igazi ünnep legyen - elsősorban a gyerekeké. Elsősegélynyújtás égési sérülésnél: Azonnal eltávolítani a baj forrását, azután tiszta hideg folyóvízzel hűteni az égett testrészt. Nem szabad az egész testet fürdetni - a szervezet lehűléséhez vezetne. Csak kis felületeket mossunk hideg vízzel, elsősorban az arcot, nyakat, kezet. Az égett felületet steril gézzel borítani, és azonnal orvoshoz vinni a gyereket. Ne kenjünk semmilyen kenőcsöt az égésre. Nem kell gyorsmentőt hívni, elég felkeresni az orvost, ha: X a gyerek mély szakított sebet szerzett és a seb széleit a tapasz sem tartja össze X kisebb felületen (kezén, arcán) megégette magát, a bőre hólyagos X a szülő esetleg azt hiszi, törése van X magas a láza X az utóbbi 12 órában többször hányt, vagy hasmenése van. Gyorsmentőt kell hívni, ha: 3 a gyereknek fájdalmai vannak, s a szülő nem tudja, mi válthatta ki 3 légzési nehézségek léptek fel 3 nem tud mozogni 3 begörcsölt vagy elájult 3 erősen vérzik, a vérzést nem lehet elállítani, (k) ÜNNEPVÁRÓ CSALÁDI KÖRBEN Jézus születik a szívekben DR. NAGY GÉZA f-] Mint kereszténynek, nagyon sokat jelent nekem a karácsony, hiszen annak idején, amikor Jézus születését várták az emberek, még nagyobb vággyal és hittel várták, hogy eljön a megváltó. Azt hiszem, semmi sem változott azóta, mert az emberek nagyobb részének a karácsony csak az ajándékozást, a mulatozást, az ünneplést jelenti. Kétezer évvel ezelőtt az akkori emberiség, főleg a zsidóság földi királyt várt, aki majd visszaállítja Dávid trónját, és uralkodni fog a nemzetek fölött. Krisztus nem azért jött, hogy földi hatalmát megerősítse, hanem a szívekben akart békét teremteni és reményt kelteni. Ma is jó lenne tehát, ha tudatosítanánk, a karácsony azt jelenti, Jézus születik, mégpedig a szívekben. Úgy, hogy jobbak leszünk felebarátainkhoz, kedvesek, segítőkészek, megbocsátok és önzetlenek. Vegyük észre, ha környezetünkben valaki szenved, és segítsünk rajta. Néha elég a jó szó, a mosoly, néha egy kis anyagi támogatás. Nekem mint természetgyógyásznak természetes az, hogy hívő keresztény vagyok, hiszen nem én gyógyítok, hanem általam az Úr. Sok orvos-természetgyógyász akkor lett igazi hívő, amikor halálos betegségben szenvedett, s az Úr újabb lehetőséget adott nekik, hogy éljenek. Én hiszek Istenben, és csakis Őbenne látom a segítséget az életemben. Ezért számomra minden karácsony a megújulás ünnepe, amikor megköszönöm az Úrnak mindazt a kegyelmet, amivel egész évben elhalmozott. A legnagyobb kegyelem az, amikor komoly betegek gyógyulnak meg testileg és lelkileg. Itt kell elmondanom azt is, hogy én nem akkor lettem természetgyógyász, amikor az divattá vált, akkor is az voltam, amikor tiltották, még a munkahelyemről is el akartak bocsátani miatta. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy az élet megpróbáltatásai sem tántorítottak el hitemtől, és ezt mindig külön megköszönöm karácsonykor. Mint ahogyan a látást is, mellyel fölfedezem, hogy a természetgyógyászatban is, mint minden területen, vannak tévtudományok, tévutak (kártyavetés, jövendölés, bizonyos keleti áltudományok), amelyek Isten előtt utálatosak. Ez is kegyelem, ajándék, hogy ezeket az utakat én elkerülhetem, éppen ezért egyik fontos küldetésemnek tekintem azt is, hogy az ilyen tévhiteket eloszlassam. Mert olyanok ezek, mint a fülbemászó zene. A mindenre fogékony lélek befogadja, végül észre sem veszi, s már elhiszi, hogy egyedül benne van az erő, ő maga mindenre képes, legvégül már csak azt az ördögi mondatot hallja: te vagy az Isten. Ettől pedig minden józan gondolkodású embernek el kell határolnia magát. Én a Családi Kör minden olvasójának látást, kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kívánok, és azt, hogy az Úr adja meg a termékenység évét, hogy Isten segítségével a 2003-as esztendőben egészségesek legyenek. Legkedvesebb ünnepem DR. BORDÁS SÁNDOR A karácsony ma is a legkedvesebb ünnepem, mint ahogy gyermekkoromban is volt. Vajdaságban nőttem fel, egy színmagyar faluban, református értékeket követve. Szüleim (de főleg édesanyám) hívő emberek voltak. Apám polgári értékeket próbált követni, anyám pedig az
