Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-11 / 288. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 11. TÉMA: KOPPENHÁGÁTÓL KOPPENHÁGÁIG A hét végi koppenhágai csúcsértekezleten eldől, milyen feltételek mellett, mikor csatlakozhat Szlovákia az Unióhoz A Meciar-kormány idején úgy tűnt, nem csatlakozhatunk Tíz év alatt megváltozott Európa Az Európai Unió koppenhágai csúcstalálkozójának legfontosabb témája kétségkívül a szervezet bővítése és a bővítéssel kapcsolatos kérdések megvitatása lesz. ONDREJCSÁK RÓBERT Minden jel arra mutat, hogy a dán fővárosban tetőzhet az a folyamat, amely csaknem tíz évvel ezelőtt ugyancsak Koppenhágában kezdődött. Szlovákia és több térségbeli ország számára ez azt is jelenti, hogy a prágai NATO-meghívót követően sikerül elérni a másik fő külpolitikai célkitűzést is. A közép- és kelet-európai országok csatlakozásának lehetősége az Európai Tanács 1993-ik évi koppenhágai ülésén teremtődött meg. Koppenhágában kidolgozták, milyen feltételeket kell teljesíteniük a csatlakozni vágyó országoknak ahhoz, hogy esélyük legyen a belépésre. Ezek az azóta híressé vált „Koppenhágai kritériumok” a következők: a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok védelme és tiszteletben tartása, a működő piacgazdaság, valamint hogy a tagjelölt ország gazdasága képes legyen megbirkózni az Európai Unión belüli versenyviszonyokkal és piaci erőkkel. A tagság elnyerésének feltétele az is, hogy a tagjelölt ország képes legyen a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére, beleértve a politikai, gazdasági és pénzügyi unió céljaihoz való csatlakozást. A feltételek között volt az is, hogy az új tagok felvétele nem fékezheti le az európai integráció lendületét. A bővítés kérdései ezek után egyre nagyobb figyelmet kaptak a tagállamok vezetőinek csúcs- találkozóin is. A tagságra pályázó közép és kelet - európai országok 1996 áprilisában egy nagyon részletes kérdőívet kaptak, azzal a feladattal, hogy a válaszokat az év július 26-ig adják át a Bizottságnak. Az említett kérdőív 23 fejezetben taglalta a tagságra váró országok társadalmi és gazdasági helyzetéről, jogszabályairól és intézményeiről. Mindennek a célja az volt, hogy az Európai Bizottság véleményt alkothasson arról, alkalmas-e az adott ország a Koppenhágai kritériumok teljesítésére. A Bizottság véleményét, amelyek országonként értékelték a közép és kelet - európai országok helyzetét, a csatlakozni vágyó országok brüsszeli nagyköveteinek 1997 júliusában nyújtották át Strasbourg- ban. Ezzel egyidejűleg a Bizottság akkori elnöke, Jacques Santer az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztette a dokumentumokat. A dokumentumok elemzését követően az Európai Bizottság javaslatot tett a csatlakozási tárgyalások megkezdésére öt közép - európai országgal, Csehországgal, Magyar- országgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Észtországgal. A Bizottságjavaslata alapján a csatlakozási tárgyalások 1998 elején kezdődtek meg. Mint ismeretes, Szlovákia azért nem került azok közé az országok közé, amelyekkel elsőként kezdték meg a tárgyalásokat, mert nem teljesítette a Koppenhágai kritériumok politikai részét. A tárgyalásokra meghívott országokon kívül a Bizottság javasolta, hogy a többi aspiránssal akkor kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások, ha azok jelentős előrehaladást értek el a kritériumok teljesítésében. