Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-10 / 287. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 10. KOMMENTÁR Kétélű törvényjavaslat PÁKOZDI GERTRÚD Számos nyugati országban 40 óra a normális heti munkaidő, de olyan is van, amelyben 36. Nálunk - hivatalosan - 48 óra. Ha a parlament jóváhagyja a munka-, szociális és családügyi minisztériumnak a Munka Törvénykönyvére vonatkozó több módosító javaslatát, akkor az új jogszabály szerint a munkavállaló csak egy munkahelyen lesz köteles heti 48 óránál nem többet dolgozni, ezen felül annyit vállalhat, amennyi elvégzésére képes. Vagyis ha valaki úgy véli, erejéből, idejéből főállásán kívül futja még néhány állás betöltésére - tegye meg. Ésszerűnek tűnik ez a törvénymódosítási javaslat a szabad elhatározás tiszteletben tartása szempontjából. Azonban már-már provokatív, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy térségben évek óta kezelhetetlen a munkanélküliség. Az ilyen helyeken örülnének, ha a munkaügyi hivatalokban munkanélküliként nyilvántartott személyek mindegyikének legalább egy állást tudnának kínálni. A törvényjavaslat elfogadása esetén megtörténhet, hogy a mellékállások legalizálásával sokan választják majd a többet keresésnek ezt a módját. Akár egészségük rovására is. Ugyanakkor nagy a valószínűsége, hogy sok esetben a munkáltatók is inkább a mellékfoglalkoztatás lehetőségét részesítik majd előnyben, ahelyett, hogy heti 48 órás állások betöltésére a munkanélküliek soraiból vennének fel új alkalmazottakat. A szakszervezeteknek is ez a véleménye, sőt, még a független gazdasági elemzők is úgy látják, hogy ez a módosításijavaslat főképp a munkáltatók javát szolgálná. A felkínált túló- rázási lehetőséget ritkán utasítják vissza az olyan gyárakban, amelyek környékén több tucatnyian várnak egy-egy felszabaduló munkahelyre. És - sajnos - minden józan számítás szerint még jó néhány évig több lesz az ilyen munkahely Szlovákiában, mint az olyan, amely kapacitásbővítése miatt rövid időn belül nagyszabású munkaerő-toborzásba kezd. Tény, hogy a Munka Törvénykönyvének legutóbbi módosítása sok vonatkozásban félresikerült, akárcsak sok egyéb törvény, amelyet lényegében ugyanez a koalíció hagyott jóvá. A kiömlött tej fölött már késő siránkozni. Hasznos lenne azonban, ha az újabb módosítások valóban a munkahelyteremtést elősegítő paragrafusokat erősítenék, anélkül, hogy a munkavállalókat megalázó helyzetbe kényszerítenék. Mert bármennyire is jól hangzik, hogy a munkavállaló szabadon dönthet arról, napi nyolc óra helyett tizennégy-tizenhat óra ledolgozására adja-e a fejét, figyelembe kell venni, hogy a sok túlóra az egészség, végül pedig a teljesítőképesség rovására megy. Mindenesetre jó lenne, ha a törvényhozók a parlamenti vita során ezúttal jobban odafigyelnének a munkaügyi szakemberek figyelmeztetéseire is. Kétélű ez a törvényjavaslat, mindkét éle a munkavállalók ellen irányul. JEGYZET Három kifli SZÁSZI ZOLTÁN Rohanós hétfő reggel. Egy teára és pirítósra azért mindig van idő. Csíp a hideg, nehezen mozdul be a gép is, befagyott pocsolyák arcán csillog a bágyadtka napfény. Leadja az emberfia a gyerekét az óvodába, rohan újságot venni, elfelejt cigarettát kérni, így hát megáll hazafelé a nagy élelmiszerüzletnél, úgyis írt cetlit a kedves, be kellene vásárolni is. Míg fagyott