Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-12 / 289. szám, csütörtök
Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 12. A tömegtakarmányaink minősége gyengébb, ezért az egységnyi tej vagy hús előállítására több egyúttal drágább szemestakarmányt kell felhasználnunk. Javítani kell a takarmányalap minőségét Illusztrációs felvétel MICHAL SANTA apjaink egyik legfontosabb témája a hazai agrárvállalatok és a tárca vezetői körében az Európai Unió pénzügyi és támogatási politikájának feltételei, elsősorban az egyes termékkvóták, a közvetlen kifizetések és a támogatások kérdése. Ebben az időszakban az a természetes, hogy részletesen elemezzük és értékeljük e kérdések jelentőségét és feltételezett hatását a hazai ágazatra. A belépésre való következetes felkészülés érdekében azonban ennél többre is szükség van. A hazai mező- gazdaság felkészülése során nemcsak az EU-ban működő feltételeket kell részletesen elemezni, hanem tisztában kell lennünk azzal is, hogy ezeket a feltételeket gyakorlatilag hogyan használják ki. Meg kell ismernünk ezekben az EU-s országokban az egyes növények termesztésének és a gazdasági állatok tartásának intenzitását, a munkatermelékenységet az egyes tevékenységi területeken stb. Nem lenne helyes, ha az egyes területeken mutatkozó ki- sebb-nagyobb lemaradásainkat csupán az adott országok jobb gazdasági feltételeivel, magasabb szintű támogatáspolitikájával, esetenként a mi ágazatunk pénzhiányos állapotával magyaráznánk. A tejtermelésben például jelentős a lemaradásunk az egy tehénre jutó tej mennyiségében. Ugyanakkor az egy tehénre jutó alacsonyabb tejhozam tekintetében az EU tagországokénál nagyobb vetésterületet használunk a tömegtakarmányok előállítására. A mi tömegtakarmányaink minősége alacsonyabb, ezért az egységnyi tej vagy hús előállítására több egyúttal drágább szemestakarmányt kell felhasználnunk. A szemesek világpiaci árának emelkedése az USA-ban például arra kényszerítette a termelőket, hogy komolyan elkezdjenek foglalkozni a zöldtakármányok és a silózott tömegtakarmányok minőségével. A takarmánytartósítás hagyományos módszereit, a silógödrökben és -tartályokba való silózást felváltotta a műanyag zsákokba az ún. hurkába való silózás, amelynek gazdasági haszna mellett komoly környezetvédelmi jelentősége is van. Napjainkban az EU-ban 4000 literes fejési átlagot érnek el a nagyteljesítményű állományokban tömegtakarmányokkal, az USA-ban a kiváló minőségű tömegtakarmányok révén 6000 literes fejési átlagot mutatnak ki. A hazai mezőgazdasági vállalatokban ezen említett tényezőket is figyelembe kell venni a tej- és a hústermelés lehetőségeinek elemzésekor. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyi állattenyésztési terméket tudunk előállítani nem csak egy hektár mezőgazdasági szántóterületről, hanem egy hektárnyi takarmánymennyiségből, sőt azt is ismernünk kell, hogy mennyi szemesterményt használunk fel egy egységnyi állattenyésztési termék előállítására.Egy ilyen elemzés azt is megmutatja, hogy hol van a helye a mi állattenyésztési ágazatunknak az EU termelőivel való összehasonlításban, ahol az egy tehénre eső termőterület felosztásában a tömegtakarmányokra 0,4 ha jut, ugyanakkor ezek minősége 4000 literes fejési átlagot biztosít. Természetesen a tömegtakarmányok előállításának elemzése nem elegendő a hazai állatállomány takarmányozási szintjének objektív értékeléséhez. Az állattenyésztés magas szintű intenzitása ugyanis nem érhető el csupán kiválű minőségű tömegtakarmányokkal, ugyanakkor az állattenyésztés magas szintű intenzitása nélkül veszélybe kerül az egész ágazat gazdasági hatékonysága. Ez azt is jelenti, hogy az állattenyésztési termelés intenzitásának növelése során a tömegtakarmányok minőségének javításával együtt meg kell oldani a takarmány- keverékek