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy Ciprus a korábbi döntések nyomán szintén a tárgyalást megkezdő államok csoportjába került, míg Málta belpolitikai okok miatt visszavonta csatlakozási kérelmét (azóta ismét benyújtotta). A Bizottság a sajátjavaslatát az Európai Unió jövőbeli fejlődésével foglalkozó, az alapvető közösségi politikákat érintő reformjavaslatokat is tárgyaló Agenda 2000 keretein belül bocsátotta közre. Az Agenda 2000 tulajdonképpen egy átfogó javaslat volt a legfontosabb közösségi politikák, a mezőgazdasági és a strukturális politika finanszírozására 2000 és 2006 között. A dokumentum a csatlakozási tárgyalásokat elsőként megkezdett országok belépésével is számolt, mégpedig 2002-től. Némelyik tagország megnyugtatása szempontjából fontos volt, hogy a szervezet működési és politikáinak finanszírozási költségei a bővítés után sem lépik át az Európai Unió összesített GDP-jének 1,27 százalékát. Az Agenda 2000 javaslatot tett a csatlakozni akaró országok felkészülési folyamatának nagyobb mértékű támogatására, elsősorban két új támogatási alap létrehozásával. Az egyik, a környezetvédelmi és szállítási infrastruktúra fejlesztését támogató, alap az ISPA nevet kapta (a feltételek hasonlóak az EU kohéziós alapjaihoz). A másik, melynek rövidítése SAPARD, a mezőgazdasági szerkezetátalakítás és a vidékfejlesztés céljait hivatott elősegíteni (hasonló feltételekkel, mint az Unió strukturális alapjai). Nagyon fontos mozzanat volt az Európai Tanács 1997. évi luxemburgi értekezlete. A közép - európai országok számára a leglényegesebb döntése az volt, hogy 1998 elején megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások a tagságra pályázó országokkal - igaz nem mindegyikkel egyforma szinten és formában. A 11 társult ország számára megnyitották a csaúakozási folyamatot. Ennek lényege annak a demonstrálása volt, hogy a csadakozás minden aspiráns ország számára lehetséges. Azonban minden tagjelölt saját eredményei alapján lesz elbírálva a folyamat során, így csak és kizárólag rajta függött, hogy átkerül-e az első, „haladó” csoportba, vagy ellenkezőleg, visszakerül onnan a másodikba. Az első csoportba a már említett öt plusz egy ország került, míg a másodikba Szlovákia, Lettország, Litvánia, Románia, Bulgária és Málta. Két évvel később a Helsinki csúcson aztán megszüntették a tagjelölt országok két csoportra osztását, és elméletileg mindenki a saját eredményei alapján van megítélve és nem a csoportbesorolása szerint. Az Európai Tanács döntése alapján a Bizottságnak az egyes tagjelölt országok tagságra való alkalmasságáról, illetve annak fejlődéséről évente jelentést kell készítenie. Ezek lettek a híres évenkénti „országjelentések”. Az Unokáink is látni fogják belülről - ha minden rendben megy, akkor már mi is. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése. (Képarchívum) A csatlakozni kívánó országoknak súlyos áldozatot kell hozniuk: jogrendjüket a brüsszeli irányelvekhez kell igazítaniuk Mi fán terem az Acquis communautaire? ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Európai Uniós tagság elengedhetetlen feltétele, hogy a tagjelöltek képesek legyenek átültetni saját jogrendjükbe az Unió joganyagát és hogy a jövőben is fel legyenek készülve az új kötelezettségvállalások befogadására, amelyek az EU működéséből és jogrendjéből erednek. Az Unió és a Közösségek közel félévszázados létezése alatt óriási mennyiségű törvény, előírás, kötelezettségvállalás és célkitűzés fogalmazódott meg, amelyeket elsősorban az Európai Unió „alapszerződései” (Párizsi szerződés, Római szerződések, Egységes Európai Okmány, Maast- richti és Amsterdami szerződések), és az úgynevezett „másodlagos legiszlatíva” (például irányelvek) foglalnak magukba. Ezek együttes gyűjtőneve az „acquis communautaire”. Ezt a hihetetlen mennyiségű, komplex rendszert (körülbelül 80 ezer oldalnyi anyag) minden uniós tagállamnak el kell fogadnia és a tagságra aspiráló országoknak is át kell ültetnie saját jogrendjébe. A csatlakozási tárgyalások menete és tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy a tagjelölt országok egyes meghatározott területeken kérhettek haladékokat, illetve átmeneti megoldások alkalmazását is. Ezek egyik legjellemzőbb példája például a külföldiek, pontosabban az Európai Unió állampolgárainak honi földvásárlása, amely leginkább Lengyelországban és Magyarországon váltott ki igen erős vitákat. Hasonlóképpen