ujjal babrálok az öreg autó bezárásával, látom polgártársam már jó hangulatban, részegen röhög a semmin, kezében kiürülő söröspalack. Betartja a jó helyi mondást, mely szerint aki nem bír berúgni délig, az nem érdemli meg, hogy estig igyon. Polgártársam mellett ott sündörög három gyerek. Szamárlétrában úgy nyolc-, hét- és hatévesek lehetnek. Talán az apjuk az illumi- nált ember, elég bizalmasan biztatják, hogy ugyan fejezze már be a sörivást, mert menni kéne. Foszlott és koszos iskolatáskák hevernek az üzlet lépcsőjének tövében. Gombszemű, szutykos kis manók a gyerekek, lila a kezük a hidegtől, ruházatuk három alapos mosás után is enyhén szürke lenne. Végre elfogy a sör, elbambul a gazdája. A leg- nagyobbik fiú óvatosan kihúzza kezéből az üveget, letörölgeti a kabátjával, aztán besurrannak előttem a boltba. Üvegvisszaváltó, kosár, aztán gyors iramban a péksüteményes polc felé. Az íny- csiklandóan friss csokoládés kiflik, varázsos sütemények és gazdagon megszórt pogácsák piramisai nem érdeklik a három gyereket. A legolcsóbb, koronás kiflikből három kerül a kosárba, mennek a kasszához, csillogó szemmel, szinte futva. Cetliért, üvegbetétért három korona jár. Három kicsi, meleg kifli ára ez. Még látom őket az ajtó üvegén át, ahogy mohón, mint kis farkasok harapják, marcangolják a meleg, piros-barna tésztát, felkapják a táskájukat és indulnak, bár késve, a közeli iskola felé. A nap is elbújt egy pillanatra, úgy szíven ütött a szomorúság. FIGYELŐ Meghívóra várnak a törökök Törökország elfogadná, hogy az Európai Unió hat hónappal elhalássza a csaúakozási tárgyalások megkezdésének dátumáról szóló bejelentést - jelentette ki Yasar Yakis török külügyminiszter, akit a Radikal című ankarai újság idézett. „Dönthetnek úgy a koppenhágai csúcstalálkozón, hogy a szaloniki európai csúcson, 2003 júniusában jelentik be a Törökországgal indított csadakozási tárgyalások kezdetének időpontját. Ez esetben Görögország lesz az, aki megadja nekünk a dátumot”, jelképes döntésként a két NATO- szövetséges és viszálykodó bajtárs közötti kapcsolatokra nézve - közölte Yakis. A török kormány mostanáig azt követelte, hogy a koppenhágai EU-csúcs szilárd és végleges dátumot tűzzön ki - leginkább a jövő évre - a csatlakozási tárgyalások kezdetére, amit a soros EU-elnökséget betöltő Dánia miniszterelnöke a hétvégén kategorikusan elutasított. „A csadakozási tárgyalások időpontját az olasz EU-elnökség alatt is bejelenthetik, 2003 decemberében, de előnyben részesítjük a szaloniki csúcsot, dátumként 2004 tavaszával” - mondta a külügyminiszter. Yakis mindegyik esetben azt szeretné, ha a csatlakozási folyamat már 2004 májusa előtt elindulna, mert a tíz új ország belépése az unióba kétségessé teheti a török jelöltséget. „Nehéz lenne megszerezni huszonöt ország kezességvállalását a mostani 15 helyett” - vélekedett a török diplomácia irányítója, magyarázatként a 2005-ös dátum következetes ankarai elutasításra. Riadalom, avagy az új polgármester seperni kezd... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY Meglepő dologra mutat rá a gazdasági lap. 1998 óta Szlovákia valamennyi kerületében növekednek a lakossági megtakarítások - írja Sylvia Rybárová, a Munka-, Szociális és Családügyi Kutatóintézet munkatársa. Paradox módon a Kassai kerületben, ahol a kerületek közül a legnagyobb az anyagi szükséghelyzetben élők aránya, a legnagyobb a háztartási megtakarítások plusz szaldója. Ezt a tényt Rybárová azzal magyarázza, hogy a kerületben nagyobb a munka, illetve feketemunka utáni migráció. A kutató szerint nagy szerepe van a lakosság mentalitásának is: jellemző vonás a mindenáron való takarékoskodás. Tavaly az anyagi helyzeten némileg az is javított, hogy kifizették a vagyonjegyes privatizációból származó államkötvényeket; az ezekből származó bevételt főként az idősebbek tették félre. Sylvia Rybárová elemzése kimutatta, hogy a háztartások átlagban csak a nettó bevételeik 0,6 százalékát fordítják művelődési-képzési célokra. A felmérések világossá tették, hogy a bizonytalan szlovák szavazók számára az MKP politikai alternatíva lehet Dzurinda és a státustörvény Nem újdonság, hogy a magyar kedvezménytörvény szlovák fogadtatása a belpolitika függvénye. Dzurinda miniszterelnök budapesti kijelentése, amellyel a törvényt elvből elutasítja, azonban mindenkit meglepett: az MKP-t itthon, a magyar Külügyminisztériumot és az európai illetékeseket egyaránt. JARÁBIK BALÁZS Érdemes azonban ezt a fejleményt a szlovák belpolitikai irányvonalak tükrében megvizsgálni. Az elutasítást a magyar illetékesek akkoriban a küszöbön álló ön- kormányzati választásokkal magyarázták. Tény, hogy a jelentős külpolitikai sikereket maga mögött tudó Dzurindának sikerült össz-szlovák pártkonszenzust kialakítani az ügyben, amely ideig- óráig segítheti a miniszterelnököt a labilis kormánykoalíció összefogásában. A jelenlegi kormánykoalícióban minden párt a mérleg nyelve, nagyon nehéz azonban egy olyan helyzetben manőverezni, amelyben a koalíció többi tagja egy ellen fordul. Dzurindának számolnia kell azzal, hogy eddigi legmegbízhatóbb partnerét, az MKP-t fokozatosan eltaszíthatja magától. Mivel az SDKÚ hosszú távon egy erős jobbközép (gyűjtő)párt szerepére törekszik, ennek elérésében két ellenféllel kell számolnia: a KDH-val és az MKP-val. Már a 2002-es választások előtt a különböző felmérések világossá tették, hogy a bizonytalan szlovák szavazók számára az MKP akár politikai alternatíva is lehet. Minél előbb tudatosítják ezt az MKP-ban, annál hatékonyabban készülhetnek fel a közeljövő politikai csatáira. A magyar érdekek képviselete, pontosabban az MKP koalíciós viselkedése - szlovák szempontból - valószínűleg tovább élezheti a feszültséget a kormánykoalícióban. Továbbra is élő az a paradox helyzet, hogy míg a magyarok nincsenek teljes mértékben megelégedve a kicsikart kormánypozíciókkal, addig a szlovák politikai és médiaelit úgy gondolja, hogy a magyarok túlnyerték magukat. A már most érzékelhető szlovák politikai- és médianyomás fokozódhat, amikor olyan tisztán magyar érdekekként felfogott ügyek kerülnek politikai reflektorfénybe, mint a magyar egyetem vagy a restitúció kérdése. A magyar kedvezménytörvény Dzurinda fokozatosan eltaszíthatja magától legmegbízhatóbb partnerét. körüli események sejtetni engedik, milyen nehéz helyzetben lehet az MKP, amelyet még tovább bonyolíthat az olyan - egyelőre - szőnyeg alá söpört belügyek állandó feltörése, mint Duray Miklós közszereplése helyenként. Éppen Duray volt az, aki részben - politikai felelősséget nem vállalva - belekényszerítette az MKP-t a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban egy