és -koncentrátumok minőségi előállításának kérdéseit is. Ennek a problémának a megoldása annál is inkább időszerű, mivel a takarmányalap eme összetevőjének alapanyagai főleg behozatalból származnak, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az ország külkereskedelmi mérlegét. Csak a takarmánykeverékekbe szánt szója behozataláért évente több, mint 1,5 milliárd koronát fizetünk ki. Ugyanakkor a relatívan mgasnak mondható szójabeho- zatal ellenére a Szlovákiában előállított takarmánykeverékekben a szója mennyisége nem haladja meg a 10 százalékot. Külföldön a szójadara részaránya a takarmánykeverékekben 23 százalék fölötti értékeket mutat, egyes országokban, pl. Németországban eléri a 26 százalékot, Franciaországban a 24 százalékot, Hollandiában peedig a 31 százalékot. Feltételezhető, hogy az állattenyésztési ágazat és az élelmiszeripar hatékonyságának növelése során a szójadara felhasználása a takarmánykeverékekben növekedni fog. A hazai állattenyésztési termelés intenzifikálása érdekében kívánatos, hogy a tömegtakarmányok minőségének javítása mellett a takarmánykeverékekbe adagolt kiegészítőkkel is foglalkozzunk. A takarmányborsó vetésterületének növelésével a szója termőterületét is növelni kell. A kutatások és a termelői gyakorlat eddigi eredményei alapján kimutatható, hogy az egyes külföldi szójafajták megfelelnek a mi kukorica- és répatermesztő körzeteinkbe. A szója leginkább a középkötött talajokat kedveli, amelynek pH- értéke 6 fölötti, humusztartalma meghaladja a 2 százalékot, s a talaj jól el van látva kalciummal és foszforral. A szójatermesztésben a megfelelő hozamok elérésének egyik nélkülözhetetlen feltétele a talaj kellő nedvességtartalma a vegetáció egész ideje alatt. Öntözés alatt a kanadai szójafajták ma már nálunk is 3,5 - 4 tonnás hozamokat adnak hektáronként. Ennek alapján a szója termesztését elsősorban az öntözhető területekre kell összpontosítani. A szója vetésterületének növelése mellett foglalkozni kell a termény kezelésével és a takarmánykeverékekbe való feldolgozásával. Szlovákiában jelenleg 1600 tonna kapacitású extrudált szója előállítására képes berendezések vannak. A Sója center Slovakia cég a Tőketerebesi járásban 10 000 tonna szója feldolgozására képes üzemmel rendelkezik. Mivel a szójatermesztésben és a -feldolgozásban jelentős a lemaradásunk, szükséges lenne, hogy a szójatermesztés növelését akár az állami támogatáspolitika lehetőségeivel is támogassuk, nemcsak a termelés, hanem a kutatás-fejlesztés és a tanácsadás szintjén is. A szója vetésterületének 30 ezer, esetleg 40 ezer hektárra való növelése az öntözhető területeken megteremtheti a feltételeket az állattenyésztési termelés gazdasági hatékonyságának javításához, és jelentős mértékben hozzájárulhat a kedvezőtlen külkereskedelmi mérleg javításához. A hagyományos silózást felváltotta a műanyag zsákokba az ún. hurkába való silózás. (Illusztrációs felvétel) ISMERTETŐ Nitrogénmegkötő baktériumok Ismeretes, hogy a levegő összetétele alapján abban hatalmas mennyiségű nitrogén található, amelyet azonban a növények tápanyagellátásában csak az bizonyos feltételek között lehet kihasználni. Az is köztudott, hogy a a baktériumok között vannak olyan fajok, amelyek képesek a levegőben levő szabad nitrogén megkötésére. Az Azoobacter chroococcum nevű baktérium ezek közé tartozik. A talajban, optimális feltételek között képes a levegő nitrogéntartalmának lekötésére, amit aztán a növények felhasználnak. Ez a baktérium aerób feltételek között, levegős, kellően nedves, aprószemcsés talajokban él. Az 5-nél alacsonyabb pH-értékű talajokban csak ritkán fordul elő, s itt a nitrogénlekötés is korlátozott szinten megy végbe. Intenzíven szaporodik viszont szalmával, szalmás trágyával, vagy magas cellulóztartalmú komposzttal