jellemző problémakör a környezetvédelem, amelyben a tagjelöltek számára viszonylag nagy anyagi megterhelést jelentene saját jogrendjük összeegyeztetése az Uniós jogrenddel. Hivatalosan a tárgyalások 31 tárgyalási fejezetre osztva zajlottak. Ebből 29 az acquis communautaire egyes részeit fedte le, a-30. fejezet az Unió belső intézményi kérdéseivel foglalkozik, míg a 31. fejezet a tárgyalások során esetleg előforduló problémákat tömöríti. Először is meg kellett határozni, hogy milyen területen kéri valamelyik fél ennek alkalmazását, majd megvitatják az álláspontokat, és megpróbálnak megegyezni valamilyen kompromisszumban, kölcsönösen elfogadható megoldásban. A derogációkon kívül a csatlakozási tárgyalások fontos kérdései még a tagállamok részvétele, illetve képviselőinek száma és szavazatainak súlya az Unió különféle intézményeiben (például képviselőinek száma az Európai Parlamentben, szavazatának súlya a Tanácsban stb.). Ezeket a tárgyalásokát végül a csatlakozási szerződés zárja le, amely természetesen tartalmazza az ezeken a tárgyalásokon elért megállapodásokat is. Ez a jövő év tavaszán várható. A csatlakozási szerződéssel azonban még egyet kell értenie a Tanácsban minden tagállamnak, továbbá az Európai Parlamentnek, a tagállamok és a tagjelölt ország parlamentjeinek is. (or) Behoztuk a lemaradást ÖSSZEFOGLALÓ Az EurópaiTanács 1997 decemberében Luxemburgban megtartott ülésén, amelyen nyilvánosságra hozták az Unió bővítésének koncepcióját és a tagságra aspiráló országokat felkészültségük alapján két részre osztották, Szlovákiát - belpolitikai okok miatt - a második csoportba sorolták. Radikális változás Szlovákia és az Európai Unió viszonyában csak az 1998-as választásokat követően állt be. A választások eredményeire reagálva az Európa Parlament még ugyanazon év októberében határozatot fogadott el, amelyben pozitívan értékeli a szlovákiai parlamenti választások eredményeit. Az igazi áttörés az 1999 decemberében Helsinkiben megtartott csúcstalálkozón következett be, amelynek eredményeképpen megszűnt a csadakozni vágyó országok két csoportra osztása, és Szlovákia számára (is) megnyílt a lehetőség a konkrét csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A következő év márciusában Szlovákia 8 csadakozási fejezet megnyitásával megkezdte az említett tárgyalásokat. Az Unió Nizzai csúcstalálkozóján (2000 decembere) többek között meghatározták, hogy melyik tagjelölt ország mennyi képviselőt küldhet az Európa Parlamentbe - természetesen csak az Unióhoz való csadakozását követően. Eszerint Szlovákia 13 képviselővel rendelkezik majd a potenciálisan 732 tagú Parlamentben (27 tagú Unió esetén), ami nagyjából megegyezik a jelenlegi Szlovákiához hasonló népességű EU - tagállamoknak ítélt helyek számával (Dánia és Finnország). A csadakozási tárgyalásokon fokozatosan sikerült „behoznunk” lemaradásunkat visegrádi szomszédaink mögött. Ha valamilyen előre nem látható ok miatt nem áll be drámai változás az Unió és Szlovákia kapcsolataiban, reális esélye van annak, hogy 2004 májusában mi is beléphetünk az Európai Unióba. A koppenhágai csúcsra éppen emiatt tekintenek akkora várakozással a csatlakozni vágyó közép-európai országokban, hiszen a dán főváros azt jelentheti az EU csadakozás szempontjából, amit Prága jelentett a NA- TO-val kapcsolatban, (or) Erősödik a Szlovákia és az EU közötti kapcsolat Szerződések és tanácsok ÖSSZEÁLLÍTÁS Az önálló Szlovákia létrejöttétől, tehát 1993. január elsejétől, az ország Európai Unióhoz való csadakozása mindig is a pozsonyi külpolitika legfontosabb prioritása volt (a NATO- csadakozással együtt). Ennek megfelelően még 1993-ban aláírásra került Szlovákia és Európai Uniós partnerei között a társulási szerződés, amelyet az Európai Parlament még ugyanabban a hónapban elfogadott, a szlovák parlament pedig 1993 decemberében. Miután az EU-tagálla- mok parlamentjeiben a ratifikációs folyamat 1994 végére szintén