olyan helyzetbe, amelyből a párt nehezen fog tudni kitörni. A szlovák kormány kedvezménytörvénnyel kapcsolatos - a szlovák külügy által kidolgozott - 15 pontos álláspontját figyelembe véve valószínűsíthető, hogy Eduard Kukán külügyminiszter hasonlóan szerencsétlen módon manőverezte bele a miniszterelnököt egy olyan helyzetbe, ahonnan - már az ellenlépésre kondicionált közvélemény nyomása miatt is - nagyon nehéz lesz visszalépni. Nehezíti a helyzetet, hogy az MKP külpolitikai jelentősége egyre inkább csökken, csakúgy, mint a demokráciát a jogtiprókkal szemben őrző pártról alkotott kép is halványodik. Ebben a helyzetben növelni kéne a párt külpolitikai potenciálját és szerepét, valamint külpolitikai kérdésekben bevetni a párt legbefolyásosabb politikusait. Bugár Bélával az élen. A Nyugatnak érdeke, hogy ne miniköztársaságokkal kössön ügyletet, hanem egy centrumból irányított országgal Sikertelen elnökválasztás Szerbiában SINKOVITS PÉTER Amint az várható volt, december 8-án eredménytelen lett a szerbiai elnökválasztás, Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfő, a Szerbiai Demokrata Párt vezére ugyan legyőzte ellenlábasát, a szerb radikális Vojiszlav Seseljt, ám ez mit sem ér. Kostunica elszámította magát, s ezt most a jogi körmönfont megítélés sem igazíthatja megoldásba. A jelenlegi szövetségi államfő abban bízott, pártfogói kiállnak mellette, s e tekintetben a megbomlott Szerbiai Demokratikus Ellenzék soraiban is támogatókra talál. Azonban csúnyán elszámította magát, s most a nemzetközi közösségé a terep, eligazítani a bonyolódó szálakat. Nem nehéz kikövetkeztetni: Kostunica nem rajongott a Szerb-Monteneg- rói Unió létrejöttéért, a leendő államalakulatot inkább késleltette, mintsem elősegítette. A Nyugatnak viszont elementáris érdeke, hogy ne balkáni miniköztársaságokkal kössön ügyletet, hanem egy centrumból irányított országgal. Ezt az irányvételt elsősorban Djindjics szerb kormányfő, valamint Labusz szövetségi miniszterelnök-helyettes képviseli, az „aggodalmaskodó”, a „nemzeti érdekek” szószólójaként azonban Kostunica a kisebbségek viszonylatában sem emelt egyetlen jó szót sem. Ennek tudható be, hogy a vajdasági magyarság elenyésző számban vett részt a vasárnapi választásokon, s így tett a többi szerbiai kisebbségi nemzetrész is. Mint már előre jeleztük, a szerbiai kisebbségeknek nem volt kire szavazniuk. Ezt, nagyjából igazolta a közvéleménykutatási intézetek előrejelzése. De mit mondanak a számok? A „szalonképes nacionalistának” minősített Kostunica 2:1 arányban verte legfőbb kihívóját, a radikális Seseljt. Nyugati megfigyelők ezt úgy is konstatálhatják: demokrata jelölt előzte meg a kifejezetten nacionalista indulót. Nem tudni, az új helyzethez miként igazodik a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács parlamentje, amely vonakodott egyértelmű álláspont kialakítására a választások vonatkozásában. Az azonban már látszik, hogy Kostunica pártja elutasítja a Vajdaság autonomista törekvéseit. Ez persze újabb válságot idézhet elő Szerbia és Montenegró kapcsolataiban. Mindent összesítve: Szerbia súlyos válságnak néz elébe, s ezt belülről nem oldhatja meg. Nyugati közvetítők szereplése várható tehát, energi- kusabb kézjeggyel. Zoran Djindjics szerb kormányfő a centrumból irányított ország híve (TASR/EPA-felvétel)