való trágyázás után Az említett baktériumokat Azoter néven tartalmazó készítménnyel az udvardi mezőgazdasági szövetkezetben végzett összehasonlító kísérletekben szereztek tapasztalatokat. Ezek alapján megfelelő nitrogénforrás alapjául szolgálhat a kukoricatermesztésben, ahol ebben a gazdaságban évente 1500 hektárnyi területen ezt a készítményt alkalmazták, a napraforgótermesztésben, a tavaszi gabonafélékben. Fontos tulajdonsága, hogy a szármaradványokra permetezve azok leszántása előtt meggyorsítja lebomlásukat. A biológiai segédanyag alkalmazásával a nitrogéntartalmú műtrágyák felhasználása helyettesíthető, (sz) Illusztrációs felvétel Nálunk az ország mezőgazdasági földterületének 2,5 százalékán folytatnak biogazdálkodást Az ökológiai mezőgazdaság és a biotermelés ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A biotermelés és a biotermékek előállítása zárt rendszeren belül az idevonatkozó mmB követelmények szigorú betartásán és annak következetes ellenőrzésén alapul, amely többek között nyomon követi a termelés során igénybe vett és vehető tápanyagok, növényvédő szerek, takarmányok és technológiai folyamatok útját. Szlovákiában a mezőgazda- sági termőterület 2,5 százalékán folyik ezzel a módszerrel a termelés, egyes európai országokban, Dániában, Finnországban, Svédországban, Ausztriában ez a terület meghaladja a 10 százalékot. Fokozatos fejlesztésétől nálunk a vidéki munkalehetőségek bővítését, az agrárturizmus bővítését, egyúttal az egészségesebb élelmiszerek és alapanyagaik előállítását várják. Szlovákiában az ökológiai mező- gazdasági termelést és a biotermékek előállítását a 224/1998 sz. törvény szabályozza. A jogszabály kifejezetten arra irányul, hogy összhangba hozza a hazai törvény és az EU jogszabály rendelkezéseit, amelynek keretében szorosabb összefüggésbe kerülnek a környezetbarát termesztési módszerekkel előállított biotermékek piacra vitelének feltételei, a termesztési mód követelményeinek ellenőrzésével és nyilvántartásával, valamint a certifikációs, engedélyezési és nyilvántartási folyamat egyes szerepelőinek, tevékenységi körének és kapcsolatainak meghatározásával. Mint ismeretes, a szlovákiai biotermékek 90 százaléka exportra kerül, s ennek fenntartása érdekében szükség van arra, hogy az IFOAM (a biotermesztők nemzetközi szervezete) által felállított szigorú követelményrendszer össze legyen hangolva az EU országokéval, hiszen ez az egyik legnagyobb felvevőpiaca ezeknek a termékeknek. A biotermékek előállítása éves viszonylatban mintegy 20—30 százalékkal növekszik, s az EU mellett az észak-amerikai a legnagyobb felvevőpiaca ezeknek a termékeknek. zA hazai biotermelési rendszer közvetlenül a rendszerváltás után jelentős állami támogatással rohamos fejlődésnek indult. Az akkori gazdálkodók, akik vállalták a környezetbarát termesztési technológiára való áttérést öt éven át jelentős nagyságrendű költségvetési támogatásra voltak jogosultak. A program végeztével az ezzel a módszerrel termelők inkább a visszafogott fejlődéssel jellemezhetők. Mivel az EU tagországokban egyre nagyobb az érdeklődés és az igény, egyúttal támogatási hajlam is mutatkozik a fenntartható fejlődés filozófiája szellemében működtethető környezetbarát termeléstechnológiai rendszer iránt, belépésünk után várható, hogy nálunk is újra keresetté, érdekessé válik. Ebben komoly szerepük lehet a környezetkímélő nagyüzemi termesztés- és tartástechnológiák mellett a különböző biológiai és ún. integrált növényvédelmi megoldásoknak, amelyek alkalmazását az EU tagországokban komoly költségvetési forrásokkal támogatják. Ha a gazda például Ausztriában vállalja egy-egy hozamnövelő készítmény mellőzését, illetve teljes kihagyását a termesztésből, ennek fejében jelentős összegű támogatásra számíthat, (sz) lllusztrációs felvéte N