lezárult, a szerződés 1995. február 1-től lépett életbe. A társulási szerződés több részből áll. A politikai kérdésekkel foglaltok zóban elsősorban azt kell kiemelni, hogy mindkét fél kifejezi eltökéltségét a kapcsolatok szorosabbá fűzésére, illetve a politikai párbeszéd folytatására. A szerződés gazdasági részében a két fél a Szlovákia és az EU közötti szabadkereskedelmi zóna fokozatos létrehozását tűzte ki célul. Ezen kívül mindketten kötelezték magukat a gazdasági, pénzügyi és kulturális együttműködés folytatására. Szlovákia kötelezettséget vállalt, hogy fokozatosan hozzá fogja igazítani jogrendszerét az „európaihoz”. Nem szabad megfeledkezni arról sem - különösen a későbbi szlovákiai fejlemények fényében - hogy a társulási szerződés szerint a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a piaci mechanizmusok működése, az Európai Unióhoz való csadakozás alapfeltételei. Az aláírt és elfogadott szerződés alapján Szlovákia és az Unió közös szerveket hozott létre, amelyek feladata a szerződésben foglaltak tiszteletben tartásának felügyelete. Ezek közül a legfontosabb az Európai Bizottság egy tagjából, az EU tagállamok külügyminisztereiből és a szlovák külügyminiszterből álló Társulási Tanács, amely évente egyszer ülésezik Brüsszelben vagy Luxemburgban (az első tanácskozást 1995 májusában tartották a belga fővárosban). Szlovákia és az EU kapcsolatainak fontos állomása volt 1995 márciusa, amikor az Európai Bizottság hivatalos delegációja, amely gyakorlatilag „EU nagykövetségként” működik, megkezdte működését Pozsonyban. Ugyanazon év júniusában, a francia- országi Cannesban tartott EU-csú- cson Szlovákia hivatalosan is benyújtotta csadakozási kérelmét az Európai Unióba, (or) KRONOLÓGIA 1993. október 4. Szlovákia aláírja a társulási egyezményt az Európai Unióval (EU). Ezt az európai Parlament október 27-én, a szlovák törvényhozás december 15-én ratifikálja. 1994. december 19-ig az EU összes tagállama elfogadja ezt az egyezményt, amely így 1995. február elsején hatályba lép. 1995 márciusában megkezdi működését az Európai Bizottság (EB) pozsonyi delegációja. Szlovákia ugyanabban az évben hivatalosan bejelenti csadakozási kérelmét. 1996. július 19-én Szlovákia átadja feleleteit az EB kérdőívére a pozsonyi delegációjának. A 2100 oldalas iratcsomó az első a dokumentumok sorában, amelynek alapján megítélik Szlovákia felkészültségét. 1997. július 16-án az EB nyilvánosságra hozza a csadakozni kívánó tíz ország felkészültségével kapcsolatos véleményét. 1997. december 13-án az Európa Tanács (ET) luxemburgi csúcsértekezletén úgy döntött: intenzív tárgyalásokat kezd Csehországgal, Magyarországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával, Észtországgal és Ciprussal (ők kerültek tehát az első, a leginkább esélyesek csoportjába), Szlovákia szintén kap: esélyt ha megváltozik az ÉB értékelése, bekapcsolódhat a tárgyalásokba. 1998 októberében az Európai Parlament (EP) elfogadja a szlovákiai parlamenti választásokról szóló pozitív értékelést. December harmadikén az EP rugalmas hozzáállást javasol Szlovákia felvételi kérelmével kapcsolatban. Pozsony számára megnyílik az út az integráció felé: december 12-án Mikulás Dzurinda kormányfő részt vesz a bécsi EU-csúcson. 2000. március 15-én elfogadják az EB javaslatát, hogy Szlovákia nyolc csadakozási fejezetet lezárhasson még a portugál elnökség alatt (2000. január-június). 2000. december 8-án a nizzai EU-csúcson döntés születik a Európai Unió bővítés utáni irányvonaláról. 2001 folyamán Szlovákia fokozatosan lezárja az egyes csatlakozási fejezeteket. 2002. július elsejével Dánia veszi át az elnökséget. Koppenhága bejelenti: decemberig az összes jelölttel le szeretné zárni a csadakozási folyamatot. Ma Szlovákia az összes csatlakozási fejezetet maga mögött tudhatja néhány részletkérdéstől eltekintve. Ezekről valószínűleg a holnap kezdődő koppenhágai EU-csúcson születik döntés, (szge)
